Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)
1871-02-14 / 7. szám
Első évi árfolyam 7. szám Pest, febr. 14-én. 1871 SZAKLAP: A KÖZLÉGI- ÉS KÖRJEGYZŐK SZÁNIÁRA. SZAKBELI, POLITIKAI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ISMÉRI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. ISF“ MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 írt 50 kr.. — félévre 3 írt., — egész évre 3 írt. — Egyes számok 12 krjával kaphatót. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi posta-utcza sarkán.) „Mily állást kelt a községi jegyzőnek szemben a közönséggel elfoglalni, hogy mind tekintélye, mind pedig népszerűsége csorbát ne szenvedjen ?" (Pályázik.) Mindenek előtt szívélyes üdvözletemet nyilvánítom azon t. ügybarátunknak, ki állásunk e legkényesb és nem nélkülözhető mozzanatát ily tapintatosan juttatta eszmecsere alá, melynek bonczolása által a netán még tapasztalatlanabbak is okulva, állásukat szilárdabbá és kedveltebbé tehetik. Engem halmozott foglalatosságom mellett, nem a pályadij elnyerhetése iránti sóvárgás indított jelen soraim közlésére, — mert ebbeli gyengeségemet önmagam beismervén, eleve megvagyok arról győződve, miszerint ezen „gordiusi csomó“ forma kényes kérdést nálamnál éltek veterán kartársaim, híven az életből merítve jobban kifejtik, — hanem ügyünk s állásunk iránti forró részvétem készt a hozzászólásra. A feltett kérdés körül egyéni nézeteim következők. Aki jegyző óhajt lenni, az mindenek előtt vizsgálja meg saját természetét: váljon kire „bárány“ türelemmel? ha a kedvező sors ily szelid természettel áldotta meg, akkor e rögös pályán is fenntarthatja magát. Heves véralkata e pályáról lesiklik; az ilyen mind maga, mind a nép érdekében jobb ha eleve búcsút vesz e pályától, — mivel a jegyzőnek indulatosnál?, gorombának, káromkodónak, s mások felett fölényt gyakorlónak lenni, soha nem szabad; szem előtt tartva azt, miszerint ő van a közönségért, és nem a közönség őérte. A jegyző erkölcsére, és tükör tiszta becsületére felette kényes legyen ; vigyázzon arra, hogy legkisebb homály árnyalata se fedje; soha poharazni, lumpolni ne lássák vagy hallják még zárt falak közt sem. Mindig józan legyen (ezt hivatalos teendői, és a mai kor is méltán igénylik) mert ha mámoros állapotban csak egyszer vennék is észre polgártársai, ez tekintélyén kiköszörülhetlen csorbát ejtene. Magaviseletében a vagyonosabb polgárhoz ép úgy, mint a legszegényebbhez legyen a jegyző egyforma; az igazság elvéhez hű maradjon, megvetvén minden ajándékot, ígéretet, kecsegtetést, fenyegetést, — egyedül a tiszta lelkiismerettel egyező ítéletet, tanácsot szolgáltasson peres, és nem peres ügyekben. Semmi sem esik föld mivel felebarátunknak oly zokon, mint ha jegyzőjéhez bizalomteljesen bemenvén s ott szélt-hosszat alig érő beszédével panaszát előadni akarván, béketüréssel végig ki nem hallgattatik; — mert akkor jegyzőjéről azt állítja, hogy kevély s a szegényt megveti. Kedves pályatársam! hiába mondanád neki, hogy időd nem engedi, vagy bármit is, — azt figyelembe nem veszi, mert könnyebb néki ha baját hosszasan, keltétől végéig taktusra panaszolva előadhatja, s úgy látszik szinte utána könnyebben érzi magát; — tehát ezen áldozatot igazi bárány-türelemmel nem csak hivatalosan, hanem felebaráti kötelességből is viselnünk kell, mégpedig mint ildomos