Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)
1871-01-03 / 1. szám
Jövőnk. Küszöbön van a községrendezési törvény megalkotása s királyi szentesítése, ezek után pedig annak keresztülvitele. Mennyiben fog az említett törvény az igényeknek megfelelni? azt csak az élet és gyakorlat fogja megmutatni. De mi hiszünk a legjobban. Reményüjük, hogy az új községi törvény folytán a jövőben a községekben a mostani cháosz eloszlik, s lesz világosság és rend. Nem ringatjuk magunkat illusiókban. De azért mégis jogosan tekintünk bizalommal a jövőbe, s reméljük, hogy az a szebb „jövő“ nem fog soká késni. Beléptünk az 1871-ik évbe. Uj év, uj események teremtője! Adja Isten, hogy azon események valamennyiünkre kedves, elfelejthetlenek legyenek! És midőn a mai számmal szaklapunk uj czímével és beosztásával megjelen, meg nem állhatom, hogy túláradozó keblem belsejéből, szívemből, a szeretett kedves kartársaknak, az összes Magyar- és Erdély ország jegyzőinek szerencsés és boldog újévet ne kívánjak, azon hozzáadással, mikép egyetlen szaklapunk körül sorakozva, egymást tisztelves szeretve s gyámolitva, a baráti és kartársi kapocs a jövőben még szorosabban fűzzön együvé bennünket, s pályánk — ne mint eddig tövissel halmozott — hanem virágzó és dús legyen! Boldog újévet és megelégedést! Szabó Mihály, tolna- szántói jegyző: „Mily állást kell a községi jegyzőnek szemben a közönséggel elfoglalni, hogy mind tekintélye, mind pedig népszerűsége csorbát ne szenvedjen.“ (Pályázik.) Ez a legkényesebb helyzet, mert a jegyzőt a községben mindenki szemmel tartja. Részemről ajánlom minden jegyzőnek a következőket. Legfőbb feladata legyen a humánus viselet, t. i. ha hivatalszobájában működvén ügyes-bajosak jönnek, hagyja abba azonnal dolgát, keljen fel, és üdvözölje a jötteket férfias komolysággal, kérdezze jöttek okát, ennek előadása után pedig adjon tanácsot, felvilágosítást, — vagy rövid megfontolás után foglalja írásba a kívántakat, de világos kifejezésekkel éljen, kerülve a kétértelműséget. — Végezzen azonnal velük és ne halaszsza az ügyet concipiálás végett más napra, mert ez fárasztó, és a jegyző tudományára nézve gondolkodóvá teszi az illetőt. — Bucsuzáskor szintén komoly férfiassággal váljék meg tőlük. Feljebvalói irányában legyen tisztelettel ugyan, de soha sem hunyászkodó; azok rendeleteit hajtsa, vagy hajtassa pontos szigorúsággal végre, s őrizze meg (védeszközül) azok írásbeli rendeleteit. Legyen tetteiben igazságos, szigorú; kerülje a durva bánásmódot; a garázdálkodót utasítsa szelíden rendre, és ha nem használ, higgadtan tegye meg a szükséges lépéseket fellebbvalójánál. A feleselés soha sem vezetett jóra. Két perlekedőt, és tőle tanácsot kérőt — ha lehet, józan érvekkel békítse ki, figyelmeztetvén a következményekre; — mindkettőnek legyezgetés tekintetéből ne adjon igazat, mert ez lehetlenség; — mondja ki bátran, férfiasan, kinek van vagy nincs igaza. A községi elöljárókkal ne komázgasson; ha hiányt, vagy ferde eljárást tapasztal ezek részéről, négy szem között szelíden figyelmeztesse az illetőt, — ha ez nem használ, az egész községi tanács előtt, és végre sikertelenség esetében, higgadtan jelentse fel a főtisztségnek. A községi vagyonnak hű kezelésére a legszigorúabban ügyeljen fel. A királyi adó, és községi pótlék beszedésénél csak irásilag folyjék be és semmi esetben ne szedje azt, hanem szedesse az elöljárósággal, ügyelve a törvényes módú eljárásra. Az adót bűn vesse ki. A községi számadást ne fátyolozottan, hanem nyíltan, világosan szerkeszsze össze. Példásan viselje