Köznevelés, 1991 (47. évfolyam, 1-41. szám)
1991-05-10 / 18. szám
VÁRHEGYI GYÖRGY iskolaigazgató 1989-ben, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület keretében került szóba először az iskola létrehozásának az ötlete. Úgy gondoltuk: ahhoz, hogy a magyar zsidóság megtalálhassa keresett identitását, szükség van egy nem vallási alapon szerveződő zsidó iskolára. Iskolát alapítani igen nehéz dolog, még állami támogatással is az. Egy évünk volt előkészíteni az indulást. A közoktatásfejlesztési alaptól pályázati úton nyertünk kétmillió forintot, az állam térítésmentesen a rendelkezésünkre bocsátotta a Lendvay utcai volt munkásőr laktanyát, a Roland S. Lauder Alapítványtól pedig háromszázharmincezer dollárt kaptunk. Az elképzelésünk az volt, hogy hat év alatt fokozatosan építjük ki az iskolát. Kidolgoztunk egy egységes, tizenkét éves tantervet 6 +6-os felosztásban, amelynek az a nagy előnye a jelenlegi 8 + 4-essel szemben, hogy kiküszöböljük a tananyagbéli ismétlődéseket. Ez az iskola struktúrájában és curriculumában is sajátos. Nemcsak a speciálisan zsidó tantárgyakban térünk el az állami oktatás szellemiségétől, a poroszos-oroszos iskolatípustól, hanem részben angolszász, részben skandináv és izraeli tanterveket is figyelembe véve próbáltuk a saját arculatunkat kidolgozni. 1990 őszén csak az óvodát és az elemi iskolát terveztük indítani, megvolt hozzá a felkészült és lelkes pedagógusgárdánk, akik egységes koncepcióval rendelkeztek ehhez. A középiskolát csak egy évvel később akartuk megnyitni, de akkora volt az igény, hogy végül beadtuk a derekunkat. Az elemi tagozat első három évfolyamában tanítjuk azokat az alapismereteket, amelyeket az általános iskola első négy osztálya tud nyújtani. A következő három évben a felső tagozat tananyagát tanítjuk, persze nem mindent, de a hatéves középiskolánkhoz szükséges alapokat feltétlenül. A középiskolai tagozatunk jelentősen eltér az állami iskoláktól. Igen neves szakemberek voltak a segítségünkre. Természetismeret tantárgyblokkban például Marx György, Csányi Vilmos, Naholka József, Havas Péter és mások; a történelemfilozófia-társadalomismeretszociológia-politológia-közgazdaságtudomány témacsoportban Gerő András, Szalay Júlia, Bence György; informatika-számítástechnika tárgyban Vámos Tibor akadémikus, Surányiné Benedikt Vera; a magyar irodalom-művészet-vizuális és zenei kultúra témacsoportban pedig Eörsiné Hajdú Mariann, Bánréti Zoltán, György Péter. Ők az iskolánk munkatársai és külső szakemberek, akik a mi pedagógusainkkal együttműködve hat év alatt fejlesztik és próbálják ki ezt a tantervet. Abban különbözünk más zsidó iskolától, hogy mi „világiak” vagyunk, nem vallásos alapon nevelünk, nem kötelező sem zsidónak, sem vallásosnak lenni nálunk. A hit, a származás magánügy, soha senkitől nem kérdezünk ilyesmit. Az egész iskola, a szellemisége, a nevelés, az ünnepek megtartása azt sugározza, hogy ez egy zsidó közösség. Nem több, de nem is kevesebb. SZESZLER ANNA, az elemi tagozat vezetője A két elemi elsős osztályunkban két-két tanító dolgozik, és egy úgynevezett „speciális” pedagógus. A tanítók időbeli átfedéssel dolgoznak, a speciális pedagógus pedig egy-egy óráról emeli ki az ilyen vagy olyan szempontból különleges gyerekeket. Ez korrekciót, korrepetálást és tehetséggondozást is jelent. Nem vettünk át pedagógiai módszereket, programokat, tankönyveket teljes egészükben. Az összes forgalomban lévő taneszközt megismertük és kiválasztottuk a nekünk leginkább megfelelőket. Az órarendünkben az állami iskolához hasonlóan szerepel az anyanyelv, a matematika, a természetismeret, a mozgás, a zene, ezen túlmenően a zsidó tradíciók, a héber és az angol nyelv, valamint a kézművesség. De ezeket az ismeretanyagokat a képességek köré csoportosítva próbáljuk megtanítani. Nálunk nincs időbeli korlátozása az óráknak, nincs csöngetés, mert tudjuk-látjuk, hogy egyegy tevékenységformából mennyi elég a gyerekeknek. A pihenésről sem a megszokott szünetekkel gondoskodunk. Az a szerencsénk, hogy az osztálytermeink nagyok. Az egyik felükben vannak az asztalok és a székek, a másikban szőnyegek, matracok, párnák; ha a gyerek fáradt, bármikor lepihenhet. Nálunk sosem unatkozik senki. A gyerekek megtanulnak tevékenykedni, saját szájuk íze szerint váltogatni az aktív és kevésbé aktív időszakokat. Egy osztályon