Községi Jegyzők Közlönye, 1872 (4. évfolyam, 40-53. szám)

1872-12-03 / 49. szám

magaviselete fölött nyíltan ily ítéletet mondhasson. Ha pedig kollega ura jegy­zők ügyének ily módon vélt használni, akkor mondhatom, nagyon téved, mert ezzzel igen rosz szolgálatot tett. V. F. 394­­ — A jegyzői szigorlat tárgyában. Igazmondó József urnak, a „ Községi Jegyzők Közlönye“ 47. számában meg­jelent czikkére, — melyben akkép nyi­latkozik, hogy tegye le minden jegyző a szigorlatot, mert minél öregebb jegyző, annál nagyobb schlendrián lehet — egyéni nézeteimet nyilvánítani kívánom. A honatyák, figyelemmel kisérvén a tettleges szolgálatban lévő öreg s tapasz­talt jegyzőknek érdemeit, — tanúsított érdemeiknél fogva az 1871. évi 18. tör­­vényczikk által a kiérdemlett állásukat jutalomképen biztosították. Ennek követ­keztében, midőn Igazmondó József ur a jegyzői szigorlatot taglalta, nem vette figyelembe az 1871. évi 18. t. sz. 70. §-át, hol az a) betű alatti pontban tör­­vényhozásilag megállapittatott, hogy a kötelességeinek teljesítésére való elégtelen­ségek, és a b) betű alatti pontban pedig a hivatalbeli hanyagság eseteiben, a törvé­nyes vizsgálat alapján elmozdíthatók. Eb­ből kiviláglik, hogy a hanyag és ké­pességgel nem biró jegyzőknek elmozdí­tásáról is a honatyák gondoskodtak. Hanem az volna az én nézetem, hogy a 48-as évek előttieket, — ha a jegyzői terhes munkára öregségüknél fogva kép­telenekké válnának, — azokat nyugdijaz­­tatni, — de nem elmozdítani, vagy a jegyzői szigorlat alá szorítani kellene Thury György, főjegyző. A községi törvény végrehajtása iránti interpellatió a képviselőház nov. 27-iki ülésében. HOFFMANN Pál: Interpellatiója a belügyministerhez. Tekintve, hogy a községek rendezé­séről szóló 1871. XVIII. t. sz. immár közel másfél év óta bir kötelező erővel, és hogy ezen törvénynek helyes és gyors foganatosítását számos és nagyfontosságú érdekek, sőt sürgős törvényhozási teen­dők is követelik; tekintve továbbá, hogy azon tetemes nehézségeknél fogva, melyek­kel a mondott törvénynek végrehajtása jár, az utóbbi legnagyobb erőfeszítés mellett is hosszabb időt veszen igénybe.—kérdem az igen t. belügyminister urat, hajlandó-e az 1871. XVIII. tcz. foganatosítását czélzó munkálatok addigi eredményéről már leg­közelebb, mennyiben pedig azon munká­latoknak az egész országban leendő be­fejezése még hosszabb időt igényelne, ezek folytáról időnként ezentúl is a kép­viselőháznak jelentést tenni? TÓTH Vilmos belügyminiszer: T. ház! Az igen­t­ interpelláló képviselő úr azt a kérdést intézte hozzám, hajlandó va­gyok-e jelentést tenni a községi törvény végrehajtásáról, miután — mint beszédé­ben mondá — még absolut államokban is szokás jelentést tenni. Erre nézve csak röviden azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a t. háznak joga van a miniszerek­kel parancsolni,é­s ha a t. ház oly hatá­rozatot fog tenni, melynél fogva jövőre a ministérium az egyes törvények mikénti és mikor eszközlött végrehajtásáról a ház­nak jelentést tegyen ; kötelességemnek fogom tartani azt a magam részéről is mindenkor teljesíteni. (Helyeslés.) Egyébiránt a t. képviselő úr megnyug­tatására bátor vagyok annyit válaszolni, hogy igaz, miszerint a községi törvény már másfél éve, hogy megalkottatott, hogy annak végrehajtása nagyon sürgős és szükséges, de méltóztatik tudni, hogy a községi törvény végrehajtásának eszköz­léséhez főfaktor a megye, a törvényható­ság, először tehát a törvényhatóságot kel­lett rendezni, hogy a községi rendezés eszközöltethessék. Méltóztatik azután tudni, alig lett a megyei törvény végrehajtva, azonnal következett a bírói szervezés, s utána következett a képviselő-választás. Hogy mindezek közben én nem sürgettem a köz­ségi törvény végrehajtását, talán a t. ház indokoltnak fogja látni, a­nélkül, hogy annak okait bővebben fejtegetném. A köz­ségi rendezés most javában folyik, s mi­után a t. képviselő úr­ azt a kérdést in­tézte hozzám : hajlandó vagyok-e jelentést tenni, meg fogja engedni a t. ház, hogy élő szóval mindjárt röviden elmondjam, hogy a községi rendezés most az ország­ban javában foly. Már eddig is a követ­kező adatok jutottak tudomásomra. Ne­vezetesen, hogy a törvény­hatóságokban már véglegesen be van fejezve a közsé­gek rendezése. Azonkívül jelenthetem azt is, hogy a törvény értelmében 7 nagy község átala­kult rendezett tanácsú várossá; 17 rende­zett tanácsú város átalakult nagy községgé ; 16 kis község átalakult nagy községgé és végre 137 nagy község, vagyis oly köz­ség, mely eddig önállóan tartott jegyzőt, átalakult kis községgé, vagyis szövetke­zett körjegyzőséggé. Ha jól emlékszem, 9. puszta pedig községgé alakult át. Ezek azok, mikkel eddig szolgálhatok a t. képviselő úrnak. Ha jövőben kérdést intéz hozzám, kötelességemnek fogom tartani