Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-26 / 8. szám
az egyes művészeti szaklexikonokban az irodalom, művészettörténet, filmtudomány művelői sem léphették át. A Magyar Irodalmi Lexikon három kötetének kitűnő szakemberek voltak a munkatársai és szerkesztői. Elegendő, ha a főszerkesztő nevét (Benedek Marcell) említjük s azt a tényt, hogy vezetése alatt már korában, 1927-ben megjelent egy máig jól használható Irodalmi Lexikon. Az 1963 és 1965 között 40 ezer példányban kiadott, majd 1978-ban 10 ezerrel utánnyomott adattár nem büszkélkedhet ilyen dicsérettel. Nem a címszavak hiányosságai vagy tévedési miatt kárhoztatjuk ma ezt a gyűjteményt. Inkább azért, mert a személyi címszavak körének meghatározásában súlyosan befolyásolták a politikai szempontok. Belekerültek dilettánsok, jegyzetíró tudományos szocializmus-oktatók, kimaradtak figyelemre méltó alkotók, mert az előző rendszer szellemisége jelent meg műveikben vagy épp szilenciumra voltak ítélve ’56-os tevékenységükért. Jellemző, hogy ezt a lexikont ma leginkább antikváriusok és könyvgyűjtők forgatják, mert megtalálhatók benne az első kiadások címlapjának fotói. A képzőművészettel foglalkozók jobban jártak az irodalom művelőinél. A négykötetes, 1965-68 között megjelent Művészeti Lexikon használóinak véleménye szerint kevésbé avult el, mint az irodalmi. Bár a 40 ezer példányban kinyomtatott (úgy látszik, lexikonok esetében ez az alappéldányszám) kötetek lektorai között szerepel Práger Miklósnak, a Párttörténeti Intézet munkatársának a neve, a cenzori tevékenység ebben a gyűjteményben legfeljebb a kortársi, illetve a régebben élt, de avantgárdnak minősülő alkotók esetében vezetett méltánytalan megítéléshez, ideologikus megfogalmazású címszóhoz. A szó mesterei - úgy tetszik - mindig szigorúbb elbírálásban részesülnek, mint a véső és az ecset használói, Minket a legjobban mégis az érdekelt, milyen szellemet sugároz az Új Magyar Lexikon hat kötete. A mű kifejezetten a marxizmus-leninizmus alapján készült, ami - tekintve, hogy odahaza jelent meg - természetes. Immár érzik rajta a XX. és XXII. pártkongresszus szelleme, ami az adatok tárgyilagosabb kezelésén kívül azt is jelenti, hogy hiányzik belőle a sztálini idők merev dogmatizmusa és agresszivitása, noha továbbra is kifejezetten polemikus marad. Reméljük, hogy a fejlődés útján a tervezett 20 kötetes magyar enciklopédia már higgadtabb, magabiztosabb hangot fog megütni. (...) Sommás ítélet vár az Új Magyar Lexikonban a kapitalizmusra és annak a legfelsőbb, egyben utolsó fokára, az imperializmusra is. Az egyes kötetek legkülönbözőbb címszavai alatt apokaliptikus képet kapunk az imperializmus rémtetteiről, háborús fenyegetéseiről és ugyanakkor szüntelen hanyatlásáról. Ezekben az ismertetésekben nincsen semmi meglepő, hacsak nem az, hogy propagandairat helyett ezúttal egy lexikonban kaptak helyet.” (Bolgár László: Az Új magyar Lexikon. Irodalmi Újság, 1963. március 15.) A kétkötetes Új Filmlexikon 1971 és 1973 között hagyta el a nyomdát. A vállalkozás címében azért szerepel az új jelző, mert volt egy egykötetes elődje (Film Kislexikon, 1964). A gyűjtés és kiadás ebben az esetben fordított utat járt be: nem a nagyobb összeállításból tettek közzé egy jobban forgatható, szélesebb érdeklődésre számot tartó kislexikont, hanem a meglévő szócikkeket bővítették nagylexikonná. Ennek magyarázata az a tény, hogy - bármilye furcsán hangozzék is - a filmlexikon jószerivel egyetlen ember munkája volt. Ábel Péter szinte egész életét ennek a tevékenységnek szentelte. 