Köztelek – 1893. 52-104. szám

1893-09-09 / 72. szám

Oroszország közgazdasági helyzete. — Konzuli jelentések alapján. — (Vége.) A zabkivitel Rigából valamivel több volt, mint 1891-ben, de a többi kikötőből az előző évinél sokkal kevesebbet vittek ki; és pedig: Libánból Rigából Révaiból padenkint 1892-ben 7.650,253 4.641,708 1.463,414 1891 c 14.463 000 4469,000 3.390,000 1890 c 18.013,000 4.952,000 4.518,000 A kivitel tehát fele volt a rendesnek, hiányzó fele a kiviteli tilalom folytán az országban visszamaradt készletnek felel meg. A zab kereskedelme a kivitel folytán pangott s magában az országban nemcsak, hogy zabot a vételre nem kerestek, de az igen olcsón volt vásárolható. Sok kérelemre a kormány megengedte a Riga, Libán és Reval kikötőkben lévő ellenőrizhető készletek kivitelét. Az üzlet azonban ekkor veszteséges volt, mert a zabnak, melyet eredetileg 85—95 képekon vettek padonkint, ezen az áron már nem kelt el. Általában az árakban 1891-ben beállott csökkenés az 1892 diki év első hónapjaiban is tartott. Csak május havában, mikor a fenti kikötőkben lévő készletek kivitelét megengedték, lehetett szilárdabb hangulatot észlelni. A kereskedelem azonban csöndes maradt, mert az árak rendkívül alacsonyak voltak. Június havában volt némi javulás, de augusztustól kezdve állandóan csökkentek az árak. A jenkivitel a következő volt: Rigából Libánból Révaiból Permából padenkint 1892-ben 2.915,919 1.708,869 1.084,002 934,904 1891 2.699,727 1.227,768 1.212,292 760,945 1890 3.919,253 677,521 1.084,002 1.032,615 A vasúti díjszabály lenne és kenderre nézve Riga, Liban és Königsberg kikötők felé kedvezőbbé tétetett, a kedvezőbb tarifa azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha legalább is 610 pud rakatott a vagyonba. Mivel azonban csak ritka eset, hogy 610 pudot engednek egy vagyonba rakni, ezen szállítási kedvezmény haszna is kérdésessé válik. A lenárak május haváig meglehetősek voltak, május június hónapokban azonban csökkenés állott be, amelyet augusztusban ismét magasabb irányzat váltott föl. Deczemberben jó árakkal zártak és az üzletet ezentúl is emelkedő árak élénkítették. A kenderkivitel évente hanyatlik Oroszországban. Tengerre vittek: 1892. 389,272 padot 1891. 577,273 , 1890. 590,969 » Európába szállítottak a határon keresztül: 1892. 2,767.000 pudot 1891. 3395.000 » 1890. 3,282.000 » A kendertermés is folyton csökken Oroszországban; 1889-ben a termés 8.930.758 pudot tett, 1891-ben csak 6 023.705 padot; 1891-ben a nagy szárazság folytán Orel, Kursk, Saratov és Tschernigow kormányzóságokban rossz volt a kendertermés, ellenben Smolenks és Mohilevben legalább is jó közepes. Az árak magasak voltak. Kendermag-kivitel az elmúlt évben oly csekély volt, mint évek óta nem, de ezt nem csak a kisebb termelés okozta, hanem az is, hogy az ország szükséglete nagyobbodott s igy a kivitelre kevesebb juthatott. Az olajpogácsa-kivitel 1892 ben és az előző években a következő volt: 1892. 1891. 1890. 1889. 1888. 1887. 1,288.703 pud 1,841.238 » 1,316 443 » 1,071 396 » 1,658.028 » 1,761.641 » Daczára az 1891-ben olajpogácsára is kimondott kiviteli tilalomnak, amely persze csak szeptember 27-től, november 18 áig tartott, a kivitel az említett évben igen erős volt, míg az 1892-diki évben relatíve nagyon keveset vittek ki. A kivitel csökkenésére nagyon befolyt az a körülmény, hogy az olajpogácsának Saratovból való szállítása nagyon meg volt nehezítve az által, hogy a saratov-rigai vasútvonalon a tengeri kivitelre szánt olajpogácsára fennállott kedvezményes díjszabályt felfüggesztették, állítólag azért, mert azt az ország középső és keleti kormányzóságaiban volt rossz aratás miatt abban az évben nem volt szabad fentartani. Míg 1891-ben a Riga-Dwinska vasúton 997,122 pud olajpogácsát szállítottak, addig 1892-ben csak 649,619 pudot. Smolenskben és Tulában az olajpogácsa-termelés 1892-ben is emelkedett. Tojásból az 1892-dik és az előző években a következő mennyiséget vitték tengerre : 1892-ben 436,699 padot 1891 » 568,803 » 1890 » 373,285 » 1889 » 321,631 1888 » 112857 » 1888 » 112,857 » Darabszám szerint kivittek tojást: Rigából Libánból Szt.