Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)

1871-10-10 / 41. szám

Első évi urfolyam. 41. szám. Past, okt. 10-én, 1871 SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖR­JEGYZŐK SZÁMÁRA, SZAKBELI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉRI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. ffkty MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr.. — félévre v írt., — egész évre tí­­rt. — Egyes számok 20 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők­ Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi-Posta-utcza sarkán.) Néhány szó a katonai laktanyákról. A nagyméltóságú magy. királyi honvédelmi ministérium kifejezést adott azon szándékának, mely szerint el van határozva a katonai beszállásolást megszüntetni, s e helyett országos katonai laktanya-rend­szert állítani fel. Az állam által az állampolgárra rótt ter­hek egyik legsúlyosbika a katona-beszállásolás és az azzal egybekötött egyéb szolgálmányok telje­sítése. Annyival súlyosabb, és igazságtalanabb pedig ezen teher, mert azt csak is a városok, és népesebb községek viselik ; a kisebb községek pedig, a­melyeknek száma, sőt általános népes­sége is aránytalanul túlnyomó, a legkisebb részben sem érzik. Azért mindazon községek, melyek eddig a katona-beszállásolás által nyo­­morgatva voltak, legforróbb óhajtásukat látnák teljesedve a kellő számú katonai laktanyák fel­állítása által. Azonban azon módozatok közül, melyeket a nagyméltóságu m. k. honvédelmi ministérium e nagy fontosságú intézmény létesítésére ajánlatba, illetőleg indítványba hozott, czélhoz egyik sem vezetend. Egyes községek önkénytes ado­m­á­n­y­a nagyon parányi részét képez­hetné és képezné azon roppant öszvegnek, mely avagy csak egyetlenegy katonai laktanya alkal­mas módon­ építéséhez, és teljes felszereléséhez szükségeltetnék. Sem várni, sem reményleni nem lehet, hogy azon számtalan kisebb községek, me­lyek eddig a katona-beszállásolást hírből sem , vagy csak hírből ismerik, e czélra önkénytes adományozásokat tenni hajlandók lennének, vagy legfeljebb oly krajczáros parányiságokat, nevet­séges minutiákat ajánlanának, mint midőn az államkölcsönbeni önkénytes résztvevősre voltak felhiva és 20—50 forint alig ajánlatott egy olyan községből, melyre később kivetés útján 15—20 ezer frt esett. Tőkepénzesekre számítani, még kevésbbé lehet. Mert egy az, hogy a katonaság által fizetendő bér távolról sem közelítené meg azon öszveget, melyet a tőkepénzes, befektetett tőkéje kamatai fejében nyerni óhajt; más az, hogy a katonai laktanya, kivált pedig annak szerelvényei, évről évre szakadatlanul kijavítást, újítást, következőleg tetemes fentartási költséget igényelnek, s így a laktanyaépítés a tőkepén­zesnek semmikép sem rentírozná magát. Legke­­vésb­é lehet pedig a tőkepénzesekre a részben számítani azért, mert olyan tőke, mely akár csak egy laktanya építésére szükségeltetik­, igen-igen ritka helyen van készletben. Egyes községek áldozatkészsége? Rakhatna talán össze olyan tőkécskét, mely 50 évi gyümölcsöztetés és évenkénti gyarapítás után a czél elérését biztosítaná ; de oly áldozattételre, melyből 2—3 év alatt egy jól felszerelt katonai laktanyát lehetne építeni, egyes községek phy­­sire képtelenek. — Van talán az országban 4—5 nagyobb város, mely rendkívüli erőfeszí­téssel laktanyát fog állítani ; de vidéken, hol 30—40 □ mérföldön alig találtatik 3—4 né­pesebb község, erről álmodni sem lehet. Nézetem szerint tehát, miután a katonai be­szállásolás állami teher, állami tehernek kell lenni az ezt helyettesítő országos kato­nai laktany­a-r­endsz­ern­ek, s az ehez szük­ségelt óriási költségeknek is. Minthogy pedig eddig is igazságtalan, fonák, és csupán a kény­szerű szükség által volt menthető az állam azon intézkedése, mely szerint a katonabeszállásolás terhét csak a városok, és népesebb községek viselték, míg az úgynevezett falusi nép egyálta­­lában nem érezte: az osztó igazság postu­­látuma, hogy ezen teherben, m­i­n­d­e­n állam­polgár részt vegyen; mert midőn Ő Felségé­nek trónját és birodalmát, ugyanakkor a leg­utolsó napszámosnak személy- és vagyonbizton­ságát őrzi és védi a katona. Egy laktanya építése és felszerelése azon­ban oly nagy öszveget igényel, mely szegé­nyebb vidéken, a laktany­a kerületébe eső közsé­gek mindenféle összes évi adójuk öszvegét túl­haladja. Ebből önkényt következik, hogy az or­szágos katonai laktanya-rendszer, nem hogy önkénytes ajánlatok, vállalkozások, vagy egyes községek áldozatkészsége, de még általános adóztatás által sem létesíthető rövid idő alatt máskép, mint úgy, hogy az állam különö­sen e czélra vegyen fel kölcsönt és az ezen kölcsön törlesztésére fordítandó részle­tek évenként adóforintok után vet­tessenek ki minden állampolgárra. Milyen arányban járuljanak ehez külön-külön a föld-,ház-,személy- és jövedelmi adónemek? azt megállapítani a törvényhatóságok közbejöttével a honvédelmi ministérium, vagy egyenesen a tör­vényhozás feladata lenne. Nézetünk szerint e kölcsön inkább megér­demelné az „önkénytes államkölcsön“ czimet, mint az, mely annak idején e czim alatt ugyan, de igenis nagy erőszakkal jött létre. Csak is ez lenne az egyedüli eszköz amaz óriási in­tézmény, egy országos katonailak­­tanya-rendszer, létesítésére. E nélkül ezután is marad az, mi eddig volt: O­pium desiderium. Ürmösháti­­kosa, aki országgyűlési képviselőválasztásra jo­gosítva van.