Köznevelés, 1983 (39. évfolyam, 1-43. szám)
1983-06-17 / 24. szám
lasztására ezen belül is minden szakról inkább a férfiaknak. Idegen nyelvek és területi megoszlás Az értelmiségi csoportokról a demográfiai és foglalkozási jellemzőkön túlmenően még két fontos információ áll rendelkezésünkre: a megfelelő végzettségűek idegen nyelv ismerete és a területi elhelyezkedés. Az idegennyelvtudás értékelésekor kiindulópontként a népszámlálás során jelzett nyelvismeret szolgált, az adatok tehát nemcsak a nyelvvizsgával alátámasztott nyelvtudásról adnak számot. Ennek ellenére pedagógusaink körében az idegen nyelv ismerete viszonylag ritka, nem egészen egyharmaduk beszél valamilyen idegen nyelven. Ezen belül 22 százalékuk egy, további 9 százalékuk két vagy annál esetleg több nyelv ismeretét jelezte. Legtöbben németül tudnak (15 százalék), de hasonló, illetve a nők körében lényegesen magasabb az orosz nyelven beszélők aránya. Az angol nyelv ismerete ezzel szemben igen ritka, gyakorisága nem éri el a németül beszélők arányának felét sem. Az idegen nyelven is beszélők aránya a képzettség szintjének csökkenésével párhuzamosan egyre alacsonyabb. Ezen belül is igen nagy a különbség mindkét nem és az egyes nyelvek esetében is a középiskolai és az általános iskolai tanárok között. Ez is jelzi, hogy az egyébként alacsony arányú nyelvtudás is többnyire a nyelv szakos tanárok adatai alapján mutatható ki, a többiek — mivel munkaköri teendőik ellátásához nem elengedhetetlen az idegen nyelv ismerete — csak elvétve jeleztek beszédszintű nyelvtudást. A területi megoszlás általános jellemzője a diplomások körében a városi, sok esetben a fővárosi koncentráció. A pedagógusok e tekintetben is eltérnek az átlagtól, hiszen elhelyezkedésük lényegesen egyenletesebb, mint a más csoportoké. Ez érthető, sőt indokolt, ha tekintetbe vesszük, hogy az őket foglalkoztató intézmények is sokkal kiegyenlítettebben, pontosabban az iskolás korú népesség számához igazodva helyezkednek el. Ezt igazolja, hogy az óvónők, a tanítók és többnyire az általános iskolai tanárok aránya is az egyes területeken nagyjából megfelel az ott élő iskolás gyermekek létszámarányainak. A középiskolai tanárok esetében ez már nem mondható el, s ez azzal magyarázható, hogy középiskoláink és különösen a felsőoktatási intézmények jelentős része városokba, az utóbbiak többsége megyei városokba és Budapestre települt. A fővárosban élő egyetemi diplomások aránya emiatt 50, a többi városban lakóké további 41 százalék. Budapesten nemcsak a felsőoktatási intézmények nagy száma, hanem a szakigazgatási szervekben foglalkoztatottak magas aránya is okozza, hogy az iskolás korúakhoz viszonyított pedagógusellátottság kétszerese az országos átlagnak. Az eddig elmondottak alapján az sem meglepő, hogy a viszonylagos kiegyenlítettség meglehetősen nagy „minőségi" különbségeket takar. Ha szakonként nem is, Budapesten az egyetemi diplomások kiugróan nagy száma miatt legalább összességében egészségesebb a férfi-nő arány. Vidéken és különösen a községekben azonban a magasabb képesítésűek számára nincs kielégítő elhelyezkedési lehetőség, így az ott maradó pedagógusok gyakorlatilag csak az alsófokú oktatásra képesítettek csoportjából kerülnek ki. S ha az 1980. évi népszámlálás adatai azt még nem is mutathatják ki egyértelműen, az utóbbi évek iskolakörzetesítései azt hozzák magukkal, hogy a községek jelentős részében csak óvónők, tanítók alkalmazására lesz szükség. Az elnőiesedés itt tehát már aligha állítható meg, s ennek következményei kétségtelenül befolyásolják a — települési hátrányokkal amúgy is megterhelt — községi iskolák oktató-nevelő munkájának eredményességét is. De talán még ennél is nagyobb gondot okoz az, hogy e torz fejlődés a vidéki értelmiség egészének öszszetételére is kedvezőtlenül hat. SARÓDY ÉVA M<ju l.a ins felvétele Pedagógusnapi kitüntetések A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MŰVELŐDÉSI MINISZTERE az 1983. évi pedagógusnap alkalmából a pedagógiai munkában magas színvonalú elméleti felkészültséggel kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréséül az APÁCZAI CSERE JÁNOSDÍJAT adományozta Bukovinszky Lászlónak, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Főiskolai Kara docensének; Exner Istvánnak, a vaszari körzeti általános iskola igazgatójának; dr. Gulyás Sándornak, az érdi, 7. sz. Általános Iskola tanárának, vezető szakfelügyelőnek; Hajnal Imrének, a József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorlógimnáziuma tanárának, szakfelügyelőnek; Horváth Imrénének, a debreceni Gyengénlátók Általános Iskolája és Nevelőotthona tanárának; Jobbágy Károlynénak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskola vezető tanárának; dr. Körner Miklósnénak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorlóiskola vezető tanárának; dr. Litkei Józsefnek, a pécsi Leöwey Klára Gimnázium tanárának, szakfelügyelőnek; Materényi Jenőnek, a budapesti Táncsics Mihály Középiskolai Fiúkollégium igazgatójának; dr. Némedi Lajosnak, a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanárának; dr. Páldi Jánosnak, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium igazgatójának; Pirisi Andrásnénak, a kalocsai napközi otthonos óvoda óvónőjének, óvodai felügyelőnek; Sári Lászlónénak, a szerencsi Hunyadi János Általános Iskola tanárának; Simon Istvánnak, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatójának; Zalka Györgynek, a győri Ságvári Endre Általános Iskola igazgatójának. A szocialista nevelés területén végzett kiemelkedő munkája elismeréséül a KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntető címet és jelvényt adományozta Bakos Gábornénak, a szolnoki Mátyás király úti általános iskola napközis tanítójának; Balogh Jánosnénak, a zalaegerszegi Petőfi Sándor Általános Iskola tanárának; Bán Annának, a pápai Zalka Máté Általános Iskola tanárának; dr. Bánszegi Lászlónak, a tornanádaskai kisegítő iskola és nevelőotthon igazgatójának; Burányi Bélánénak, a makói Zrínyi utcai óvoda vezetőjének; Baranyi Józsefnek, a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola tanárának; Bartalovics Jenőnének, a szentlőrinci 2. sz. Óvoda vezető óvónőjének; Béli Józsefnének, a zalakarosi általános iskola vezető tanítójának; Bessenyei Lajosnénak, a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium tanárának; Bélteki Györgynének, a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola tanárának; Bethlendy Bélának, a jászberényi 606. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójának; Bérczi Borbálának, a hegyszentmártoni körzeti általános iskola tanítójának; Csák Kálmánnak, a budapesti Bajza utcai általános iskola tanárának; Csengődi Dezsőnének, a kiskőrösi Bem József Általános Iskola tanárának; Cser Máriának, a dombóvári 4. sz. Általános Iskola tanítójának; Csinger Józsefnek, a jászalsószentgyörgyi általános iskola igazgatóhelyettesének; dr. Csire Gézánénak, a lajosmizsei óvoda vezető óvónőjének; Csizmadia Imrénének, a káldi általános iskola nevelőjének; Csornai Istvánnénak, a ladi általános iskola tanítójának; Daly Lenkének, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelőjének; Dormán Máténénak, a pécsi Bártfa utcai általános iskola igazgatójának; dr. Eperjessy Gézánénak, a budapesti XII. kerületi Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanárának, szakfelügyelőnek; Farkas Gyulának, a tapolcai Batsányi János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola tanárának, szakfelügyelőnek; Fehér Istvánnénak, a Debrecen — Haláp-tanyai általános iskola tanítójának; dr. Fenyő Ferencnének, a dunakeszi 3. sz. Általános Iskola napközis nevelőjének; Firtkó Istvánnak, az apagyi általános iskola igazgatójának; Forgács Bélának, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola tanárának; dr. Földényi Lászlónénak, a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanárának, szakfelügyelőnek; Freisinger Edénének, a tatabányai Közgazdasági Szakközépiskola tanárának, vezető szakfelügyelőnek; Gina E. Klárának, a mosonmagyaróvári 1. sz. Óvoda óvónőjének; Glatz Lászlónak, a balatonfüredi Radnóti Miklós Általános Iskola taná 20