Köznevelés, 1992 (48. évfolyam, 1-41. szám)
1992-04-10 / 15. szám
SZEMLE Könyv az autizmusról Majd minden hosszabb ideje dolgozó pedagógus találkozott nagyon furcsán viselkedő, nehezen kezelhető gyerekekkel, akiket az iskolában tanult magatartási kategóriák egyikébe se tudott besorolni. A kisegítő iskolákban az értelmi fogyatékos gyermekek között is találkozunk olyanokkal, akik értelmi fogyatékosságukon túlmenően is nehezen kezelhetők, nehezen megközelíthetők, elkülönülők, furcsák, megszokott nevelési eljárásainkkal esetükben nem megyünk semmire. Az autista ember fogalma nálunk az „Esőember” című filmben vált közismertté. Bár régi emlékeinkre, olvasmányainkra visszagondolva rájöttünk, hogy egyes gyerekek, esetleg felnőttek számunkra érthetetlen múltbeli magatartása talán autista vonásokra utalt, a jelenség titokzatos és érthetetlen maradt. Uta Frith könyvének címéből - Autizmus, a rejtély nyomában - arra gondolhatunk, hogy valamiféle detektívregényt veszünk a kezünkbe. És valóban így van abban az értelemben, hogy a kutató úgy közelít a témájához, mint a detektív, aki egy tisztázatlan és érthetetlen bűnügy után nyomoz. Mi történt itt tulajdonképpen? Mit figyelhetünk meg? Hol keressük az okokat? Milyen tünetek járnak együtt? Melyek az elmaradhatatlanok? Melyek az esetlegesek? Mi okozza a tünetegyüttes megjelenését? Mi az autizmus tulajdonképpen? Öröklött vagy a helytelen nevelés, a sérelmek elszenvedésének következménye? A szerző egymás után felvetve a kérdéseket, tudományos pontossággal, ugyanakkor közérthető nyelven ismerteti a kutatók hipotéziseit, majd a kísérletsorozatokat, melyekkel a téves hipotéziseket kizárja, és végül egy elfogadható autizmusképhez jut el. Ezek szerint az autizmus mindenképpen központi idegrendszeri eredetű, öröklött vagy korán szerzett, veleszületett károsodásból fakad. Nagyon sok esetben más fogyatékossággal is együtt jár. Az alapvető autista fogyatékosság a társaskészségek, a kommunikáció és a szimbolikus gondolkodást igénylő készségek területén jelentkezik, és a kialakuló különleges és súlyos viselkedési tünetcsoport mögötti kognitív okok a „rejtély kulcsai”, azok, amelyeket a szerző keres. Kiknek ajánljuk a könyvet? Elsősorban gyógypedagógusoknak, nevelési tanácsadók dolgozóinak, családgondozóknak, mert nagy segítséget nyújt a probléma felismeréséhez, az autista gyerekkel való kommunikációhoz. Minden pedagógusnak, akinek fontos a gyerekek mélyebb, jobb ismerete. Mindazoknak, akik érdeklődnek az emberi gondolkodás, és így önmaguk megismerésével kapcsolatos tudományos kérdések iránt. Segítséget várhatunk tőle pszichológiai-pedagógiai műveltségünk, kultúránk elmélyítéséhez. Mintát nyújt ahhoz, hogy közeledhetünk nehezen felderíthető pszichológiai problémákhoz, milyen óvatosan kell ítélkeznünk emberi magatartásokról. (Az Autizmus Alapítvány Kapocs Kiadója) B. MÉHES VERA Lehetne pontosabban? Helyes és rokonszenves dolognak tartom, hogy Firon András a Káinbélyeg című könyvének alcímében föltett kérdésre - Nyugdíjazzuk-e végleg a hóhért? - határozott igennel felel. Magam is a halálbüntetés eltörlésének meggyőződéses híve lévén, a szerzővel együtt örülök ennek a döntésnek. Megtisztelő, hogy a halálbüntetés elleni mozgalom bibliáját Beccaria A bűnökről és a büntetésekről című könyvét Firon András szerény fordításomban idézi. De az már kevésbé esett jól, és etikai, sőt sajtójogi kérdéseket is felvet, hogy sem a fordítót, sem a kiadás helyét és évszámát, illetve a kiadót nem tünteti fel sehol. S az sem vigasztal, hogy az idézett, hivatkozott könyvek túlnyomó többségével sem bánik különbül. M. I. na jó erősen a kaptafába. Ezerszer látott hollywoodi panelekből épül a történet: sikeres pszichiáternő kis lelki defekttel, sérült páciens, gyerek, kutya, szerelem, tengerpart. Elrontott, majd megjavított házasságok, családi idillek - hamisítatlan amerikai életstílus. Plusz az Oscar-jelölések, természetesen. Ha a professzionális amerikai filmipar tud valamit, akkor az épp a magas színvonalú, ízléses szórakoztatás. A Hullámok