-Péter v. Révaiból 1887-ben 30,230,000 11,056,000 4143,000 747,000 1888 » 85,783,000 18,805,000 12,632,000 563,000 1889 » 85,673,000 15,533,000 42,377,000 1,252,000 1890 » 101,681,274 56,042,812 88,354,610 4,614,000 1891 » 154,966,602 41,633,569 94,160,182 6,691,000 Oroszország tojáskivitele rendkívüli módon emelkedett. 1881-ben, Finnország kivételével az európai határon át csak 66,797,000 darabot szállítottak, 1890-ben már 750,549,000 darabot és 1891-ben 829,085,000 darabot. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Oroszország az utóbbi időben folyton több gondot fordít a talaj okszerű megmivelésére. Ennek folyományaképpen a mezőgazdasági gépek és eszközök bevitele lényegesen emelkedett. Ugyanis bevittek még 1887-ben csak 30,63972 pudnyi mezőgazdasági gépet és eszközt, míg 1892-ben már 86,005 pudnyi mennyiséget. A mezőgazdasági gépekkel kapcsolatban megemlítjük, hogy a mesterséges trágyaneműek bevitele az utóbbi években óriás alatt emelkedett. Ugyanis csupán Rigán keresztül 1887-ben 646,674 pudot, és már 1892 ben 1,320,156 pudot importáltak. Ebből legnagyobb mennyiségben superphosphátot, phosphátkövet és thomassalokat vittek be. —b. Vasúti és közlekedési ügyek. (A kocsi raksúly szerinti kihasználásának kérdése és helyes megoldása. — Könnyítések az áruforgalomban.) Egyik közelmult czikkünkben tárgyalva az uj üzletszabályzat határozmányait a némely áruknál (a díjszabás I. része szerint C és a II. külön díjszabásba tartozó áruk, valamint ömlesztett állapotban (a la rinfusa) szállítandó gabona) a kocsi raksúlya szerint kötelezőleg fizetendő vasúti szállítási díjat, illetve ennek jogosultságát a következő hasonlattal bizonyítottuk a nélkül, hogy a kérdés további fejtegetésébe bocsájtkoztunk volna. Ha X. Z. faluból N. városba egy szekeret küld, hogy onnét 3 métermázsa vasat hozzon, akkor a fuvarosnak nem a 3 métermázsa vas után fogja a fuvardijat fizetni, hanem az egész kocsi utáni fuvardijat, akár többet hozatott volna azon. Máskép áll azonban a dolog akkor, ha a fuvarossal megegyezünk avagy szerződést kötünk az általa szállítandó tárgyak súlya utáni fizetésre nézve. A fenti példát ide alkalmazva, az első esetben fizetünk a fuvarozásért pl. 3 frtot. Míg a második esetben, midőn nem a szekér használata, hanem az azon szállított fuvar súlya képezi a fizetendő díj egységét, métermázsánként 50 kr. alapul vétele mellett fizetnénk csak 1 frt 50 krt. Hiába követeli a fuvaros a szekér használata utáni viteldíjat, az nem jogosult, mivel súly utáni fizetségre történt a megállapodás. Így vagyunk mi a vasúttal is. Az egyes vasutak helyi díjszabásai valamint a köteléki díjszabások is a kocsirakományban szállítandó árukra súly szerinti díjtételeket állapítanak meg, kikötvén ezelőtt azt, hogy ezen díjtételek csak az esetben fognak alkalmaztatni, ha legalább 100 mtzmázsa rakatik egy vasúti kocsiba. Az új üzletszabályzatból kifolyólag a díjszabás I. része szerint, melyet az osztrák-magyar monarchia területén létező vasutak mint közös határozmányokat elfogadtak, a jelen czikk elején említett áruosztályozásába tartozó árukért nem elégszenek meg az egy kocsiba rakott 100 métermázsás súlylyal, hanem amennyiben