Köztelek – 1893. 52-104. szám
1893-11-08 / 89. szám
zékkel történt összehasonlítás után ismeretes. De az egyes tejtermelők nem csak a központi tejcsarnoknak, hanem más egyéneknek is küldik tejeiket, mely körülménynél fogva az elcserélés nem tartozik a ritkaságok közé. Azon körülmény, hogy a tej küldője állítja ki a szállítólevelet három példányban, a vasúti kezelést nagyon megkönnyíti, mert az egyes fuvarlevelek viteldíjának kiszámításától a feladó állomás, a leadó állomás pedig a tömeges utánszámításoktól föl van mentve. A viteldíj fizetése dolgában annyiban jobbak a mi viszonyaink, amennyiben a szállított tej minimális mennyisége kikötve nincsen, a fizetendő legcsekélyebb illeték nagysága nincs kimondva, a hitelezési viszony megszűnésének módja időhöz kötve nincsen. Egyebekben alig van eltérés. Nálunk még kívánatos volna, különösen nagyobb távolságoknál, olcsóbb viteldíjat engedélyezni, mert a közes vidék tejtermelése maholnap a fővárosnak tejjel való ellátására elégtelenné válik. * * * Többször említettük e lapok hasábjain, hogy az Ausztria-Magyarország mindkét kereskedelemügyi minisztériumához számos testület adott be panaszt az új vasúti üzletszabályzat ellen. Ezen panaszok tárgyalása a vasútigazgatói értekezletnek és ez után bizottságoknak lettek kiadva. A bizottságoknak az új üzletszabályzat póthatározmányai és a díjszabás I. rész egyéb rendelkezési, valamint a kezelésre vonatkozó utasítás ellen tárgyalt javaslatokkal a szeptember 21. és 22-én Bécsben tartott közös vasútigazgatói értekezlet foglalkozott és a bizottsági javaslat által hozott határozatokat csekély módosításokkal elfogadta. E határozatok közül csak a legfontosabbakat közöljük : 1. A vasúti kocsik utólagos tarifírozására nézve előírt mázsálási díj elengedése, valamint az üzletszabályzat 53. § ának a kocsik túlterhelése esetén fizetendő pótdíjakra (bírság) vonatkozó póthatározmányának megváltoztatása nem engedélyezhető , mivel a forgalomnak a vonatok bármi okra visszavezethető túlterhelése által veszélyeztetett biztonságának szempontjából teljesen indokolt, hogy a rakodó fél köteles legyen a kocsiknak az időjárás befolyásat vagy az áruknak a nedvesség által bekövetkezhető túlterhelés esélyeit számításba venni. A súlysúly visszaküldésénél azonban, ha a súly megállapítását a fél követeli, de a mérlegelés a feladó állomáson eszközölhető nem volt, a mérlegelő állomáson lerakott túlsúlyért a feladó által elrendelt visszaküldésért azon díjtétel volna számítandó, melyet az áru kocsirakományként fizet. 2. A belforgalomban fizetett illetékeknek részletezése, úgy a feladó vevényeken, mint a fuvarlevél-másodlatokon teljesítendő volna. 3. A feladónak a feladóállomás közvetítésének mellőzésével teendő rendelkezési jogának megváltoztatása nem engedélyezhető, de a feladóállomáson írásbelileg történt intézkedésnek távirati úton való továbbítása annyiban engedhető meg, amennyiben ez által a rendeltetési állomáson az írásbeli intézkedés beérkezéséig az árunak az eredeti címzett részére történő kiadása feltartóztatik, mi mellett azonban a vasutak részére föntartandó volna a jog, hogy az illető távirat hitelessége és helyességéről maguknak a fél költségére szintén távirati úton meggyőződést szerezhessenek. 4. Az elévülési határidőnek megváltoztatására vonatkozó kiadás csakis hosszabb időn át szerzett tapasztalatok után tárgyalható. 5. A kívánság, hogy az áru becslése a küldőre bizassék, teljesíthető. 