a dolog stádiuma felől felvilágosítást adni. (He­lyeslés.) HOFFMANN Pál: Bátor vagyok meg­jegyezni, hogy nem volt c­élom a belügy­miniszer urat felszólítani, hogy mindenféle törvény végrehajtásáról tegyen jelentést, hanem csak különösen a szóban lévő tör­vény végrehajtásáról. — Ha csakugyan a most közölt adatok tüntetik fel az ered­ményt, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nagyon csekélynek tartom azokat. É­i ré­szemről óhajtom, hogy a községi törvény a lehető leggyorsabban vitessék keresz­tül. Igenis függ a törvény végrehajtásá­nak módja a községektől, a törvényható­ságoktól, de a törvénynek utolsó szakasza a belügyminiszert bízta meg a végrehaj­tással és a végrehajtás iránt a felelősség a belügyminiszer urat illeti. Én részemről azért tettem ez interpellation mert kíván­tam a gyors eljárást. Néhány községben már a törvény végre van hajtva,­­ ha e végrehajtás a jövőben a többiekben is meglesz, semmi kifogást sem lehet tenni a törvény végrehajtása ellen. Én részem­ről tehát csak azon föltevés szerint lehe­tek megelégedve az adott válaszszal, ha a községi törvény végrehajtása gyorsan be lesz fejezve és a belügyminiszer a ma­ga részéről mindent megteeni, a­mit a törvény gyors keresztülvitelére megtenni lehet. TÓTH Vilmos belügyminiszer : bátor voltam azokat az indokokat előadni, me­­­lyeknél fogva a törvényt nem lehetett eddig végrehajtani s igy csodálkozom a képviselő úron, ki azon indokokat nem méltányolva, engem mintegy hanyagság­gal akar vádolni. Kijelentettem, hogy ama három nagy ad­ás alatt, a megyerendezés, a bírói szervezés és a képviselőválasztás alatt nem tartottam czélszerűnek a községi rendezést sordírozni; azt h­irem, hogy a képviselőház ezt méltányolni fogja. (He­lyeslés.) A képviselőválasztás után megindult a községek rendezése és alapos reményem van, hogy az év végéig az sok törvény­hatóságban be is lesz fejezve. Eddig — mint jelentettem — kilenc­ben fejeztetett be. Hogy sok törvényhatóság a községek rendezését újévre tűzi ki, annak practicus oka van, mert a községi elöljáróság új­évkor szokott megválasztatni és ezzel egy­idejűleg akarták a rendezést keresztülvinni. (Helyeslés.) Azonkívül méltóztassék meggondolni, hogy van megye, melynek 300 —400 köz­sége rendezendő, a mely rendezésnél a szolgabíráknak és egyáltalában a megyei közegeknek van hivatásuk és kötelességük. Ott tehát nem lehet — miként a papíron az íróasztal mellett — a rendezést egy napon keresztülvinni. Exmittálni kell em­bereket, a­mi sok időt vesz igénybe. Méltóztassék megnyugodva lenni: én sürgetem a községek rendezését és ter­mészetes, hogy ezt néhány óra vagy né­hány nap alatt nem lehet keresztülvinni. (Általános helyeslés.) A ház a választ tudomásul veszi. Egyletek és társulatok. A magyar birodalom jogászaihoz! A magyar jogászgyűlés hivatásának, misze­rint határozatai a jogi közönség közvéleménye kifolyásának tekintessenek, s mint ilyenek a tör­vényhozásra is kellő befolyást gyakoroljanak, csak úgy felelhet meg kellő mérvben, ha a ha­zai jogász közönség azt nem csak az által, hogy annak tagjává lesz, hanem tényleges részvételé­vel is gyampsítja. A horderő s a befolyás ugyanis, melyet a jogászgyűlés parlagon heverő jogintézményeink reformja terén gyakorolni hivatva van, a ta­nácskozásokban tettleg résztvevő tagok számá­tól feltételeztetik, mert a tagok tekintélyes gyü­lekezete által kimondott határozat biztosíthatja csak, hogy a jogászgyűlés ne egyesek puszta eszmecseréjének, hanem a magyar jogászok köz­véleményének illetékes tolmácsául tekintetvén, mint ilyen kiváló tekintélyt nyerjen, mely tekin­tély fogja viszont csak biztosítani, hogy a tör­vényhozás a magyar jogászgyűlést fontos ténye­zőként elismervén, ennek határozatait kellő te­kintetbe vegye. A magyar jog elodázhatlan reformja tehát minden jogásznak a közreműködést erkölcsi kö­telességévé teszi, s e kötelesség megtagadása a szakértők befolyását szorítaná le azon térről, melyen épen a szakértelem s csakis egyedül ez biztosíthatja a nemzet életképességét, s biztosít­hatja, hogy hazánk, mint jogállam Európa or­szágai között méltó helyet foglaland el. E kötelesség teljesítését nemcsak a tudo­mány érdeke, hanem első­sorban a hazagság követeli különösen azoktól, kik mint jogi taná­rok, bírák és ügyvédek a jog elméleti művelé­sét, vagy annak gyakorlati alkalmazását tűzték ki czéljukul, és ezen czélok minél sikeresebb va­lósítására egyleteket is alakítottak, melyekben elméleti és gyakorlati ismereteiket vállvetve ér­tékesítik. E nemes kötelesség teljesítésére hívjuk fel ismét a magyar birodalom összes jogászait, biz­ton remélvén, hogy a magyar jogászgyülés ma­gasztos czéljait a lelkesedés egész hevével felka­­rolandják, és az 1873. évi junius 2-kán össze­ülendő negyedik magyar jogászgyűlésben ismét

Next