Köztársaság, 1992. október-december (1. évfolyam, 25-33. szám)

1992-12-29 / 33. szám

s vonalon, egészen a követségig. Ott kilépett az erkélyre, hogy újabb beszédben köszönje meg a lelkes ifjúság ovációját. Ramon Cue Romano fiatal jezsuita pap is ott volt a magyarbarát szolidaritási gyűlésen, ahol Marosy követ emlékezetes beszédét hallgatta. Cue atya annyira fellelkesült és annyira azonosította magát a magyar forrada­lommal, hogy egy verseskötetet írt „Sangre de Hungria” (Magyarország vére) címmel a magyar szabadságharcról, és Marosyt kérte meg, hogy írjon hozzá előszót. A követ ezt meg is tette. Marosy jelszava („A világ csak bámul, csodál, de nem mozdul!”) ihlette a je­zsuita pap alábbi versét, melyet Tollas Tibor költő fordított magyarra: Magadra hagytunk tégedet (részlet)* Kicsi hugunk, te drága! Magadra hagytunk Tégedet. Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva, S Európa szívéről letéptek rőt kezek. Keresztútján a művelt világnak Magadra hagytunk Tégedet. Hogy körülálltuk földre tiport tested, A hulló jaj és forró vér felett, Melynek árjával bepermetezted Ruhánkat, - mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk, De senki előre egy lépést se tett, Csak kezeinket emeltük az égnek, S magadra hagytunk Tégedet. (...) Mert Európa szívében előttünk Fényes nappalon megtörténhetett, Hogy meggyaláztak szép kicsi hugunk, S mi magadra hagytunk Tégedet. Kivette a részét a szabadságharcot követő nemzetközi felbuzdulásból Habsburg Ottó is. Néhány héttel az 1956-os felkelés után Mad­ridba érkezett, és a követségen felállított rá­dióadón megrendítő szózatot intézett „az ott­honi szenvedő honfitársainkhoz, és megrázó- an búcsúzott a magyar becsületet égbe emelő hősi vértanúktól.” (A KÖZTÁRSASÁG 27. számában megjelent inteijúban 1956-os sze­repéről szólva Habsburg Ottó megerősítette a Marosy Ferenc által leírtakat - a szerk.) „Ottó Őfelségének ez a rádióbeszéde volt az egyik oka, vagyis inkább ürügye annak” - írja Marosy -, „hogy az osztrák kormány ki­rályi családunknak megtagadta az osztrák honosítást. Miután Ottó 1956-ban rádióbe­szédében magyarnak vallotta magát - így szólt a hivatalos bécsi nyilatkozat -, nem igényelheti az osztrák állampolgárságot. Több mint tíz évnek kellett eltelnie, míg egy *Az emlékiratban csak nyersfordítása van a vers­nek. Tollas Tibor műfordításában a NEMZETŐR c. lap 1992. októberi számában látott napvilágot. belátóbb osztrák kormány feladta ezt az ál­láspontot.” „Egy érdemes fiatal bevándorlóról is meg kell emlékeznem” - olvashatjuk e sorokat Marosy emlékiratában. - „Pongrátz Gergely, a Corvin köz védője, a szabadságharc ismert hőse, miután Amerikában összekülönbözött az új menekültek baloldali szárnyával, Mad­ridba jött - itt saját erejéből jólmenő üzemet nyitott s megházasodott. Dinamikus egyéni­sége új erőt öntött a lesújtó események alatt elfásuló telkekbe. Pongrátz Gergely egyike volt a leglelkesebb hazafiaknak, kiket ismer­tem. Kezdeményezésére egy általa rendelt emléktáblát helyeztünk el, az ‘56-os halottak tiszteletére, a toledói Alcazarban, a Moscardo kápolna előtt elhelyezett emlékművek mellé. Azóta is minden évben, október 23-án a mad­ridi magyar kolónia autóval rendelkező tag­jai, ünnepélyes közös kirándulásban, oda szoktak zarándokolni. Sajnos Pongrátz (...) pár év múlva vissza­vándorolt az Egyesült Államokba két fiával, felesége hátrahagyásával.” Marosy Ferenc 1969. október 20-ig állt a madridi magyar királyi követség élén. Ekkor a követséget, berendezési tárgyaival együtt, a spanyol külügyminisztériumnak leltár szerint átadta. Ő maga visszavonult a közélettől. Fel­vette a spanyol állampolgárságot, és vitéz dr. marossolymosi Marosy Ferencből Francisco de Marosy Gössl tett. 1984-ben Rónai Zoltán inteijút kért tőle.- Ha interjút adok, magam teszem fel a kérdéseket - mondta, majd néhány nap múl­va megküldte az önmagának feltett kérdése­ket a válasszal együtt: Mi Követ Urnák politikai alapfelfogása?- Hogy a trianoni diktátum a világtörténe­tem legnagyobb igazságtalansága. Ha hi­szünk isteni gondviselésben, hinnünk kell ab­ban, hogy ez nem a történetem utolsó szava.- Mi a véleménye az európai helyzetről?- A legfőbb baj Európának természetelle­nes, két félre való osztása. Magyarország nem Kelet-Európa, hanem Közép-Európa, éppúgy mint Csehszlovákia és Lengyelor­szág; akárcsak Ausztria, Németország és Svájc. Közép-Európa felújulása nélkül nehéz elképzelni a magyar felszabadulást.- Hosszan látja a szovjet veszélyt?- A Szovjetunió túl van a hatalom tetőpontján. Ha­talmi fejlődése lefelé vezet. Nem hiszek harmadik vi­lágháborúban. De hiszek abban - és számos jel már­is arra mutat -, hogy a szovjet belpolitikai fejlő­dés magától fogja meghoz­ni természetellenes egysé­gének felbomlását.- És akkor hogy alakul­na Magyarország sorsa?- Hogy ez mikorra vár­ható, arra nézve nem va­gyok pesszimista. Én már nem érem meg, mert 91 éves elmúltam. De a kül­földi magyarság fiatal nemzedékei még viszont­láthatják szabad hazájukat.- Mi a legfőbb feladata a külföldi magyarságnak?- A legfőbb feladat a családokban a magyar nyelv életben tartása és gyermekeinek hazafias ne­velése.” Eddig az „interjú”, amire csak annyit tehet mondani, hogy az idős politikus sza­vai látnokiak voltak... 1986. május 9-én, 93 éves korában - két hónap­pal azután, hogy szeretett feleségét elvesztet­te -, halt meg Madridban Marosy Ferenc, akinek legfőbb jellemvonása rendületlen hű­sége és kötelességtudata volt a magyarság iránt. A madridi Almudena temetőben május 11- én öccse és felesége mellé temették, New Yorkban Varga Béla gyászmisét mondott ér­te, a sírnál Rónai Zoltán búcsúztatta. ■ Habsburg Ottó levele Györkei Jenőnek: „Marosy Ferenc <övet bámulatos módon szolgálta nemzeti érdekeinket” KÖZTÁRSASÁG 1992/33 61

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék