Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)
1871-10-10 / 41. szám
Első évi urfolyam. 41. szám. Past, okt. 10-én, 1871 SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖRJEGYZŐK SZÁMÁRA, SZAKBELI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉRI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. ffkty MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr.. — félévre v írt., — egész évre tírt. — Egyes számok 20 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi-Posta-utcza sarkán.) Néhány szó a katonai laktanyákról. A nagyméltóságú magy. királyi honvédelmi ministérium kifejezést adott azon szándékának, mely szerint el van határozva a katonai beszállásolást megszüntetni, s e helyett országos katonai laktanya-rendszert állítani fel. Az állam által az állampolgárra rótt terhek egyik legsúlyosbika a katona-beszállásolás és az azzal egybekötött egyéb szolgálmányok teljesítése. Annyival súlyosabb, és igazságtalanabb pedig ezen teher, mert azt csak is a városok, és népesebb községek viselik ; a kisebb községek pedig, amelyeknek száma, sőt általános népessége is aránytalanul túlnyomó, a legkisebb részben sem érzik. Azért mindazon községek, melyek eddig a katona-beszállásolás által nyomorgatva voltak, legforróbb óhajtásukat látnák teljesedve a kellő számú katonai laktanyák felállítása által. Azonban azon módozatok közül, melyeket a nagyméltóságu m. k. honvédelmi ministérium e nagy fontosságú intézmény létesítésére ajánlatba, illetőleg indítványba hozott, czélhoz egyik sem vezetend. Egyes községek önkénytes adománya nagyon parányi részét képezhetné és képezné azon roppant öszvegnek, mely avagy csak egyetlenegy katonai laktanya alkalmas módon építéséhez, és teljes felszereléséhez szükségeltetnék. Sem várni, sem reményleni nem lehet, hogy azon számtalan kisebb községek, melyek eddig a katona-beszállásolást hírből sem , vagy csak hírből ismerik, e czélra önkénytes adományozásokat tenni hajlandók lennének, vagy legfeljebb oly krajczáros parányiságokat, nevetséges minutiákat ajánlanának, mint midőn az államkölcsönbeni önkénytes résztvevősre voltak felhiva és 20—50 forint alig ajánlatott egy olyan községből, melyre később kivetés útján 15—20 ezer frt esett. Tőkepénzesekre számítani, még kevésbbé lehet. Mert egy az, hogy a katonaság által fizetendő bér távolról sem közelítené meg azon öszveget, melyet a tőkepénzes, befektetett tőkéje kamatai fejében nyerni óhajt; más az, hogy a katonai laktanya, kivált pedig annak szerelvényei, évről évre szakadatlanul kijavítást, újítást, következőleg tetemes fentartási költséget igényelnek, s így a laktanyaépítés a tőkepénzesnek semmikép sem rentírozná magát. Legkevésbé lehet pedig a tőkepénzesekre a részben számítani azért, mert olyan tőke, mely akár csak egy laktanya építésére szükségeltetik, igen-igen ritka helyen van készletben. Egyes községek áldozatkészsége? Rakhatna talán össze olyan tőkécskét, mely 50 évi gyümölcsöztetés és évenkénti gyarapítás után a czél elérését biztosítaná ; de oly áldozattételre, melyből 2—3 év alatt egy jól felszerelt katonai laktanyát lehetne építeni, egyes községek physire képtelenek. — Van talán az országban 4—5 nagyobb város, mely rendkívüli erőfeszítéssel laktanyát fog állítani ; de vidéken, hol 30—40 □ mérföldön alig találtatik 3—4 népesebb község, erről álmodni sem lehet. Nézetem szerint tehát, miután a katonai beszállásolás állami teher, állami tehernek kell lenni az ezt helyettesítő országos katonai laktanya-rendszernek, s az ehez szükségelt óriási költségeknek is. Minthogy pedig eddig is igazságtalan, fonák, és csupán a kényszerű szükség által volt menthető az állam azon intézkedése, mely szerint a katonabeszállásolás terhét csak a városok, és népesebb községek viselték, míg az úgynevezett falusi nép egyáltalában nem érezte: az osztó igazság postulátuma, hogy ezen teherben, minden állampolgár részt vegyen; mert midőn Ő Felségének trónját és birodalmát, ugyanakkor a legutolsó napszámosnak személy- és vagyonbiztonságát őrzi és védi a katona. Egy laktanya építése és felszerelése azonban oly nagy öszveget igényel, mely szegényebb vidéken, a laktanya kerületébe eső községek mindenféle összes évi adójuk öszvegét túlhaladja. Ebből önkényt következik, hogy az országos katonai laktanya-rendszer, nem hogy önkénytes ajánlatok, vállalkozások, vagy egyes községek áldozatkészsége, de még általános adóztatás által sem létesíthető rövid idő alatt máskép, mint úgy, hogy az állam különösen e czélra vegyen fel kölcsönt és az ezen kölcsön törlesztésére fordítandó részletek évenként adóforintok után vettessenek ki minden állampolgárra. Milyen arányban járuljanak ehez külön-külön a föld-,ház-,személy- és jövedelmi adónemek? azt megállapítani a törvényhatóságok közbejöttével a honvédelmi ministérium, vagy egyenesen a törvényhozás feladata lenne. Nézetünk szerint e kölcsön inkább megérdemelné az „önkénytes államkölcsön“ czimet, mint az, mely annak idején e czim alatt ugyan, de igenis nagy erőszakkal jött létre. Csak is ez lenne az egyedüli eszköz amaz óriási intézmény, egy országos katonailaktanya-rendszer, létesítésére. E nélkül ezután is marad az, mi eddig volt: Opium desiderium. Ürmöshátikosa, aki országgyűlési képviselőválasztásra jogosítva van.