Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)

1871-03-28 / 13. szám

Első évi urfolyam. 13. szám. Pest, márcz. 28-án, 1871. SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖR­JEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI, POLITIKAI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILLÉKI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. LHP“ MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr., — félévre 3 frt., — egész évre 6 frt. — Egyes számok 12 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK a a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendő!­. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi­ posta-utcza sarkán.) Pest, márcz. 26. A­mit régóta oly epedve vártunk, valahára­ bekövetkezett: a képviselőház a községek rendezéséről szóló tör­vényjavaslatot végre tárgyalás alá vette s már eddig annak nagy részét meg is állapította — többnyire a köz­ponti bizottság szövegezése szerint. A törvényjavaslatot ezen szerkezeté­ben, lapunk folyó évi 2-ik számából egész terjedelmében ismerik­­. olvasóink. Ezen szöveg vétetett a tárgyalás alapjául s bizonyos módosításokkal e szöveg ké­­pezendi egyelőre a köz­ségi törvényt. A mi hiányok maradtak fenn benne, azok pótlását a törvényhozástól szintén várhatni,­­— akkor, a midőn a gyakorlati élet e hiányokat csalhatatlanul kimu­tatja. Addig is, nagy nyeremény, hogy va­­lahára egy szerves egészet képező községi törvényünk lesz, — amely­nek életbeléptetése még a folyó évben bizton várható. Az új törvény által­­. közönségünk nem minden óhajai teljesültek, s t. kö­zönségünk nem minden javaslatai lettek abban felhasználva. De tagadhatatlan — s ezt az álszemérem félretételével nyiltan kijelenthetjük, — hogy a köz­­ségi törvényjavaslat első szer­kezetének igen sok pontban tör­tént czélszerű átalakításában megvan a maga érdeme a község­­jegyzői karnak s szaklapunknak. Azon eszmecserék, melyek az álta­lunk alapított jegyzői szaklapban tavaly s harmadéve közöltettek­­— kinyomatot nyertek egyrészt a részünkről összehí­vott országos jegyzői értekezlet em­lékiratában,­­— másrészről pedig azon nagyszámú kérvényekben, melyek javas­latunkra több vidék községi jegyzői ál­tal a képviselőházhoz intéztettek. Mindezen okmányokat a képviselő­ház Ill­ ik osztálya behatóan méltatta s ennek folytán a törvényjavaslat első szer­kezetét átalakította, mely átalakítást a központi bizottság egyben-másban még bővítette. Ekkér jó létre államszerveze­tünk rendezéséhez a leglényegesb alap — a községi törvény, mely ugyan nem a legtökéletesebb, de egészben véve mint hézagpótló mű­helyzetünkben nagybecsűnek mondható. Vajha megteremje az mielőbb ország­szerte áldásos gyümölcseit! Országgyűlési tudósítások. A képviselőház márcz. 18-ki ülése. ANDRÁSSY Gyula gr. miniszterelnök be­nyújtja az ő Felsége álta szentesített törvénye­ket a birák és birói hivatalnokok felelősségéről,­­ nyugdíjazásáról és a honvédelmi törvényeket. Kihirdettetnek. Fölvétetik az 1871-iki államköltségvetésről szóló törvényjavaslat. SZÉLL Kálmán a központi bizottság jelen­tését mutatja be. HORN Ede: Tavaly a ház azt határozta, hogy az államnak minden kölcsöne, tartozása a budgetbe bevezessék; a pénzügyi bizottság ennek úgy vélt megfelelni, hogy a bevételek és kia­dások mellé egy harmadik részt a pénz- és hi­­telműveleti részt állította. De szónok nem he­lyeselheti ezt, mert ez által a költségvetés bo­nyodalmasabb lesz; a bevételek és kiadások, a deficit, mely az összeállított tételekből kitűnik, a valóságnak meg nem felelnek. A szükséglet 260,904,000 forintnak, a bevétel 242,261,810 fo­rintnak, a deficit 18,542,362 írtnak tűnik fel, azon­ban e 3 főösszeg egyike sem való. KERKAPOLY pénzügyminiszter válaszolt az ellenvetésekre. Ezután a törvényjavaslat a részletes tár­gyalás alapjául elfogadtatott. A részletes tárgyalásnál a közösügyi kiadások czíme fölött hosszas vita fejlődött ki a külpolitika körül. IRÁNYI Dániel a következő határozati ja­vaslatot nyújtotta be: Mondja ki határozatilag a ház, hogy a kor­mánynak a franczia-német viszálylyal szemben tanúsított magatartását, a­mennyiben a békének előbb leendő helyreállítása, azután pedig a béke Elsass és Lothringia egy része elszakításának békés diplomatiai után elhárítása végett, törvé­nyes befolyását elegendően nem érvényesítette, nem helyesli. JÓKAI Mór különösnek találja, hogy az erélyes külpolitikát épen a szélsőbal sürgeti, a­mely