Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)

1993-03-12 / 10. szám

CÍMLAP-HÁTTÉR vány, és báró Vay. Hir szerint Pesten is nép zendülés volt; - annyi bizonyos, hogy a pesti nép a Budai várba tódult és ottan sok zajongások után báró Léderer Sztantsitsot kiadta, bér kocsit rendelvén nékie, mellyen Családjához Pestre me­hessen; a nép a lovakat kifogta, maga húzta egy darabon a Sztantsits kotsiját, azután a’ lovakat ismét befogták, és győ- zedelmi pompaként Pestre a Város Házá­hoz vitték, a népnek élénk éljenzése kö­zött. - Este a Magyar Színházba akarták vinni a Nádor páholjába, de okos ember létére ezen tisztelkedést el tudta magától hárítani azon szín alatt, hogy a tömlöcz sanyaruságától beteg, és inkább kívánko­zik Családja körébe, mint sem a színház­ba. Talán holnap többet hallunk, de ez is sok. Részemről a 24-iki Gyű­lésben kikelek a jobbágyok emantipatiójuk ellen kártalaní­tás nélkül, illy nagy engedé­kenység tsak gyávaságot mu­tatna a’ Nagyságos, Tekinte­tes, Nemzetes és Vitézlő Ne­mesi rendnél. Egyébb aránt kegyeibe ajánlott, mély tiszte­lettel maradok Méltóságodnak alázatos szolgája.” B.Gyarmat, Martius 18-án 1848. (Horváth Károly levele Balassa Antalhoz) „Kedves Bátyám! ...Legjobb­nak véltem, miután szabad saj­tónk van, a legradicalisabb új­ságra nevedben előfizetni t.i. a Nemzeti Újságra, melly a leg- hívesebben adja elő a történteket minden parányiságot leírván; azért már levelem­mel fogod átvenni azt a 660. számtól kezdve vagy is a szabad sajtó kezdetétől s ezentúl minden héten 4-szer veended. Csak 1 negyedre fizettem elő, mert hátha idők fordultával a nénike ismét megfordí- tandja köpönyegét. így még azon újságot fogom megírni, mi még nincs a Nemzeti Újságba: t.i. a seminarium terét hol a for­radalom kezdődött, ezentúl Martius 15iki terének, és a hatvani utczát, hol a 12 pon­tot legelőször nyomták ki, szabadsajtó ut- zának, a város terét szabadság terének ne­vezték el a várostanács megegyeztével. S mindjárt tegnap az előbi nevek helyett ezek írattak fel nagy közönség jelenlété­ben szűnni nem akaró éljenzések közt. A forradalmi választmány megkeresésére a helytartótanács minden kétfejű sast buda- pesten levétetett; a hol eddig császári szin volt, tegnap kezdették azt nemzetivel fel­cserélni. Hidd el, sokat mulasztottál, hogy le nem jöttél Pestre - most is az utc- zák telvék az ablakokból lecsüngő sok KÖZTÁRSASÁG 1993/10 nemzeti lobogóktól. A többit az újságban olvasandod. Ide csatolva találod Petőfi Sándornak versezetét, mellyet kérlek csak okos emberrel közöld, mert ha ez a nép közé jönne, akkor a magyarságnak vége lenne. Kérlek, ha lehet, csak jőj le mentül előbb Pestre, ha pedig bécsi és pozsonyi események miatt nem jöhetnél, irj leg­alább! Addig is isten veled, mit kíván szerető öcséd Szabó Alajos.” Pesten Martius 18án 1848. (Szabó Alajos levele Egressy Gáborhoz) „Szeretve tisztelt Laczi Bácsim! Még csak alig múlt pár napja, midőn a pozso­nyi eseményeket megírám, mennyire ak­kor a zajgott körülmények s mondhatom kábult helyzetünk engedék. Megemlítém akkor, hogy a fáklyás komédiázási dagá­lyok végével mint temették el a botorok ezer éves alkotmányunkat és ime