Köznevelés, 1994 (50. évfolyam, 1-41. szám)
1994-01-07 / 1. szám
Titokzatoskodva és jelentőségteljesen előre figyelmeztette osztálytársait és ismerőseit Zs. József harmadik osztályos tanuló: nagy dolgok történnek pénteken. Ám ők csak legyintettek, senki sem vette a figyelmeztetést komolyan. Pénteken - 1993. december 10-én - már a nagyszünetben látták a géppisztolyt a fiú kezében, noha az akció jó egy órával később, a 10 óra 55 perces becsengetés után kezdődött el. Jellemző azonban, hogy úgy vélték, a fegyver valamiféle makett lehet. Ilyesmire gondolhattak a második emeleten a kémiai előadóterem előtt gyülekező diákok és tanárok is, senkinek eszébe nem jutott volna az, hogy e percben túszdráma veszi kezdetét. - Add ide azt a vacakot! - szólt tanítványára a tanár. Ám válaszként lövés dörrent, a fiú kilőtte az ablakot. Mindenki megdermedt. - Ne akarjon hős lenni, tanár úr! - sivította idegesen Zs. József, és a fegyverrel maga előtt terelt két fiatalt. Majd a folyosóról túszul ejtett még három tanulót, összesen három lányt és két fiút, s velük együtt bevette magát először az első emeleti tanári szobába, véglegesen pedig a szomszédos igazgatói irodába. Bálint László igazgató hisztérikus állapotban levőnek látta a gyereket. Artikulátlan hangon üvöltözött. A telefonkagylót kitépte az egyik tanárnő kezéből, s a földhöz csapta. Az ajtóba belerúgott olyan erővel, hogy kiszakadt, és méterekre repült az alsó táblája. Bezúzta a vitrinüveget. Az iskolatitkár pénztárcáját a falhoz vágta, szálltak a bankjegyek. Kulcsot keresett, magukra akarta zárni az ajtót. Közben a portáról már telefonált valaki a rendőrségre. Megcsörrent a telefon az igazgatói irodában is. - Mit akarsz elérni a túszszedéssel ? - kérdezték a kamaszt. Ő a rádió és a televízió nyilvánosságát követelte. A végéhez közeledett a negyedik óra. A pedagógusok úgy döntöttek, hogy a termekben maradjanak benn tanáraikkal a gyerekek. Viszont a rendőrök határozott utasítást adtak: ki kell üríteni az egész épületet! A második emeletről csendben,ötösével lopakodtak el a tanári szoba és az igazgatói iroda előtt a diákok. A rendőrök csakhamar lezárták a teljes környéket. Nemsokára helikopterrel Budapestről megérkezett a különleges alakulat. - Kissé megnyugodtam - emlékszik vissza az igazgató. - Látszott a szakszerűség, és az, hogy az alakulat békés megoldásra rendezkedik be. Eljött az apa, telefonált, ám rábeszélése nem vezetett eredményre. Hagyták a fiút, jó ideig nem hívták újra. Besötétedett. Az igazgatói iroda ablaka is sötét maradt. A múló idő érezhetően lohasztotta az indulatokat. A túszok egymással beszélgettek. A titkárságon találtak egy kiló kenyeret, azt elosztották, megették, vizet ittak, kimentek a szemközti tanári vécébe, a nyitott ajtóból tartotta szemmel őket a „terrorista”. Akit egyébként ismertek, néhányan jó viszonyban is voltak vele. A gyerekek utólag elmondták: egy pillanatig sem érezték úgy, hogy az életük veszélyben forgott volna. Azt látták csak, hogy fokozatosan csalódottság, keserűség uralkodik el a fiún. Ekkor hasított a levegőbe a telefon éles hangja. Zs. József bejelentette, hogy az esti fél nyolcas Híradóban akar nyilatkozni. Miről? Kamaszos világfájdalmakról: rossz a világ, nem érdemes élni bene, tenni kellene valamit - és így tovább. - írja le! - ajánlották kintről. - S küldje ki a lányokkal! Bevett taktika: leválasztani a fogvatartóról a túszokat. Zs. József küldöncnek nem lányt, hanem fiút választott. A cédulán ennyi állt: „Nem esik bántó hása senkinek.” Ez már a megadás üzenete volt. Este kilenc óra tájban Zs. József elengedte a túszokat. Mielőtt maga is lejött volna, teátrálisan berendezte a szobát. A különböző versenyek győzelmi jelvényeit és serlegeit az igazgató íróasztalára rakta, ezekre helyezte a