Köznevelés, 1992 (48. évfolyam, 1-41. szám)

1992-04-10 / 15. szám

SZEMLE Könyv az autizmusról Majd minden hosszabb ideje dolgozó pedagógus ta­lálkozott nagyon furcsán vi­selkedő, nehezen kezelhető gyerekekkel, akiket az iskolá­ban tanult magatartási kate­góriák egyikébe se tudott be­sorolni. A kisegítő iskolákban az értelmi fogyatékos gyer­mekek között is találkozunk olyanokkal, akik értelmi fo­gyatékosságukon túlmenően is nehezen kezelhetők, nehe­zen megközelíthetők, elkülö­nülők, furcsák, megszokott nevelési eljárásainkkal ese­tükben nem megyünk sem­mire. Az autista ember fogal­ma nálunk az „Esőember” cí­mű filmben vált közismertté. Bár régi emlékeinkre, olvas­mányainkra visszagondolva rájöttünk, hogy egyes gyere­kek, esetleg felnőttek szá­munkra érthetetlen múltbeli magatartása talán autista vo­násokra utalt, a jelenség ti­tokzatos és érthetetlen ma­radt. Uta Frith könyvének címé­ből - Autizmus, a rejtély nyo­mában - arra gondolhatunk, hogy valamiféle detektívre­­gényt veszünk a kezünkbe. És valóban így van abban az érte­lemben, hogy a kutató úgy kö­zelít a témájához, mint a detek­tív, aki egy tisztázatlan és ért­hetetlen bűnügy után nyomoz. Mi történt itt tulajdonképpen? Mit figyelhetünk meg? Hol ke­ressük az okokat? Milyen tü­netek járnak együtt? Melyek az elmaradhatatlanok? Melyek az esetlegesek? Mi okozza a tü­netegyüttes megjelenését? Mi az autizmus tulajdonképpen? Öröklött vagy a helytelen ne­velés, a sérelmek elszenvedésé­nek következménye? A szerző egymás után felvet­ve a kérdéseket, tudományos pontossággal, ugyanakkor köz­érthető nyelven ismerteti a ku­tatók hipotéziseit, majd a kí­sérletsorozatokat, melyekkel a téves hipotéziseket kizárja, és végül egy elfogadható autiz­­musképhez jut el. Ezek szerint az autizmus mindenképpen központi idegrendszeri eredetű, öröklött vagy korán szerzett, veleszületett károsodásból fa­kad. Nagyon sok esetben más fogyatékossággal is együtt jár. Az alapvető autista fogyatékos­ság a társaskészségek, a kom­munikáció és a szimbolikus gondolkodást igénylő készsé­gek területén jelentkezik, és a kialakuló különleges és súlyos viselkedési tünetcsoport mö­götti kognitív okok a „rejtély kulcsai”, azok, amelyeket a szerző keres. Kiknek ajánljuk a könyvet? Elsősorban gyógypedagógu­soknak, nevelési tanácsadók dolgozóinak, családgondozók­nak, mert nagy segítséget nyújt a probléma felismeréséhez, az autista gyerekkel való kommu­nikációhoz. Minden pedagó­gusnak, akinek fontos a gyere­kek mélyebb, jobb ismerete. Mindazoknak, akik érdeklőd­nek az emberi gondolkodás, és így önmaguk megismerésével kapcsolatos tudományos kér­dések iránt. Segítséget várha­tunk tőle pszichológiai-peda­gógiai műveltségünk, kultú­ránk elmélyítéséhez. Mintát nyújt ahhoz, hogy közeledhe­tünk nehezen felderíthető pszichológiai problémákhoz, milyen óvatosan kell ítélkez­nünk emberi magatartásokról. (Az Autizmus Alapítvány Ka­pocs Kiadója) B. MÉHES VERA Lehetne pontosabban? Helyes és rokonszenves do­lognak tartom, hogy Firon András a Káinbélyeg című könyvének alcímében föltett kérdésre - Nyugdíjazzuk-e végleg a hóhért? - határozott igennel felel. Magam is a halál­­büntetés eltörlésének meggyő­­ződéses híve lévén, a szerzővel együtt örülök ennek a döntés­nek. Megtisztelő, hogy a halál­­büntetés elleni mozgalom bib­liáját Beccaria A bűnökről és a büntetésekről című könyvét Firon András szerény fordítá­somban idézi. De az már ke­vésbé esett jól, és etikai, sőt sajtójogi kérdéseket is felvet, hogy sem a fordítót, sem a ki­adás helyét és évszámát, illetve a kiadót nem tünteti fel sehol. S az sem vigasztal, hogy az idé­zett, hivatkozott könyvek túl­nyomó többségével sem bánik különbül. M. I. na jó erősen a kaptafába. Ezer­szer látott hollywoodi panelek­ből épül a történet: sikeres pszichiáternő kis lelki defekt­­tel, sérült páciens, gyerek, ku­tya, szerelem, tengerpart. El­rontott, majd megjavított há­zasságok, családi idillek - ha­misítatlan amerikai életstílus. Plusz az Oscar-jelölések, ter­mészetesen. Ha a professzio­nális amerikai filmipar tud va­lamit, akkor az épp a magas színvonalú, ízléses szórakozta­tás. A