Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-19 / 7. szám

KULTÚRA KIÁLLÍTÁS Közvigasságok a század­­forduló Ruhr-vidékén A szórakozás komoly dolog. A Ruhr-vidéki Sterkrade iparváros­ka polgármestere 1887-ben intette arra a derék polgárokat és munkásokat, hogy inkább múzeumba járjanak, semmint a bú­csú mutatványosaival mulassák magukat. Az esseni Ruhrland­museum legújabb tárlata láttán persze a néhai városatya sem tudná, sírjon-e vagy nevessen. A muzeológusok ugyanis ugyan­azt kínálják, mint a vásárosok. „Jó kis mulatság” - biztos, hogy nem erre gondol az ember, ha az iparosodás korsza­kának Ruhr-vidékéről hall. Inkább füstöt okádó gyárkémények, kormos képű szénbá­nyászok jutnak az eszébe, sok-sok szürke­ség és sivárság. Pedig századunk első esz­tendeiben Duisburgban, Essenben és Dort­­mundban külön-külön egy-egy tucat moz­góképszínház várta a nézőket, akik tömege­sen özönlöttek is a kinematográfba. Ugyan­csak telt házak jellemezték e városok hatal­mas varietészínházait, amelyek pedig nem valamiféle kamaraszínpadok voltak ám, ha­nem másfél ezres előadótermek. És a bú­csúk alkalmából tartott mutatványos vurstli­kat ugyan meg akarták tiltani a közerkölcs fölött csőszködő városatyák, épp ebben az időben születtek az első vidámparkok, ame­lyek eleinte bizony csak abban különböztek időszaki párjuktól, hogy egész évben nyitva tartottak. A jámbor elöljáróságok fel is hagytak reménytelen üldözésükkel, inkább vigalmi adót szedtek tőlük. A Ruhr-vidék ekkoriban bámulatos fejlő­désnek indult. A legmodernebb villanyvilá­gításnak köszönhetően fényárban úsztak a kirakatok és a színházi rivaldafény is káprá­zatos látványt nyújtott. A műszaki fejlődést nemcsak a helyi gyárak korszerű szerszámai és gépei fémjelezték, hanem a nyaktörő ma­gasságú viaduktok, a hegyeket ostromló ipari vasutak, amelyekkel a munkások és családjuk vasárnap kirándulni indulhatott. A tömegkultúra felvirágzásának a kora ez. Ekkortól számíthatjuk a kommersz szóra­koztatás kínálatának állandósulását. Megle­pő hát, hogy mindezzel a történettudósok és a muzeológusok alig foglalkoztak. Ennek aztán az a következménye, hogy jószerivel többet tudunk és több tárgyi emléket őrzünk az antik görög színházakról, mint a néhány emberöltővel ezelőtti varietékről. „Közvigasságok a századforduló Ruhr-vi­­dékén” címmel úttörő feladatra vállalkozott az esseni Ruhrlandmuseum. Aprólékos ku­tatómunkával összegyűjtötték a századfor­duló tömegkultúrájának, a varietéknek, az első moziknak az emlékeit. A körhintára föl lehet ülni, a sarokban verkli szól. A látogatók mindazt megtalálják, ami egy mutatványos vásár vendégeire is várt a századfordulón. Például megannyi „csodála­tos” dolgot: a világ legnagyobb Havanna szi­varját, rengeteg „nézőszekrényt”, németül Guckkastent, amelyek akkoriban még nem, vagy nem csak erotikus látnivalókkal kecseg­tettek, hanem mindenféle tájképekkel, városi és házi jelenetekkel, torzképekkel. A sarokban „Lionel, az oroszlánember” plakátja csalogat, és látható Oswald Balling, a legnagyobb né­met katona sapkája. Oswald 241 centire nőtt és 130 fontot nyomott. A szomszédban sziámi testvérpár világszámát ígéri egy Guckkasten, meg a világ legerősebb embereinek lélegzet­elállító mutatványait. Amott meg a földkerek­ség leghosszabb kígyója tekerődzik, a „fejétől a farkáig 20 méter, a farkától a fejéig 20 mé­ter, ami ugye, összesen 40 méter...” És ha mindez nem elég a látogatónak, a stílszerűen berendezett moziban korabeli némafilmeken kacaghat, a zenét hozzá a gépzongora szolgál­tatja. A nagyvárosiasodás bölcsőjéhez vezet el az esseni kiállítás. Az emberek ekkoriban úgy áramlottak Németország egyik végéből a má­sikba, mint a vurstli vendégei tűznyelőtől Ma­­udig, a csodapókig. Mindezt nagyszerűen ér­zékelteti a tárlat, miközben régi-újkori vigas­ságokkal is szolgál. ■ Lionel, az oroszlánember: félig férfi, félig állat 72 VÁMKÖLTSÉG­VISSZAIGÉNYLÉS Export termékekhez felhasznált import anyagok vámköltségeinek visszaigénylés-meghatározása IBM PC-n a vámárunyilatkozatok (VÁM 91, EUR 1) nyomtatásával vagy ezek feldolgozásával. SOFTEVEREST Számítástechnikai Bt. 1015 Budapest, Batthyány u. 23. Telefon: 201-5436 KÖZTÁRSASÁG 1993/7

Next