Köznevelés, 1984 (40. évfolyam, 1-44. szám)

1984-06-08 / 23. szám

12 tűkkel kiírták, hogy tilos a dohányzás. Hiába szóltunk, nem lett foganatja. Miért kell a pedagógusnak, szülőnek tehetetlenül hallgat­nia, néznie, hogyan teszik tönkre hozzá nem értő embe­rek a gyerekben két-három év alatt kialakult értelmes fe­gyelem csíráit, munkánk ered­ményét? Hozzáfűzöm, hogy az úszást oktató kolléganő szerint osztályunk az egyik legfegyel­­mezettebb csoport. Ha így van, miért nem lehet emberi szóval, türelmesen és követke­zetesen segíteni őket addig amíg megtanulják az uszodai szokásrendet? BOJ­NÁR MÁRIA tanító, Budapest JUGOSZLÁVIA Napirenden a felsőoktatás átszervezése A köznevelés hasábjain nemrég hírt adtunk arról, hogy Jugoszláviában napi­rendre került a felsőoktatás átszervezése. Cikkünk arról számol be, hol tart napjaink­ban ez a munka. Jugoszlávia az egyetemi és főiskolai hallgatók arányszá­mát tekintve a világ vezető országai közé tartozik. Ez azonban az utóbbi két esz­tendőben a gazdasági gon­dok megnövekedésével egyre nehezebben elviselhető ter­het ró a társadalomra. Köz­tudomású, hogy a második Világháború előtt déli szom­szédunk Európa egyik legel­maradottabb állama volt, így érthető, hogy a felszabadulás után nagy káderhiánnyal küzdött. A káderképzést azonban megannyi véletlen­­szerűség és szubjektív ténye­ző befolyásolta. Az 1983/84-es tanévben az ország 19 egyetemének 356 karán 386 ezer fiatal tanult. A hallgatók arányszáma te­kintetében a kevésbé fejlett köztársaságok és tartomá­nyok vezetnek, közülük is Macedónia és Koszovó jár az élen. Ezekben a napokban az ország összes egyetemi köz­pontjában nagy a sürgés-for­gás, most készülnek az új tanév felvételi tervei. Ez a munka a szokásosnál azért nagyobb jelentőségű, mert a terv szoros összefüggésben áll a felsőoktatási intézmények átszervezésével, az úgyneve­zett racionalizálással, vagy ahogy népszerűen nevezik, a nagytakarítással. A cél az, hogy az eddigi extenzív fej­lesztést az intenzív váltsa fel, s nemcsak azért, mert az oktatásra fordítható ösz­­szegek a nehéz gazdasági kö­rülmények hosszú távú sta­bilizációs programjának si­keres megvalósításához elen­gedhetetlen a mennyiségről a minőségre való áttérés. Az ország hat köztársasá­gában és két tartományában eltérő a felsőoktatás helyzete. Bosznia-Hercegovinában a felsőoktatási hálózat átszer­vezésén nemcsak a felesle­ges karok megszüntetését értik, hanem újabb, eddig hiányzók létesítését is. Vizs­gálatokat végeztek, s arra a megállapításra jutottak, hogy a megoldás nemcsak egyes közgazdasági, jogi és más ka­rok megszüntetése, hanem az ilyen karok összevonása is. A megszüntetett karok pedagó­gusai más hasonló intézmé­nyekben helyezkedhetnek el. Ebben a köztársaságban bi­zonyos karok megszüntetését már néhány éve megkezdték. Dobojban például bezárták a szarajevói egyetem kihelye­zett jogi karát, s ehelyett az igényeknek megfelelően mű­szaki főiskolát nyitottak. 1981-ben megkezdték a hall­gatók számának csökkentését is. Crna Gorában a különböző karok megszervezésénél az utóbbi évtizedekben figyel­men kívül hagyták a szövet­ségi (központi) irányelveket, s így tulajdonképpen csak a titográdi közgazdasági és jogi kar tesz eleget maradéktala­nul a kívánalmaknak. Ezért nagy gondot okozott az, hogy az átszervezéshez hogyan fogjanak hozzá. Egy nemrég megrendezett kerekasztal­­konferencián az illetékesek két táborra szakadtak: az egyetemi tanárok ragaszkod­tak a hagyományokhoz, elve­tették a reformot, miközben a politikai és társadalmi szervezetek s a vállalatok képviselői lényeges változta­tásokat követeltek. Crna Gorában eddig tizen­két karon harminckét féle szakembert képeztek. Abban mindenki egyetértett, hogy el­sősorban a felvételi rendszert kell módosítani, szorgalmazni kell a tudomány és a terme­lés összekapcsolását, s foko­zatosan kell áttérni a meny­­nyiségbről a minőségi okta­tásra. A köztársaság oktatás­ügyi titkára kijelentette, hogy a Crna Gora-i felsőok­tatási intézmények eddig a társadalmi igényektől függet­lenül képeztek szakembere­ket, s arra is van példa, hogy az egyes karokon végzett szakemberek közül egy sem tudott elhelyezkedni. Horvátországban a „nagy­­takarításhoz” már régebben hozzáfogtak. A főiskolákkal kezdték: néhány éve még harmincnégy működött, aztán rövid idő alatt húsz megszűnt előző formájában létezni. Kö­zülük néhány társult az egye­temi karokkal, a többit vi­szont egyszerűen bezárták. A jelenlegi tizennégy főiskola közül jó néhány egészen spe­ciális, így például a belügyi vagy a grafikai főiskola. Most az egészségügyi és a műsza­ki főiskolát összevonják a megfelelő egyetemi karokkal. A reformot a legmerészebben Zágrábban valósítják meg, Eszéken, Splitben és Rijekán viszont eddig még jóformán semmi sem történt — csu­pán a felvételi rendszert szi­gorították meg. A köztársaságban a felső­­oktatás ésszerűsítésére tett intézkedések eddig tizenöt százalékos anyagi megtakarí­tást hoztak. Macedóniában befejeződött az átszervezés első szakasza, átalakították a felsőoktatási intézmények hálózatát, csök­kentették a beiratkozók szá­mát, növelték az oktatás ha­tékonyságát. A harminckét felsőoktatási intézmény közül nyolcat ősztől megszüntetnek. A természettudományok te­rületén öt kar egyesül, a gyógyszerészeti kar pedig csatlakozik az orvostudomá­nyihoz. A pedagógiai akadé­miák munkáját átveszik az egyetemi karok. Az előbbiek azonban nem szűnnek meg, hanem átalakítják működé­süket. Tanárképzés az eddigi tizenhárom kar helyett csak néhány helyen lesz. A macedóniai egyetemeken százötven féle szakember he­lyett ezentúl százhúsz félét fognak képezni. A későbbiek­ben ez a szám még tovább csökken, öt évvel ezelőtt Ma­cedóniában negyvenkilenc­ezer egyetemi hallgató volt, az 1983/84-es tanévben negy­venezer, ősztől pedig tíz szá­zalékkal kevesebb lesz, mint tavaly. A köztársaság felsőoktatási intézményeiben az átlagos ta­nulmányi idő hét esztendő, de tizennégy évig „tanuló” egyetemi hallgatók is akad­nak. Az átszervezés során maximálják a tanulmányi időt. Tervbe vették a több profilú szakemberképzést. A reformtól gazdaságosabb, eredményesebb és magasabb szintű oktatást és tudományos kutatást várnak. Gond vi­szont a feleslegessé váló ta­nárok elhelyezése. Szerbiában a reformprog­ramot többször módosították. A legutóbbi változat kevésbé radikális, kevesebb kar meg­szüntetését tartalmazza. Az ésszerűsítést két szakaszban hajtják végre: először meg­szüntetik a felesleges intéz­ményeket, majd utólagos fe­lülvizsgálatokat végeznek, hogy a „felsőoktatási rend­szerből eltűnjön minden sze­met szúró aránytalanság”. A tizenegy kihelyezett kar­ból öt társadalomtudományi kart megszüntetnek. Meg­szüntetésre javasolnak négy tanszéket, és felülvizsgálják huszonegynéhány tanszék, kar létjogosultságát. Szlovéniában az egyetemi és főiskolai hallgatók számát évtizedek óta a termelő vál­lalatok és az intézmények igényeihez kötötték. Ezért a köztársaságban nincs állásta­lan diplomás. Nem az a gond, hogy sok a hallgató, hanem az, hogy kevés a tanár. Egyetlen felsőoktatási in­tézmény megszüntetését sem tervezik, mert alapos meg­fontolás után nyitották meg mindegyiket. Csupán néhány kihelyezett tagozatot számol­nak fel. 1990 után két peda­gógiai akadémiát főiskolává alakítanak át. Az egyetemi karok nagy része eddig is szorosan együttműködött a termelő vállalatokkal, ame­lyektől jelentős anyagi támo­gatást is kaptak. Koszovó Autonóm Tarto­mányban az utóbbi három esztendőben eredményesen megváltoztatták a termelő és nem termelő szakmák ará­nyát. Régebben ez az arány 65:35 volt a nem termelők javára, jelenleg éppen fordí­tott. Az egyetemen 1981 óta állandó cél a hallgatók lét­számának csökkentése — a társadalmi igényekkel össz­hangban. Az 1981/82-es tan­évben az előző évi tizenhét­ezer helyett tizenkétezer hall­gatót vettek fel. Most az a terv, hogy az ősztől még tíz százalékkal kevesebb első éves lesz, de növelik a táv­hallgatók számát. Vajdaság Autonóm Tarto­mányban egységes tervet dolgoztak ki a felsőoktatás átszervezésére. Alapvető cél az, hogy megszüntessék a párthuzamos kari kapacitáso­kat. A kihelyezett tagozatok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, elsősor­ban azért, mert az oktatás színvonala sok kívánni valót hagyott maga után. A terv szerint ezek nagy részét meg­szüntetik. Ahol megvannak a feltételek, ott a kihelyezett tagozatok a gazdasággal szo­ros kapcsolatot tartó tudomá­nyos intézetekké fejlődhet­nek. Az egyes karok meg­szüntetése maga után vonja az óraszámok csökkenését, s ez anyagilag kedvezőtlenül érinti a tanárok egy részét. MÁRKUS GYULA

Next