az ily politikához szükséges eszközöket — a pénzt s az ujonczokat — rendszeresen min­dig megtagadja. SIMONYI Ernő: Jókai beszédében a ház gyönyört talált, de szónok azt hiszi, hogy ez­zel nem lehet politikát csinálni és országokat megmenteni. Egyéni nézete szerint a kormány­nak Francziaország feldarabolását minden áron, még fegyverrel is meg kellett volna akadályoz­ni. Jókai Mór azt mondta, hogy Kossuth Lajos azon non-intervatio elvét vallja, mely szerint az országok belügyeibe ne avatkozzék idegen hatalom, s Kossuth ezért tartózkodott idegen ha­talmak közbejöttével zavart előidézni. Kossuth eljárása csak azt mutatja, hogy ő idegen ha­talmak beavatkozását akkor, midőn a nemzet­nek baja van királyával, nem helyesli; de itt nem azon eset forog fenn, mert itt két nemzet háborút visel egymással. — A szélsőbal, igaz, nem szavazta meg a kért ujonczokat, de miu­tán már megvan a közös hadsereg, és oly jog­gal követelheti pártja is, mint más valaki azt, hogy a közös hadsereg alkalmaztassék. A porosz-franczia háborúról szólva, azt ta­lálja, hogy a háború alatt Oroszország titokban szövetségben volt Poroszországgal, és a többi államot fenyegetése által eltiltotta attól, hogy Francziaország segélyére legyenek. Szónok en­nek bebizonyítására fölolvassa az angol kék könyvből lord Lyonsnak Toursból lord Gran­­villehoz intézett levelelét. A diplomatiában tud­valévő dolog volt az, hogy a monarchia Orosz­ország interdictuma alatt állott. Idézhetne a vörös könyvből több pontot, melyből kitűnik, hogy Beust gróf másoknak azt mondta: „Inter­veniáljatok ti, mert mi nem mozdulhatunk.“ Beust grófnak több irányban követett eljárását bírálva, azt látja, hogy külügyminiszterünk igen sokat tartott arra, vájjon mit tesz Orosz­ország? Az ilyen eljárás mindenesetre megmutatta az angol kormánynak azt, hogy Ausztria-Ma­­gyarországra támaszkodni nem lehet, és ezért nézete szerint az osztrák-magyar monarchia kül­­ügyérének magatartása igen nagy befolyással volt az angol kormánynak ezen háború alatt követett magatartására. Mik voltak ennek következményei ? Igen természetesen az, hogy a Porosz- és Franczia­ország közötti háború localizáltatott, a­mi a kívánatos is volt, de hogy aztán Poroszország győzelmes leven, a legyőzöttel tehetett, a­mit akart, és hogy azt annyira lealacsonyította, a­mennyire kívánta és végre oly föltételeket szab­hatott és szabott is neki, a­melyek Francziaor­szág erejét egy hosszú időre megzsibbaszthatják; ez bizonyára kívánatos nem volt. De volt ennek más következése is, az, hogy Európában nem lévén oly egyetértés a semleges hatalmak kö­zött, hogy a hadviselő felek előtt tekintélyü­ket képesek lettek volna fentartani, oly állapot állott be, melynélfogva egyszerre Európában minden szerződések semmivé lettek. A közös kü­lügyér eljárásban nem volt kö­vetkezetesség. Mindig bizonyos félénkség lenge­tt az egyik fél irányában, míg a másik fél irá­nyában nem tarta magát kötelezettnek semmi­ben sem. így például felszólítás daczára is nem ismerte el a franczia köztársasági kormányt, de elismerte a német császárságot, míg az a német nemzet által sem volt elismerve; pedig ha nem ismerte el a franczia kormányt, nem kellett volna elismerni a német császári kormányt sem, mig az formailag meg nem alakult. TISZA Kálmán a német nemzet iránti ro­­konszenvének ad kifejezést s nem hiszi, hogy a német kormány az oroszszal egyetértve a többi népek ellen fog működni. Aztán a szélsőbal mai fellépését veszi Konczkés alá s pártolja a kor­mány politikáját. IVÁNKA Imre: Simonyi Ernő egy állítá­sára válaszol. Ő rászalta azt, hogy a német császárság elismertetett, mig a franczia köz­társaság nem ismertetett el. A német csá­szár, mikor német császárrá proklamáltatott, erre az összes német fejedelmek és az összes német országgyűlések és a szabad városok ál­tal fölszólítva volt. A német parlament kimon­dása, most utólagosan csak egy formalitás lesz. A franczia respublika ma sem existál törvénye­sen; három dynastia most is küzd egymás elle­nében, és a vörösök, a­kik mindig és minde­nütt eszközül használtatják föl magukat, aligha­nem oda fognak működni, hogy nem lesz be­lőle semmi; tehát csak akkor fogja Ausztria elismerhetni a franczia respublikát, ha az meg­alkotta magát. A képviselőház márcz. 19-ei ülése. BABES Vincze, Berczenczey László s némileg Ü­r­m­é­n­yi Miksa is, a kormány kül­politikája ellen nyilatkoztak. Ellenben C­s­á­k­y

Next