Köznevelés, 1991 (47. évfolyam, 1-41. szám)

1991-05-10 / 18. szám

VÁRHEGYI GYÖRGY iskolaigazgató­ ­ 1989-ben, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület keretében került szóba először az iskola létrehozásának az ötlete. Úgy gondoltuk: ahhoz, hogy a ma­gyar zsidóság megtalálhassa ke­resett identitását, szükség van egy nem vallási alapon szerve­ződő zsidó iskolára. Iskolát ala­pítani igen nehéz dolog, még állami támogatással is az. Egy évünk volt előkészíteni az indu­lást. A közoktatásfejlesztési alaptól pályázati úton nyertünk kétmillió forintot, az állam térí­tésmentesen a rendelkezésünk­re bocsátotta a Lendvay utcai volt munkásőr laktanyát, a Ro­land S. Lauder Alapítványtól pedig háromszázharmincezer dollárt kaptunk. Az elképzelésünk az volt, hogy hat év alatt fokozatosan építjük ki az iskolát. Kidolgoz­tunk egy egységes, tizenkét éves tantervet 6 +6-os felosztásban, amelynek az a nagy előnye a jelenlegi 8 + 4-essel szemben, hogy kiküszöböljük a tananyag­­béli ismétlődéseket. Ez az iskola struktúrájában és curriculumá­­ban is sajátos. Nemcsak a spe­ciálisan zsidó tantárgyakban té­rünk el az állami oktatás szelle­miségétől, a poroszos-oroszos iskolatípustól, hanem részben angolszász, részben skandináv és izraeli tanterveket is figye­lembe véve próbáltuk a saját ar­culatunkat kidolgozni. 1990 őszén csak az óvodát és az elemi iskolát terveztük indí­tani, megvolt hozzá a felkészült és lelkes pedagógusgárdánk, akik egységes koncepcióval ren­delkeztek ehhez. A középiskolát csak egy évvel később akartuk megnyitni, de akkora volt az igény, hogy végül beadtuk a dere­kunkat. Az elemi tagozat első három évfolyamában tanítjuk azokat az alapismereteket, amelyeket az általános iskola első négy osztá­lya tud nyújtani. A következő három évben a felső tagozat tananyagát tanítjuk, persze nem mindent, de a hatéves középis­kolánkhoz szükséges alapokat feltétlenül. A középiskolai tagozatunk je­lentősen eltér az állami iskolák­tól. Igen neves szakemberek voltak a segítségünkre. Termé­szetismeret tantárgyblokkban például Marx György, Csányi Vilmos, Naholka József, Havas Péter és mások; a történelem­­filozófia-társadalomismeret­­szociológia-politológia-köz­­gazdaságtudomány témacso­portban Gerő András, Szalay Júlia, Bence György; informati­ka-számítástechnika tárgyban Vámos Tibor akadémikus, Su­­rányiné Benedikt Vera; a ma­gyar irodalom-művészet-vizuá­­lis és zenei kultúra témacso­portban pedig Eörsiné Hajdú Mariann, Bánréti Zoltán, György Péter. Ők az iskolánk munkatársai és külső szakem­berek, akik a mi pedagógu­sainkkal együttműködve hat év alatt fejlesztik és próbálják ki ezt a tantervet. Abban különbözünk más zsi­dó iskolától, hogy mi „világiak” vagyunk, nem vallásos alapon nevelünk, nem kötelező sem zsi­dónak, sem vallásosnak lenni ná­lunk. A hit, a származás magán­ügy, soha senkitől nem kérde­zünk ilyesmit. Az egész iskola, a szellemisége, a nevelés, az ünne­pek megtartása azt sugározza, hogy ez egy zsidó közösség. Nem több, de nem is kevesebb. SZESZLER ANNA, az elemi tagozat vezetője A két elemi elsős osztályunk­ban két-két tanító dolgozik, és egy úgynevezett „speciális” pe­dagógus. A tanítók időbeli átfe­déssel dolgoznak, a speciális pe­dagógus pedig egy-egy óráról emeli ki az ilyen vagy olyan szempontból különleges gyere­keket. Ez korrekciót, korrepetá­lást és tehetséggondozást is je­lent. Nem vettünk át pedagógiai módszereket, programokat, tankönyveket teljes egészükben. Az összes forgalomban lévő taneszközt megismertük és ki­választottuk a nekünk legin­kább megfelelőket. Az óraren­dünkben az állami iskolához hasonlóan szerepel az anya­nyelv, a matematika, a termé­szetismeret, a mozgás, a zene, ezen túlmenően a zsidó tradíciók, a héber és az angol nyelv, vala­mint a kézművesség. De ezeket az ismeretanyagokat a képessé­gek köré csoportosítva próbál­juk megtanítani. Nálunk nincs időbeli korláto­zása az óráknak, nincs csöngetés, mert tudjuk-látjuk, hogy egy­­egy tevékenységformából mennyi elég a gyerekeknek. A pihenésről sem a megszokott szünetekkel gondoskodunk. Az a szerencsénk, hogy az osztály­­termeink nagyok. Az egyik fe­lükben vannak az asztalok és a székek, a másikban szőnyegek, matracok, párnák; ha a gyerek fáradt, bármikor lepihenhet. Nálunk sosem unatkozik senki. A gyerekek megtanulnak tevékenykedni, saját szájuk íze szerint váltogatni az aktív és ke­vésbé aktív időszakokat. Egy