hercege című film színvonal alatti, viszont túl van a jó ízlés határain. Giccs, ha tetszik. Közhelyekkel teli, unalmas, életidegen nyavalygás. Minden biztosra megy, semmi kockázat, s így érdektelen. Pedig a játszók sem akárkik. Nick Nolte, akit még alig felfedezettként a hetvenes évek végén a Szegény ember, gazdag ember című tévésorozatban szeretett meg a magyar közönség, nem tud hazudni. Az erőteljes színészi személyiség még egy rosszul megírt szerepen is átsüt. Titkai vannak, férfias, mégis esendő. Nem az ő hibája, hogy a megrendülésig nem jut el a néző. Barbra Streisand azonban végleg és megcáfolhatatlanul igazolt egy régi sejtést: a szemében csak kontaktlencse van, semmi más. A nagyjelenetben ráadásul bandzsít is. Amúgy a lába még mindig formás. A többi: mozgó anzixok egy távoli világból. A tájak szépek. A Hullámok hercege című film mindezek ellenére azonban egy dologra mégis alkalmas. Jó demonstrációs anyag lenne egy filmiskolán, így nem szabad mozit csinálni.sebb korszakának beállítani a barokkot, hogy idesorol olyan, a barokk világnézettől teljesen idegen gondolkodókat is, mint Hobbes, Spinoza, Descartes (így, ebben a sorrendben, kronológiával és hatástörténettel nem sokat törődve), valamint Voltaire-t, minek következtében a felvilágosodást is úgy tünteti fel, mint a barokk afféle bomlástermékét. Ehhez még tegyük hozzá, hogy Spinozát patológiai értelemben vett őrültnek minősíti, Galileiről pedig azt írja: „állítólagos” (!) üldöztetéseket »beteges érzékenysége és igazságkeresősdije« miatt kellett elszenvednie, valamint azért, mert »nem volt diplomata«, azaz »nem volt érzéke az emberekkel való bánás művészetéhez«. Az efféle elképesztő és alaptalan kijelentések ellenére Friedell műve igen érdekes olvasmány, főként ott, ahol a kordivatokat, a mindennapi szokásokat, általában egy korszak hangulatát, életérzését írja le nagy beleélő képességgel, ugyanakkor elegáns iróniával. (Holnap Kiadó) MADARÁSZ IMRE A cseppfolyós mozi Szirup csöpög a vászonról. Nyúlik, ragad. A Hullámok hercege című film pereg. Vonósok ezrei húzzák a glicerinkönnyek alá. A nézőtéren szem nem maradhat szárazon. (Szárazon marad.) Barbra Streisand ezúttal nemcsak főszereplőként, hanem rendezőként és producerként is jegyzi a művet. Inkább kapaszkodott vol TELIHAY PÉTER A barokk világa Egon Friedeil könyvsorozatának, Az újkori kultúra történetének immár harmadik kötete jelent meg nyelvünkön Barokk és rokokó címmel. Friedeil szellemesen sziporkázó stílusa nyomán szinte megelevenednek ezek a korszakok, sőt olykor ki is színeződnek, hiszen a kultúrtörténész egyáltalán nem titkolja rokonszenvét, főként a barokk iránt. Ez időnként már elfogultságba csap át, kivált a reneszánsszal, a klasszicizmussal és a felvilágosodással való egybevetéseknél. Friedell úgy próbálja - nem éppen meggyőző módon - az egyetemes kultúrtörténet egyik legjelentő KIÁLLÍTÁS-AJÁNLÓ A Néprajzi Múzeumban (Budapest V., Kossuth tér 12.) április 30-ig hétfő kivételével naponta 10-18 óráig várja látogatóit az Egyesült Államok Tájékoztatási Szolgálata (USIS) szervezésében megrendezett Kölcsön a gyermekeinktől című, az amerikai környezetvédelmet bemutató kiállítás. Ugyancsak a Néprajzi Múzeumban tekinthető meg a Siklód anno... című fotó-és tárgykiállítás a Kisküküllő felső folyása mentén fekvő erdélyi magyar faluról. A XVI. kerületi Corvin Galériában (1163 Sashalom, Thököly u. 13.) április 9-ig hétköznap 13-18 óráig látogatható Sorki Dala Andor grafikusművész kiállítása. TV-AJÁNLÓ Mario Puzo A Keresztapa című regénye (s Coppola belőle készült immár többször kétrészes filmje) világsikerét, meglehet, lélegzetelállítóan izgalmas gengszter-sztorijának köszönhette, de az „értők” szemében mindig is több volt, mint bűnügyi film. Attól tartok, amióta hazánkban is megjelent a szervezett alvilág, ez a mű már korántsem csak szórakoztató egzotikum. Az Oscar-díjas filmek sorozatában A Keresztapa II. 1974-ben készült amerikai film két részét április 11-én szombaton és egy héttel még később este tekinthetjük meg (újra).