Köznevelés, 1983 (39. évfolyam, 1-43. szám)

1983-06-17 / 24. szám

lasztására ezen belül is min­den szakról inkább a férfiak­nak. Idegen nyelvek és területi megoszlás Az értelmiségi csoportokról a demográfiai és foglalkozási jellemzőkön túlmenően még két fontos információ áll rendelkezésünkre: a megfele­lő végzettségűek idegen nyelv ismerete és a területi elhe­lyezkedés. Az idegennyelv­tudás értékelésekor kiinduló­pontként a népszámlálás so­rán jelzett nyelvismeret szol­gált, az adatok tehát nem­csak a nyelvvizsgával alátá­masztott nyelvtudásról adnak számot. Ennek ellenére peda­gógusaink körében az idegen nyelv ismerete viszonylag ritka, nem egészen egyharma­­duk beszél valamilyen idegen nyelven. Ezen belül 22 száza­lékuk egy, további 9 százalé­kuk két vagy annál esetleg több nyelv ismeretét jelezte. Legtöbben németül tudnak (15 százalék), de hasonló, il­letve a nők körében lényege­sen magasabb az orosz nyel­ven beszélők aránya. Az an­gol nyelv ismerete ezzel szemben igen ritka, gyakori­sága nem éri el a németül beszélők arányának felét sem. Az idegen nyelven is beszé­lők aránya a képzettség szintjének csökkenésével pár­huzamosan egyre alacsonyabb. Ezen belül is igen nagy a kü­lönbség mindkét nem és az egyes nyelvek esetében is a középiskolai és az általános iskolai tanárok között. Ez is jelzi, hogy az egyébként ala­csony arányú nyelvtudás is többnyire a nyelv szakos ta­nárok adatai alapján mutat­ható ki, a többiek — mivel munkaköri teendőik ellátásá­hoz nem elengedhetetlen az idegen nyelv ismerete — csak elvétve jeleztek beszédszintű nyelvtudást. A területi megoszlás általá­nos jellemzője a diplomások körében a városi, sok esetben a fővárosi koncentráció. A pe­dagógusok e tekintetben is el­térnek az átlagtól, hiszen el­helyezkedésük lényegesen egyenletesebb, mint a más csoportoké. Ez érthető, sőt in­dokolt, ha tekintetbe vesszük, hogy az őket foglalkoztató in­tézmények is sokkal kiegyen­lítettebben, pontosabban az is­kolás korú népesség számához igazodva helyezkednek el. Ezt igazolja, hogy az óvónők, a tanítók és többnyire az álta­lános iskolai tanárok aránya is az egyes területeken nagy­jából megfelel az ott élő is­kolás gyermekek létszámará­nyainak. A középiskolai taná­rok esetében ez­ már nem mondható el, s ez azzal ma­gyarázható, hogy középisko­láink és különösen a felsőok­tatási intézmények jelentős ré­sze városokba, az utóbbiak többsége megyei városokba és Budapestre települt. A fővá­rosban élő egyetemi diplomá­sok aránya emiatt 50, a többi városban lakóké további 41 százalék. Budapesten nemcsak a felsőoktatási intézmények nagy száma, hanem a szak­­igazgatási szervekben foglal­koztatottak magas aránya is okozza, hogy az iskolás ko­rúakhoz viszonyított pedagó­gusellátottság kétszerese az országos átlagnak. Az eddig elmondottak alap­ján az sem meglepő, hogy a viszonylagos kiegyenlítettség meglehetősen nagy „minőségi" különbségeket takar. Ha sza­konként nem is, Budapesten az egyetemi diplomások kiug­róan nagy száma miatt leg­alább összességében egészsé­gesebb a férfi-nő arány. Vi­déken és különösen a közsé­gekben azonban a magasabb képesítésűek számára nincs kielégítő elhelyezkedési lehe­tőség, így az ott maradó pe­dagógusok gyakorlatilag csak az alsófokú oktatásra képesí­tettek csoportjából kerülnek ki. S ha az 1980. évi népszám­lálás adatai azt még nem is mutathatják ki egyértelműen, az utóbbi évek iskolakörzete­sítései azt hozzák magukkal, hogy a községek jelentős ré­szében csak óvónők, tanítók alkalmazására lesz szükség. Az elnőiesedés itt tehát már alig­ha állítható meg, s ennek kö­vetkezményei kétségtelenül befolyásolják a — települési hátrányokkal amúgy is meg­terhelt — községi iskolák ok­tató-nevelő munkájának ered­ményességét is. De talán még ennél is nagyobb gondot okoz az, hogy e torz fejlődés a vi­déki értelmiség egészének ösz­­szetételére is kedvezőtlenül hat. SARÓDY ÉVA­ ­M<ju l.a ins felvétele Pedagógusnapi kitüntetések A MAGYAR NÉPKÖZTÁR­SASÁG MŰVELŐDÉSI MI­NISZTERE az 1983. évi peda­gógusnap alkalmából a peda­gógiai munkában magas szín­vonalú elméleti felkészültség­gel kifejtett kimagasló tevé­kenysége