házigazdához illő, leüléssel is megkínálván őt. A nyújtott tanácsot higgadt komoly megfontolással adja a jegyző elő, és soha ne ígérjen többet, mint ami kivihető, mert ha tapasztalják azt, miszerint az ügyes bajosoktól csakhogy minél előtt szabaduljon, hanyatthomlok mindent összeigér, és annak idejében ígéretét beváltani nem képes, hitet vesztett lé- I szén, s más alkalommal közpéldabeszéd szerint i „kötve hisznek a komának/ — sőt még szellelmi tehetségét is mérlegelve bonczkés alá veszik, s a mi mindig a jegyző népszerűségének hátrányára szokott kiütni. Minden jegyző tegye kiváló sajátjává a lekötelező udvarias módot és ha hivatalszobájában keresik, akár férfiak akár nők, lekötelező nyájassággal párosult komolysággal kérdezze és hallgassa ki jövetelek czélját, s minden elhamarkodás nélkül férfias higgadtsággal szolgáljon felvilágosító tanácscsal; vagy ha ügyüket írásba foglalni kellene, legjobb ha azonnal végez velük, mert a halasztást nem szeretik. Történhetik azonban, hogy a jegyzőnek éppen akkor sürgős teendője lévén, rögtön a felek kivonatát nem teljesítheti; ez esetben minden fennhéjázó kérkedés, avagy a sok munka miatti panasz előhozása nélkül szelíden adja elő halaszthatlan sürgős teendőit, és azonnal rövid időt jelöljen ki ügyük elintézésére. Ily eljárás mellett a felek a valót belátván, rendesen megnyugosznak. Számtalan eset adja elő magát, hogy a peres felek közül többnyire azok, kiknek igazuk nincsen, amúgy lappangva s rendesen késő estre, hogy mások észre ne vegyék, a jegyzőt lakásán felkeresik, s igaztalan ügyük sikerének nyomatékául bizonyos megvesztegetésre czélzó ajándékot hoznak, amely a kereset arányához mérten készpénz, lúd, malacz, csibe, tojás s több efélékből szokott állani. Kedves pályatársam! vigyázz jól és észlelni fogod, hogy midőn ily róka módjára lappangó jön hozzád s ügyét előadja, rendesen a csibén egyet teker, hogy sírjon, a malaczon egyet nyom, hogy sikítson; ez mind annak a jele, hogy vedd észre ezen ajándékát, s részére nyilatkozzál avagy pártfogásodat ajánld fel! Itt a jó alkalom az öntudatos becsületérzés kifejtésére, ez valóságos mérlege a jegyző jellemének. Ha a maga iránti bizalmat, szeretetet, s tekintélyét a jegyző fenntartani óhajtja, akkor az ily utakon nyújtott ajándékot, mely az ügy elintézése előtt vesztegetésképpen szokott adatni — semmi szin alatt el ne fogadja, hanem a felet béketűréssel kihallgatván, igaztalan keresetét higgadt komolysággal adja elő, tiszta világos érvekkel győzze be s világosítsa fel, és az ajándékot minden kevélység nélkül szelíden utasítsa vissza, tudtára adván neki, hogy ily tanácsot adni, avagy igazságot szolgáltatni, a jegyzőnek ajándék nélkül kötelessége. Ily módon a kisértő fél keblében akarata ellenére is tisztelet ébred fel az önzéstelen igazság mellett; mig ellenben az elfogadott ajándék gondolkodóvá teszi, irigységet ébreszt keblében, s ő maga lesz az, ki titok fátyla alatt a jegyző önző magaviseletét köztudomásra juttatja, — ez pedig mindenesetre a jegyző tekintélyének rovására szolgálna. A jegyző feljebbvaló tisztviselők irányában mindig meghunnyászkodás nélküli tisztelettel, az alantabb álló szegény nép iránt pedig pártfogoló atyai szeretettel viseltessék. Legszebb hivatása: a perlekedő felek közt, tiszta igaz érvek felhasználása mellett a barátságos egyezséget