Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-12 / 10. szám
vány, és báró Vay. Hir szerint Pesten is nép zendülés volt; annyi bizonyos, hogy a pesti nép a Budai várba tódult és ottan sok rajongások után báró Léderer Sztantsitsot kiadta, bér kocsit rendelvén nékie, mellyen Családjához Pestre mehessen; a nép a lovakat kifogta, maga húzta egy darabon a Sztanisits kocsiját, azután a’ lovakat ismét befogták, és győzedelmi pompaként Pestre a Város Házához vitték, a népnek élénk éljenzése között. Este a Magyar Színházba akarták vinni a Nádor páholyába, de okos ember létére ezen tisztelkedést el tudta magától hárítani azon szín alatt, hogy a tömlöcz sanyarúságától beteg, és inkább kívánkozik Családja körébe, mintsem a színházba. Talán holnap többet hallunk, de ez is sok. Részemről a 24-iki Gyűlésben kikelek a jobbágyok emantipatiójuk ellen kártalanítás nélkül, illy nagy engedékenység csak gyávaságot mutatna a’ Nagyságos, Tekintetes, Nemzetes és Vitézlő Nemesi rendnél. Egyébbiránt kegyeibe ajánlott, mély tisztelettel maradok Méltóságodnak alázatos szolgája.” B.Gyarmat, Martius 18-án 1848. (Horváth Károly levele „Kedves Bátyám! ...Legjobbnak véltem, miután szabad sajtónk van, a legradicálisabb újságra nevedben előfizetni t.i. a Nemzeti Újságra, melly a leghíresebben adja elő a történteket minden parányiságot leírván; azért már levelemmel fogod átvenni azt a 660. számtól kezdve vagy is a szabad sajtó kezdetétől s ezentúl minden héten 4-szer veended. Csak 1 negyedre fizettem elő, mert hátha idők fordultával a nénike ismét megfordítandja köpönyegét, így még azon újságot fogom megírni, mi még nincs a Nemzeti Újságba: t.i. a seminarium terét hol a forradalom kezdődött, ezentúl Martius 151ki terének, és a hatvani utczát, hol a 12 pontot legelőször nyomták ki, szabadsajtó utcának, a város terét szabadság terének nevezték el a várostanács megegyeztével. S mindjárt tegnap az előbi nevek helyett ezek írattak fel nagy közönség jelenlétében szűnni nem akaró éljenzések közt. A forradalmi választmány megkeresésére a helytartótanács minden kétfejű sast budapesten levétetett, ahol eddig császári szín volt, tegnap kezdették azt nemzetivel felcserélni. Hidd el, sokat mulasztottál, hogy le nem jöttél Pestre - most is az utczák telvék az ablakokból lecsüngő sok nemzeti lobogóktól. A többit az újságban olvasandod. Ide csatolva találod Petőfi Sándornak versezetét, mellyet kérlek csak okos emberrel közöld, mert ha ez a nép közé jönne, akkor a magyarságnak vége lenne. Kérlek, ha lehet, csak jől le mentál előbb Pestre, ha pedig bécsi és pozsonyi események miatt nem jöhetnél, kt legalább! Addig is isten veled, mit kíván szerető öcséd Szabó Alajos.” Pesten Martius 18án 1848. (Szabó Alajos levele Egressy Gáborhoz) „Szeretve tisztelt Laczi Bácsim! Még csak alig múlt pár napja, midőn a pozsonyi eseményeket megírom, mennyire akkor a zajlott körülmények s mondhatom kábult helyzetünk engedék. Megemlítem akkor, hogy a fáklyás komédiázási dagályok végével mint temették el a botorok ezer éves alkotmányunkat és ime igazat mondtam! Romban hever az ősalkotmány tisztes temploma, a sok építő, művész seregenként sürög-forog a romok körül, azokból a kor ízléséhez képest ujjat emelendő, de meddig állandó kártya alkotmány, az ismét a kérdések kérdése. A volt oppositio szeveg, mert hiszem, torkára fog forrni a rögtönzés, s úgy látom, hogy az akasztani való Petőfi Sándor az új divatú nyakravalót számunkra készíti. A volt conservatív párt sír, jajgat, és méltán, mert tudjuk, mit veszített. Egyébiránt - önmeggyőződésemként - csak magának tulajdoníthatja a fejleményeket. Isten oltalmába vegye drága Személyeket! Ne rettegjenek semmitől, most nyílik meg az igaz hazafiak számára a cselekvés ideje. Le az Álorczásokkal. Egy értelem, egy érzet karolandja össze a tiszta szándékot. Kezeiket csókoljuk, ismerőseinket szívből tisztelve, CÍMLAP-HÁTTÉR isten áldja meg kedves Laczi bácsink - örökké tisztelői B.Józsi és Antónia. Bocsánat, ha az eszmék, vagy nyelvszabályban - mint észre is vevém - hibáztam, mert sietve írtam.” Pozsony Mart 21.1848. (Bártfay József levele Bártfay Lászlóhoz) „Szeretett Barátom! A lelkesültség örömviharában bajos higgadtan fontolni, s jónál és felségesnél egyebet látni, rajtam azonban az öröm élvezete közt nehéz gondok ülnek. Az abszolutizmus átkos rendszerének a zsoldos katonaságon kívül három gonosz tényezője van: hierarchia, olygarchia és bureaucratia. Ezek nálunk is nagyon, s szintoly fájdalmasan, mint veszélyesen lőnek a legközelebbi események által sértve. Nem fognak-e ezek bármi erőfeszítéssel reaction dolgozni, s reactiot eszközölni. Reform mindig az értelem, s azért időszerint kivált nálunk egy kisebb szám, vagy kevesek műve. De a mű bármi fényben, és gazdag remények közt jelenjék meg: szappanbuborékként pattanhat szét, ha nincs jóra kész, s legalább valamennyire mívelt és értelmes nép. Ez hiányzik nálunk, pedig csak ehez támaszkodva verheti vissza, nyomhatja el a reform a reactio titkos és nyílt megtámadásait. A mi népünk, melly Pesten és másutt mint illyen jelent meg és demonstratiokat tett, szinte csak annyira létezik, s szinte csak úgy igazi nép, mint voltak faluk és városok, melyeket a Catharina utazásában hízelgői festve helyzettek útja közelébe. Csak mesterkélt népség a miénk, egy-két maroknyi lelkesült ifjak s írókból improvisálva. (...) Az általam szeretett s becsült ifjúság inkább lelkes és buzgó eszköz volt volna, és lenne higgadtabb s érettebbek vezérlete alatt, mert már is mondattak s írattak olyanok, mellyeket rossz akarat ellenünk s ügyünk ellen fog felhasználhatni. Mennyivel több események tudatával olvasod Te e soraimat, mint a mennyivel én írom azokat, ki még csak a 17iki hírlapot olvasom. Adja az Ég, hogy láthatárunkat azóta semmi se borúsította legyen. Nődet tiszteljük, gyermekeidet csókoljuk nőmmel együtt, ki Téged szívesen köszönt. Élj boldogul addig is, mig baráti jobbodat a legforróbb s hivebb érzettel szokitandja barátod, Wesselényi.” Zsibó Martius 23. 848. (Wesselényi Miklós levele Kossuth Lajoshoz) Balassa Antalhoz) A régi pesti Városháza március idusán: „az ifjúság dicséretesen működött”