Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)

1873-02-25 / 8. szám

Ötödik évi folyam. 8. szám. Bud­a-Pest, febr. 25-én, 1873. (Kezdetben : „MAGYAR JEGYZŐ“ ) SZERKESZTI ÉS KIADJA : Dr. KISS (ILMÉRI) ISTVÁN. gy MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 2 forint, — félévre 4 ,é mi., — egész évre 8 forint. — Egyes számok 20 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s. a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendő!­. Mindkettő a Szentkirályi-tele­p házban van. (Váczi-utcza s régi-posta-utcza sarkán.) Felelet: ■ a „Községi Jegyzők Közlönye“ 4. számában ; „Egy jegyző“ aláírással föltett nyit kérdésre. A katonaságtól leendő végel­bocsátta­­tás iránti kérvények felszereléséhez kö­vetkező okmányok csatolása szükséges :­­ 1. A folyamodó atya vagy anya, vagy­­ akármely érdekeltnek család­ive, mely­hez az elbocsátandó tartozik; ezen folya­modás a járási szolgabiróhoz intéztetik, és abban az elbocsátás kieszközlése ké­retik, — a szolgabiró ekképen hivatalos­­ utón juttatja a folyamodást rendeltetése helyére, — értvén megyehatósági utón. 2. Ha az elbocsáttatás a családban lévő férfi, akár atya, akár fivér, vagy más érdekelt, munkaképtelensége és testi fogyatkozása alapján kéretik, ezen kö­rülmény a megyei főorvos bizonylatával támogatandó. 3. A birtokot jelző teleklap hiteles másolata melléklendő. 4. Leglényegesebb és tán némely he­lyeken nem eléggé ismeretes mellékok­mányt képez egy, a községben kiállítan­dó bizonyítvány, mely a teleklapot is pó­tolhatja, azaz: vannak esetek, hogy vagy a birtok nincsen a folyamodó nevén vagy úton vette azt, és még nem írathatta ne­vére ; ily esetben a teleklap is mellőz­­tethetik, de ezen kérdéses bizonyítvány okvetlen melléklendő. Ezen bizonyítvány nem községi vagyis elöljárói bizonyít­vány, hanem azt pótolja. Ezen bizonyít­vány a védtörvény végrehajtása tárgyá­ban kiadott utasítás 39-dik szakasza 2. pontjához képest és a m. kir. honvédel­mi ministerium 1871. évi 32.300 sz. körrendeletéhez csatolt minta szerint ál­lítandó ki. Ezen minta ha megszereztetik, akkor a bizonyítvány szerkesztését a körülmé­nyekhez lehet illeszteni ; abban a maga helyén a ház-, telek- és szőlő­adó és csa­ládi viszonyok beírandók, és ezen bizo­nyítványt . írástudó, de elbocsátásért, vagy ideiglenes felmentésért védköteles fiaikért nem folyamodó atya írja alá. Azonban ezen bizonyítvány ritkán sze­reztethetik meg, és nálunk nem igen gyakoroltathatik annak használása, mert a kérdéses­­ atya azt nem írja alá elő­ítéletből, hogy az ő fia lesz besorozva a folyamodó helyett. De a szolgabíró által ezen bizonyítványt pótló jegyzőkönyv vé­tetik fel, és a kérdéses bizonyítvány szö­vege képezi a jegyzőkönyv tartalmát; elől mindenesetre megemlíttetik, hogy a jegyzőkönyv felvétetett azon okból, hogy a községben fiaikért nem folyamodó és írást tudó 2. atya meg nem szereztethe­tik,— mely jegyzőkönyvet azután a hely­beli elöljáróság és a szolgabiró aláírja. Ezen jegyzőkönyv a kérdéses bizo­nyítvány helyett — minden ujonczfelszó­­lamlási kérvényhez szokott mellékeltetni és az elbocsátási kérvényekhez is; tehát ez leszen szükséges a huzam­os­ szabad­­ságoltatásért szerkesztendő kérvényekhez is; nálunk ezen jegyzőkönyvek nyomat­va vannak és az úrhelyek általunk be­­töltetnek. Szükség esetében példánynyal is lehetne szolgálni. Egy baranyamegyei jegyző. Az adó-ügy kezelés tárgyában. Tekintsünk szét egy megyei adóhiva­talban, — ottan legalább 3­-4 irodát, s mindenikben ugyanannyi hivatalnokot fo­gunk találni, — tiszteljük meg a jó urakat, évnegyedenkint beszállított adóval, s fogjuk látni, hogy az egyenes adó, késedelmi kamat, ínséges kölcsön, százalék, bélyeg­­csonkitás, szóval a legkisebbke adó-ügy kezelésére is külön egyének alkalmazvák. A szegény falusi jegyző, vagy adó­szedő pedig mindazokat egy maga temér­dek kötelességei között végzi, a mai pénzevő világban említésre sem méltó 10—30 frtért, mig az