Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-26 / 8. szám

MOZGÓ KÉPEK Szemlehunytával Véget ért az idei Magyar Filmszemle. Megvitatták a filmeket - viha­ros keretek között. Kiosztották a díjakat - ünnepélyes körülmények közepette. Az alkotók szétszéledtek: dolgozni, terveket szőni, támoga­tókat kutatni. Összeállításunkban szakmai véleményeket gyűjtöt­tünk. Egyetlen kérdést tettünk föl riportalanyainknak: milyen új­donságot hozott számukra ez a Szemle? Legtöbbjük nem óhajtott vé­leményt mondani, s tartózkodásuk nem a KÖZTÁRSASÁG­nak szólt. Ezért is köszönet illeti azokat, akik hajlandók voltak megoszta­ni velünk véleményüket. Akkor is, ha nyilatkozataik nem mindenben vágnak egybe, sőt olykor szöges ellentétben vannak egymással. Koltai Ágnes filmkritikus, a Filmvilág mun­katársa szerint ez a Szemle jelzi a filmgyár­tás talpon maradását, amit korántsem lehet elmondani minden egyes kelet-európai or­szágéra. Tovább növekedett a korábban is jelentős részt kitevő dokumentumfilmek száma, mintegy háromszorosára a játékfil­mekéhez képest. Ha ez a tény önmagában még nem jelent feltétlen értéket, a műveket csak egyenként, műfajuktól függetlenül le­het minősíteni, az azonban feltétlenül pozití­vumot jelez, hogy nagyobb számban mutat­tak be a hagyományos stúdiórendszer kere­tein kívül készült alkotásokat, új producerek léptek be a magyar film gyártói közé. Báron György zsűritagként végignézte a Szemlén bemutatásra került összes dokumen­tumfilmet. Feltétlen újdonság - véleménye szerint -, hogy a korábbi bemutatósorozatok­hoz képest is még többen jelentkeztek fiatal rendezők. Meglepő és egyúttal örvendetes volt számára, hogy néhány kivételtől eltekint­ve mindegyik filmben volt némi frivolitás, já­tékosság. A zsűrik - beleértve a magukét is - mégis inkább a komolyabb műveket díjazták. A filmek mennyisége mögött minőség is volt: sok jó ötlet, tehetség bukkant föl. Ezért is ért­hetetlen az a hisztérikus hangvétel, amely az úgynevezett szakmai vitát uralta. Kardos Ferenc filmrendező, a Budapest Filmstúdió Vállalat vezetője producerként mondott véleményt. Számára is örvendetes a fiatalok bemutatkozása. A Szemle ugyanak­kor foghíjas volt, mert a várakozások ellené­re jelentősnek ígérkező alkotások nem ké­szültek el időre, így nem kerülhettek bemu­tatásra (például Bereményi Géza, Jeles And­rás filmjei). Stúdiójuk számára várakozáson felül végződött a rendezvény, mert két alko­tás is magas elismerésben részesült (Szom­jas György Roncsfilmje a játékfilmek, Al­­mási Tamás Miénk a gyár című műve a do­kumentumfilmek között). Lányi András író-filmrendező egyetlen mondattal felelt a kérdésünkre. Kommentál­ni, magyarázni sem óhajtotta bíráló szavát: ez a Szemle tizennyolcmillió forintba került. (Vajon hány filmet lehetne ebből a pénzből készíteni? - szőhetjük tovább magunkban kritikus észrevételét.) Sose halunk meg!: hárommillió a propagandára KÖZTÁRSASÁG 1993/8 72

Next