Köztársaság, 1992. október-december (1. évfolyam, 25-33. szám)
1992-10-30 / 25. szám
KULTÚRA PETŐFI-RELIKVIÁK Malomkő és párnahuzat Koltón mindmáig őrzik annak emlékét, hogy Petőfi és Szendrey Júlia a kis erdélyi faluban töltötte mézesheteit. A költő hétköznapjairól árulkodó relikviák és számos más, a nagyközönség előtt mindmáig ismeretlen dokumentum nyomára bukkantak a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatói, Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita. Koltó, a kis, erdélyi, magyar falu nevét Petőfi Sándor tette KOLTÓvá. A falucska azóta sem győz eléggé hálás lenni a költőnek. A mai napig él az a szokás, hogy szeptember 8- a táján - mint ismeretes, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1847. szeptember 8-án esküdött örök hűséget egymásnak az erdődi kastély kápolnájában, s mézesheteiket Koltón töltötték Teleki Sándor gróf kastélyában, péntek estétől vasárnap estig Petőfi Sándort és Júliáját ünnepük. Kisebbfajta karácsony ez, amelyre előre készülődnek, sütnek, főznek, disznót vágnak. Ünnepi szentmisével veszi kezdetét, s hajnalig tartó bállal fejeződik be a három nap. Az idei kohói Petőfi-ünnepségre az Erdélyi Szövetség felkérése nyomán a Petfői Irodalmi Múzeum (PIM) készített és adományozott állandó Petőfiszakikiállítást a falunak. (A kiállítás forgatókönyvírója Ratzky Rita, látványtervezője Kemény Gyula, fotósai Dobóczi Zsolt és Gál Csaba, a feliratok készítője Gál Ákos volt.) Eddig ugyanis csak amatőr gyűjtés folyt, és természetesen az élő Petőfi-kultusz ápolása. A kastély földszintje évek óta le van zárva, az az első emeleti szobákban látható amatőr gyűjtést a ház gondnoka, a 78 éves Sebők Mihály végezte. A négy elemit végzett Mihály bácsi idősebb Teleki János gróf kocsisa volt, s 31 éve végzi ezt a feladatot. Egész életét Petőfi Sándor és Júlia, valamint a Telekiek emlékének ápolására szentelte. Fáradhatatlanul gyűjtötte a még fellelhető tárgyakat, fotókat, valamint a műkedvelő Petőfi-rajongók ajándékait, hímzésektől kerámiákon keresztül a kisebb-nagyobb szobrokig, iskolások ajándékáig. A PIM munkatársai ez év tavasszal, meglátogatva a kohói kastélyt, úgy határoztak, hogy ezt a gyűjtést és kiállítást érintetlenül kell megőrizni. Az emeleten két szobából alakították ki azt a termet, ahol „Barátság, szerelem, boldogság” címmel a Petőfi-kiállítást berendezték. A bevezető és az aláírások három nyelven: magyarul, románul és németül készültek. Kohóhoz kizárólag pozitív élmények és érzelmek kapcsolódtak a költő életében. A kiállítás megrendezése közben a kutatók Erdélyben számos olyan Petőfi-relikviára bukkantak, amelyek a magyarországi nyilvánosság előtt egyáltalán nem vagy nagyon kevéssé voltak ismertek. E tárgyak Szendrey Júlia és Petőfi szerelmének különböző szakaszaihoz kapcsolódnak. Mint ismeretes, Júlia és Petőfi a nagykárolyi Szarvas vendéglőben rendezett szatmári megyebálon ismerkedtek meg 1846. szeptember 8-án. A vendéglő faragott fehérarany csillárait, kandelábereit és a falikarokat a nagykárolyi evangélikus egyház őrizte meg az utókornak. E tárgyak ma a nagykárolyi evangélikus templomban láthatók. A kutatók Szatmárnémetiben bukkantak rá arra az oltárra, amely előtt az ifjú pár pár házasságot kötött. Az erdődi várkápolna házioltáráról van szó, amelyet más műkincsekkel együtt a püspökség a legutóbbi időkig befalazva rejttegett. 1991-ben lebontatta és állította ki a kápolna teljes berendezésével együtt. A költői kastélyt az emlékezetes mézeshetek óta többször kifosztották, felégették, kiürítették. A hagyomány szerinti nászszoba - most Petőfi-szoba - berendezéséből (s egyben a kastély bútorzatából is) mindössze egy ágy, egy szekrény, egy asztal maradt. A világban szerteszóródott Telekiek őriznek még egyegy Petőfi-bútort, karosszéket, pipatóriumot. Előkerült a domború hátlapú pohárszék, amely a kastély egyik alsó helyiségében készült, s egy pecsenyéstál, amelyből a készítés dátuma alapján az ifjú párnak is tálalhattak, s amit eddig egy beomlott kút őrzött. 1847. szeptember 26-án Petőfi Sándor és Júlia mint keresztszülők szenteltvíz alá tartották az újszülött Sebestyén Katát. Előkerült az esemény egyik néma tanúja, a református templom régi festett szószéke. A kastély parkjában él és virgázik egy hatalmas somfa. Hajtását a Rákóczi-szabadságharc után hozták ide, s ültették el a szomszédos Katalinba telepített kuruc katonák. A Telekiek a híres fa alatt kerti pihenőt rendeztek be egy malomkő asztallal. E malomkő asztalon születtek Petőfi Sándor kohói versei. A malomkő asztal ma zarándokhely. Sokáig az aradi múzeum őrizte Petőfi dohányzacskóját és kardját, ezekkel azonban a kutatóknak nem volt szerencséjük. Az aradi múzeum jelenlegi igazgatója elmondotta, hogy 1984 körül négyszáz más tárggyal együtt ezeket a relikviákat a bukaresti Nemzeti Múzeumba szállították, s felkutatásukra ma szinte nincs remény. Budapesten, ahol az ország egyik legfontosabb irodalmi közgyűjteménye súlyos anyagi gondokkal küszködik, a közvélemény nem tulajdonít túl nagy fontosságot ezeknek az apró, de valóságos múltbéli kultúrát közvetítő és megőrző tárgyaknak. A PIM egy képekkel dokumentált Petőfi-relikvia katalógus kiadására készülődik, ám e kiadvány anyagi fedezetének mindössze egyharmada gyűlt össze. A katalógus anyagának összeállítása közben a kutatók olyan tárgyakra bukkantak, amelyek eddig a szűk szakmai figyelmet is elkerülték, így nagyközönség elé sem kerülhettek. Az MTA Kézirattára őrzi Petőfi úti dobozát. E dobozból az írásos Sebők Mihály: három évtizede gyűjt Petőfi-emlékeket KÖZTÁRSASÁG 1992/25