Köznevelés, 2008 (64. évfolyam, 1-41. szám)
2008-03-07 / 9. szám
64. évfolyam 9. szám 2008. március 7. ■ Olasz remekírók, remekművek és utóéletük Miért írtak drámákat az olaszok Stuart Máriáról? Milyen hatással volt az ’56-os magyar forradalom az olasz irodalomra? Madarász Imre idén megjelent könyve (Kultusz, vita, feledés. Olasz irodalom- és kultúrtörténeti tanulmányok) többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ. A könyv címe - ahogyan az előszóban is olvasható - egy irodalmi alkotó vagy alkotás sorslehetőségeit foglalja össze. Első tanulmánya Tommaso Campanellával foglalkozik. Az írás azonban - ahogyan az a szövegben is megfogalmazódik - az olvasói elvárásokkal ellentétben arra törekszik, hogy az olasz gondolkodóval kapcsolatos ellentmondásokat bemutassa, hiszen ezek a monográfia szerzője szerint csak hozzájárulnak ahhoz, hogy a Campanelláról készült portré a lehető leghitelesebb legyen. A tanulmánykötet következő vizsgált alakja egy barokk festőnő, Artemisia Gentileschi. A tanulmány kitér arra is, hogy milyen szerepet játszott a feminizmus a korban, hogyan segítette elő az Artemisia-kultusz kialakulását. Ezután következik a kötet talán legérdekesebb darabja, mely azt mutatja be, hogyan jelenik meg Stuart Mária a XVII-XVIII. századi olasz drámaköltészetben. Meglepő, hogy ebben a korban mennyi sok olyan mű született, amelyben főszerephez jut az 1500-as évek nagy angol uralkodónője. Az ilyen témában alkotó drámaírók közül elég megemlíteni Carlo Ruggeri, Orazio Celli, és főleg Federi co Della Valle vagy Vittorio Alfieri nevét. A Parthenopei nagyasszonyok - A nápolyi forradalom női szentjei és démonai című fejezet a forradalomban központi szerephez jutó nőalakok bemutatásával foglalkozik. Ilyen például Eleonora Fonseca Pimentel, Luisa Sanfelice, Mária Karolina és Lady Hamilton. Ez utóbbival kapcsolatban azt lehet olvasni a tanulmánykötetben, hogy Dumas regényében Emma Lyonna néven szerepel. A Páros portrék a Mazzini-bicentenáriumra című tanulmány mindhárom alfejezete a történelem híres-hírhedt alakjaival állítja párba az olasz államférfit. A Mazzini és Kant közti párhuzam nem is különösebben meglepő, azonban a Mazzini és Marx, illetve a Mazzini és bin Laden párosítás kifejezetten provokatívnak nevezhető. Ez utóbbi azonban nem a magyar szerzőtől származik, hanem Mario Moncada di Monfortétól, aki Párhuzamos életrajzok: Giuseppe Mazzini és Oszama bin Laden - Amikor a történelem szentesíti a terrorizmust című írásában a két bemutatott történelmi figura közti rokonságot igyekszik bizonyítani. A következő három írás az előzőekhez hasonlóan olasz irodalmi alkotásokkal foglalkozik. Ezek közül az első a Risorgimento idejében keletkezett dialektális költészettel, a második Carlo Collodi Pinocchio kalandjai című regényével, a harmadik pedig Antonio Fogazzaro életművével foglalkozik. Ezt követi a Gentile meggyilkolása című fejezet, melynek központi alakja Giovanni Gentile, az ő sorsát írja le egészen haláláig. A magyar olvasó számára azonban az 1956-os forradalomról szóló fejezet a legérdekesebb. Helyenként meglepő, mennyien foglalkoztak az olaszok közül is a magyarországi eseményekkel. Ilyen például Indro Montanelli, Arnoldo Mondadon vagy Ignazio Silone. A könyv utolsó tanulmánya Umberto Eco eredetileg 2000-ben, magyarul 2003-ban megjelent Baudolino című könyvét vizsgálja. (Madarász Imre: Kultusz, vita, feledés. Olasz irodalom- és kultúrtörténeti tanulmányok, Budapest, Hungarovox, 2008) ZSÍROS ANDREA ■ A Viharsarok és az irodalom Felettébb érdekes és hasznos irodalmi kézikönyvet jelentetett meg Békéscsaba Polgármesteri Hivatala Aranypor címmel. A Békés megyei irodalom kézikönyve alcímet viselő kötet szerzője, Somi Éva felismerte, hogy a magyar irodalom érettségi két témaköréhez - regionális, illetve kortárs irodalom - a diákok csak nehezen találnak fogódzót a felkészülésben. Olyan kiadványt, amely Békés megye ma élő íróival, műveikkel ismertetné meg a nagy vizsgára készülőket, továbbá azokkal az immár klasszikusokkal, akik hosszabb-rövidebb időt eltöltöttek ezen a tájon, valamilyen módon kötődnek ehhez a vidékhez. Persze az anyaggyűjtés indítéka nemcsak az érettségizők segítése volt, hanem a kíváncsiság is: hány írót adott az országnak ez a táj, és hány író örökítette meg itt szerzett élményét regényben, novellában, versben, újságcikkben? Aprólékos, kitartó munkát igényel egy ilyen összeállítás anyagának egybegyűjtése. Somi Éva vállalta, és dicséretesen oldotta meg a feladatot. A könyv három fejezetre oszlik. Az elsőben tíz íróról - Arany, Petőfi, Jókai, Mikszáth, Móricz, József Attila, Szabó Magda, Illyés Gyula, Justh Zsigmond - derül ki, hogy legalább egyszer járt a Viharsarokban. Erről az életrajzi adatokon kívül a neves szerzők megemlékezései is tanúskodnak. Népi íróké és örököseiké a második fejezet. Ebbe a csokorba került Szabó Pál, Sinka István, Féja Géza, Darvas József, Csizmadia Imre, Simonyi Imre, Ladányi Mihály és Sarusi Mihály. Féja kivételével mind a Viharsarokban vagy annak peremén született. Kiváló ismerői a paraszti világnak, sorsnak, a tájegység embereinek. Aztán jönnek a kortársak, a Békés megyében született, ma is alkotó írók, költők: Határ Győző, Gergely Ágnes, Krasznahorkai László, Závada Pál, Kiss Ottó és Grecsó Krisztián. Mondanám, irigylésre méltó névsor, de nem mondom, mert más megyékben is biztosan össze lehet gyűjteni ennyi kortárs írót, költőt. Békés megyében megtették, nagy szolgálatot téve ezzel az érettségi előtt állóknak. Ráadásul Somi Éva az alkotóktól idézett versek, tárcák, novella- és regényrészletek végére a mű feldolgozását segítő kérdéseket illesztett. Válaszokat keresve a diákok, tanárok előtt világossá válik az írás üzenete. Aki még többet szeretne megtudni az íróról vagy a munkásságáról, annak se kell keresgélni, hiszen a kérdések mellett szakirodalmi tájékoztató is található a könyvben. N. G. 24