1993-ban bekövetkezett haláláig szaporította és tovább gyűjtötte az adatokat. Bár más munkatársak neve is szerepel a lexikonban, a munka oroszlánrészét ő végezte. Természetes, hogy egyetlen ember nem tudja hibátlanul elvégezni sok-sok személy feladatát. Ez a lexikon is magán viseli a kor bélyegét. (Lektorai között szerepel a Művészeti Lexikonból már ismert Práger Miklós neve.) Nem is az a gondunk, hogy már a saját korában is túlhaladottnak tetsző értékeléseket közöl (például: „Antonioni korunk szubjektivista irányzatának megteremtője. ” Fellini „Nem az egyház és a vallás ellen küzd, inkább reformálni szeretne.”), hanem az: 69 KÖZTÁRSASÁG 1993/8 KULTÚRA „...A betűrendes magyar enciklopédiák sorát a Közhasznú Esmeretek Tára nyitja meg, a Conversations-Lexikon szerint magyarra alkalmaztatva, melyet Wigand Ottó pesti könyvárus 1831-ben indított meg s 1834-ig 12 kötetben befejezett, noha az Aurora-kör, Bajza és társai kemény teliharcot kezdtek a szerkesztőség élén álló férfiak (kivált Döbrentei) ellen. Az egyhasábosan szedett apró betűs munka elég tekintettel volt a hazai viszonyokra. Egy évtized múlva, 1844-ben Heckenast bocsátotta közre olcsó kiadását, mely különben az elsőnek betű szerinti lenyomata, csak kisebb sorközökkel és silányabb papíron. A ’40-es évekből való Zimmermann Jakabtól és Nagy Mártontól az Ifjúsági Ismeretek Tára (Bécs, 1840. 4 kötet), és Vállas Antaltól a Nemzeti E., mely azonban a 7. füzettel a J betűnél megszakadt (1845^18). Mindjárt a forradalom után az első magyar irodalmi vállalatok egyike volt a részint elfogyott, részint - a közbejött rendkívüli események miatt még a hazai viszonyok tekintetében is - elavult Közhasznú Esmeretek Tárának új lexikonnal pótlása és kiegészítése. Ily céllal indult meg 1850-ben az Újabbkori Ismeretek Tára, mely 1855-ig hat kötetben jelent meg, s az előbbihez képest sokkal emeltebb színvonalú volt (egyhasábos). Ennek a pótfüzetei gyanánt szolgált a Jelenkor, politikai és társasélet Enciklopédiája, különös tekintettel a hírlapok olvasóira, aktuális hazai és külföldi közlések és alakok ismertetésével, 1856-57., 6 füzetben. Már 1858-ban azonban célszerűnek látszott élülről kezdeni a dolgot, s Heckenast Ismerettár c. alatt új lexikont adott ki, mely 1864-ben érte el a 10-ik kötettel befejezését. Ez már kéthasábos és gyönge fametszetekkel illusztrált lexikon volt. Egyidejűleg a Szent István Társulat is bocsátott ki egy katolikus szellemű Egyetemes magyar Encyclopédiát Török János akadémiai tag, később Pollák J. szerkesztésében, de más vallási íróknak is a közreműködésével. Kezdetben nagyon kiterjeszkedett, p. az 1858-ban megjelent első kötet 1060 hasábon csak az Ajuga szóig haladt, s teljesség tekintetében igen jónak ígérkezett, de később vontatva jelent meg és nagyon összeszorult, s utolsó, XIII. kötete csak 1876- ban zárta be a sort, magába foglalva a Só-Zwingli közé eső egész anyagot. Arányosabb volt már a Somogyi Edétől szerkesztett és Rautmann Frigyes kiadásában 1879-85 között tizenhat kötetben megjelent illusztrált Magyar Lexikon, az összes tudományok enciklopédiája, de munkaerők elégtelensége miatt tartalmilag nem mindenben állt a kor színvonalán. Közvetlenül a jelen Lexikon előtt indult indult és jelent meg az Athenaeum Kézi Lexikona, Acsády Ignác szerkesztésében, két kötetben, mely szótárszerű rövid cikkekben a kérdéses tárgyak főbb vonásairól volt hivatva az olvasót tájékoztatni.” (A Pallas Nagy Lexikona, 1894.)