Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-12 / 10. szám
rolni. Különben mivel magyarázható, hogy minden télen hiánycikk a C-vitamin, a köhögés elleni gyógyszer? A harmadik legsúlyosabb gond: a gyártók sok gyógyszert egyszerűen nem gyártanak. Ennek egyik oka, hogy nem tudják beszerezni az alapanyagot, de legtöbbször az igazi ok az, hogy nem gazdaságos bizonyos gyógyszerek gyártása. Sem az állam, sem a minisztérium nem kényszerítheti ma már az üzemeket, hogy gazdaságtalan termékeket állítsanak elő. Ezért aztán az olcsó hazai termékek szép lassan eltűnnek a forgalomból. Kalmopyrin helyett lehet kapni Aspirint - és aki kényes az egészségére, ne hasonlítsa össze két termék árát! A történetet kikerekítve úgy zárhatjuk le most már: azok a gyógyszerek, amelyeket már rég nem gyártanak, jogilag még mindig törzskönyvezett készítmények, tehát az orvosok felírják azokat, a betegek pedig hiába keresik. A Népjóléti Minisztérium elhatározta, hogy (legalább itt) rendet teremt: kötelezi a gyártókat, hogy töröljék a törzskönyvből a fantomtermékeket. Ugyanez vonatkozik a volt szocialista országokból korábban rendszeresen szállított gyógyszerekre, amelyek legtöbbje szintén eltűnt a semmiben. Ami - túl mindenen - mégis megnyugtató jelenség a gyógyszerpiacon: a kereskedelmi árrés nem alku tárgya, azt a népjóléti és a pénzügyminiszter közösen határozza meg, a nagykereskedő és a patikus tehát csak a forgalom arányában juthat kisebb vagy nagyobb haszonhoz. ■ Fantoly Péter, az Angelika magánpatika tulajdonosa szerint, aki képes végigcsinálni mindazt a procedúrát, amely egy új patika nyitásával jár, az megérdemli, hogy saját gyógyszertára legyen. Biliárdtermet, peep-show-t vagy közértet sokkal könnyebb nyitni, mint patikát. Kezdjük azzal, hogy a Budapesti Tiszti Főgyógyszerészhez kell folyamodni elvi engedélyért, majd ennek birtokában alkalmas helyiséget találva a bérleti szerződésért végigjárni minden stációt. Ezután következik az épület speciális igényeknek megfelelő átalakítása, berendezése. Ez utóbbi momentum tűnik a legegyszerűbbnek, pedig korántsem az: minden egyes lombikért, spatuláért, pipettáért, precíziós mérlegért, pirulakészítő gépért futkosni kell; legutóbb például egy patikai mosogatóért Isaszegre kellett utaznia. Ha a magánpatikus még ezután sem adta fel, akkor jöhet az Országos Gyógyszerészeti Központ illetékese, aki a végleges engedélyt megadja, de előtte rendkívül szigorú vizsgálat alá vesz mindent. A legkisebb maszek patikában is kötelező kellék a kiegészítő laboratórium, ahol az orvos által felírt s a patikus által elkészített úgynevezett magisztrális gyógyszereket elkészítik, ami meglehetősen munkaigényes, ám kevéssé kifizetődő tevékenység. Az ember arról ábrándozik, hogy saját patikájában majd hogy lesz ideje elbeszélgetni a beteggel. A tavaly júliusi nyitás óta azonban a hétköznapok a szakma e legszebb részét kicsit háttérbe szorították, panaszolja Fantoly Péter. A pultnál állóknak jut idejük a betegre, de neki egyre több energiáját emészti fel a beszerzés. Hiszen a magánpatika csak azzal tud többet nyújtani az államinál, hogy szélesebb kínálattal várja a betegeket - hiszen a gyógyszer ára egy fillérrel sem drágább itt, mint ott. Ezért azonban keményen meg kell dolgozni. Mert itthon még ismeretlen fogalom a komputerösszeköttetés a gyógyszertár és a nagykereskedelem között. A telefonáláshoz pedig rengeteg idő és jó idegek kellenek. Elvileg ugyan a nagykereskedő raktároz, de ha a patikus azt akarja, hogy minden kapható legyen nála, célszerű nagyobb készletet beszereznie. S bár nagykereskedőben nincs hiány, egy kézen megszámolható, hányan vannak, akikkel érdemes üzletelni. A szabott gyógyszerár nem lenne baj - véli Fantoly Péter -, de az évente változó árrés egyre kevesebb hasznot hagy a terméken. Kiegészítő árut, például gyógynövényeket pedig alig keresnek a patikában. Magánsirám Muzeális érték: „rengeteg idő és jó idegek kellenek” KÖZTÁRSASÁG 1993/10 25