magát hivatalán kívül ! s. t. i. buzdítsa a népet vallásosságával, józanságával, és igazságszeretetével. A néppel ne korcsmázzon, ne éjjelezzen, hanem tanácsolja inkább neki a józan mutatást. Megkínálás esetében ne vesse meg a kínálást, fogadja el illőleg, és aztán sürgős dolog ürügye alatt hagyja ott a kínálót. Legyen vas szorgalmú, dolgozzék, vagy ha nincs mit, olvasgasson lapokat, könyveket, — de henyélve, vadászgatva, vagy örökké mulatva, kószálva, ne töltse üres idejét. A vászoncselédségre ne kacsintgasson ; ez haragra, boszára ad alkalmat; tisztelje ezeket mint gyöngébb nemet; ferde vagy rész lépéseiket róvja meg illőleg egy elöljáró jelenlétében. Fenjebb valóival a nép előtt ne fraternizáljon; ez izgatja a népet. A járási főtiszt előtt nyíltan, és bátran beszéljen az ügyes-bajosok jelenlétében, — ne suttogjon, vagy más nyelven ne beszéljen; mert ez a népet gyanakodóvá teszi. Gazdaságában legyen példaadó, t. i. jó gazda; ne fecsérelje vagyonát, takarítson fösvénység nélkül, odakozzék szelíd modorral és nem fellengve, büszkén, kihivólag avagy megvetőleg, jótékony czélokra; buzdítsa erre — a jótékonyság szent czélját magyarázgatva, — a népet is. Az iskolás gyermekekre legyen nagy gondja; ezeket, ha lehet, többször látogassa, buzdítsa őket, és szüleiket, előadván, mily jó az, ha az ember írni, olvasni, számolni, okosan és helyesen közbeszólni tud. Öltözködésében legyen gazdálkodó és ne hivalkodó; kerülje az idegen divatokat, lehetőleg a néphez hajoljon, t. i. ruházata egyszerű legyen, mert a kirívó öltözet undort és boszuságot szül a népben. ■ A szegények, és koldusok irányában is legyen szelíd bánásmódú; ne vesse meg ezeket, hanem oktassa, s buzdítsa a munkára. A részegeskedőket, kicsapongókat oktassa, figyelmeztesse példákkal a gyászos következményekre. Senkit se becsméreljen, ne rágalmazzon, a pletykát kerülje, a besugdosást komolyan utasítsa vissza. Felindulását, izgatottságát, fojtsa magába és csak lecsillapodás után — jól megfontolva — intézkedjék. Ne káromkodjék, mert ez nagyon is ragadós. A lármázást kerülje, beszéljen higgadtan. Ne féljen és ne ijedjen gyáván vissza; bátran lépjen fel a törvények és szabályok határán belül. Ekkép a nép igazságosnak, józannak, erélyesnek látván s ismervén őt, bizonyosan tisztelni, szeretni fogja. Náray József, kölkedi jegyző. Katona-elbocsátás, ideiglenes felmentés és a tettleges szolgálat aluli felmentés iránti kérvények s azok mellékletei. (Pályázik.) I. Többször fordulnak elő esetek, a midőn a besorozott katona fiának időközbeni elbocsáttatását családi szempontból annak családja , sürgősen igényli. Az atya például elhalálozván, s idősb és 18 éves fia nem lévén — a család egyedül a katona fiúra támaszkodhatik eltartása végett. Ily, s ehhez hasonló esetekben a fiúnak haza-, és a katonaságtóli elbocsáttatásáért lehet folyamodni, mely folyamodvány vagy közvetlenül a honvédelmi minisztériumhoz , avagy közvetve a járási közigazgatási főtiszthez — főbíró — terjesztendő. — Pl. (Bélyegmentes.) „Nagyméltóságu m. kir. honvédelmi minisztérium! Fiam Kiss János az 1869-dik évi ujonczo- zás alkalmával, mint Szántó községi szülött és illetőségű, az I-ső korosztályból katonának besoroztatott s a 44-dik gyalog sorezredhez beosztatott; — azonban folyó 1870. évi október 5-én férjem mint család-eltartó, legnagyobb szomorúságunkra, az alatt tisztelettel csatolt halotti bizonyítvány szerint, elhalálozott, és igy én özvegységre, három kiskorú neveletlen gyermekem pedig árvaságra jutván, együttesen kenyérkereső és családeltartó nélkül