igazat mondtam! Romban hever az ősalkot­mány tisztes temploma, a sok építő, mű­vész seregenként sürög-forog a romok körül, azokból a kor ízléséhez képest uj­jat emelendő, de meddig álland e kártya alkotmány, az ismét a kérdések kérdése. A volt oppositio szepeg, mert hiszem, torkára fog forrni a rögtönzés, s úgy lá­tom, hogy az akasztani való Petőfi Sán­dor az uj divatú nyakravalót számunkra készíté. A volt conservativ párt sír, jaj­gat, és méltán, mert tudjuk, mit veszített. Egyébiránt - önmeggyőződésemként - csak magának tulajdoníthatja a fejlemé­nyeket. Isten oltalmába vegye drága Személyeket! Ne rettegjenek semmitől, most nyílik meg az igaz hazafiak számá­ra a cselekvés ideje. Le az Álorczások- kal. Egy értelem, egy érzet karolandja össze a tiszta szándékot. Kezeiket csó­koljuk, ismerőseinket szívből tisztelve, isten áldja meg kedves Laczi bácsink - örökké tisztelői B.Józsi és Antónia. Bo­csánat, ha az eszmék, vagy nyelvsza­bályban - mint észre is vevém - hibáz­tam, mert sietve írtam.” Pozsony Mart 21.1848. (Bártfay József levele Bártfay Lászlóhoz) „Szeretett Barátom! A lelkesültség öröm­viharában bajos higgadtan fontolni, s jó­nál és felségesnél egyebet látni: rajtam azonban az öröm élvezete közt nehéz gon­dok ülnek. Az abszolutizmus átkos rend­szerének a zsoldos katonaságon kívül há­rom gonosz tényezője van: hyerarchia, olygarchia és bureaucratia. Ezek nálunk is nagyon, s szintoly fájdalmasan, mint veszélyesen lőnek a legköze­lebbi események által sértve. Nem fognak-é ezek bármi erőfeszítéssel reaction dol­gozni, s reactiot eszközölni. Reform mindig az értelem, s azért időszerint kivált nálunk egy kisebb szám, vagy keve­sek műve. De a mű bármi fényben, és gazdag remények közt jelenjék meg: szappan- buborékkint pattanhat szét, ha nincs jóra kész, s legalább valamennyire mívelt és értel­mes nép. Ez hijányzik ná­lunk, pedig csak ehez tá­maszkodva verheti vissza, nyomhatja el a reform a reac- tio titkos és nyílt megtámadá­sait. A mi népünk, melly Pes­ten és másutt mint illyen je­lent meg és demonstratiokat tett, szinte csak annyira létezik, s szinte csak úgy iga­zi nép, mint voltak faluk és városok, me­lyeket a Catharina utazásában hízelgői festve helyzetiek útja közelébe. Csak mes­terkélt népség a miénk, egy-két maroknyi lelkesült ifjak s írókból improvisálva. (...) Az általam szeretett s becsült ifjúság in­kább lelkes és buzgó eszköz volt volna, és lenne higgadtabb s érettebbek vezérlete alatt, mert már is mondattak s írattak olya­nok, mellyeket rossz akarat ellenünk s ügyünk ellen fog felhasználhatni. Mennyivel több események tudatával ol­vasod Te e soraimat, mint a mennyivel én irom azokat, ki még csak a 17iki hírlapot olvasám. Adja az Ég, hogy láthatárunkat azóta semmi se borusitotta légyen. Nődet tiszteljük, gyermekeidet csókoljuk nőm­mel együtt, ki Téged szívesen köszönt. Élj boldogul addig is, mig baráti jobbodat a legforróbb s hivebb érzettel szoritandja barátod, Wesselényi.” Zsibó Martius 23. 848. (Wesselényi Miklós levele Kossuth Lajoshoz) 23 A régi pesti Városháza március idusán: „az ifjúság dicséretesen működött”

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék