Köztársaság, 1992. október-december (1. évfolyam, 25-33. szám)

1992-10-30 / 25. szám

KULTÚRA PETŐFI-RELIKVIÁK Malomkő és párnahuzat Koltón mindmáig őrzik annak emlékét, hogy Petőfi és Szendrey Júlia a kis erdélyi faluban töltötte mézesheteit. A költő hétköznap­jairól árulkodó relikviák és számos más, a nagyközönség előtt mindmáig ismeretlen dokumentum nyomára bukkantak a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatói, Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita. Koltó, a kis, erdélyi, magyar falu nevét Pető­fi Sándor tette KOLTÓvá. A falucska azóta sem győz eléggé hálás lenni a költőnek. A mai napig él az a szokás, hogy szeptember 8- a táján - mint ismeretes, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1847. szeptember 8-án eskü­dött örök hűséget egymásnak az erdődi kas­tély kápolnájában, s mézesheteiket Koltón töltötték Teleki Sándor gróf kastélyában­­, péntek estétől vasárnap estig Petőfi Sándort és Júliáját ünnepük. Kisebbfajta karácsony ez, amelyre előre készülődnek, sütnek, főz­nek, disznót vágnak. Ünnepi szentmisével veszi kezdetét, s hajnalig tartó bállal fejező­dik be a három nap. Az idei kohói Petőfi-ün­­nepségre az Erdélyi Szövetség felkérése nyo­mán a Petfői Irodalmi Múzeum (PIM) készí­tett és adományozott állandó Petőfi­­szakiki­állítást a falunak. (A kiállítás forgatókönyv­írója Ratzky Rita, látványtervezője Kemény Gyula, fotósai Dobóczi Zsolt és Gál Csaba, a feliratok készítője Gál Ákos volt.) Eddig ugyanis csak amatőr gyűjtés folyt, és termé­szetesen az élő Petőfi-kultusz ápolása. A kastély földszintje évek óta le van zár­va, az az első emeleti szobákban látható amatőr gyűjtést a ház gondnoka, a 78 éves Sebők Mihály végezte. A négy elemit vég­zett Mihály bácsi idősebb Teleki János gróf kocsisa volt, s 31 éve végzi ezt a feladatot. Egész életét Petőfi Sándor és Júlia, valamint a Telekiek emlékének ápolására szentelte. Fáradhatatlanul gyűjtötte a még fellelhető tárgyakat, fotókat, valamint a műkedvelő Pe­­tőfi-rajongók ajándékait, hímzésektől kerá­miákon keresztül a kisebb-nagyobb szobro­kig, iskolások ajándékáig. A PIM munkatár­sai ez év tavasszal, meglátogatva a kohói kastélyt, úgy határoztak, hogy ezt a gyűjtést és kiállítást érintetlenül kell megőrizni. Az emeleten két szobából alakították ki azt a ter­met, ahol „Barátság, szerelem, boldogság” címmel a Petőfi-kiállítást berendezték. A be­vezető és az aláírások három nyelven: ma­gyarul, románul és németül készültek. Kohó­hoz kizárólag pozitív élmények és érzelmek kapcsolódtak a költő életében. A kiállítás megrendezése közben a kutatók Erdélyben számos olyan Petőfi-relikviára bukkantak, amelyek a magyarországi nyilvánosság előtt egyáltalán nem vagy nagyon kevéssé voltak ismertek. E tárgyak Szendrey Júlia és Petőfi szerelmének különböző szakaszaihoz kap­csolódnak. Mint ismeretes, Júlia és Petőfi a nagykáro­lyi Szarvas vendéglőben rendezett szatmári megyebálon ismerkedtek meg 1846. szep­tember 8-án. A vendéglő faragott fehér­arany csillárait, kandelábereit és a falikaro­kat a nagykárolyi evangélikus egyház őrizte meg az utókornak. E tárgyak ma a nagykáro­lyi evangélikus templomban láthatók. A ku­tatók Szatmárnémetiben bukkantak rá arra az oltárra, amely előtt az ifjú pár pár házasságot kötött. Az erdődi várkápolna házioltáráról van szó, amelyet más műkincsekkel együtt a püspökség a legutóbbi időkig befalazva rej­­t­tegett. 1991-ben lebontatta és állította ki a kápolna teljes berendezésével együtt. A köl­tői kastélyt az emlékezetes mézeshetek óta többször kifosztották, felégették, kiürítették. A hagyomány szerinti nászszoba - most Pe­­tőfi-szoba - berendezéséből (s egyben a kas­tély bútorzatából is) mindössze egy ágy, egy szekrény, egy asztal maradt. A világban szerteszóródott Telekiek őriznek még egy­­egy Petőfi-bútort, karosszéket, pipatóriumot. Előkerült a domború hátlapú pohárszék, amely a kastély egyik alsó helyiségében ké­szült, s egy pecsenyéstál, amelyből a készítés dátuma alapján az ifjú párnak is tálalhattak, s amit eddig egy beomlott kút őrzött. 1847. szeptember 26-án Petőfi Sándor és Júlia mint keresztszülők szenteltvíz alá tar­tották az újszülött Sebestyén Katát. Előkerült az esemény egyik néma tanúja, a református templom régi festett szószéke. A kastély parkjában él és virgázik egy hatalmas somfa. Hajtását a Rákóczi-szabadságharc után hoz­ták ide, s ültették el a szomszédos Katalinba telepített kuruc katonák. A Telekiek a híres fa alatt kerti pihenőt rendeztek be egy ma­lomkő asztallal. E malomkő asztalon szület­tek Petőfi Sándor kohói versei. A malomkő­­ asztal ma zarándokhely. Sokáig az aradi mú­zeum őrizte Petőfi dohányzacskóját és kard­ját, ezekkel azonban a kutatóknak nem volt szerencséjük. Az aradi múzeum jelenlegi igazgatója elmondotta, hogy 1984 körül négyszáz más tárggyal együtt ezeket a relik­viákat a bukaresti Nemzeti Múzeumba szállí­tották, s felkutatásukra ma szinte nincs re­mény. Budapesten, ahol az ország egyik legfon­tosabb irodalmi közgyűjteménye súlyos anyagi gondokkal küszködik, a közvélemény nem tulajdonít túl nagy fontosságot ezeknek az apró, de valóságos múltbéli kultúrát köz­vetítő és megőrző tárgyaknak. A PIM egy képekkel dokumentált Petőfi-relikvia kataló­gus kiadására készülődik, ám e kiadvány anyagi fedezetének mindössze egyharmada gyűlt össze. A katalógus anyagának összeál­lítása közben a kutatók olyan tárgyakra buk­kantak, amelyek eddig a szűk szakmai fi­gyelmet is elkerülték, így nagyközönség elé sem kerülhettek. Az MTA Kézirattára őrzi Petőfi úti dobozát. E dobozból az írásos Sebők Mihály: három évtizede gyűjt Petőfi-emlékeket KÖZTÁRSASÁG 1992/25

Next