“ Bárha ő ezen világos kitételnek nem a kellő értelmezését adja, az csak egyéni nézet. ” Én úgy vagyok meggyőződve, hogy minden épületet alapra kell fektetni, minden intézkedésnek kezdetének kell lenni. A törvényből folyólag a legközelebb múlt országgyűlési képviselő választáskor jogával élt egyén vehet csak most részt a megyei képviselőválasztásban, és más senki! Hiszen eddig a törvényes gyakorlat szerint állandó bizottmány volt, és ha egy bizottmányi tag jogát elvesztette, vagy ha elhalt, még helyettesítni sem lehetett; most azonban törvényileg ki van mondva, hogy a bizottmányi tagok hat évre választatnak, s azok is három évenként kisorsolás által újítva, gyakorolják jogaikat; Így tehát ezentúl nem állandó, hanem hat évi bizottság alkottatik, következve minden hat év alatt új választás eszközöltetik. Már most, ha egy választó időközben lesz nagykorú, ez ha ezen első választásban részt nem vehet is — annak sem ő nem az oka, hogy miért nem lett előbb nagykorú, se a megye nem az oka, mert a szentesített törvény határozza meg a létező különbséget. De kell is, hogy legyen azok között különbség, kik alkotmányos jogaikat gyakorolni óhajtván, magukat előjegyeztették és előjegyeztetik; míg léteznek olyanok, kik jogaikkal nem törődnek, házi teendőiket többre becsülik mint törvényes jogaik érvényesítését; az ily egyének úgy jártak mint a hivatalosak, de hon maradtak. Szerintem az oly egyéneket csak is ez után lehet leginkább jogaik gyakorlatára serkenteni. Aki most érdeklődik, jövőre bizonyosan nem fog elmaradni, mert a legközelebb jövő évben is lesz képviselőválasztás , de a törvényben kikötött 6 év alatt kétszer is lesz, s akkor bizonyosan új összeírás rendeltetik el s akkor majd talán figyelmesebbek lesznek a most kimaradt egyének, hogy el ne késsenek s jogaikat érvényesítsék. Kováts János, jegyző , Válasz: „ Nézetek a megyerendezés körüli intézkedések fölött“ czímű czikkre. Amit Nagy Kálmán kortárs úr czikkjében elmondott, az mind már megtörtént dolog. Alig hiszem, hogy édes hazánkban legyen megye, mely azt tövisről hegyére meg ne vitatta volna, így e téren a felett vitatkozni, hasonló az üres szalma csépléséhez, mely a fáradságot még közelről sem hozza meg. De kortárs úr a bizottmányi tagok megválasztásában jogosított egyének megszorítása felett látszik leginkább megütközni. Arra nézve mondhatom, hogy mindazon értelmes polgára e hazának, ki alkotmányos jogát élvezni óhajtotta, ezt érvényesítette; mert az országgyűlési képviselők megválasztására jogosítottak összeírására kiküldött bizottság, hivatásának megfelelt, midőn minden egyes jelenkezőt a felvételi ívbe felvett, aki megjelent; de a ki fel nem vétetett, jogosítva volt, ebbeli igényét a megyei központi bizottságnál érvényesíteni; ha ott sem tette, — bár joga volna, azzal nem élt — s részemről most nem látom helyén, hogy érette bárki is egy árva szót emeljen, mert amúgy a közügy iránt ily egyén nem érdeklődvén, annak ezúttal is közömbös a dolog folyása. Hogy a megyék egytől egyig a törvényes téren vagynak, a bizottmányi tagok megválasztásakor szükséges adatok előállításában, azt — úgy hiszem — Nagy K. kortárs úr sem fogja vitatni, mert czikkében idézte, „hogy választó és választható a törvényhatóság mindazon la HIVATALOS LAPBÓL. Miután a kir. ügyészek eddigelé ki nem neveztettek, a szervezendő első folyamodásu k.tszéki bírói és alügyészi, továbbá a járásbirói és albirói állomások betöltése iránt f. é. aug. hó 30. közzétett pályázat határideje mindazok részére, kik ügyészi állomásért folyamodtak, f. hó 20-ig meghosszabbittatik. — Folyó évi okt. hó 5-én pestmegyei T.Bicske helységben postahivatal fog életbelépni, mely a levél- és kocsi-postai szolgálattal foglalkozand és összeköttetésben lesz a T.-Bicske és Tápió-Szt. - Márton közt közlekedő naponkinti gyalogposta-járatok utján. E postahivatal kézbesítése körét következő helységek és puszták képezik, úgy mint Pánd, T.-Bicske, T.-Ság és T.-Szecső. — A balatonfüredi távirdai fürdőállomás — a nyári idény elmúlván — bezáratott. — A bécsi cs. k. árvaházban b. e. Mária Terézia királynő által 1774. évben magyar származású gyermekek számára alapított finövendéki helyek egyike üresedésbe jött. Ezen alapítványi helyre csak magyar származású, életkoruk 6-ik évét elért, 12. évet azonban túl nem haladt, árva fiuk tarthatnak igényt, elsőbbséggel különben azok bírván, kiknek szülei a kath. vallásra