Köznevelés, 1985 (41. évfolyam, 1-43. szám)

1985-02-25 / 4. szám

Negyven éve történt Dokumentumok a felszabadulás korából• Jegyzőkönyv az iskolák államosításáról Szerkesztőségünk az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum­mal közösen pályázatot hirdetett hazánk felszabadulásának 40. év­fordulójára. Arra kértük a pályá­zókat, hogy beküldött fényké­peikhez, írásos dokumentumaik­hoz legföljebb száz gépelt sornyi magyarázatot fűzzenek. Az aláb­biakban — az 1985. április 4-i eredményhirdetésig — jeligével jelentetjük meg a beérkezett pá­lyaműveket. A pályázatok meg­jelenése független az értékeléstől. A balatonfüredi járás jegy­zőkönyve egy a sok közül, melyet az országban rögzítet­tek az iskolák államosítása tárgyában. Célja az volt, hogy biztosítsa a nemzeti bizottsá­got államosítási javaslatának támogatásáról. Jelige: Fényes szelek A járási értekezlet során megvitatták az iskolák álla­mosításának előnyeit. Hangsú­lyozták, hogy könnyebbséget jelent ez a szülők, a gyerekek szempontjából a tankönyvel­látásban, a továbbtanulási le­hetőségekben. „A tanítók helyzetét egységes státus és a jobb előmeneteli lehetőség könnyíti meg.” A határozat egyértelműen az iskolák államosítása mel­lett foglal állást, kifejezve ez­zel azt a törekvést, amely az országgyűlés által elfogadott, 1948. június 16-i XXXIII. tör­vény alapját és hátterét jelen­tette. HATÁROZAT Jelenlevők egyhangúlag kimondják, hogy az iskolák álla­mosítása mellett foglalnak állást a községi bírákkal egyetem­ben, és községeikben a Nemzeti Bizottságokkal együttesen tar­tott ülésben külön is hoznak határozatot, melyet a vármegyei Nemzeti Bizottságokhoz terjesztenek fel. balatonfüredi vez.­tze Soós Gyula nemespécselyi h. körjegyző Csiker Dezső aszófői körjegyző Radványi Gyula alsóörsi h. körjegyző Galambos Imre csopaki körjegyző Rosos György alsódörgicsei h. körjegyző Szabó Jenő JEGYZŐKÖNYV Készült Balatonfüreden, 1948. évi június hó 2-án a járási értekezletek alkalmával az iskolák államosítása tárgyában. Galambos Imre h. alsóörsi körjegyző előterjesztést tesz a jegyző és bírói karhoz, hogy foglaljon állást az iskolák álla­mosítása kérdésében. Előterjesztésében előadja, hogy az iskolák államosítását községi szempontból az adóztatás és az iskolai adó­teher elvetése teszi könnyebbé, szülők és gyermekek szem­pontjából a jobb és olcsóbb tankönyvellátás, valamint a pa­raszt és munkás dolgozók gyermekeinek felsőbb iskolákba való könnyebb bejutása, intézetekbe való elhelyezése teszi előnyös­sé. A tanítók helyzetét egységes státus és a jobb előmeneteli lehetőség könnyíti meg. Radványi Gyula aszófői körjegyző a javaslat­ mellett szó­lalt fel, és az iskolák államosításának előnyeit fejtegette, amit példával is bizonyított a balatonudvardi felekezeti iskola ez idő szerint is államivá tételének esetével és az így kiutalt segélyezés könnyebbségével. Csiker Dezső nemespécselyi h. körjegyző kérte a jelenlevő­ket, hogy az államosítás ügyében hozzanak határozati javas­latot. * * i t * ' k ti n jr ríönfttsíH»?# évi smitts hé *­*4.n­e $£&!& i­tó­­:&$S»**WáV8* é* iskolák ÚIt**osités»*» téreyáo&a. Solentxia 2«ro­h,alat tej ni körmnf-rc«* előír,a jor. r.' f.~ Mr** l“-5»o*,bocv mně?W›on * h'-t 'rffc#?**. fVprmtitem h'*r-M- *hon."'l 't* r'j.rrA^hdey nis ial­dlfJz *6' frbMhVJ na al­?»I'tda V» Into?ni cííteVr elwt *o­'t· rr;›gxm'M'x rem?jonSSljei qi.--/. l -nvr-n v ír mnHr 'd­roK'z % c ~ n - ' ‡-5fh ’ -• '1 i..' r.