Köznevelés, 1981 (37. évfolyam, 1-43. szám)

1981-05-15 / 20. szám

Ősszel, újra a földeken Tavaly csaknem félmillió diák vett részt az őszi betaka­rításban: általános és középis­kolások, szakmunkástanulók, főiskolások, egyetemisták. A kisebbek három-négy napot, a nagyobbak egy, illetve két he­tet dolgoztak a földeken: zöld­séget és gyümölcsöt szedtek, szőlőt szüreteltek. Csupán egy adat annak érzékeltetésére, hogy milyen eredménnyel haj­ladoztak fiataljaink a szántó­földeken, a gyümölcsöskertek­ben: a kézimunka-igényes nö­vények termésének 25 százalé­kát ők takarították be. Elisme­résre méltó teljesítmény. Más országokhoz hasonlóan Ma­gyarországon is munkaerő­­hiány van, főleg az őszi beta­karítás időszakában, amikor a mezőgazdasági munkálatok összetorlódnak. Százmilliós ér­tékek mennének veszendőbe, ha a társadalom magukra hagyná a — különben is kevés emberrel dolgozó — mezőgaz­dasági üzemeket, az egész or­szág lenne szegényebb a kö­zömbösség miatt. A jövőben is fontos népgazdasági érdek fű­ződik ahhoz, hogy a tanulóif­júság kivegye részét az őszi mezőgazdasági munkákból. Aligha akad pedagógus, aki kétségbe vonná a diákok ter­melőmunkájának hasznát, ki­véve természetesen a lógó­­sokét. Az iskolák háza táján azonban gyakran hallunk el­lenvetéseket, sőt panaszokat is a diákmunkával kapcsolat­ban. Senkinek nem áll érde­kében elhallgatni, hogy a bí-'" ráló észrevételek nagy része helytálló, noha négy — műve­lődési, egészségyügyi, munka­ügyi, mezőgazdasági és élel­mezésügyi — miniszteri rende­let is szabályozza az iskolák és a mezőgazdasági, valamint élelmiszeripari üzemek tenni­valóit, még mindig gyakori je­lenség a szervezetlenség, a kapkodás, a pazarlás, a diákok tevékenységének lebecsülése, munkájuk ellenértékének meg­nyirbálása. Ha az idei őszön előbbre akarunk jutni e téren, akkor az iskolák vezetőinek, de a ta­nároknak is időben fel kell készülniük a feladatokra, a pe­dagógiai és a népgazdasági ér­dek összhangjának megterem­tésére. Ehhez most nagy segít­séget nyújt minden iskolának, a tanácsoknak, a mezőgazda­­sági és élelmiszeripari üzemek­nek, vállalatoknak a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium és a Művelődési Minisztérium együttes állás­­foglalása, amelyben a tanuló­­ifjúság közhasznú munkavég­zését szabályozó rendelkezése­ket is felsorolják. (Megjelent a Művelődési Közlöny 1981. április 15-i számában.) Az alábbiakban a két mi­nisztérium állásfoglalásának második részét tesszük közzé. Ismertetjük azokat az irány­elveket és kézzelfogható fel­adatokat, amelyekre minden vezetőnek és kísérő tanárnak ügyelnie kell, hogy a tanulók közhasznú munkája pedagó­giai és gazdasági szempontból egyaránt eredményes lehessen. „1. A megyei tanácsok szak­­igazgatási szervei fordítsanak nagy gondot a diákok munká­jának megszervezésében részt vevő szervek, intézmények, üzemek tevékenységének koor­dinálására, a foglalkoztatás tervszerű előkészítésére, ellen­őrzésére és értékelésére. A me­zőgazdasági és élelmezésügyi, a munkaügyi, a művelődés­­ügyi és az egészségügyi osztá­lyok folyamatos együttműkö­désben koordinálják, szervez­zék ezt a munkát. Gondoskodjanak arról, hogy a diákok foglalkoztatásának előkészítése mindenütt a jog­szabályokban rögzített eljárá­si szabályoknak megfelelően történjék. A munka megkezdése előtt tájékozódjanak a táborszerű foglalkoztatás körülményeiről, segítsék elő a megfelelő felté­telek megteremtését. Az üzemekben végzett folya­matos ellenőrzések útján is se­gítsék elő a diákok ésszerű foglalkoztatását, a szervezett és folyamatos munkavégzést, a szerződésekben foglaltak be­tartását. Hassanak oda, hogy a neve­lési-oktatási intézményekben a pedagógusok, a szülők és a ta­nulók is megfelelő tájékozta­tást kapjanak az üzemekkel kötött szerződésről, a végzen­dő munkáról, az elhelyezési, étkezési stb. feltételekről. Évente rendszeresen értékel­jék a diákfoglalkoztatás ta­pasztalatait és azokat az irá­nyító, koordináló munkájuk­ban hasznosítsák. 