Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-12 / 10. szám
Iasznnt PATIKA A MÉRLEGEN Egy különleges áru Miért van gyógyszerhiány, ki szabályozza a gyógyszergyártók hasznát, hol és hogyan nyílhatnak magánpatikák, holott még nem indult be a gyógyszertári privatizáció, kinek van ideje a beteggel beszélgetni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Dutka Judit összeállítása. Megszűnt a korábbi állami gyógyszerellátási rendszer. Az orvosság azonban különleges áru, forgalmazását nem okos dolog teljesen kitenni a piac farkastörvényeinek, ezért az állam jogszabályokkal törekszik szabályozni kereskedelmét, biztosítani az ellátás feltételeit. Magyarországon a gyógyszergyártás, a nagykereskedelem és a forgalmazás engedélyhez kötött tevékenység. 1992 óta a népjóléti miniszter hatásköre, hogy erre a tevékenységre engedélyt adjon - eddig több mint harmincan kaptak jogosítványt. A nagykereskedőnek több szakmai követelményt kell teljesíteni. Például ők raktározzák a gyógyszereket. A minőség-ellenőrzés is nagy szakmai tudást és felelősséget igényel. A nagykereskedő feladata ezenkívül a tájékoztatás, folyamatosan ismertetnie kell az orvosokkal és a gyógyszertárakkal, hogy milyen termékei vannak, hiszen az ő érdeke is, hogy raktáron lévő készleteit ismerjék és megrendeljék. Ha belegondolunk, hogy Magyarországon mintegy harmincezer orvos és több mint másfél ezer patika van, ráadásul a gyógyszerismertetés címszava alatt nem lehet hagyományos reklámfogásokat alkalmazni - akkor ez nem is tűnik olyan egyszerű feladatnak. A beteg a gyógyszerhez csak a patikában juthat hozzá, sem a gyártó, sem a nagykereskedő nem találkozik a „vevővel”, s a kereskedő gyógyszertáron kívül másnak nem adhatja el az áruját. Közértben, butikban nálunk nem lehet gyógyszert árulni. A gyógyszer-kereskedelem utolsó állomása tehát a gyógyszertár. Ez ugyan kiskereskedelmi egység, de egyben egészségügyi intézmény is. Magyarországon pillanatnyilag 1300-1400 állami tulajdonú patika és 200 magángyógyszertár működik. A gyógyszertárak privatizációja azonban még mindig nem kezdődött el. Hogyan működhetne mégis a vázolt rendszer? 1990-ben született a rendelet, amely szerint a gyógyszerészetet magántevékenységként is lehet folytatni, amely foglalkozási kategóriába többféle tevékenységet is besoroltak: gyógyszerminősítést, a méregellenőrzést s persze a hagyományos patikusi munkát. Lényegében csak az utóbbira nyújtottak be eddig engedélykérelmet. Ezek a magánpatikák tehát új alapítású intézmények, nem a volt állami gyógyszertárak privatizációja útján kerültek jelenlegi tulajdonosaik birtokába. Ennek legfőbb oka az, hogy még mindig folyik a huzavona az állam és az önkormányzatok között, hogy kit illetnek a gyógyszertárak. Az Állami Vagyonügynökség egy hatályos rendelet szerint állami vagyonként kezeli a patikákat - s a privatizáció gyorsítására kidolgozott egy koncepciót, amit az önkormányzatok nem fogadtak el. Ami az állami gyógyszertárakat illeti, azokat még ma is az úgynevezett kétlépcsős ellátási rendszer jellemzi. Minden állami gyógyszertár a területileg illetékes Gyógyszertári Központhoz tartozik, nekik adják le a rendelést, s innen továbbítják a nagykereskedőnek. Ezek a Gyógyszertári Központok nemcsak nagykereskedelmi cégként funkcionálnak, hanem munkajogi, felügyeleti szervként is. Ők biztosították a gyógyszerelosztást - ellátás helyett! A magánpatika viszont bármelyik vagy akár az összes nagykereskedővel kapcsolatban állhat. Szükség van tehát a gyógyszerforgalom átstrukturálására, hogy végre elfelejthessük az elosztási rendszert, s a piac törvényei - még ha szabályozott keretek között is - érvényesülhessenek. Addig pedig - hogy meddig tart ez az addig, ki tudja? - el kell viseljük, mint egy természeti csapást, az időnként végigsöprő gyógyszerhiányokat. De azért vegyük szemügyre a hiány okait, elvégre a természeti csapások ellen is védekezik az ember! Először a figyelmetlenséget említsük. Sok állami gyógyszertárban nem figyelnek eléggé a forgalomra, nem mérik fel helyesen, miből, mennyit rendeljenek. Ilyenkor fordul elő, hogy az egyik gyógyszertárban hiánycikknek minősülő pirula két sarokkal odébb kapható. Nehezíti az ellátást, ha egy patika csak egy nagykereskedővel állhat kapcsolatban - mint ahogy fentebb említettük -, mert a nagykereskedők sem mindig szentek. Sokszor nem rendelkeznek elég raktárral, hogy megfelelő mennyiségű gyógyszert tudjanak rá Patikában: „miért hiánycikk minden télen a C-vitamin?” KÖZTÁRSASÁG 1993/10