í-n fr-r.-. '•.-.ín '.A t nl* r-•'.** a, n itf'*: Jffcn? W '.-■•'njrj.ff r-~, -.■JifivCwu Gr Ulo rr&í:?'! •:Vr.*‘Tjrtf c Jnrrr’rf en'tnt- rr*).->?’■ .>7. •• -Wr1: efr.arc?-': ep>- ■i pOe*vr\ <r blew ított r UrWctr.ÍT rí' íile'.-.rrcV : • -n'. Vr/ <•« nrcPjR* la tCiel c’öei orcfcvr? re tirvlxú. ccr t-Vj'-c-Cív-n, BecoS Hemespoo­elyi hjcoracpysfi ,1 enlrvSiret or. ellrnantfr UR-niben ftneennrifc irn* Jrwolntrt« Hot ' r o b n 1, Jelenlevő «Rvhangul-r non^k.hop’ n8 illnao* tooel- 1 tt fORl- T-k n nj*.-eteFv-. hex, s Kénérti Bieotteí-DkJrrl eer3t*e~on tartott '1'leben Vllőn 1* üöiéJife roBotot„«wlv-i p v*m epyei Henreti Jiissotts^relchoe tee« ír-atirnek. fel. Magyartanárok nevelője A Magyar Irodalomtörténe­ti Társaság Nagy Miklós egyetemi docenst Toldy Fe­renc emlékéremmel tüntette ki, amellyel négy évtizedes tudományos munkásságát és egyetemi oktatói tevékenysé­gét ismerte el. Élednek az emlékek. Az egyetemi évekből és a továb­bi esztendőkből, mikor néhá­­nyan munkatársai lehettünk. Az estébe nyúló délutánokról, melyeken a filológiát kóstol­gató gyenge kéziratainkat ja­vítgatta. A vele tartott kap­csolat sokunknak volt az a szellemi köldökzsinór, ami hi­vatásunkhoz kötött azután is, hogy bezárult mögöttünk az egyetem kapuja, és kinn az életben más tennivalók is vártak, mint amire készül­tünk. A magyartanárok táborának azok a tagjai, akik személyes kapcsolatban nem álltak ve­le, könyveiből, cikkeiből is­merik. Nagy Miklós iroda­lomtörténészi munkásságának középpontjában a Jókai élet­mű tudományos feltárása áll. Maga sem titkolja, hogy jó­zan megfontolás indította a nagy romantikus művészeté­hez, de választottja hamaro­san meghódította. „Kezdetben nyelvével, azután komikumá­nak frisseségével, sokoldalú­ságával, csodás termékenysé­gével”. Két rangos könyv: Jókai (1968), Jókai Mór (1975) és számos tanulmány megírá­sával egy időben ott áll a Jókai kritikai kiadás parancs­noki hídján, ahonnan nem­csak az egészet tartja kéz­ben, de biztos kézzel tesz he­lyére aprólékos filológiai ada­tokat is a kéziratok szerkesz­tése során. A Jókai portré kimunkálá­sa közben keres újabb témát kedves korszakából, a XIX. század második felének iro­dalmából. Nyersebbet, görcsö­sebbet, szívósabbat, mint az előző volt. A sokat vitatott Kemény Zsigmond pályaképét rajzolja meg 1972-ben kismo­nográfiában. Nagyobb várakozással vet­tük kézbe a Kemény-esszét, mint előtte bármit a szerző­től. Összegezést és reális íté­letet várva arról az íróról, akiről eddig jobbára csak szélsőségekben beszéltek. 1945 előtt a legnagyobb magyar regényírónak járó babér övezte homlokát, míg az öt­venes években a reakciós, Kossuth-ellenes politikus volt csupán, aki néhány regényé­nek lélekrajzával bizonyos szépírói erényeket is megcsil­lantott. Nagy Miklós Kemény igazi helyét keresve jutott el jelentős tudományos eredmé­nyekig. A két nagy regényíró mű­vészetének analízise mellett többször foglalkozott Arany Jánossal. De izgatta Papp Dániel, Vas Gereben, Justh Zsigmond munkássága is. A XX. századból a Jókaival ro­kon alkatú Krúdyt vizsgálta. A világirodalomból a németek állnak, legközelebb hozzá, el­sősorban Goethe. És a közvetlen jelen és jö­vő? A múlt század ötvenes­hatvanas éveinek prózáját fogta vallatóra. Ennek szinté­zisén dolgozik. És közben ok­tat. Tanárgenerációk sora nőtt fel a keze alatt. Az ő nevükben is köszöntjük. TÉGLÁS TIVADAR

Next