Köznevelés, 2006 (62. évfolyam, 1-41. szám)

2006-01-20 / 3. szám

SZEMLE 62. évfolyam 3. szám 2006. január 20. ■ Kong, a majomkirály Néha ez az óriásmajom úgy hordozza a kezében ezt a szép szőke nőt, mint ahogy csak tipegni tudó kicsi lányok szokták marokra fogni első babájukat. Az ember a nézőtéren meg is riad néhány alkalommal, hogy istenem, mi lesz szegény Naomi Watsszal, aki a szőkeséget alakítja, ha egyszer ez az állat véletlenül odaveri valamelyik szikla falához. Aztán rögtön megnyugtatjuk magunkat: itt most tényleg egy bababábu van a komputer animálta majom kezében, ha mégis eltalálná a bábu fejével valamelyik komputersziklát, azt kivágná a filmből Peter Jackson, a Gyűrűk ura megfilmesítésével hírnevet szerzett rendező. Aki büszkén nyilatkozta errearra, ahol csak tehette, hogy ő most visszanyúlt az eredeti történethez és a harmincas évek gazdasági válságának korához. Mintha az eredeti, az akkor készült film - amit a hetvenes években követett egy újabb variáció - valami klasszikus érték lett volna. Nem volt az akkor sem. Akkor is csak egy érzelgős mese volt, némi nézőriogató borzalommal a nagy majommal. Ez a mostani variáció csak annyival másabb, hogy még érzelgősebb a gorilla „szerelme”, ami az utolsó húsz percben - a film három óra! - már-már vicces giccses fordulatokat vesz a felhőkarcoló tetején, ahol lelövik a majmot, és a hölgy végre összecsókolózhat ember szerelmével, a forgatókönyvírót alakító Adrien Brodyval. Az eredeti filmben természetesen még nem lehetett ellopni, mint most, a Jurassic park ötleteit a dinoszauruszok harcával és egyéb óriás őslényekkel, amit rendkívül hosszan, ezért már unalmasan komputerizál nekünk a rendező. Az első órában még azt hihetjük, hogy ez a mese arról a művésztípusról, nevezetesen egy filmrendezőről szól, aki lop, csal, hazudik, mások élete árán is celluloidra akarja vinni a szenzációt, a második órában mintha az lenne az „üzenet”, hogy nem szabad a természet rendjébe beleavatkozni, mert abból bajok lesznek, a harmadik már teljes egészében (a majomtól) szőrös giccs. Ezért sem érdemli meg azt a közfigyelmet, ami az óriási reklámhadjárat nyomán várhatóan fogadja majd a mozikban Kongot, a majmok Kingjét. BERNÁTH LÁSZLÓ ■ Folyóirat-ajánló Család, gyermek, ifjúság Tavalyi ötödik, decemberben megjelent számában az Európa Tanács két, a gyermekvédelmet érintő ajánlásával is foglalkozik a Család, gyermek, ifjúság című folyóirat. Az egyik a gyermekintézményben élő gyerekek jogaival kapcsolatos, és kitér a gyerekek speciális jogaira, a szakmai követelményekre és az intézmény belső szerkezetének kialakítására. A másik a tanács szakbizottságának egy kutatás alapján készült jelentése, melyből kiderül, hogy az intézménybe kerülés megelőzése és az intézményen belüli alternatív gondoskodás erősítése az egyik legfontosabb feladat. Szintén a gyermekotthonban élő fiatalok egészséges fejlődésének, nevelésének esélyeivel foglalkozik Herczog Mária, a lap főszerkesztője. Meglátása szerint a gyermekotthonokban „...nincs mód csodatevésre”. A családból ideiglenesen kivett, gyermekotthonba került gyerekek érzelmi és magatartási zavaraival, speciális jellemzőivel kevés kutatás foglalkozik, tudhatjuk meg egy idevágó, az Amerikai Egyesült Államokban készült tanulmányból. Kinek jó, és kinek kell a gyermekotthon? - ez a címe Józsa Viktor szociálpolitikus cikkének. A válaszkeresésben abból indul ki, hogy a szakmai köztudat előbbre valónak tartja a nevelőszülőhöz helyezést a gyermekotthonnál, ez utóbbit amolyan „szükséges rossznak” vélik. Pedig sok mindentől függ, hogy a gyerek számára melyik megoldás a célravezetőbb, a gyermekotthonba vagy a nevelőszülőhöz helyezés. Ami a szakmai közvélekedés megváltoztatását illeti, a szerző a két ellátási típus partnerségében látja a megoldást. Több írás foglalkozik a családi médiádéval is. Az egyik e módszer nemzetközi szabályozásával foglalkozik, illetve nemzeti modelleket mutat be, a másik egy, a témáról rendezett kerekasztal-beszélgetés keretében mutatja be, hogy „A mediáció tehát nem csupán egy újfajta eljárási technika, hanem egy olyan szemlélet- és attitűdváltást igénylő módszer, ami képessé teszi az egyént arra, hogy bizonyos kérdésekben szinte észrevehetetlen segítséggel, maga dönthessen sorsa felől.” N. G. bölcsek köve című művekkel a Magyar Református Nevelés című folyóirat legutóbbi száma. A könyvekről lelkészek, középiskolai tanárok írnak véleményt, mondják el, mennyire tükrözik a református értékrendet, mivel gazdagítják az ifjúságot. A rövid tanulmányok után, mintegy a téma zárásaképpen találjuk az ismert olvasásszociológus, Nagy Attila cikkét, melyben a szerző örömmel jelenti ki, hogy a legjobb tizenkét könyv közül nyolc szerepel az általános, illetve a középiskolai tananyagban. További érdekesség, hogy egy kivételével - Garcia Marquez nem járul hozzá a Száz év magány filmes feldolgozásához - mindet megfilmesítették. Az olvasásszociológus szerint a tizenkét legnépszerűbb mű arra figyelmezteti a közszolgálati televíziókat, hogy „az egyetemes és a magyar kultúra maradandó értékeinek közvetítése, átörökítése az írott kulturális javak megkerülésével, a dramatizált, megfilmesített változatok tudatos megrendelése, rendszeres műsorra tűzése nélkül teljesíthetetlen". A szám Kántor-tanító melléklete ezúttal karácsonyi dalok kottáiból állt össze. N. G. 26 A nagy tizenkettő A Nagy Könyv országos társasjáték legjobb tizenkét kötete közül tízzel foglalkozik - Az aranyember, Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, A Mester és Margarita, A kis herceg, Tüskevár, 1984. A Gyűrűk ura, Abigél, Harry Potter és a Könyvajánló Jó fej vagy? címmel Patkó Norbert logikai játékokat, képrejtvényeket, betűjátékokat, csalafinta kérdéseket tartalmazó könyvet írt napközis tanítványai számára. A pécsi gyerekek egész éven át tartó elmebajnokság-versenyt rendeztek a feladványok megoldásából, amelyen nem mindig a legjobb tanulók lettek a győztesek. Nyelvi humorra is fogékony nyolc-tízéveseknek szól Christine Nöstlinger legújabb magyarul megjelent Óriások és törpék című könyve. (Animus)