Köznevelés, 1992 (48. évfolyam, 1-41. szám)

1992-11-06 / 35. szám

Don Bosco katolikus iskola Albertfalván Budapest XI. kerületében, Albertfalván, az egykor önálló település nevét viselő utcában nyolcosztályos, katolikus isko­la nyitotta meg kapuit szep­tember elsején. Másfél hónap múlva, október 22-én már Andrásfalvy Bertalan művelő­dési és közoktatási miniszter volt a vendége az iskolának az iskolazászló-szentelő és az 1956-os forradalomra emléke­ző ünnepségen. A szemközti templomban megtartott, meg­hatóan szép, szívhez szóló ün­nepi műsor után az iskolanyi­tás előzményeiről dr. Verebé­­nyi István plébánossal beszél­gettünk, aki elmondta, hogy az egyházközség néhány tagja óvodát akart nyitni, csak ké­sőbb döntöttek az iskola mel­lett. Két évvel ezelőtt. Az atya nem sokat tűnődött, hiszen tudta, hogy a templom­mal szemközti Petőfi Sándor Általános Iskolában rohamo­san apad a gyereklétszám. A mintegy ezerhétszáz gyerek­nek készült két épületben már csak nyolcszázan tanultak 1990-ben, tavaly pedig még ennél is kevesebben. Úgyszól­ván elnéptelenedett az iskola régi épülete. Minthogy a kör­nyéken nincs egyházi iskola, itt, e virágzó életű egyházköz­ség területén meg lehetne nyit­ni egyet. Beadták szándéknyi­latkozatukat az önkormányzat­nak, és életre hívták a Don Bosco Alapítványt részben a szegény, nehéz sorsú gyerekek, részben pedig a katolikus isko­lában tanulók támogatására. Úgy gondolták, egyenesben vannak. Ámde a hivatal mal­mai lassan őrölnek. Az önkor­mányzat képviselő-testülete idén január végén tárgyalta a katolikus iskola ügyét, és több­ségi szavazattal megadta az elvi engedélyt az intézmény meg­nyitására. Ennek birtokában az egyházközség tagjai megérdek­lődtek a szülőktől, hányan kí­vánják beíratni ide a gyerekü­ket. Mintegy ötszázra rúgott a jelentkezők száma. Meghirdet­ték az igazgatói állást és a taná­rokét is. Idén áprilisban az önkor­mányzat végleges döntést ho­zott, és június 8-án megadta a működési engedélyt is az isko­lának. Megnyílhatott tehát az önkormányzati működtetésű, egyházi fenntartású, tizenhat tantermes katolikus iskola. Két­­száznyolcvanhat tanulóval, mert többet nem tudtak fel­venni a tantermek véges száma miatt. Tizenhat helyiségben persze többen is elférnének, ám ebben az iskolában van né­hány sajátosság, ami az okta­tást illeti - tudom meg dr. Pár­­dányi Miklósné igazgatótól. Angol és német nyelvet első osztálytól kezdve tanítanak osztott csoportokban. A felső tagozatosok technika tantár­gyat nem tanulnak, helyette számítógép-kezelésre, szöveg­­szerkesztésre tanítják őket. Hittant tanrendbe építve, heti két órában tanulnak a diákok. Minthogy más vallású, evan­gélikus, református gyerek is van az iskolában, a katolikus hittan nekik természetesen nem kötelező. Velük a vallá­suknak megfelelő hitoktató foglalkozik ebben az időben. (Még egyetlen gyerek esetében is gondoskodnak a megfelelő hitoktatóról.) A négygyerekes családanya, dr. Párdányi Miklósné szerint az elmúlt évtizedekben csak ke­vés iskolában foglalkoztak jól a gyerekek nevelésével. Iskolai tapasztalatai azt mutatják, hogy például a középiskolába készü­lő, tizennégy éves tanítványai­ról gyakran adtak felületes, sőt, megalapozatlan véleményt a felvételi beszélgetések vezetői. Nem arra voltak kíváncsiak, mit tud a gyerek, hanem arra, mit nem. Előfordult, hogy az évek alatt megismert, jó képességű, sokra hivatott tanítványát taná­csolták el a továbbtanulástól fe­lületes benyomások alapján. El­határozta, ha ő vezet majd egy iskolát, abban minden a gyereke­kért fog történni. Minthogy Ma­karenko előtt ötven, hatvan év­vel Don Bosco már jó eredmé­nyeket ért el nehéz sorsú, ser­dülő gyerekekkel, újra áttanul­mányozta a hozzá egyébként mindig is közel álló boscói pe­dagógiát. Ennek értelmében az iskolai nevelésben kulcsfontos­ságúnak tartja a tanár személyi­ségét, a gyerek feltétel nélküli elfogadását. Ahogyan Don Bos­co mondta egykoron: „Elég lát­nom, hogy fiatalok vagytok, és máris szeretlek benneteket!” Kevés idő telt el a tanévnyitó óta, korai lenne mérlegre tenni, mennyit ér a Don Boscótól köl­csönzött pedagógiai hit, mun­ka. Annyi azonban már az ün­nepségen kiderült: itt a szeretet légkörében él a gyerek. N. G. Tanítók a gyermekekért A Tanítók a gyermekekért egyesület 1992. november 7-én, szombaton délelőtt 10 órakor tartja közgyűlését az FPI Budapest VIII. kerület, Horváth Mihály tér 8. szám alatti nagytermében. Vendé­günk dr. Dobos Krisztina helyettes államtitkár. Prog­ram: Tájékoztató oktatásirá­nyítási kérdésekről. A közal­kalmazotti törvény értelme­zése. Szakmai szekciók: T­an­könyvek, taneszközök hasz­nálata, nyelvoktatás, mérési módszerek a tanítás gyakor­latában. Indián művészet Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára nyitotta meg a Néprajzi Múzeum kolum­biai tárgyú kiállítását. „A kolum­biai Amazonasz és Putumayo in­dián művészete” című tárlat a dzsungel világába kalauzol el bennünket, egy olyan kultúra néprajzi emlékeivel ismertetve meg látogatóit, amelyik földraj­zilag ugyan távol esik tőlünk, a tárgyakból, népművészeti alko­tásokból sugárzó humanitását azonban joggal érezhetjük az európai vagy a magyar népmű­vészet legszebb, legihletettebb alkotásaival rokon­ lényegűnek. Kálmán Attila beszédében ar­ról szólt, hogy Amerika felfede­zése 500 évvel ezelőtt csak meg­kezdődött, valójában ez a folya­mat a mai napig tart. Azoknak fi­gyelmét, akik szívesen részt vesz­nek ebben a felfedezési folyamat­ban, felhívjuk a Néprajzi Mú­zeum kiállítására. A tárlat január 31-ig tekinthető meg.­ ­ Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter nyitotta meg a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb kiállítását. A „Dombokká vált évszázadok” címet viselő tárlat a Kár­pát-medencében feltárt bronzkori teli­ kultúrákat mutatja be. A miniszter beszédében hangsúlyozta: ez a terület, a Kárpát-medence az ősidőktől kultúrák őrzője és tovább­­örökítője volt - annak kell lennie most is.

Next