a kocsi rakodási súlya nagyobb volna, például 113,125, 150 métermázsa, az utóbb említett súlyokért tartozik a szerződő fél a vasúti viteldíjat fizetni még akkor is, ha a kocsiba kevesebbet rakott volna. A díjszabási határozmányok szerint meghatározott raksulylyal bíró kocsik rendelkezésére bocsájtását a szállító nem igényelheti. Ha tehát valaki 100 mtzmázsa burgonyát akar feladni és a vasúttól egy ily raksúlyú kocsit kér, sőt egy ily kocsi kiállítását előleggel önmagának biztosít is és a vasút ezt rendelkezésére nem bocsájtja, hanem ennél nagyobbat, a felhozottak daczára, a nagyobb raksúlyú kocsi után lesz a viteldíj kivetve. De ha a feladó részéről sem a kocsi térfogata, sem annak raksúlya nem használtatik ki, a vasútintézet jogosítva van az illető kocsiba más árukat hozzárakni. Ebből láthatjuk, mily önkényes részrehajlósággal állapította meg a vasút a kocsirakományban szállítandó áruk viteldíját. Kétféle mértékkel van ez esetben az igazság mérve, a vasút a kocsit más áruk hozzárakásával kihasználhatja akkor, midőn ezt a szállító nem tette, de ennek daczára a szállító fél a raksúly után fizeti a viteldíjat. Hogy ezen visszás állapot tarthatatlan, azt minden józan gondolkozású ember könnyen beláthatja. A cs. kir. osztrák államvasutak igazgatósága e tekintetben méltányosabb mint a monarchia területén létező többi vasúti igazgatóságok bármelyike, mert oly esetben, midőn a szállító fél pl. 100 métermázsás kocsi kiállítását kéri és ennél nagyobb raksúlyu kocsi pl. 150 métermázsás lesz annak rendelkezésére bocsájtva, vasutvonalán nem a nagyobb, hanem az általa kiállíttatni kért kocsi raksúlya után szedi be a viteldijat. Újabban a m. kir. államvasutak igazgatósága is kezdi belátni, hogy fanemü küldeményeknél (lécz, zsindely, puhafa, deszka) sok esetben egy 113, 125 avagy pláne 150 méter mázsás raksúlyú kocsit lehetetlen a kocsi rakodását megengedett magasságon túl (Ladeprofil) kihasználni, miért is június elejétől ily kocsiknál ez utóbb említett okból a kocsiba rakott tényleges súly után, augusztus 1-től kezdve pedig a rakodás méreteitől eltekintve általában a tényleges súly, de legalább 100 mtzmázsa után követeli a viteldíjak fizetését. Úgy látszik, hogy ezen utóbbi intézkedésre a kényszerűség vitte rá az intéző köröket, mert tudvalevőleg fa nagy mennyiségben lesz exportálva ; az idegen vasutakon sok alagút, viaduct van és igy a tul magasan rakott árukat le kellett rakni, mely árukért a feladókat már csak azon okból sem lehetett felelősségre vonatni és azok költségén a továbbítást eszközölni, mivel ezek úgyis a raksúly után fizették a viteldijat és igy a vasút kénytelen volt a lerakott túlsúlyt egy másik üres kocsiba rakatni és úgy továbbítani, miáltal költsége sokkal nagyobb lett, mint ama látszólagos előny, melyet a kocsiba nem rakott áruért viteldíj czímén beszedett. Nézetünk szerint a helyes, méltányos és igazságos megoldás az volna, ha a vasút a C. osztályba és a 2. külön díjszabásokba tartozó árukra nézve megengedné a feleknek bizonyos raksúlyu, élő állatoknál pedig a meghatározott területű kocsik kiállítására irányuló kívánságukat és azokat teljesítené. Amennyiben nagyobb raksúlyu avagy területű kocsikat ad rendelkezésre, a viteldíj nem ezen, hanem a szállító fél által kiállíttatni kért raksúly, illetve területkocsi után fizettetnék. A vasút jogosítva volna az így ki nem használt kocsikat azok raksúlyáig, illetve területéig, más áruk hozzárakásával kihasználni. A szállító fél által fedett kocsiban a kocsi raksúly, illetve terület mérvéig kihasznált kocsikra nézve jogosítva van — minden további engedély kérés nélkül — 331 Köztelek, 1893. szeptember 13.