belül gyakran tíztizenkétféle dolog is történik. Ebbe csak a tanító őrül bele, a gyerek viszont megtanul választani. Mi a gyereket tartjuk fontosnak, nem a tantervet. A nem hagyományos tantárgyakon belül a zsidó tradíciót és a héber nyelvet Vető Eszter izraeli pedagógus tanítja, izraeli tanterv és módszer szerint, a gyerekek hazulról hozott ismereteire, érdeklődésére, beállítódására figyelve. Ehhez speciális tankönyveink vannak. Félévkor kezdtek a gyerekek angolul tanulni, egyelőre az élőbeszédet. Héberül és angolul írni csak később kezdenek, ezt először magyarul kell megtanulni. Mozgásfoglalkozást mindennap tartunk, ebből egy alkalom az úszás. Sajnos tornatermünk nincs, kétszer egy héten bejutunk a szomszéd iskoláéba, a többi szabadtéri mozgás. Az ének-zenei nevelést is profi végzi, saját tanterv, tanmenet és tananyag alapján: Bánki Vera a Budapesti Tanítóképző Főiskoláról. Ez nem vallási alapon nevelő iskola, de minden lehetőséget megadunk azoknak, akiknek erre igényük van. Mi magunk azonban nem szorgalmazzuk ezt. A gyerekek számára természetes ez a fajta zsidó közösség, hiszen ebben élnek. Érzelemgazdag, szép ünnepeink vannak, amelyeket tradicionális ünnepként élünk át. Együtt énekelünk, játszunk a gyerekekkel, a szüleikkel. NAGY SZ. PÉTER, a középiskolai tagozat megbízott vezetője Azt gondolom, hogy jó és érdekes iskolát csinálunk. Egyrészt a hagyományos tantárgyakban szeretnénk eredményt elérni, ehhez nagyon jó tanáraink vannak, akik speciális tananyagot a saját elképzeléseik és tanterveik szerint tanítanak. Másrészt a zsidó identitáshoz kötődő tantárgyakra is hangsúlyt fektetünk. Szándékaink szerint a gyerekek a zsidó identitáshoz szükséges ismeretanyagot kapnak, amit aztán vagy elfogadnak, vagy nem. Tanítjuk a héber nyelvet, a tradíciókat, a vallás- és kultúrtörténetet. Én nem látom a szembenállást a magyar és a zsidó identitás között. Az amerikai példát tudom idézni, ott a legtermészetesebb, hogy mindenkinek több gyökere van. De kötődést nem akarunk senkire erőszakolni, csak ismeretanyagot nyújtunk. Az antiszemitizmus szerintem az antiszemiták problémája. Én nem foglalkozom vele. Van egy alaptantervünk, ezt a minisztérium jóváhagyta. A tizenkettedik év végén állami érettségit tesznek a gyerekek. De a különböző tantárgyakban sajátos tanterv szerint tanítunk. De a tantárgyakon túl még egy dologban is más ez az iskola. Nagyon egyszerűen fogalmazva itt jobban szeretik a gyerekeket, jobban figyelnek rájuk. Nálunk nincs feleltetés, nincs osztályzás, érdemjegy helyett félévkor és év végén részletes szöveges értékelést kapnak minden tantárgyból. Bizton állíthatom, hogy még Nyugaton sem általános az ennyire alapos értékelés. Persze ha valamelyik tanuló vagy szülő kéri, megkaphatja az osztályzatot is, bizonyítvány formájában. Erre főleg akkor van szükség, ha valaki át akarna menni másik iskolába. De miért akarna? TÖRÖK MÓNIKA "J LAUDER JAVNE Arcképek a Zsidó Közösségi Iskolából Tavaly októberben már hírt adtunk arról, hogy Lauder Javne néven új zsidó iskola nyitotta meg kapuit Budapesten. Akkor lapunknak nyilatkozva Raj Tamás főrabbi többek között elmondta azt is, hogy „Javne izraeli kisváros, amely időszámításunk hatvankilenc, hetvenedik esztendejében, Jeruzsálem ostromakor került be a zsidó kultúrtörténetbe. A békepárt vezére, egy idős rabbi koporsóba rejtőzve vitette ki magát az ostromlott városból Titus elé, aki ekkor még nem volt császár, ám a rabbi Ave Caesar üdvözléssel köszöntötte. Ez jólesett a későbbi császárnak, aki megkérdezte a rabbitól, hogy mit kíván. Add nekünk Javne városát, hogy ott tanulhassunk, taníthassunk - felelte a rabbi. Javne városa jelkép lett... a hagyományt és a megújulást egyaránt szimbolizálja.” A Lauder Javne sokkal több, mint egy a felekezeti iskolák közül. A magyar oktatásügyben eddig tulajdonképpen ismeretlen modellt valósít meg. A fejlett világhoz igazodó iskolaszerkezeti képletek eddig Magyarországon jórészt csak mint kísérleti iskolák jelenhettek meg. A Lauder Javne nem kísérlet, hanem egy külföldön már kiérlelt, gyerekközpontú, kreativitásra alapozott oktatási-nevelési vertikum hazai adaptálása. Lapunk rendszeresen tudósít azokról a törekvésekről, amelyek révén a hazai oktatásügy sokszínűbbé, hatékonyabbá, humanizáltabbá, európaibbá válhat Ebbe a sorozatba illeszkedik az alábbi riport is.