Köznevelés, 2003 (59. évfolyam, 1-41. szám)
2003-01-10 / 1. szám
Az iskola és a művészet kapcsolata kétirányú utcához hasonlítható. Az iskola nem egyszerűen csak terepe a művészetek oktatásának, hanem forrása is számtalan műalkotásnak. Témáját tekintve sok irodalmi mű kapcsolódik az osztálytermek, kollégiumok világához - gondoljunk Móricz Zsigmond, Ottlik Géza vagy Szabó Magda műveire. Az iskola azonban nagyon sokszor a művészet megújulásának egyik kiindulópontja volt - itt idézhetnénk Csokonai Vitéz Mihályt vagy Fazekas Mihályt, hiszen a gimnáziumi színjátszás megújítása új látásmódot adott az egész hazai színművészetnek. Rendkívül fontos, hogy az iskola életének mindennapjait ma is átfonják a művészet különböző formái, mert ahol művészet van, ott szabadság, kreativitás, emberi kibontakozási lehetőség is van. Azt az iskolát, amelyet a művészetpártoló szemlélet jellemez, alapvetően a szellem szabadsága irányítja. Az iskolában vannak „civil” helyek: ilyen például a könyvtár, ahol - ha jó a könyvtáros, még vaskalapos vezetés esetén is - szabad légkör és személyiségközpontú pedagógia uralkodik. Ilyen lehet az iskolai klub, a sportkör, a szakkör, az internetes terem s így tovább. És civil hely az iskolában minden négyzetcentiméter, amelyen művészeti tevékenység zajlik. Ez természetesen pénzbe kerül, de igazából nem pénzre, hanem felkészültségre, kitartásra, akaratra van szükség ahhoz, hogy az iskolában színvonalas művészeti tevékenység bontakozhasson ki. Riportunk egy olyan iskolát mutat be, ahol nehéz körülmények között, de eredményes és színvonalas művészeti nevelés zajlik. Oktatási hírmagazin ■ 59. évfolyam ■ 1. szársi ■ 2003. január 10. ■ Ára: 118 Ft