Köznevelés, 1981 (37. évfolyam, 1-43. szám)
1981-05-15 / 20. szám
Ősszel, újra a földeken Tavaly csaknem félmillió diák vett részt az őszi betakarításban: általános és középiskolások, szakmunkástanulók, főiskolások, egyetemisták. A kisebbek három-négy napot, a nagyobbak egy, illetve két hetet dolgoztak a földeken: zöldséget és gyümölcsöt szedtek, szőlőt szüreteltek. Csupán egy adat annak érzékeltetésére, hogy milyen eredménnyel hajladoztak fiataljaink a szántóföldeken, a gyümölcsöskertekben: a kézimunka-igényes növények termésének 25 százalékát ők takarították be. Elismerésre méltó teljesítmény. Más országokhoz hasonlóan Magyarországon is munkaerőhiány van, főleg az őszi betakarítás időszakában, amikor a mezőgazdasági munkálatok összetorlódnak. Százmilliós értékek mennének veszendőbe, ha a társadalom magukra hagyná a — különben is kevés emberrel dolgozó — mezőgazdasági üzemeket, az egész ország lenne szegényebb a közömbösség miatt. A jövőben is fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a tanulóifjúság kivegye részét az őszi mezőgazdasági munkákból. Aligha akad pedagógus, aki kétségbe vonná a diákok termelőmunkájának hasznát, kivéve természetesen a lógósokét. Az iskolák háza táján azonban gyakran hallunk ellenvetéseket, sőt panaszokat is a diákmunkával kapcsolatban. Senkinek nem áll érdekében elhallgatni, hogy a bí-'" ráló észrevételek nagy része helytálló, noha négy — művelődési, egészségyügyi, munkaügyi, mezőgazdasági és élelmezésügyi — miniszteri rendelet is szabályozza az iskolák és a mezőgazdasági, valamint élelmiszeripari üzemek tennivalóit, még mindig gyakori jelenség a szervezetlenség, a kapkodás, a pazarlás, a diákok tevékenységének lebecsülése, munkájuk ellenértékének megnyirbálása. Ha az idei őszön előbbre akarunk jutni e téren, akkor az iskolák vezetőinek, de a tanároknak is időben fel kell készülniük a feladatokra, a pedagógiai és a népgazdasági érdek összhangjának megteremtésére. Ehhez most nagy segítséget nyújt minden iskolának, a tanácsoknak, a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeknek, vállalatoknak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Művelődési Minisztérium együttes állásfoglalása, amelyben a tanulóifjúság közhasznú munkavégzését szabályozó rendelkezéseket is felsorolják. (Megjelent a Művelődési Közlöny 1981. április 15-i számában.) Az alábbiakban a két minisztérium állásfoglalásának második részét tesszük közzé. Ismertetjük azokat az irányelveket és kézzelfogható feladatokat, amelyekre minden vezetőnek és kísérő tanárnak ügyelnie kell, hogy a tanulók közhasznú munkája pedagógiai és gazdasági szempontból egyaránt eredményes lehessen. „1. A megyei tanácsok szakigazgatási szervei fordítsanak nagy gondot a diákok munkájának megszervezésében részt vevő szervek, intézmények, üzemek tevékenységének koordinálására, a foglalkoztatás tervszerű előkészítésére, ellenőrzésére és értékelésére. A mezőgazdasági és élelmezésügyi, a munkaügyi, a művelődésügyi és az egészségügyi osztályok folyamatos együttműködésben koordinálják, szervezzék ezt a munkát. Gondoskodjanak arról, hogy a diákok foglalkoztatásának előkészítése mindenütt a jogszabályokban rögzített eljárási szabályoknak megfelelően történjék. A munka megkezdése előtt tájékozódjanak a táborszerű foglalkoztatás körülményeiről, segítsék elő a megfelelő feltételek megteremtését. Az üzemekben végzett folyamatos ellenőrzések útján is segítsék elő a diákok ésszerű foglalkoztatását, a szervezett és folyamatos munkavégzést, a szerződésekben foglaltak betartását. Hassanak oda, hogy a nevelési-oktatási intézményekben a pedagógusok, a szülők és a tanulók is megfelelő tájékoztatást kapjanak az üzemekkel kötött szerződésről, a végzendő munkáról, az elhelyezési, étkezési stb. feltételekről. Évente rendszeresen értékeljék a diákfoglalkoztatás tapasztalatait és azokat az irányító, koordináló munkájukban hasznosítsák. 