géppisztolyt. Mikor kilépett az iskola kapuján, hatalmas robbanás rázta meg a levegőt, éles fény csapott a fiú arcába, aki néhány pillanatra megbénult. Ekkor vetették rá magukat a kommandósok. A hangbomba robbantása is a szakmai fogások közé tartozik. Itt már nem lett volna rá szükség, hiszen a fiú feladta. Vége lett. Elszállították Budapestre. Bálint László igazgató segítségével rekonstruáljuk a történteket öt nappal az események után. Szerettem volna Zs. József barátaival, osztálytársaival, az osztályfőnökével, a szülőkkel is beszélni. Ám Bálint László megkért, hogy kíméljem őket, ugyanis a gyerekek elképzelhetetlenül sok tapintatlan, sőt durva kérdésre válaszoltak már. Az osztályfőnököt annyira megviselték az események, hogy belebetegedett. A szülők a lelki összeomlás határáig jutottak, így csupán ketten próbálunk valami magyarázatot találni s levonni tanulságokat. Nehéz túllépni a forgalomban levő lélektani és szociológiai közhelyeken. Mert hiszen természetes, hogy minden egészséges kamaszban él a feltűnés vágya. Ez-az igazgató szerint - Zs. Józsefben betegesen felfokozott erővel jelentkezett. Minduntalan meg akarta hökkenteni társait és tanárait az extravagáns viselkedésével, zavaros filozófiai elméleteivel, szokatlan versekkel, a kihívó magatartásával. Ugyanakkor — mondja Bálint László a kudarctűrés, az önfegyelem egy kétéves gyerek szintjén rekedt meg benne. Tény, hogy sok és mind több lelkileg sérült gyermek él Magyarországon, aki képtelen feldolgozni a serdülés lelki megrázkódtatásait. Egy magyarórán kimagasló teljesítményekről és egyéniségekről beszélgettek Zs. József osztályában. A kitűnéshez rengeteg munka szükséges - bizonygatta a tanár. Van gyorsabb, egyszerűbb módja is - mondta a fiú fölényesen. Ha közhelyes is, de igaz, hogy a vizuális szórakoztatás a csömörig kínál erőszakot, s nyilván összefügg ezzel: sok kamasz deviáns viselkedéssel igyekszik felhívni magára a figyelmet. Az azonban nem elmélet, hanem elképesztő a maga valóságában, hogy egy kamaszgyerek, mintha két kiló krumplit verne, a piacon vásárol géppisztolyt, mint a bajaiak állítják, egy-kétszáz márkáért. Egyébként a gimnáziumban ment tovább az élet. Aznap, péntek délután az iskolában tartották volna az OKTV városi biológiaversenyét, de az események miatt egy másik iskola ajánlott termet, és még ilyen körülmények között is 53 fiatal vett részt a versenyen. Másnap, szombaton a gimnáziumban rendezték 25 éves érettségi találkozójukat az egykori „bélások”. Hétfőn az első órára mindenütt az osztályfőnökök mentek be, hogy valami magyarázatot adjanak a történtekre, nyugalomra intsék a gyerekeket, akik különben szokatlanul csendeseknek és nyugodtaknak látszottak. Figyelmeztető viszont, hogy távolról sem ítélik olyan felháborítónak és veszélyesnek a cselekményt, mint a felnőttek. Sajnálják társukat, hiszen végső soron „semmi rosszat nem tett”. Az együttérzésre szüksége is van Zs. Józsefnek, mert nyilván el fogják ítélni. Kaphat tíz évet a fiatalkorúak börtönében, igaz - az enyhítő körülmények figyelembevételével -, a büntetési tétel korlátlanul enyhíthető. Minden különcsége ellenére szeretetre méltó gyerek Zs. József. Igen érzékeny. Szörnyű arra gondolni is, hogy mi történhet vele a fiatalkorúak börtönében. A büntetés-végrehajtás a hétpróbás bűnözők esetében sem vezetett eredményre : nem riaszt el és nem nevel - mondja szomorúan az igazgató. Zs. József ma még a gimnázium rendes tanulója, ugyanis a közoktatási törvény értelmében a jelenléte nélkül fegyelmi eljárás nem folyhat ellene. Az eset kapcsán az iskola tanárai közös elhatározásra jutottak: minden alkalmat megragadnak a gyerekekkel való beszélgetésre. Túszdráma a bajai III. Béla Gimnáziumban Bálint László igazgató (Tetlák Eszter felvételei) MIKSA LAJOS 3