6. A huszonnégyórai kirakodási határidő megkezdésének kiterjesztése a rendes és zavartalan forgalom fentartása érdekében nem adható meg. 7. A mázsálási illeték leszállítása iránti kívánság nem teljesíthető. Mint ezen határozmányokból kivehető, a vasút azon panaszoknál, melyeknél pénzérdeke nem szerepel, enged, de ott, hol az utóbbiak által bármiképen is érdekeit sértve látja, az egyoldalúlag hozott határozmányoktól el nem tér. Egyébbiránt az 1. ponthoz következők az észrevételeink : Ha a feladó a vasúttól a hivatalos mázsálást nem kéri és a vasút az árut utánmérlegeli, túlsúly megállapítása esetén számítja fel a mérlegelési illetéket, mert azt különösnek tartjuk, hogy a feladó a czimzettet félrevezetni akarja a vasút rovására akkor, midőn a czimzettnek módjában van a suly helyességéről magának a leadó állomáson történő mázsálásnál meggyőződést szereznie. És ha meg is akarná rövidíteni a vasutat, ez nem hagyja magát, mivel utánmázsálja az árut, de ezért ne büntesse meg a feladót a különbletként megállapított súly viteldíjának tízszeresére, mert ez méltánytalan dolog. — Elég, ha beszedi a mázsálási díjat. A túlsúlyért fizetendő büntetés jogosultságát a forgalmat veszélyeztető biztonságával védelmezni és a félnek kötelességévé tenni, hogy ez időjárás okozta befolyásával számoljon, önként elesik, ha a vasút lelkiismeretesen utánmázsál minden egyes vaggont. Ez esetben nem kell attól tartania, hogy az egyes vaggonok csapágytengelyei megmelegszenek, vagy a kocsi hordrugója eltörik miáltal az futó képtelenné válik. Az sem méltányosság, hogy az esetben, ha a hivatalos mázsálást a vasút kéri és mázsa a feladó állomáson nincsen vagy az hasznavehetetlen, hogy ezen esetben a vasút ugyanazon díjtétel alapulvétele mellett, melyet a szóban levő áruért fizetett, visszaszállítja a lerakott tulsust. Igaz ugyan, hogy a vasút az árut a mérlegelő állomásig szállította és így szerinte joga van illetéket beszedni, de más megítélés alá esik ezen kérdés megoldása akkor, ha azt kérdezzük, ki tehet arról, hogy a feladó állomáson mérleg nincsen avagy az hasznavehetetlen ? Nem volna-e kötelessége a vasútnak oly állomáson, hol árut felvesz, ezen áruk megmázsálhatóságáról gondoskodni ? Az elévülési határidőnek meghosszabbítására vonatkozó védelemre részünkről felhozzuk azon körülményt, hogy igen sok gazdaság, mely központilag kezeltetik, a szállítási okmányokat a számadáshoz mellékelve az év végén kapja meg és igy mig a számadások revideáltattak, a fuvardíj helyességének megállapítására csak a második évben kerül a sor és igy ha tényleg megállapíttatik, hogy a vasút kelleténél többet szedett be, ezen többlet már vissza nem kapható, mivel az év lejártával az igény elévült és így a vasút illetéktelenül jut a gazda pénzéhez. A folyó év szeptember hó elsejével új gácsmagyar közös díjszabás lett kiadva gyors- és teheráru küldeményeknek szállítására nézve egyrészt a cs. k. osztrák államvasutak és a Nándor császári északi vasút Vácsország és Bukovinában fekvő állomásairól, másrészt a budapesti állomások közötti forgalomban. Ezen díjszabás az egyes helyi díjszabások díjtételeinek összeadása alapján lett összeállítva, pedig elvártuk volna, hogy úgy az egyik mint a másik vasút, a köteléki díjszabás felállításánál díjtételéből valamit engedjen. A kivételes díjszabásoknál sem voltak az érdekelt vasutak tekintettel a saját helyi forgalmukban érvényben levő tarifákra, mert ezen helyi tételek összeadása alapján igen sok áruczikknek olcsóbb a díjtétele, mint a föntemlített köteléki díjszabásban előfordul. A gazdasági ipar támogatására tudvalevőleg a m. k. államvasutak igazgatósága a saját vonalaira nézve a Szeged és Szőregdre rendelt nyers kenderkóró-küldemények után a II. kivételes díjszabás alkalmazását engedélyezte; ezen intézkedésnél azonban, mit örömmel konstatálunk, nem állapodott meg, hanem kieszközölte, hogy az egyes helyiérdekű vasutak is fönti cikket kedvezményes szállításban részesítsék. Ezen kedvezmény az egyes vicinális vasutaknál eltérő. Így a dunántuli, debreczen-hajdúnánási, debreczenfüzesabonyi és brassó-háromszéki h. é. vasutak a II. kivételes díjszabást; a békésmegyei kisujszállás, dévaványa-gyomai, mátrai, szatmár-nagybányai h. é. vasutak saját vonalaikon az I. kivételes díjszabás kedvezményes szállítását engedélyezték. Mezei, Köztelek, 1893. november 1. Vegyesek. Mai számunk tartalma : oldal Pályázat . 