Köznevelés, 1999 (55. évfolyam, 1-41. szám)
1999-01-08 / 1. szám
Továbbra is bajban vannak Nincs szívszorítóbb a didergő és éhes gyerekek látványánál. Hárman vannak. Látszik, hogy fáznak, a december eleji hideg, lucskos, nyirkos időben széllel bélelt dzsekijük nem sok meleg tart. Sápadt, sovány arcuk tartós éhezésről árulkodik. Pénzt kérnek, de nem erőszakosan, még csak nem is tolakodóan. Inkább szelíd makacssággal, állhatatosan. Ez az első találkozásunk magyar gyerekekkel, Kárpátalján. Forgon László, a viski Kölcsey Ferenc Középiskola igazgatója szerint meglehetősen gyakori, hogy a Kárpátokon inneni, többségében magyarok lakta területen gyerekek kéregetnek - árvíztől függetlenül. Visk 11 ezer lelkes nagyközség a Tisza bal partján, a Huszti járásban. E településsel nem sokat foglalkozott a média, környékéről gyakrabban Técsőt emlegette, pedig Visknél a folyó négy helyen szakította át a gátat, a falu nyolcvan százaléka víz alá került. A négyszáztíz tanulót befogadó magyar iskola negyvenöt pedagógusa közül huszonötnek otthonából a teljes berendezést az ár mosta el. Igaz, itt ház nem omlott össze, mint Mezőváriban és Sárosorosziban, de gyakorlatilag nem akad olyan épület, amelyben ne okozott volna kárt a víz. A tanítás jelenleg szünetel, mert az iskola fűtési gondokkal küzd. Gázfűtésre akartak átállni, de nem tudták a munkát befejezni, a keringető motorok beáztak, újra kell tekercselni, és ez időbe kerül. Az igazgató elmondta, hogy célirányos segélyszállítmányokban részesült a település, a tanárokat és nagyrészt a gyereket sikerült meleg ruhával és tartós élelemmel ellátni, minden pedagógus Magyarországról egy mázsa burgonyát is kapott. A gyerekeket a kár súlyossága és a rászorultságuk mértéke alapján kategóriákba sorolták, így osztottak segélyt. Mivel Visken nem dőlt össze ház, senki sem került az első, csupán a második és a harmadik osztályba. Gumicsizmák és meleg takarók iránt mutatkozott a legtürelmetlenebb kereslet. Beszélgetésünk idején a viski tanulók fele Magyarország különböző településein fogadja el a befogadó családok vendégszeretetét, ott jártak iskolába, december 21-én tértek haza. Kiutaztatásra nagyobb igény is lenne, csakhogy a kísérő tanároknak nincs útlevelük, mert nem tudják megvásárolni, ugyanis nyolc hónapja nem kaptak fizetést. A gyerekeket december 10- ig listás névsorral, fényképpel, szülői beleegyezéssel, rendőrségi pecséttel átengedték a határon, tizedike után azonban nekik is útlevélre van szükségük, így tehát megszűnt ez a lehetőség, hiszen útlevélre a szülőknek sincs pénzük. Az iskolában a napközi működik még, de a korábbi négy helyett már csak egy csoporttal, a szakköröket az intézménynek be kellett zárnia. És a viski Kölcsey középiskola (I—II. osztályos) még kedvező helyzetben érezheti magát, lévén hogy ez a környék egyetlen nemzetiségi iskolája, s mint ilyen, kiemelt figyelemben részesül. - Miből élnek a pedagógusok, ha nyolc hónapja nem kaptak fizetést? - Gazdálkodnak, mint a parasztemberek. Földet művelnek, disznót, tyúkokat tartanak. Igaz, villany- és gázdíjat nem fizetünk, ezért állandóan azzal fenyegetnek bennünket, hogy kikapcsolják az energiát. Mi pedig azzal válaszolunk: majd fizetünk, ha megkapjuk a bérünket. Mivel Kárpátalját az állam katasztrófa sújtotta területté nyilvánította, most folyamatossá vált az áramellátás. Tavaly kétóránként a villanyt kikapcsolták. Még szénnel fűtött az iskola, de hogy az öreg kazán fel ne robbanjon, a fűtő kétóránként kiszedte a parazsat. A tantermekben kilenc/tíz fokot mutatott a hőmérő. A gyerekek nagykabátban ültek, így zajlott a ta Novák Gábor, lapunk rovatvezetője rakodás közben Orosz Ildit Forgon László