2. Az állami gazdaságok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az élelmiszeripari vállalatok az őszi betakarításban és az előfeldolgozási munkákban csak akkor foglalkoztathatnak tanulókat, ha a termést saját munkaerővel betakarítani nem tudják, és a diákok hasznos munkavégzésének — szükséges esetben elhelyezésének — feltételei biztosítottak. Törekedjenek arra, hogy a diákok foglalkoztatása a nevelési-oktatási intézményekkel kötött kölcsönös előnyökön alapuló, hosszabb távra szóló szerződések keretében történjék. Fordítsanak nagy gondot a diákok megfelelő fogadtatására, a munkavégzés előkészítésére, a diákok munkájának irányítására és a foglalkoztatás feltételeinek biztosítására; ismertessék meg a végzendő munkát, a teljesítmény és a munka minőségi követelményeit s a kereseti lehetőségeket. Az elvégzendő munkák időközönkénti torlódása miatt különösen fontos a munkák pontos megszervezése, a diákbalesetek megelőzését szolgáló intézkedések megtétele. A tanulók közhasznú munkavégzése során körültekintően kell alkalmazni az adott munkaterületre érvényes munkavédelmi és balesetelhárítási szabályokat. A diákokat munkába állítás előtt munkavédelmi oktatásban kell részesíteni, szükség esetén részükre védőeszközt kell biztosítani. A tanulók munkabérét az adott gazdaság fizikai dolgozóira megállapított — a kollektív szerződésben, illetve a bérszabályzatban rögzített — bérezés alapján, a munka mennyiségének, nehézségének és minőségének figyelembevételével kell megállapítani. (Vagyis fogalma, szőlő leszedése esetén a diák ugyanannyit kapjon, mint a gazdaság állandó dolgozója, ugyanolyan juttatásban részesüljön, mint más, a felnőtt alkalmi munkás.) Rendszeresen végezzék el a teljesített munka értékelését, ösztönözzenek a nagyobb teljesítményekre, a minőségi munkára. 3. A nevelési-oktatási intézmények vezetői gondoskodjanak a tanulók foglalkoztatásával kapcsolatosan a pedagógusok, a szülők és a diákok megfelelő tájékoztatásáról. Fordítsanak nagy figyelmet a szerződések megkötésére. Konkrét, számon kérhető, a gazdasági és a pedagógiai érdekek összhangjára épülő szerződéseket kössenek. Ezeket időben ismertessék meg az érdekeltekkel. Szerezzenek érvényt annak az elvnek, hogy a tanulók foglalkoztatását csak akkor lehet megkezdeni, illetőleg folytatni, ha a foglalkoztató a szerződésben meghatározott munkát, munkaeszközöket és az előírt feltételeket biztosította. Gondoskodjanak a tanulók állandó felügyeletéről. Különösen fontos az intézmények vezetői, az osztályfőnökök, a pedagógusok, az iskolai KISZ-szervezetek előkészítő és felkészítő munkája. A fiatalokkal minden esetben — osztályfőnöki órákon vagy KISZ-gyűléseken — ismertetni kell a foglalkoztatás helyét, a végzendő munkát, a foglalkoztatási és elszállásolási körülményeket és feltételeket, az üzem és iskola közötti szerződés tartalmát, a bérezést. A felkészítés során a fiatalok kapjanak tájékoztatást arról is, hogy a munkavégzés során vagy rendkívüli időjárási körülmények között milyen nehézségekre, igénybevételre lehet számítani s hogyan kell öltözködni. Gyakran előfordult, hogy a bért — az érvényben levő rendelkezések ellenére — nem a diákok kapják kézhez, vagy ha kézhez is kapják, különböző kiadásokra kell felajánlaniok, ami rontja a fiatalok fokozottabb anyagi ösztönzését. A munkadíjat közvetlenül a tanulóknak kell kifizetni. Ebből az iskolák a diákoktól csak kivételesen indokolt esetben kérhetnek közösségi célú felajánlást. Meggyőződésünk, hogy a tanulóifjúság közhasznú munkavégzésének megszervezéséért felelős állami és társadalmi szervek munkájának jobb öszszehangolása, a diákokat foglalkoztató nagyüzemek és az oktatási intézmények kölcsönös érdekeken alapuló együttműködésének további erősítése eredményesen segíti gazdasági és nevelési céljaink megvalósítását.” Király Krisztina felvétele, MTI-foto