617 Közlemények az orsz. magy. gazd. egyesület köréből. 617 (Meghivó. — Pályázati felhívás. — Nem tagok mint vendégek a szakosztályi üléseken. — Érdij-és alapítványi kamathátralékok. — Állást kereső gazdatisztek. — Gyümölcsvásár. — Az irodalmi és tanügyi szakosztály ülése.) A kísérleti ügy és a mezőgazdasági vegyészeti intézmény. Dr. Kosutány Tamás ... 618 Tárcza. A villamosság a mezőgazdaság szolgálatában. Dr. Bittó Béla _ 618 A csángó-telepek Dél-Magyarországon Meiszner Alajos 621 Kérdések a gyakorlat köréből 622 A faoszlopok vagy czölöpök tartóssá tételének néhány módja 623 A leggazdagabb bortermelő 623 Könyvismertetés ... ... 624 Vasúti és közlekedési ügyek. Mezei ... ... 624 Vegyesek ... ... ... ... 625 Személyi hirek. — Gyászhír. — Kivonat a hivatalos lapból. — A faiskolai pályázatok. — A dohánytermelés az ezredéves kiállításon. — Nem kapunk kötelező állatbiztosítást. — Józan eszme a felsővidéki gazdaság emelésére. — Ménlóbeosztás Mezőhegyesen. — Egan Ede. — Uj széntelep. — A mezőhegyesi méntelep. — A szesznek sulyszerinti kiszámítása. — A debreczeni gazd.egylet. — A Sopron megyei gazdasági egyesület. — Gazdasági reformok Bulgáriában. — állatbiztositás Szerbiában. — Mikorra várható a gabonaárak emelkedése ? — Amerika versenye árpaszállitás terén. — A Sherman-akta eltörlése. — Ilalad az emberek általános biztosításának eszméje. — Apró hirek. Kereskedelem és tőzsde — ... 624 Budapesti gabonatőzsde. — Határidők árfolyama. Élelmiczikkek a budapesti hetivásáron. — Állatvásárok. Szerkesztői és kiartóhivatali üzenetek 627 Személyi hirek. Dr. Major Endre jászárokszállási gyógyszerész és nagybirtokos eljegyezte Farkas Jolán kisasszonyt. — berzsenyi Farkas, sziklai földbirtos leányát, Ida kisasszonyt, eljegyezte Vajda Béla tabi kir. járásbiró. — Füzesy Lőrincz birtokos leányát, Margitkát, eljegyezte Végh Lajos váczi püspöki uradalmi gazdatiszt. Szauwetter József baksai földbirtokos Nagy-Kanizsán, oltárhoz vezette Eperjesy Sándor ügyvéd leányát, Rózát. — Kis Antal vésztői fiatal birtokos, örök hűséget esküdött Koczinszky Ilona kisasszonynak. — Köd Mihály, ercsű földbirtokos, eljegyezte Véber Emma kisasszonyt. — Kunkel Imre, a budapesti központi tejcsarnok szövetkezet üzletvezető igazgatója ez állásról, melyet 9 évig az igazgatóság nagy megelégedésére betöltött, leköszönt. Tevékenységét ezentúl a vajkiviteli társaság szervezésének kivánja szentelni. Helyébe Kortzendorfer Károly, a lévai uradalomnak 30 éven át kipróbált tiszttartója neveztetett ki. Gyászhír. Özv. almási Kovachich Györgyné, szült bajsai Vojnits Klotild Bics-Almáson elhunyt. Kivonat a hivatalos lapból. Állatjárványok. Lépfene 218 k. 290 u. Veszettség 116 k. 136 u. Takonykór és bőrféreg 175 k. 259 u. Száj-"és körömfájás 84 k. 981 u. Ragadós tüdőláb 82 k. 201 u. Himlő 29 k. 58 u. Tenyészbénaság és hólyagos kiütés 7 k. 11 u. Rükker 43 k. 141 u. Sertésorbáncz 125 k. 824 u. Bivalyvész 11 k. 20 u. A faiskolai pályázatok felett, melyeket a „Magyar Földhitelintézet" tűzött ki, faiskolákat kezelő vagy a fatenyésztéssel foglalkozó oly néptanítók, valamint a községi faiskola kezelése mellett a népiskolákban a fatenyésztést tanító oly egyének és kertészek részére, kik a gyümölcsfatenyésztés előmozdítása s jelesen a lakossággal való megkedveltetése és terjesztésében figyelemre méltó eredményeket érnek el, a napokban történt végérvényes döntés. A pályázatok fölött az O. m. g. e., az országos kertészeti egyesület tagjaiból és a földmivelési minisztérium gyümölcsészeti biztosából álló bizottság döntött s a dijakat a következőknek itélte oda: u. m.: I-so 300 frtos dijat Steierlein Gábor, Kőszeg, (Vas megye), Il-ik 200 frtos dijat Tóth Sándor, Perlak (Zala), 111-ik 200 frtos dijat Drégely Kálmán, Mélykút (Bács-Bodrog), a 100 frtos dijakat pedig Bella Antal,Babindái (Nyitra), 625