Köztársaság, 1991. december (mutatványszám) - 1992. április-június (1. évfolyam, 1-11. szám)
1992-05-29 / 7. szám
Sissy a múzeumban A Magyar Nemzeti Múzeumban az utóbbi évek egyik legrangosabb, jövő májusig nyitva tartó kiállítása nyílt meg 1992. május végén A magyarok királynéja címmel. A bajorországi Possenhofenben született Elisabeth Amelia Eugenia von Wittelsbach hercegnő (1837-1898) romantikus körülmények között lett Ferenc József császár (és 1867-től magyar király) felesége. A szépségéért bálványozott Sissy, a művelt, jó politikai érzékkel bíró uralkodónő Deák Ferenc és Andrássy Gyula társaságában egyengette a kiegyezést. A magyar kapcsolatairól és kifogástalan nyelvismeretéről ismert királyné életének dokumentumait, leveleket, festményeket, személyes tárgyakat, korabeli plakátokat és újságcikkeket tekinthet meg a tárlókban a látogató. A boldogtalan hírű Erzsébet elsősorban mint ember jelenik meg. Az 1849 utáni politikai helyzetet, valamint a kiegyezés és a millenniumi évek világát is felidéző reprezentatív kiállítás nemcsak anyagában igényes és gazdag, de látványában is európai színvonalú. Művészeti látványtervezője Csonka András, rendezői: E. Dózsa Katalin és Szalayné Papp Zsuzsa. KULTÚRA Győzelem - húsz év után Mikor van egy színházi estének vége? Akkor-e, amikor lemegy a függöny, s össszecsapódnak a tenyerek a nézőtéren? Vagy amikor letakarják a székeket, eloltják a lámpákat, s bezárják az épületet? Netán mikor a fáradt színész szeszt kortyol kései vacsorája előtt, s a gondjaira eszmélő álmos néző megveti az ágyát? Esetleg másnap, mikor a (jó) előadás keltette benyomások észrevétlenül beépülnek a jelenvoltak emlékeibe, idegeibe? Ilyen előadás volt az a húsz év előtti veszprémi Győzelem. Németh László addig sem, azóta sem játszott, papírszínháznak címkézett darabját Latinovits Zoltán élete első rendezéseként álmodta színpadra. Ennek dokumentumait veheti most kezébe az olvasó Szigethy Gábor alapos, minden részletre ügyelő, szeretetteljes gondozásában. A Pándi Pál szerkesztői papírkosarából kimentett legelső levéltől a Ruttkai Éva hagyatékában fennmaradt forrásokig felsorakoztat mindent, amitől az is kortársi nézőnek érezheti magát, aki nem lehetett jelen akkor Veszprémben. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadásában megjelent fényképes gyűjtemény tartalmazza Németh László drámájának teljes szövegét, valamint Latinovits rendezői példányának fakszimiléjét is. Az 1972. március 17-i veszprémi bemutató most és így vált teljessé. ■ Dobos Ildikó és Cserhalmi György a Győzelemben: Latinovits Zoltán első rendezése Pillantás a Tekintetre Május 28-án jelent meg a Tekintet ötödik évfolyamának Őrzők, hagyatékok címet viselő negyedik száma. Ez a kisalakú folyóirat, amely a kezdet kezdetén az eszperantó szövetség védnöksége alatt indult, időközben a saját lábára állt, mégis azzal tűnik ki - egyebek közt - a függetlenségükkel kérkedő hazai folyóiratok közül, hogy impresszumában önmagát - ironikusan - „függőnek” minősíti. Flogy is ne volna függő, amikor ki van szolgáltatva szponzorainak, olvasóinak, szerzőinek, a világhelyzetnek, a hazai politikának, az életszínvonalnak, a közhangulatnak - könnyebb volna felsorolni, minek nem. Igazából mégis azzal kelt időről időre figyelmet maga iránt, hogy egyes számainak anyaga szemlátomást nem éppen csak összeáll a találomra beérkező anyagból. Önmagát minden oldalon észrevétető szerkesztői koncepció - amely a spontaneitást eleve bekalkulálja az összhatásba - teszi összeállításait érdekessé, nem ritkán olyanná, hogy a tekintetet érdemes a könyvespolcra eltenni, mint a jól forgatható antológiákat. Tavaly a lap József Attilával foglalkozó tematikus száma vált emlékezetessé. Az idei termésből alighanem ez a mostani lesz ilyen. Kortársaink idézik fel ezer év magyar történelmének tollforgatóit - azokat, akikről éppen ők és éppen most úgy gondolják: gondolataik ma is izgalmasak lehetnek. Az olvasót egyre-másra érik meglepetések. Süpek Ottó bravúros nyomozása Anonymus kiléte után valószínűleg az igazi megfejtést kínálja. Veress Miklósról kiderül, mint oly sok más költőről, hogy remek prózaíró is lehetne. Szabó Magda olvasatában Vörösmarty Délszigete modern, apokaliptikus látomás. Simonffy András nemcsak Kossuthot és Széchenyit idézi izgalmasan: a Grősz-per élményének leírása egy feltétlenül megírandó memoár érdekfeszítő fejezete. Cseres Tibor úgy ébreszti Justh Zsigmond emlékét, hogy személyes találkozást elevenít fel a hajdanvolt író parasztszínházának nézőjével. Fejes Endre Herczeg Ferencről ejt higgadt, megbecsülő szavakat. Csák Gyula Vatai László Ady-könyvét, Göncz Árpád Kádár Erzsébet emlékét idézi. Kertész Ákos Tóth Árpád-verset elemez. Ennek a számnak is ott a helye kézikönyveink közt. ■ KÖZTÁRSASÁG 1992/7 Régi mesék mai gyerekeknek Az irodalmi lexikonok egymástól eltérően adják meg, hogy mikor indult a Benedek Elek és Pósa Lajos szerkesztette Az Én Újságom című gyermeklap a múlt század utolsó évtizedében. Annyi biztos: 1944-ben szűnt meg. Több mint fél évszázados fennállása során nemzedékek nőttek fel meséin, szórakoztatva tanító rejtvényein, bohókás illusztrációin. Nagyapák gondoltak rá vissza később nosztalgiával, s adhatták unokáik kezébe elsárgult, ritka példányaikat. A Skíz Könyv- és Lapkiadó most megkönnyíti az emlékezni szerető idősebbek s a még olvasni szerető (és tudó) ifjak dolgát. Tizenkétszer tizenkét oldalon kötetbe gyűjtött szemelvényeket közöl a kedvelt gyermeklap fénykorából, az 1889 és 1914 között megjelent számokból. A szerzők között Bródy Sándor, Jókai Mór, Mikszáth, Krúdy, Gárdonyi és Móra Ferenc irodalmi panteonunk jelesei. 123