Hullámok hercege című film színvonal alatti, viszont túl van a jó ízlés határain. Giccs, ha tetszik. Közhelyek­kel teli, unalmas, életidegen nyavalygás. Minden biztosra megy, semmi kockázat, s így érdektelen. Pedig a játszók sem akárkik. Nick Nolte, akit még alig felfe­dezettként a hetvenes évek vé­gén a Szegény ember, gazdag ember című tévésorozatban szeretett meg a magyar közön­ség, nem tud hazudni. Az erő­teljes színészi személyiség még egy rosszul megírt szerepen is átsüt. Titkai vannak, férfias, mégis esendő. Nem az ő hibá­ja, hogy a megrendülésig nem jut el a néző. Barbra Streisand azonban végleg és megcáfolha­­tatlanul igazolt egy régi sejtést: a szemében csak kontaktlencse van, semmi más. A nagyjele­­netben ráadásul bandzsít is. Amúgy a lába még mindig for­más. A többi: mozgó anzixok egy távoli világból. A tájak szépek. A Hullámok hercege című film mindezek ellenére azonban egy dologra mégis alkalmas. Jó de­monstrációs anyag lenne egy filmiskolán, így nem szabad mozit csinálni.­sebb korszakának beállítani a barokkot, hogy idesorol olyan, a barokk világnézettől teljesen idegen gondolkodókat is, mint Hobbes, Spinoza, Descartes (így, ebben a sorrendben, kro­nológiával és hatástörténettel nem sokat törődve), valamint Voltaire-t, minek következté­ben a felvilágosodást is úgy tünteti fel, mint a barokk afféle bomlástermékét. Ehhez még tegyük hozzá, hogy Spinozát patológiai értelemben vett őrültnek minősíti, Galileiről pedig azt írja: „állítólagos” (!) üldöztetéseket »beteges érzé­kenysége és igazságkeresősdi­­je« miatt kellett elszenvednie, valamint azért, mert »nem volt diplomata«, azaz »nem volt ér­zéke az emberekkel való bánás művészetéhez«. Az efféle elké­pesztő és alaptalan kijelentések ellenére Friedell műve igen ér­dekes olvasmány, főként ott, ahol a kordivatokat, a minden­napi szokásokat, általában egy korszak hangulatát, életérzését írja le nagy beleélő képesség­gel, ugyanakkor elegáns iró­niával. (Holnap Kiadó) MADARÁSZ IMRE A cseppfolyós mozi Szirup csöpög a vászonról. Nyúlik, ragad. A Hullámok hercege című film pereg. Vonó­sok ezrei húzzák a glicerin­könnyek alá. A nézőtéren szem nem maradhat szárazon. (Szá­razon marad.) Barbra Strei­sand ezúttal nemcsak főszerep­lőként, hanem rendezőként és producerként is jegyzi a mű­vet. Inkább kapaszkodott vol­ TELIHAY PÉTER A barokk világa Egon Friedeil könyvsoroza­tának, Az újkori kultúra törté­netének immár harmadik köte­te jelent meg nyelvünkön Ba­rokk és rokokó címmel. Friedeil szellemesen sziporkázó stílusa nyomán szinte megelevened­nek ezek a korszakok, sőt oly­kor ki is színeződnek, hiszen a kultúrtörténész egyáltalán nem titkolja rokonszenvét, főként a barokk iránt. Ez időnként már elfogultságba csap át, kivált a reneszánsszal, a klasszicizmus­sal és a felvilágosodással való egybevetéseknél. Friedell úgy próbálja - nem éppen meggyő­ző módon - az egyetemes kul­túrtörténet egyik legjelentő­ KIÁLLÍTÁS-AJÁNLÓ A Néprajzi Múzeumban (Buda­pest V., Kossuth tér 12.) április 30-ig hétfő kivételével naponta 10-18 óráig várja látogatóit az Egyesült Államok Tájékoztatási Szolgálata (USIS) szervezésében megrendezett Kölcsön a gyerme­keinktől című, az amerikai környe­zetvédelmet bemutató kiállítás. Ugyancsak a Néprajzi Múzeum­ban tekinthető meg a Siklód an­no... című fotó-és tárgykiállítás a Kisküküllő felső folyása mentén fekvő erdélyi magyar faluról. A XVI. kerületi Corvin Galériá­ban (1163 Sashalom, Thököly u. 13.) április 9-ig hétköznap 13-18 óráig látogatható Sorki Dala An­dor grafikus­művész kiállítása. TV-AJÁNLÓ Mario Puzo A Keresztapa című regénye (s Coppola belőle készült immár többször kétrészes filmje) világsikerét, meglehet, lélegzetel­állítóan izgalmas gengszter-sztori­jának köszönhette, de az „értők” szemében mindig is több volt, mint bűnügyi film. Attól tartok, amióta hazánkban is megjelent a szervezett alvilág, ez a mű már ko­rántsem csak szórakoztató egzoti­kum. Az Oscar-díjas filmek soroza­tában A Keresztapa II. 1974-ben készült amerikai film két részét ápri­lis 11-én szombaton és egy héttel még később este tekinthetjük meg (újra).

Next