“ Bárha ő ezen világos kitételnek nem a kellő értelmezését adja, az csak egyéni nézet. ” Én úgy vagyok meggyőződve, hogy minden épületet alapra kell fektetni, minden intézkedés­nek kezdetének kell lenni. A törvényből folyólag a legközelebb múlt országgyűlési képviselő vá­lasztáskor jogával élt egyén vehet csak most részt a megyei képviselőválasztásban, és más senki! Hiszen eddig a törvényes gyakorlat sze­rint állandó bizottmány volt, és ha egy bizott­mányi tag jogát elvesztette, vagy ha elhalt, még helyettesítni sem lehetett; most azonban törvényi­leg ki van mondva, hogy a bizottmányi tagok hat évre választatnak, s azok is három évenként kisor­solás által újítva, gyakorolják jogaikat; Így tehát ezentúl nem állandó, hanem hat évi bizottság alkottatik, következve minden hat év alatt új választás eszközöltetik. Már most, ha egy választó időközben lesz nagykorú, ez ha ezen első válasz­tásban részt nem vehet is — annak sem ő nem az oka, hogy miért nem lett előbb nagykorú, se a megye nem az oka, mert a szentesített tör­vény határozza meg a létező különbséget. De kell is, hogy legyen azok között különbség, kik alkotmányos jogaikat gyakorolni óhajtván, ma­gukat előjegyeztették és előjegyeztetik; míg lé­teznek olyanok, kik jogaikkal nem törődnek, házi teendőiket többre becsülik mint törvényes jo­gaik érvényesítését; az ily egyének úgy jártak mint a hivatalosak, de hon maradtak. Szerintem az oly egyéneket csak is ez után lehet legin­kább jogaik gyakorlatára serkenteni. A­ki most érdeklődik, jövőre bizonyosan nem fog elma­radni, mert a legközelebb jövő évben is lesz képviselőválasztás , de a törvényben kikötött 6 év alatt kétszer is lesz, s akkor bizonyosan új összeírás rendeltetik el s akkor majd talán figyelmesebbek lesznek a most kimaradt egyének, hogy el ne késsenek s jogaikat érvényesítsék. Kováts János, jegyző­ , Válasz: „ Nézetek a megye­rendezés körüli intézkedések fö­lött“ czímű czikkre. A­mit Nagy Kálmán kortárs úr czikkjében elmondott, az mind már megtörtént dolog. Alig hiszem, hogy édes hazánkban legyen megye, mely azt tövisről hegyére meg ne vitatta volna, így e téren a felett vitatkozni, hasonló az üres szalma csépléséhez, mely a fáradságot még kö­zelről sem hozza meg. De kortárs úr a bizottmányi tagok meg­választásában jogosított egyének megszorítása felett látszik leginkább megütközni. Arra nézve mondhatom, hogy mind­azon értelmes polgára e hazának, ki alkotmányos jogát élvezni óhajtotta, ezt érvényesítette; mert az országgyűlési kép­viselők megválasztására jogosítottak összeírására kiküldött bizottság, hivatásának megfelelt, midőn minden egyes jelenkezőt a felvételi ívbe felvett, aki megjelent; de a ki fel nem vétetett, jogosítva volt, ebbeli igényét a megyei központi bizottságnál érvényesíteni; ha ott sem tette, — bár joga volna, azzal nem élt — s részemről most nem látom he­lyén, hogy érette bárki is egy árva szót emeljen, mert amúgy a közügy iránt ily egyén nem ér­deklődvén, annak ezúttal is közömbös a dolog folyása. Hogy a megyék egytől egyig a törvényes téren vagynak, a bizottmányi tagok megválasz­tásakor szükséges adatok előállításában, azt — úgy hiszem — Nagy K. kortárs úr sem fogja vitatni, mert czikkében idézte, „hogy választó és választható a törvényhatóság mind­azon la­­ ­ HIVATALOS LAPBÓL.­ ­ Miután a kir. ügyészek eddigelé ki nem neveztettek, a szervezendő első folyamodásu k.­tszéki bírói és alügyészi, továbbá a járásbirói és albirói állomások betöltése iránt f. é. aug. hó 30. közzétett pályázat határideje mindazok ré­szére, kik ügyészi állomásért folyamodtak, f. hó 20-ig meghosszabbittatik. — Folyó évi okt. hó 5-én pestmegyei T.­­Bicske helységben postahivatal fog élet­belépni, mely a levél- és kocsi-postai szolgálattal­ foglal­­kozand és összeköttetésben lesz a T.-Bicske és Tápió-Szt. - Márton közt közlekedő naponkinti gyalogposta-járatok utján. E postahivatal kéz­besítése körét következő helységek és puszták képezik, úgy mint Pánd, T.-Bicske, T.-Ság és T.-Szecső. — A balaton­füredi távirdai fürdőállomás — a nyári idény elmúlván — bezáratott. — A bécsi cs. k. árvaházban b. e. Mária Terézia királynő által 1774. évben magyar szár­mazású gyermekek számára alapított finöven­­déki helyek egyike üresedésbe jött. Ezen alapít­ványi helyre csak magyar származású, életkoruk 6-ik évét elért, 12. évet azonban túl nem haladt, árva fiuk tarthatnak igényt, elsőbbséggel külön­ben azok bírván, kiknek szülei a kath. vallásra

Next