Köznevelés, 1992 (48. évfolyam, 1-41. szám)
1992-11-20 / 37. szám
HOGYAN EMLÉKEZTÜNK A FORRADALOMRA? Nézz vissza méltósággal! Negyvenöt esztendő nagy idő. Csaknem két emberöltő. Nemzedékek lépnek le ezalatt a nagy történelmi színpadról, s mindig új nemzedék lép a letűnők helyébe. A mi öregedő, sokat próbált nemzedékünk dicső, de súlyos örökséget hagyományoz a mai fiatalokra. Micsoda megpróbáltatásokon mentünk keresztül mi az utóbbi negyvenöt esztendőben! A legfiatalabbak szerencsére már csak a történelemkönyvekben olvashatnak erről. Nehéz a múltunk. De azért volt nekünk egy világhíres forradalmunk ötvenhatban, melynek igazi arcát százezrek csak mostanában ismerhetik meg igazán, a néptömegek csupán napjainkban, az új világban azonosulhatnak vele lélekben. „Időben tőle egyre távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb.” Ünnep, az októberi évforduló köszöntése nélkül pergett le harminchárom év 1956 és 1989 között. A hatalom mindent megtett azért nem válogatva az eszközökben, a terrortól és a történelemhamisítástól sem riadva viszsza hogy a kortársak elfelejtsék az 1956-os vihar emlékét, az új generáció pedig soha ne ismerhesse meg a „magyar csoda” hiteles történetét. Ez a negyvenöt év akarvaakaratlan beivódott sejtjeinkbe. Jó volna már sok mindent elfelejteni, könnyedén élni, gondolkodni, de nem lehet oly könnyen megszabadulni az emlékektől, mint ahogy a kígyó bújik ki a bőréből. Mert néha „bomlott cimbalom” az agyunk, bennünk a múlt valóban össze van torlódva; összekuszált, mesterségesen gerjesztett osztályharcos emlékek meddőhányója sötétlik mögöttünk. És mégis: ez a nemzet méltósággal kezd visszanézni történelmére. Azokra a napokra, amikor „Budapest lángokban” állt, és a világ ismét megtanulta tisztelni a magyar nevet. Amikor Petőfi Sándor ideje tért vissza kísértetiesen Közép-Európába: „Midőn más könnyet sem mer adni, mi vérrel áldozunk neked.” Három éve október 23-án ünnepelnek az oktatási intézmények is. Idén már egyetlen olyan iskola sem akadt Magyarországon, ahol október 23-án (vagy előtte) ne emlékeztek volna meg a forradalom évfordulójáról. Számos helyütt nagyszabású emlékműsort tartottak, a „daliás idők” egyik-másik szereplőjének bevonásával. Lehettek persze olyan iskolák is, ahol a rutinszerű ünnepség a régi beidegződések, „a vak megszokás” szerint, fásult hangulatban zajlott le. Incidens viszont egyetlen oktatási intézményben sem fordult elő. Október 16-i számunkban a pedagógusokhoz fordultunk. „Szeretnénk hírt adni arról - szólt a felhívásunk -, hogy az iskolákban miként emlékeztek meg a magyar nép nagyszerű megmozdulásáról, a szovjet diktatúra elleni felkelésről.” Azt kértük olvasóinktól, írják meg nekünk, milyen műsorral köszöntötték 1956 emlékét. Érkeztek is hozzánk levelek, hosszabb-rövidebb tudósítások, jóllehet a vártnál kisebb számban. A híradásokból többnyire az derült ki, hogy az iskolák bizony hiányosan vannak ellátva a forradalom történetét feldolgozó kiadványokkal, dokumentumkötetekkel, foto- és videoanyaggal, pedig az ünnepélyek megszervezéséhez igen nagy szükségük lenne illusztráló irodalomra. Többen kérdezték telefonon vagy levélben, hogy a felhívásunkban megnevezett 56-os kiadványokat hol lehet beszerezni. Egy zalaegerszegi iskolából például szerkesztőségünk címére küldtek hivatalos megrendelést három forrásmunka szállítására. Ilyen igények teljesítésére természetesen nem vállalkozhatunk, segítségül azonban ezúttal közreadjuk a hivatkozott könyvek kiadóinak pontos címét. (Atlantisz Kiadó 1053 Budapest, Egyetem tér 1-3. Telefon: 118-0820; Nemzetközi Tankönyvkiadó 1055 Budapest, Szalay utca 10-14. Telefon: 153-0600; Püski Kiadó 1011 Budapest, Corvin tér 8. Telefon: 201-4444; Szabad Tér Kiadó 1122 Budapest, Városmajor utca. Postacímük: 1525 Budapest, Csalogány utca 6-10. III. emelet 134. Telefon: 201-0384.) Sokáig emlékezetes marad a szigetszentmiklósi közgazdasági szakközépiskola tanulóinak az idei októberi ünnepély. Ebben az iskolában régi diákhagyományt újítottak fel ez alkalomból: a tanulóifjúság közös ünnepélyes eskütételét. „Valamikor a nagy kollégiumok diákjai contractust adtak beiratkozáskor - írja Koós Ferenc igazgató -, ezt a hagyományt elevenítettük fel, összekapcsolva a forradalom emlékével.” A szentmiklósi szakközépiskolások eskütételének fényét nagyban emelte az is, hogy a város zászlajának felszentelésére ezen az ünnepélyen került sor jeles protestáns egyházi személyiségek közreműködésével. Alább következő összeállításunkban néhány ünnepi tudósítást adunk közre. P. K. I. bonyolításában négy tanár és négy diák vett részt. A verseket Juhász László pécsi színművész szavalta el. A bevonulás alatt zene szólt magnóról, Beethoven V. szimfóniájának és az Egmont nyitánynak a részletei. A Himnuszt együtt énekelte a tanulóifjúság, majd Jobbágy Károly Felkelt a nép című költeménye hangzott el. Ezután tanulók idézték fel az 1956-os forradalom történetét korabeli sajtóközlemények felhasználásával. Magnetofonról meghallgattuk Mensáros László színművész szavalatát is, mely 1989. június 16-án hangzott el Nagy Imre miniszterelnök és társai újratemetésén. Ünnepi beszédet Horváth Sándor igazgatóhelyettes mondott, majd ismét egy Jobbágy Károly-vers következett, „A rádió mellett” című. A műsor záróakkordjaként (Lovas István tanár bevezető szövege után) Mécs Imre 1989-es gyászbeszédéből hallgattunk meg részleteket. LOVAS ISTVÁN tanár, Pécs Szavalatok, magnófelvételek A pécsi Gépészeti Szakközépiskola október 23-i ünnepségét az Uránia filmszínházban tartottuk meg iskolánk 560 diákjának és 53 tanárának a részvételével. A műsor összeállításában és le A hősök sírjánál iskolánkban (még Kulich Gyula nevét viseli, de reményeink szerint rövidesen Jelky András Ruhaipari Szakközépiskola és Technikum lesz a neve) a 35. (1991) évfordulóra egy negyvenperces videofilmet készítettünk. Ezt minden osztályban ünnepélyes külsőségek között mutattuk be, a végén beszélgetésekkel, magyarázatokkal kiegészítve. Idén ezt a filmet vetítettük le első osztályos tanulóinknak (ők még nem láthatták), a felsőbb éveseink pedig a 301-es, a 300- as, a 298-as és a 21-es parcellát keresték fel az Új Köztemetőben. A temetőlátogatást természetesen előkészítették az osztályfőnökök és a történelem szakos tanárok beszélgetésekkel, magyarázatokkal. A helyszínen szavalatok is elhangzottak. Megemlékezésünket már október 21-én elkezdtük, amikor iskolai kultúrtermünkben vendégül láttuk dr. Soós László fővárosi önkormányzati képviselőt, aki a forradalom és szabadságharc résztvevője, majd a megtorlások szenvedő alanya volt. Természetesen iskolán kívüli, központi ünnepségekre is felhívtuk tanulóink figyelmét. Terveink szerint 1993-ban színpadi előadással fogunk megemlékezni a 37. évfordulóról. Feltétlenül el kell érni, hogy minden iskolában hagyományteremtő, felemelő ünnepélyekkel emlékezzünk 1956-ra. Mind az igaz történelmi tudat, mind az érzelmi nevelés szempontjából rendkívül fontos, hogy ne engedjük „elsikkasztani” ezt az ünnepet az iskolákban sem. Az október 24-i ünnepi programot sajtótájékoztató vezette be, utána mindjárt birtokba is vehették a gyerekek a játszó- és sportudvart - nagy sikerű bemutatóval. Az emeleti zsibongóban képzőműve-18 BALEGZKY IVÁN tanár, Budapest Atlétikai emlékverseny Intézményünkben, a szombathelyi Péterfy Sándor Középiskolai Kollégiumban 310 diák lakik, fiúk és lányok vegyest. Mivel diákjaink iskolai ünnepségeken emlékeztek meg az évfordulóról, ezért mi arra gondoltunk, hogy egy kicsit szokatlan formában, a tanulók szó szerint értendő megmozgatásával emlékezünk. Atlétikai emlékversenyt hirdettünk meg, a versenykiírást eljuttattuk a Vas megyei kollégiumokba. A versenyprogramban 100 és 400 méteres síkfutás, valamint 1956 méteres emlékfutás mellett távolugrás és súlylökés szerepelt. Kollégiumi tanulóink közül 52-en álltak rajthoz. Az összes versenyző száma 300 volt. A versenyszámok győzteseit oklevéllel, a legjobb fiú- és leánycsapatot serleggel jutalmaztuk meg. A fiúk pontversenyében a Kőszegi Jurisits Gimnázium kollégiumának csapata lett az első. Nagy büszkeség számunkra, hogy a lányok versenyében a mi diákjaink nyerték el a kupát. A verseny lebonyolításában segítséget kaptunk a helyi önkormányzattól, a Haladás Sportiskolától és a Megyei Sporthivataltól. BÁTAI KORNÉLNÉ EGRI CSILLA igazgató, Szombathely Ünnep Zalaszentmihályon Több év fáradozásának eredményeként befejeződött a zalaszentmihályi általános iskola teljes felújítása, bővítése, valamint a sport- és játszóudvar megépítése. Az intézmény avatását a köztársaság napja és a forradalom ünnepe alkalmából október 24-én rendezték meg. Mint Horváth Gyula polgármester és Karvalits Ferenc iskolaigazgató invitáló leveléből megtudtuk, Zalaszentmihály lakossága harmadszor ragaszkodott neki, hogy méltó körülményeket teremtsen a falu gyerekeinek iskoláztatásához. Először a múlt században, Eötvös József nagy népiskola-építési akciója idején fogott össze a község, majd 1952-ben is építettek iskolát, egy hat tantermeset, de ez már régóta nem tudta kielégíteni a korszerű oktatás igényeit. A most elkészült modern iskolában nyolc jól felszerelt tanterem szolgálja az oktatást, és a sportudvaron kívül van már tornatermük is. „Hosszú évtizedek után - írják a szentmihályi vezetők - most végre sok leendő generációnak tud a falu kulturális hátrányokat csökkentő intézményt hagyományozni. ”