Köztársaság, 1992. október-december (1. évfolyam, 25-33. szám)
1992-12-04 / 30. szám
SZÁRNYASZEGETT NEMZETTUDAT Zártkörű Turul-avatás „Azt képzelik az emberek, hogy balhézni jöttünk, pedig ez nem igaz. Akik 23-án ott voltak a Parlament előtt, azok nem jöttek el ide. Itt olyan normális gyerekek vannak, akik rühellik a fasiszta ideológiát.” A Turulhoz, a Kőhegyre Ősz Edit kirándult a skinheadekkel. A tatabányai pályaudvar előtti tágas téren tekintélyes tömeg gyűlt össze. A népes csapat egyforma öltözéke és hajviselete arra enged következtetni, hogy az elmúlt napok híradásai igaznak bizonyultak: a skinheadek valóban megérkeztek. Fehér kapucnik, fekete, púpos orrú Martens-bakancsok, bomberdzsekik és felnyírt tarkók jelzik az együvé tartozást. A Fő térről néhány perc múlva, tíz órakor indulnak a buszok, s áld lemarad, az magára vessen: csak a buszokkal érkezőket engedik be - igazolódik be a figyelmeztetés. Ám a pályaudvartól megindul a több száz fős menet a Kőhegy felé, amúgy toronyirányt. A cél nem téveszthető szem elől. Az erdő ázott avarjában, egy ösvénynél két rendőr álljt parancsol. Rövid szóváltás után megindul a sor eleje, s a rendőrök, akár vízmosásban a kövek, helyükön maradnak, nem képeznek akadályt. Hosszú, meredek kaptató vezet tovább, sárban csúszkálva, gallyakba és egymásba kapaszkodva mászunk, akár egy kiránduló csapat. Kivörösödve, levegő után kapkodva érünk a Turulhoz vezető útra, ahol néhány lépés után rendőrkordon akasztja meg a menetet. Zűrzavar támad. A kopaszokat nem engedik be. — Mi csak azért jöttünk, hogy a Turult láthassuk. És mi a Turul? A nemzet madara — érvel az egyik fiú. — Azt mondták, ha veszünk jegyet, mi is felmehetünk a buszra. Mégsem engedtek fel — kiabál egy másik, és a Turult ábrázoló, színes képeslapok emelkednek a magasba, bizonyítván, mindnyájan szót fogadtak s megvették a negyvenforintos belépőt. — Uraim, akinek nincs meghívója, menjen vissza. Hagyják az utat szabadon, hogy békés maradjon ez a jelenet — tanácsolja a rendőr, de újra magasba emelkednek a színes belépők. — Azt mondták, nem érdeklik őket a riporterek, úgyis szájkosár nélkül engedik ránk a kutyákat — ordít egy kopasz, majd egy másik srác hangja nyomja el a többit. — Még a külföldieket is beengedik. Az a baj, hogy magyarok vagyunk? Erről a demokráciáról megvan a véleményem. Buszok vesztegelnek, nem tudnak továbbjutni. A rendőrök elunják a vitát, határozott mozdulattal mindenkit átterelnek a jobb oldalra, majd szoros sorfalat alkotva az aszfaltút szélén állapodnak meg. Az erdőben alig akad bokor, amely mögött ne sejlene fel a szürke egyenruha. A pár száz kopasz gyerek a bozót szélére szorul. — Azt képzelik, hogy balhézni jöttünk, pedig ez nem igaz. Akik 23- án ott voltak a Parlament előtt, azok nem jöttek el ide. Itt olyan normális gyerekek vannak, akik rühellik a fasiszta ideológiát — szögezi le egyikük, a mellette álló pedig komolykodva hozzáfűzi: — Egy gyereket láttam Wehrmacht-sapkában, de szent meggyőződésem, hogy nem közülünk való. Meg sem tűrnénk magunk között. Ami a Parlament előtt történt - hogy kifütyülték a köztársasági elnököt -, az szutyok dolog volt. Az ünnepség színhelyén talán ha ezer ember ácsorog a lejtőn, köztük kisebb csoportokba verődve skinhead fiatalok is toporognak. — Vettünk jegyet, megmotoztak, s ha csak ketten voltunk, felengedtek a buszra — mondják. Amikor a hivatalos ünnepség véget ér, akkor két- KÖZTÁRSASÁG 1992/30 Rendőrkordon mögött: „nem balhézni jöttünk” KEGYES ANDRÁS FELVÉTELEI Skinhead viselet: kapucni, bomberdzseki, Martens-cipő 12