Köznevelés, 2004 (60. évfolyam, 1-41. szám)
2004-05-21 / 20. szám
60. évfolyam 20. szám 2004. május 21. hoz érzékenyen, mély empátiával nyúl. A történeteket évek óta írásban is feldolgozza, egy részük a Mentor oktatási, egészség- és életmód-magazinban is olvasható volt. Néhányat kötetbe gyűjtött, amely A letett cucc címmel jelent meg. Az író-rendező, miként filmjeiben, írásaiban sem ítél, csak meghallgatja riportalanyait, és továbbadja a látottakat, hallottakat. Ahogy könyve bevezetőjében fogalmaz: „Nem vagyok szociológus, sem lélekdoktor. Szerencsés kíváncsi és együttérző néző vagyok, aki rögzíthette a látottakat.” A Sí- Színháztörténet a múzeumban Budapesten, a XII. kerületi Stromfeld Aurél utca 16. szám alatt lévő villában lakott egykor Bajor Gizi (1893-1951), sok híres szerep ünnepelt színésznője. Itt nyílt meg a róla elnevezett Színészmúzeum Gobbi Hilda kezdeményezésére. A múzeumot azóta többször bővítették, újrarendezett kiállítása 2002 szeptemberében nyílt meg. Tágas földszinti termeiben négy rendkívül sikeres színésznő emlékszobáját rendezték be. Mindegyikben láthatjuk őket szerepeikben, színházi kellékeiket, a róluk készített festményeket, színlapjaikat, kitüntetéseiket, személyes tárgyaikat, leveleiket. Jászai Mari (1850-1926) tizenhat éves korától szerepelt a színpadon, 1872-ben szerződtette a pesti Nemzeti Színház, amelynek 1901-ben örökös tagja lett. Hatalmas sikerrel játszotta klasszikus tragédiák hősnőit, Shakespeare nőalakjait (Goneril, Lady Macbeth, Kleopátra stb.). Ő volt Az ember tragédiája Évája, a Bánk bán Gertrudisa, Schiller Stuart Máriája és antik tragédiák főszereplője (Antigoné, Elektra, Iokaszté stb.) Márkus Emília (1860- 1949) hosszú színészi pályáját is sikerek kísérték. A Nemzeti Színház már 1877-ben szerződtette, 1928-ban örökös tag lett, több mint hetven évet töltött színpadon. Ő volt az első Tünde Vörösmarty Csongor és Tündéjében. Shakespeare-szerepei: Ofélia, Desdemona, Kleopátra, Bajor Gizi számtalan szerepe közül itt csak a Szendrey Júlia, a Zília (A néma leventéből), Ibsen Nórája, A kaméliás hölgy, az Anna Karenina és A bolond Ásvayné alakítását említjük meg. Ez utóbbiban mutatta meg igazán, hogy ilyen sokoldalú színésznő: egymaga játszotta ugyanis a nagymama, az anya és annak a lánya szerepét! Bajor Gizi 1928-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. A múzeumalapító Gobbi Hilda (1913-1988) a Színiakadémia elvégzése után 1935- ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, 1960-tól tíz éven át a József Attila Színház, majd újból a Nemzeti Színház, 1982- től pedig a Katona József Színház tagja volt. Képeket láthatunk szerepeiből: A reichstadti hercegből, a Szent Johannából, a Kamyónéból, a Peer Gyntből (Aase anyó) stb. A Kossuth-díjat 1948-ban kapta, 1950-ben érdemes, 1955-ben kiváló művész lett. Az emeleti termek előterében az 1875-ben megnyílt Népszínház és az 1896-ban nyílt Vígszínház makettjével találkozunk, a termekben pedig a magyar színjátszás kétszáz éves történetét ismerjük meg. Az 1790-es években induló magyar nyelvű színházi életnek (Magyar Játszó Társaság) a múzeumban bemutatottakból itt csak a fontosabb eseményeit, szereplőit soroljuk fel. Bessenyei György drámái, Déryné Széppataki Róza szerepei után a Pesti Magyar Színház 1837. évi megnyitása a legjelentősebb esemény (a színház neve 1840-ben Nemzeti Színház lett). Ezzel új korszak nyílt a magyar színjátszás történetében, melynek számos nagy egyéniségét láthatjuk a múzeum termeiben. Egy évszázad emlékei A Babits Kiadó öt impozáns kötetből álló sorozata - Magyarország a XX. században - arról igyekszik számot adni, hogyan éltük át az emberiség történelmének drasztikus változásokkal leginkább zsúfolt évszázadát, s mit végeztünk, mire jutottunk benne. Minden történetírás válogatást és kivonatolást jelent - ez érződik itt is. A krónikás első nagy feladata, hogy minél alaposabb és főként minél hitelesebb képet állítson össze a megszerezhető adatokból és információkból. Ha ezt szakszerűen és lelkiismeretesen teszi, félelmetesen nagy anyaggal kell dolgoznia. Ezt követően tehát mindezekből el kell készítenie a maga válogatását - óriási felelősség, annál is inkább, mert a történetírásra különösen érvényes, hogy torzítani, félrevezetni, hazudni nemcsak szavakkal lehet, hanem legalább annyira a tények puszta elhallgatásával is. Másrészt pedig az események, dolgok, szereplők nagy hányadát illetően nincsenek olyan abszolút érvényű, objektív mércék, amelyekre akár az értékítéletek, akár a válogatások támaszkodhatnának. Az arányokon mindig lehet vitatkozni. Az ipar bemutatása kissé kevesebb teret kapott, mint az „Egyházak a szovjet rendszerben” fejezet, a „Bankvilág, pénzvilág” anynyit, mint az uralisztika, az „Oktatásügy” kevesebbet, mint a Magyar Televízió, a „Közgazdaság-tudomány” alig többet, mint az „Űrtan”. A kötetek 1996 és 2000 között jelentek meg, így a legfrissebb fejleményekről már nem szolgálhatnak információval. (Babits Kiadó) OSZMÁN PÉTER Stróbl Alajos: Jászai Mari mellszobra (1893) A színészmúzeum épülete Gobbi Hilda emlékszobája 25