2. Az állami gazdaságok, a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek, az élelmiszeripari vál­lalatok az őszi betakarításban és az előfeldolgozási munkák­ban csak akkor foglalkoztat­hatnak tanulókat, ha a termést saját munkaerővel betakaríta­ni nem tudják, és a diákok hasznos munkavégzésének — szükséges esetben elhelyezésé­nek — feltételei biztosítottak. Törekedjenek arra, hogy a diákok foglalkoztatása a ne­velési-oktatási intézményekkel kötött kölcsönös előnyökön alapuló, hosszabb távra szóló szerződések keretében történ­jék. Fordítsanak nagy gondot a diákok megfelelő fogadtatásá­ra, a munkavégzés előkészíté­sére, a diákok munkájának irányítására és a foglalkozta­tás feltételeinek biztosítására; ismertessék meg a végzendő munkát, a teljesítmény és a munka minőségi követelmé­nyeit s a kereseti lehetősége­ket. Az elvégzendő munkák idő­közönkénti torlódása miatt kü­lönösen fontos a munkák pontos megszervezése, a diák­balesetek megelőzését szolgáló intézkedések megtétele. A ta­nulók közhasznú munkavégzé­se során körültekintően kell alkalmazni az adott munka­­területre érvényes munkavé­delmi és balesetelhárítási sza­bályokat. A diákokat munká­ba állítás előtt munkavédelmi oktatásban kell részesíteni, szükség esetén részükre védő­eszközt kell biztosítani. A tanulók munkabérét az adott gazdaság fizikai dolgo­zóira megállapított — a kol­lektív szerződésben, illetve a bérszabályzatban rögzített — bérezés alapján, a munka mennyiségének, nehézségének és minőségének figyelembevé­telével kell megállapítani. (Vagyis f­og­alma, szőlő le­szedése esetén a diák ugyan­annyit kapjon, mint a gazda­ság állandó dolgozója, ugyan­olyan juttatásban részesüljön, mint más, a felnőtt alkalmi munkás.) Rendszeresen végezzék el a teljesített munka értékelését, ösztönözzenek a nagyobb tel­jesítményekre, a minőségi munkára. 3. A nevelési-oktatási intéz­mények vezetői gondoskodja­nak a tanulók foglalkoztatásá­val kapcsolatosan a pedagógu­sok, a szülők és a diákok meg­felelő tájékoztatásáról. Fordít­sanak nagy figyelmet a szerző­dések megkötésére. Konkrét, számon kérhető, a gazdasági és a pedagógiai érdekek össz­hangjára épülő szerződéseket kössenek. Ezeket időben is­mertessék meg az érdekeltek­kel. Szerezzenek érvényt an­nak az elvnek, hogy a tanulók foglalkoztatását csak akkor le­het megkezdeni, illetőleg foly­tatni, ha a foglalkoztató a szerződésben meghatározott munkát, munkaeszközöket és az előírt feltételeket biztosí­totta. Gondoskodjanak­ a tanulók állandó felügyeletéről. Különösen fontos az intéz­mények vezetői, az osztályfő­nökök, a pedagógusok, az is­kolai KISZ-szervezetek előké­szítő és felkészítő munkája. A fiatalokkal minden esetben — osztályfőnöki órákon vagy KISZ-gyűléseken — ismertet­ni kell a foglalkoztatás helyét, a végzendő munkát, a foglal­koztatási és elszállásolási kö­rülményeket és feltételeket, az üzem és iskola közötti szer­ződés tartalmát, a bérezést. A felkészítés során a fiata­lok kapjanak tájékoztatást ar­ról is, hogy a munkavégzés so­rán vagy rendkívüli időjárási körülmények között milyen nehézségekre, igénybevételre lehet számítani s hogyan kell öltözködni. Gyakran előfordult, hogy a bért — az érvényben levő ren­delkezések ellenére — nem a diákok kapják kézhez, vagy ha kézhez is kapják, különböző kiadásokra kell felajánlaniok, ami rontja a fiatalok fokozot­tabb anyagi ösztönzését. A munkadíjat közvetlenül a ta­nulóknak kell kifizetni. Ebből az iskolák a diákoktól csak ki­vételesen indokolt esetben kérhetnek közösségi célú fel­ajánlást. Meggyőződésünk, hogy a ta­nulóifjúság közhasznú munka­végzésének megszervezéséért felelős állami és társadalmi szervek munkájának jobb ösz­­szehangolása, a diákokat fog­lalkoztató nagyüzemek és az oktatási intézmények kölcsö­nös érdekeken alapuló együtt­működésének további erősítése eredményesen segíti gazdasá­gi és nevelési céljaink meg­valósítását.” Király Krisztina felvétele, MTI-foto

Next