Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-26 / 8. szám
MOZGÓ KÉPEK Szemlehunytával Véget ért az idei Magyar Filmszemle. Megvitatták a filmeket - viharos keretek között. Kiosztották a díjakat - ünnepélyes körülmények közepette. Az alkotók szétszéledtek: dolgozni, terveket szőni, támogatókat kutatni. Összeállításunkban szakmai véleményeket gyűjtöttünk. Egyetlen kérdést tettünk föl riportalanyainknak: milyen újdonságot hozott számukra ez a Szemle? Legtöbbjük nem óhajtott véleményt mondani, s tartózkodásuk nem a KÖZTÁRSASÁGnak szólt. Ezért is köszönet illeti azokat, akik hajlandók voltak megosztani velünk véleményüket. Akkor is, ha nyilatkozataik nem mindenben vágnak egybe, sőt olykor szöges ellentétben vannak egymással. Koltai Ágnes filmkritikus, a Filmvilág munkatársa szerint ez a Szemle jelzi a filmgyártás talpon maradását, amit korántsem lehet elmondani minden egyes kelet-európai országéra. Tovább növekedett a korábban is jelentős részt kitevő dokumentumfilmek száma, mintegy háromszorosára a játékfilmekéhez képest. Ha ez a tény önmagában még nem jelent feltétlen értéket, a műveket csak egyenként, műfajuktól függetlenül lehet minősíteni, az azonban feltétlenül pozitívumot jelez, hogy nagyobb számban mutattak be a hagyományos stúdiórendszer keretein kívül készült alkotásokat, új producerek léptek be a magyar film gyártói közé. Báron György zsűritagként végignézte a Szemlén bemutatásra került összes dokumentumfilmet. Feltétlen újdonság - véleménye szerint -, hogy a korábbi bemutatósorozatokhoz képest is még többen jelentkeztek fiatal rendezők. Meglepő és egyúttal örvendetes volt számára, hogy néhány kivételtől eltekintve mindegyik filmben volt némi frivolitás, játékosság. A zsűrik - beleértve a magukét is - mégis inkább a komolyabb műveket díjazták. A filmek mennyisége mögött minőség is volt: sok jó ötlet, tehetség bukkant föl. Ezért is érthetetlen az a hisztérikus hangvétel, amely az úgynevezett szakmai vitát uralta. Kardos Ferenc filmrendező, a Budapest Filmstúdió Vállalat vezetője producerként mondott véleményt. Számára is örvendetes a fiatalok bemutatkozása. A Szemle ugyanakkor foghíjas volt, mert a várakozások ellenére jelentősnek ígérkező alkotások nem készültek el időre, így nem kerülhettek bemutatásra (például Bereményi Géza, Jeles András filmjei). Stúdiójuk számára várakozáson felül végződött a rendezvény, mert két alkotás is magas elismerésben részesült (Szomjas György Roncsfilmje a játékfilmek, Almási Tamás Miénk a gyár című műve a dokumentumfilmek között). Lányi András író-filmrendező egyetlen mondattal felelt a kérdésünkre. Kommentálni, magyarázni sem óhajtotta bíráló szavát: ez a Szemle tizennyolcmillió forintba került. (Vajon hány filmet lehetne ebből a pénzből készíteni? - szőhetjük tovább magunkban kritikus észrevételét.) Sose halunk meg!: hárommillió a propagandára KÖZTÁRSASÁG 1993/8 72