maradtunk. Miután a 2. alá tisztelettel hajlított családi értesítőből kitűnik, mikép munkára képes több fiam — mint János a ki katona — nem létezik; és mivel ezen szomorú eset folytán a */, alatti bizonyítvány szerint is a család eltartása egyedül s egész mérvben János katona fiamtól függ, ennek folytán, alázatos tisztelettel kérem a nagyméltóságu m. kir. honvédelmi minisztériumot, mikép a fentebb hivatott okmányok alapján Kiss János katona fiamat a hadseregből elbocsáttatni, s részére az ideiglenes felmentést családi szempontból megadni méltóztassék. Melyebbeli kérésemet midőn megújítanám, teljes tisztelettel maradtam. Szántón, 1870. évi deczember hó 20-án, a nagyméltóságu m. kir. honvédelmi minisztériumnak, alázatos szolgája: Özv. Kiss Gáborné, szül. Letenyei Katalin, szántói lakos.“ (Tolna vmegye, dombóvári járás.) (Kívül:) „A nagyméltóságu m. kir. honvédelmi minisztériumhoz Buda-Pesten, alázatos tisztelettel folyamodik özv. Kiss Gáborné szül. Letenyei Katalin tolna-szántói lakos, az 1869-dik évben a 44. gyalog sorezredhez besorozott fia Kiss Jánosnak végképeni elbocsáttatása tárgyában. 7-2/. és 3/. alatti melléklettel. N. N. jegyző által.“* y. alatti melléklet. Ezen melléklet a halotti bizonyítvány, melyet az illető lelkész úrtól vesz ki az illető fél, 50 kros bélyeges ivén.* * * */. alatti melléklet. Ezen melléklet a családi értesitő, mely bélyegtelen ivén állítandó ki a lelkész által. (Ha a folyamodónak egyik vagy másik gyermeke más helyütt született vagy halt meg, ily esetben külön születési vagy elhalálozási bizonyítvány lesz az illető anyakönyvvezetőtől szerzendő.) * * * 3. alatti melléklet. Ezen melléklet két oly községi lakos által állítandó ki, kiknek a hadseregben szolgáló oly fiaik vannak, kiknek elbocsáttatásukra igényt nem tartanak. Pl. (Bélyegmentes.) .,Alulírottak, kiknek a hadseregben szolgáló fiaik vannak, és azoknak elbocsáttatására igényt nem tartanak, bizonyítják, hogy az özvegy Kiss Gáborné szántói lakos folyamodónak István, Anna és Julianna kiskorú gyermekei vannak, s ezen négy tagból álló családnak segélyezésére kéretik Kiss János katona fiú elbocsáttatása; b) az a) pont alatt megnevezettekre az apa elhunytával Szántó községben egy lakház, 2/4 polgári kültelek és egy szőllő mint örökség maradt, mely is részletezve áll: a 215. népszámú házból, 12 hold s 250 □öl szántóföldből; 1 hold s 950 Dől rétből; 4 hold legelőből, és 1 hold s 165 Dől szőllőből. c) Az a) pont alatt elősorolt családtagok a b) pont alatti fekvőségek jövedelméből élnek, azonban ez csak úgy lehetséges, ha gazdaságvezető s munkálódó egyén van, miért is az elbocsátandó Kiss János katona fiú van azon helyzetben, hogy elbocsáttatása esetén a családnak lényeges segélyezője s kenyérkeresője lehet. d) A fentebbi b) pont alatt elősorolt fekvőségek évi adója: Összesen 15 frt 10 kr e) Végre meggyőződésüknél fogva kijelentik alulírottak, mikép az a) pont alatt emlitett család eltartása egyedül Kiss János elbocsátandó fiától függ egészben. Szántó, 1870. évi decz. 20-án. Köves Imre, s. k. Leves János, s. k. Ezennel bizonyittatik, hogy a fentebbi bizonyítvány minden kitételében valóságot tartalmaz; a két községi lakos azt sajátkezűleg írta alá, és az első aláíró apának a 44-ik sorezredben, a második aláíró apának a 7-ik huszárezredben olyan házadó....................................1 frt 60 kr szántóföld-adó.....................7 frt 20 kr rét-adó....................................2 frt 80 kr legelő-adó...............................1 frt 60 kr szőllő-adó .... . . . 1 frt 90 kr