említett t. urak pe­dig 40—50 főt, sőt fölösebb fizetést is élveznek. Ha megjelenik a falu jegyzője, vagy adószedője egy ily hivatalnál, néhol még instantiát kell beadni, egyik vagy másik hivatalnok úrhoz, hogy nap­lóját az adó­pénzzel együtt méltóztassa­­nak átvenni, és őt otthon félbehagyott, fölszámlálhatlan foglalatosságai folytatá­sára bocsássák. De még a jó urak közül ilyenkor olyan is akad, a­ki a szegény adószállítót, illemes fogadtatás helyett, lehordja, hogy tanulja meg, hogy kell „egy adótiszttel“ bánni, s nem elég­szik meg a „tettes úr“ czímmel. Lehetetlen azt kívánni egy jegyzőtől, hogy 400 forintért, minden kötelmeinek eleget téve, még az előírt kellemetlen­ségeket is szótlanul tűrje. Miért is felké­rem a két magyar hazában levő összes kartársakat, hogy az eszmét, melyet én régen rejtek agyamban, állítsák világ elé, s egyetértve nyújtsák be abbeli kér­vényüket a magas pénzügyministeriumhoz, hogy egy községi jegyzőnek, kinek ide­jét az adó-í­gy-kezelés más teendőitől el­veszi, s ez ügy az, melyben legtöbb tevé­kenységet kell kifejtenie, s legalább éven­­kint annyi külön adományban részesülhes­sen, mennyit egy adótiszt havonkint él­vez. Mert a sz. könyv is azt mondja: „a kinek sokat adtak, sokat kérnek elő Pest-Pilis és Zsolt t. e. megyék szabályrendelete az árva- és gyámhatóság gyakorlatáról. II. Rész. Az árvapénzek kezelése. (Vége.) HATODIK FEJEZET. A pénztári számadásról s annak meg­­v­i­zs­g­ál­ás­á­r­ó­l. 157. §. A közgyám tartozik szabály szerint minden évben egyszer, naptári év szerint, vagyis január 1-től deczember 31-ig terjedő időszakra, a pénztár állásáról számadást készíteni. 158. §. E czélból az év utolsó napján a pénztári naplót bezárja s a kiadást a bevétel­ből levonja; ugyanakkor a tartozási főkönyvben létező valamennyi számlát az elsőtől kezdve az utolsóig berekeszti, a tartozási rovatba beírja. Ezután a tartozást, valamint a lefizetést össze­adja, az utóbbit az előbbiből levonja és a ma­radványt tőkésiti. Ez megtörténvén, a X. számú mintából a szükséghez képest több ívet összefűz, s mind­egyik sorba egy-egy számla maradványát, vagyis az árva követelését tőkében és kamatokban a dec­ember 31-iki állás szerint számokban be­jegyzi. Hasonló eljárást kell követni a követelési főkönyvnél, mire a XI. számú minta lesz alkal­mazandó. A naplónak, valamint a tartozási főkönyv számláinak berekesztése szorosan oly módon eszközlendő, mint a VI. VII. számú mintában látható. Egyébiránt magától értetik, miszerint a következő évre új napló­füzetet kell nyitni s abba a decz. 31-ki maradványt áttenni. A főkönyvi számlákat ilyen időszaki bezá­rás alkalmával aláírni nem szükséges ; ezt csak akkor teszi a közgyám, midőn a számla végle­ges kielégítés czéljából záratik be. A X. és XI. számú kimutatásokba csak a valóságos tartozást és követelést szabad beve­zetni úgy, miként az év végével a maradvány mutatja. Miből következik, hogy az adósok ki­mutatása egyszersmind bizonyítékot képez arra nézve, hogy a közgyám a kamatok behajtása körüli kötelességének mennyire tett eleget. Ezen két kimutatást köteles a közgyám az év elején elkészíteni. 159. §. A X. és XI. alatti kimutatásokból s részben a naplóból készül az árvapénztár mérlege a XII. számú minta szerint, két ere­deti példányban, melyek egyike a megtörtént vizsgálat után mint pénztári okmány a község­nél marad. A mérleg első rovatába iratik az árvák kamatozó és kamatnélküli összes tőkekövetelése vagyis a pénztár tartozási állása, összeadva a X. számú kimutatásból. A készpénzrovat a napló­ból töltetik ki, a többi rovatok a XVI. számú ki­mutatásból. Ezután a tartozás a fedezetből levonatván, ki fog tűnni a pénztári felesleg, melyet akként kell megkülönböztetni, mint alább a hetedik százalékról és a tartaléktőkéről szóló fejezetben előadatik. A napló főösszegeinek a két kimutatás és attól i­s nekünk pedig semmit sem adnak, mégis igen sokat követelnek tőlünk. Hegyaljai.

Next