létrehozni; figyelmeztetni kell őket a peres utáni haszontalan költségekre, — a nem igazi uton haladónak igaztalanságát bátran, férfias komolysággal, de mindenesetre higgadtan mondja szemébe, s vele feleselő szóváltásba soha se ereszkedjék, hanem szelid módon, a törvény és örökigazság elve alapján felhasznált érvekkel világosítsa fel. Ily bánásmód mellett húsz eset közül alig egyben találkozik oly makacs önfejű ember, ki az igazat be nem látná s hajlandó ne volna a barátságos egyezkedésre. A felsőbbi tisztviselők rendeleteit, úgy a községben divatozó fegyelmi szabályokat hajtsa, és hajtassa szigorú pontossággal végre. E tekintetben egyformán, mindenki irányában személyválogatás nélkül, legyen igazságos, és a netáni gáncsoskodót, garázdát komolyan utasítsa rendre; ha pedig ez nem használna, és őt hivatalos eljárásában valaki megsértené, azt semmi szín alatt eltűrni nem szabad, hanem a járási tisztségnek rendreutasítás végett fel kell jelenteni; mert ha bármi piszkot eltűrne, azon meggyőződésre nyújtana alkalmat a közönségnek, hogy tán igazságtalanul járt el, s nem merte sértett becsületét keresni, ami mindenesetre tekintélyét csorbítaná. Ama régi rész szokás volt ez előtt gyakorlatban, hogy a jegyző a községi elöljárósággal s néhány kiválasztott jobb módú gazdákkal a szőlőbe „pincze nézni“ kijárt. Ezen cselekmény a legmeggondolatlanabb tett egy jegyzőtől. A jegyző az egész közönség embere, s mint ilyenre mindenki éber szemmel tekint, minden cselekményeit figyelemmel kísérik; ha tehát észreveszik, hogy a jobbmódú gazdák közül kiválasztottal vannak, s ezekkel valamint az elöljárókkal mulatozik, s azt rendesen irigy szemmel nézik, s további bizalmukat tőle megvonják. Azért legczélszerűebb, az ily meghívásokat szépen megköszönve el nem fogadni, különösen a halmozott munkákra való hivatkozással megbántás nélkül vissza lehet húzódni. Egyik lelkiismeretes teendője a jegyzőnek, faluhelyen a községi vagyon, és árvák javai feletti hitfelügyelés. E tekintetben a legnagyobb szigorral járjon el, nem tekintve s nem legyezgetve sem bírót, sem gyámot; azok ellenében is a hibát vagy hanyagságot szelíden igazságosan rója meg, s ha szelid bánásmód nem használ, jelentse is fel a járás főtisztjénél. Ekkép pontos és igazságos kötelességszerű gondosságával, a községet, vagy árvákat a veszélytől megmentheti. Az ily igazságos eljárást a közönség mindig méltó elismeréssel fogadja, s tekintélyét a jegyző ily igazságos eljárásával neveli. Az állami adók s községi pótadók kivetése körül szigorú pontossággal járjon el. Az adót vagy bárminemű kivetett pénzt ő sohase szedje, csak a szedésnél felügyeljen, s a beírást és nyugtatványozást pontosan teljesítse. Találkoznak olyanok számtalanan, kik az ily adóbeli tartozásokat sokalják, és ez ellen lementálnak, sőt kétségbevonják a kivetést is; ezeket soha sem kell boszúsággal vagy haraggal megtámadva elhajtani, mert az ily eljárás csak fokozná téves feltevéseket, és másokban is bizalmatlanságot gerjesztene; ellenkezőleg higgadtan elő kell venni az illetőnek birtokivét a kiszámító kulcscsal együtt, s felvilágosítás okáért jelenlétében kell kiszámitani, sőt a B. tabellából hasonló birtoku társának kivetett adóját betekintetni. Több ily eset adta elő magát nálam is, de ily eljárás mellett még eddig mindannyi megnyugodott, sőt