elismeréséül az APÁCZAI CSERE JÁNOS­­DÍJAT adományozta Bukovinszky Lászlónak, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Főiskolai Kara docensének; Exner Ist­­vánnak, a vaszari körzeti ál­talános iskola igazgatójának; dr. Gulyás Sándornak, az ér­di, 7. sz. Általános Iskola ta­nárának, vezető­ szakfelügye­lőnek; Hajnal Imrének, a Jó­zsef Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorlógim­náziuma tanárának, szakfel­ügyelőnek; Horváth Imréné­­nek, a debreceni Gyengénlá­­tók Általános Iskolája és Ne­velőotthona tanárának; Job­bágy Károlynénak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóisko­la vezető tanárának; dr. Kör­ner Miklósnénak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorlóiskola vezető tanárának; dr. Litkei Józsefnek, a pécsi Leöwey Klára Gimnázium tanárának, szakfelügyelőnek; Materényi Jenőnek, a budapesti Tán­csics Mihály Középiskolai Fiúkollégium igazgatójának; dr. Némedi Lajosnak, a Kos­suth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanárának; dr. Pál­­di Jánosnak, a szolnoki Var­ga Katalin Gimnázium igaz­gatójának; Pirisi Andrásné­­nak, a kalocsai napközi ott­honos óvoda óvónőjének, óvo­dai felügyelőnek; Sári László­nénak, a szerencsi Hunyadi János Általános Iskola taná­rának; Simon Istvánnak, a szombathelyi Berzsenyi Dá­niel Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatójának; Zalka György­nek, a győri Ságvári Endre Általános Iskola igazgatójá­nak. A szocialista nevelés terü­letén végzett kiemelkedő munkája elismeréséül a KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntető címet és jelvényt adományozta Bakos Gábornénak, a szolno­ki Mátyás király úti általá­nos iskola napközis tanítójá­nak; Balogh Jánosnénak, a zalaegerszegi Petőfi Sándor Általános Iskola tanárának; Bán Annának, a pápai Zalka Máté Általános Iskola taná­rának; dr. Bánszegi László­nak, a tornanádaskai kisegítő iskola és nevelőotthon igaz­gatójának; Burányi Béláné­­nak, a makói Zrínyi utcai óvoda vezetőjének; Baranyi Józsefnek, a kecskeméti Zrí­nyi Ilona Általános Iskola ta­nárának; Bartalovics Jenőné­nek, a szentlőrinci 2. sz. Óvo­da vezető óvónőjének; Béli Józsefnének, a zalakarosi ál­talános iskola vezető tanítójá­nak; Bessenyei Lajosnénak, a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium tanárának; Bélte­­ki Györgynének, a csengeri Petőfi Sándor Általános Is­kola tanárának; Bethlendy Bélának, a jászberényi 606. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójának; Bérczi Borbálának, a hegyszentmár­­toni körzeti általános iskola tanítójának; Csák Kálmán­nak, a budapesti Bajza utcai általános iskola tanárának; Csengődi Dezsőnének, a kis­kőrösi Bem József Általános Iskola tanárának; Cser Má­riának, a dombóvári 4. sz. Általános Iskola tanítójának; Csinger Józsefnek, a jászalsó­­szentgyörgyi általános iskola igazgatóhelyettesének; dr. Csi­­re Gézánénak, a lajosmizsei óvoda vezető óvónőjének; Csizmadia Imrénének, a kál­­di általános iskola nevelőjé­nek; Csornai Istvánnénak, a ladi általános iskola tanítójá­nak; Daly Lenkének, a Fővá­rosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelőjének; Dormán Mát­énénak, a pécsi Bártfa utcai általános iskola igazga­tójának; dr. Eperjessy Gézá­nénak, a budapesti XII. ke­rületi Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanárá­nak, szakfelügyelőnek; Farkas Gyulának, a tapolcai Batsá­nyi János Gimnázium és Pos­taforgalmi Szakközépiskola tanárának, szakfelügyelőnek; Fehér Istvánnénak, a Debre­cen — Haláp-tanyai általános iskola tanítójának; dr. Fe­nyő Ferencnének, a dunake­szi 3. sz. Általános Iskola nap­közis nevelőjének; Firtkó Istvánnak, az apagyi általá­nos iskola igazgatójának; Forgács Bélának, az egri Gár­donyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola tanárának; dr. Földényi Lászlónénak, a debreceni Csokonai Vitéz Mi­hály Gimnázium tanárának, szakfelügyelőnek; Freisinger Edénének, a tatabányai Köz­­gazdasági Szakközépiskola ta­nárának, vezető szakfelügye­lőnek; Gina E. Klárának, a mosonmagyaróvári 1. sz. Óvo­da óvónőjének; Glatz László­nak, a balatonfüredi Radnóti Miklós Általános Iskola taná­ 20

Next