osztályon belül gyakran tíz­­tizenkétféle dolog is történik. Ebbe csak a tanító őrül bele, a gyerek viszont megtanul vá­lasztani. Mi a gyereket tartjuk fontosnak, nem a tantervet. A nem hagyományos tantár­gyakon belül a zsidó tradíciót és a héber nyelvet Vető Eszter iz­raeli pedagógus tanítja, izraeli tanterv és módszer szerint, a gyerekek hazulról hozott isme­reteire, érdeklődésére, beállító­dására figyelve. Ehhez speciális tankönyveink vannak. Félévkor kezdtek a gyerekek angolul tanulni, egyelőre az élő­beszédet. Héberül és angolul ír­ni csak később kezdenek, ezt először magyarul kell megta­nulni. Mozgásfoglalkozást min­dennap tartunk, ebből egy alka­lom az úszás. Sajnos tornater­münk nincs, kétszer egy héten bejutunk a szomszéd iskoláéba, a többi szabadtéri mozgás. Az ének-zenei nevelést is profi vég­zi, saját tanterv, tanmenet és tananyag alapján: Bánki Vera a Budapesti Tanítóképző Főisko­láról. Ez nem vallási alapon nevelő iskola, de minden lehetőséget megadunk azoknak, akiknek er­re igényük van. Mi magunk azonban nem szorgalmazzuk ezt. A gyerekek számára termé­szetes ez a fajta zsidó közösség, hiszen ebben élnek. Érzelemgaz­dag, szép ünnepeink vannak, amelyeket tradicionális ünnep­ként élünk át. Együtt énekelünk, játszunk a gyerekekkel, a szüle­ikkel. NAGY SZ. PÉTER, a középiskolai tagozat megbízott vezetője Azt gondolom, hogy jó és ér­dekes iskolát csinálunk. Egy­részt a hagyományos tantár­gyakban szeretnénk eredményt elérni, ehhez nagyon jó tanára­ink vannak, akik speciális tan­anyagot a saját elképzeléseik és tanterveik szerint tanítanak. Másrészt a zsidó identitáshoz kötődő tantárgyakra is hang­súlyt fektetünk. Szándékaink szerint a gyerekek a zsidó identi­táshoz szükséges ismeretanya­got kapnak, amit aztán vagy el­fogadnak, vagy nem. Tanítjuk a héber nyelvet, a tradíciókat, a vallás- és kultúrtörténetet. Én nem látom a szembenállást a magyar és a zsidó identitás kö­zött. Az amerikai példát tudom idézni, ott a legtermészetesebb, hogy mindenkinek több gyökere van. De kötődést nem akarunk senkire erőszakolni, csak isme­retanyagot nyújtunk. Az anti­szemitizmus szerintem az anti­szemiták problémája. Én nem foglalkozom vele. Van egy alaptantervünk, ezt a minisztérium jóváhagyta. A tizenkettedik év végén állami érettségit tesznek a gyerekek. De a különböző tantárgyakban sajá­tos tanterv szerint tanítunk. De a tantárgyakon túl még egy dologban is más ez az iskola. Nagyon egyszerűen fogalmazva itt jobban szeretik a gyerekeket, jobban figyelnek rájuk. Nálunk nincs feleltetés, nincs osztályzás, érdemjegy helyett félévkor és év végén részletes szöveges értékelést kapnak minden tantárgyból. Bizton állíthatom, hogy még Nyugaton sem általános az ennyire alapos értékelés. Persze ha valamelyik tanuló vagy szülő kéri, megkaphatja az osztályza­tot is, bizonyítvány formájában. Erre főleg akkor van szükség, ha valaki át akarna menni másik is­kolába. De miért akarna? TÖRÖK MÓNIKA "J LAUDER JAVNE Arcképek a Zsidó Közösségi Iskolából Tavaly októberben már hírt adtunk arról, hogy Lauder Javne néven új zsidó iskola nyitotta meg kapuit Budapesten. Akkor lapunknak nyilatkozva Raj Tamás főrabbi többek között elmondta azt is, hogy „Javne izraeli kisváros, amely időszámításunk hatvankilenc, hetvenedik esztendejében, Jeruzsálem ostromakor került be a zsidó kultúrtörténet­be. A békepárt vezére, egy idős rabbi koporsóba rejtőzve vitette ki magát az ostromlott városból Titus elé, aki ekkor még nem volt császár, ám a rabbi Ave Caesar üdvözléssel köszöntötte. Ez jólesett a későbbi császárnak, aki megkérdezte a rabbitól, hogy mit kíván. Add nekünk Javne városát, hogy ott tanulhassunk, taníthassunk - felelte a rabbi. Javne városa jelkép lett... a hagyományt és a megújulást egyaránt szimbolizálja.” A Lauder Javne sokkal több, mint egy a felekezeti iskolák közül. A magyar oktatásügyben eddig tulajdonképpen ismeretlen modellt való­sít meg. A fejlett világhoz igazodó iskolaszerkezeti képletek eddig Ma­gyarországon jórészt csak mint kísérleti iskolák jelenhettek meg. A La­uder Javne nem kísérlet, hanem egy külföldön már kiérlelt, gyerekköz­pontú, kreativitásra alapozott oktatási-nevelési vertikum hazai adaptá­lása. Lapunk rendszeresen tudósít azokról a törekvésekről, amelyek révén a hazai oktatásügy sokszínűbbé, hatékonyabbá, humanizáltabbá, európaibbá válhat Ebbe a sorozatba illeszkedik az alábbi riport is.

Next