Köztársaság, 1992. október-december (1. évfolyam, 25-33. szám)

1992-12-04 / 30. szám

SZÁRNYASZEGETT NEMZETTUDAT Zártkörű Turul-avatás „Azt képzelik az emberek, hogy balhézni jöttünk, pedig ez nem igaz. Akik 23-án ott voltak a Parlament előtt, azok nem jöttek el ide. Itt olyan normális gyerekek vannak, akik rü­hellik a fasiszta ideológiát.” A Turulhoz, a Kőhegyre Ősz Edit kirándult a skinheadekkel. A tatabányai pályaudvar előtti tágas téren te­kintélyes tömeg gyűlt össze. A népes csapat egyforma öltözéke és hajviselete arra enged következtetni, hogy az elmúlt napok híradá­sai igaznak bizonyultak: a skinheadek való­ban megérkeztek. Fehér kapucnik, fekete, pú­pos orrú Martens-bakancsok, bomberdzsekik és felnyírt tarkók jelzik az együvé tartozást. A Fő térről néhány perc múlva, tíz órakor indulnak a buszok, s áld lemarad, az magára vessen: csak a buszokkal érkezőket engedik be - igazolódik be a figyelmeztetés. Ám a pá­lyaudvartól megindul a több száz fős menet a Kőhegy felé, amúgy toronyirányt. A cél nem téveszthető szem elől. Az erdő ázott avarjá­ban, egy ösvénynél két rendőr álljt parancsol. Rövid szóváltás után megindul a sor eleje, s a rendőrök, akár vízmosásban a kövek, helyü­kön maradnak, nem képeznek akadályt. Hosszú, meredek kaptató vezet tovább, sárban csúszkálva, gallyakba és egymásba kapasz­kodva mászunk, akár egy kiránduló csapat. Kivörösödve, levegő után kapkodva érünk a Turulhoz vezető útra, ahol néhány lépés után rendőrkordon akasztja meg a menetet. Zűrza­var támad. A kopaszokat nem engedik be. — Mi csak azért jöttünk, hogy a Turult lát­hassuk. És mi a Turul? A nemzet madara — érvel az egyik fiú. — Azt mondták, ha veszünk jegyet, mi is felmehetünk a buszra. Mégsem engedtek fel — kiabál egy másik, és a Turult ábrázoló, színes képeslapok emelkednek a magasba, bi­zonyítván, mindnyájan szót fogadtak s meg­vették a negyvenforintos belépőt. — Uraim, akinek nincs meghívója, menjen vissza. Hagyják az utat szabadon, hogy békés maradjon ez a jelenet — tanácsolja a rendőr, de újra magasba emelkednek a színes be­lépők. — Azt mondták, nem érdeklik őket a ri­porterek, úgyis szájkosár nélkül engedik ránk a kutyákat — ordít egy kopasz, majd egy má­sik srác hangja nyomja el a többit. — Még a külföldieket is beengedik. Az a baj, hogy ma­gyarok vagyunk? Erről a demokráciáról meg­van a véleményem. Buszok vesztegelnek, nem tudnak tovább­jutni. A rendőrök elunják a vitát, határozott mozdulattal mindenkit átterelnek a jobb ol­dalra, majd szoros sorfalat alkotva az aszfalt­út szélén állapodnak meg. Az erdőben alig akad bokor, amely mögött ne sejlene fel a szürke egyenruha. A pár száz kopasz gyerek a bozót szélére szorul. — Azt képzelik, hogy balhézni jöttünk, pe­dig ez nem igaz. Akik 23- án ott voltak a Parlament előtt, azok nem jöttek el ide. Itt olyan normális gye­rekek vannak, akik rühellik a fasiszta ideológiát — szö­gezi le egyikük, a mellette álló pedig komolykodva hozzáfűzi: — Egy gyereket láttam Wehrmacht-sapkában, de szent meggyőződésem, hogy nem közülünk való. Meg sem tűrnénk magunk között. Ami a Parlament előtt történt - hogy kifütyül­ték a köztársasági elnököt -, az szutyok dolog volt. Az ünnepség színhelyén talán ha ezer ember ácsorog a lejtőn, köztük kisebb cso­portokba verődve skinhead fiatalok is toporognak. — Vettünk jegyet, meg­motoztak, s ha csak ketten voltunk, felengedtek a buszra — mondják. Amikor a hivatalos ün­nepség véget ér, akkor két- KÖZTÁRSASÁG 1992/30 Rendőrkordon mögött: „nem balhézni jöttünk” KEGYES ANDRÁS FELVÉTELEI Skinhead viselet: kapucni, bomberdzseki, Martens-cipő 12

Next