Köztelek – 1895.53-104. szám
1895-11-13 / 91. szám
1804 Dr. Czakó Kálmán: A mezőgazdaság amúgy is kevés bajnokainak egyik leghisebbikét tettük a napokban örök nyugvóhelyére. Dr. Czakó Kálmán zajtalan működését a nagy közönség csak az általa létesített művekben tapasztalta s a magyar mezőgazdaság szolgálatában szerzett érdemeit csak azok ismerték, kik vele szorosabb és sűrűbb érintkezésben voltak. Mint szegény családból származott ifjú saját szorgalma és munkálkodása által küzdötte föl magát arra a díszes állásra, amelyet a budapesti magvizsgálóállomás élén és az állatorvosi akadémia tanári székében elfoglalt s ahol betöltött működése a legutóbbi időben az uralkodó által is külön kitüntetésben részesült. A magvizsgálás ügyének rendezése, a hazai magvizsgáló-állomások rendszeresítése az ő nevével egybekapcsolván, de legnagyobb érdemei közé számítható a heremagvak vizsgálatának és plombozási eljárásának a külföldi eljárásokat is felülmúló, szigorú, pontos és megbízható megállapítása. Mint tanárt és a magvizsgáló-állomás vezetőjét tántoríthatatlan jellemesség, vasszorgalom, végtelen ügyszeretet jellemezték. Mint embert szívélyes modora, szerénysége és magas miveltsége tették kedveltté. Czakó elhunyta méltó részvétet érdemel. Az ő egész életpályája a munka dicsérete, melyért neki csak halála után jut az igazi elismerés osztályrészül. Nyugodjék csendesen. * Telegdi dr. Czakó Kálmán született 1843 deczember 7-én Hernád-Németi zemplén megyei községben, hol atyja János földbirtokos volt. Elemi iskolai oktatását szülőfalujában nyerte. Az algimnáziumot Miskolczon, a főgimnáziumot pedig Sárospatakon végezte. Már ekkor felébredt az ifjúban a természettudományok iránti előszeretet, azonban vagyoni viszonyai nem engedték meg, hogy e térem tanulmányait megkezdhesse, kénytelen volt tehát vágyainak betöltését későbbre halasztani s igy megmaradt továbbra is a sárospataki főiskolában mint akadémiai, illetőleg theologiai hallgató s csak miután innen a reformált vallásuaknál szokásos 3 éves iskolatanitóságra kiment s e 3 évet a gávai (Szabolcs megye) református egyházban mint iskolatanitó és orgonista töltötte, juthatott abba a helyzetbe, hogy az orvosi és a természettudományokat a budapesti egyetemen hallgathassa. Tanulótársai közül ezidőben is már annyira kiválott, hogy harmadéves orvosnövendék korában egy kórboncztani munkáját pályadíjjal jutalmazták. Egyetemi tanulmányainak befejeztével 1870. november havában orvostudori oklevelet nyert. Fényes tehetsége és vasszorgalma abban lelte meg gyümölcsét, hogy csakhamar kinevezték a kolozsvári orvos-sebészi tanintézet kórboncztani tanszéke mellé tanársegédnek, ahol e minőségben 1875. szeptember végéig olyan sikerrel működött, hogy főnöke dr. Arányi Lajos a kórboncztan tanára, őt a budapesti egyetem kórboncztani tanszékének tanársegédi állására a legmelegebb szavakkal, mint jeles, fiatal és szakmájában, a kórboncztanban s az ezzel járó törvényszéki orvostanban igen jártas tudóst, s ezenkívül mint a valódi humanizmus emberét is ajánlotta. A budapesti egyetemen töltött tanársegédi évek alatt egy ideig a gyermekkórház bonczolója is volt. A fiatal tudós azonban nem elégedett meg azokkal a már is gazdag ismeretekkel, amelyeket hazájában szerezhetett, úgy, hogy az 1872-ki év végével már a külföldön találjuk őt, ahol állami ösztöndíj élvezete mellett az állatorvosi tanintézeteket és egyetemeket látogatta meg. Húsz havi tanulmányútjából oly kiváló képzettséggel tért haza, hogy 1874-ben a budapesti állatorvosi akadémián mint a növénytan, kórboncztan és gyógyszertan tanára nyert alkalmazást. E tantárgyakat — az utóbbi években a kórboncztan kivételével — a mai napig elő is adta. Tantárgyainak mindegyikével lelkesen foglalkozott, minek nyoma maradt nemcsak az állatorvosi akadémia előadásaiban, hanem az állatorvosi természettudományi és gazdasági egyesületekben tartott nyilvános előadásaiban is, valamit a természettudományi, orvosi és mezőgazdasági szaklapok hasábjain megjelent számos czikkeiben és nagyobb dolgozataiban is. Az elhunyt tudós ismereteit és tapasztalatait a katedrán kívül azon számos egyesületben is, melyeknek tagja volt, a közügy számára mindenkor érvényesítette. Maradandó érdemeit hirdetik továbbá, a budapesti állatorvosi akadémia növénytani, kórboncztani és gyógyszertani gazdag gyűjteményei is. Akadémiai tanári állásának elfoglalása alkalmával, három tantárgya közül csupán a növénytanban nem érezte magát elég erősnek, ez éppen azért érdemel különös felemlítést, mert érdeméül kell kiemelni azt, hogy ebbeli tanulmányait kipótlandó oly vasszorgalommal feküdt neki e tudományág tanulmányozásának, hogy ma már botanikusaink sorában az ő neve az elsők között áll. Oly szenvedélyévé vált a tudománynak szeretete, hogy később az ő neve elsősorban, mint botanikusé lett ismeretes. Utolsó napjaiban még kórágyán is kedvencz növényiéit akarta rendezni. Bámulatos rövid idő alatt szerzett botanikai ismeretei azáltal nyertek elismerést, hogy midőn az országban 1881-ben magvizsgáló-állomásokat állítottak fel, ő reá bízták a vezérszerepet nemcsak azok szervezése körül, hanem ezen intézetek legnagyobb és legfontosabbjának vezetését is, az ő biztos és ez ügyben jártas kezébe tették le. Tizenöt esztendeig vezette a budapesti magvizsgáló-állomást. Ezen hosszú idő alatt főképp arra törekedett, hogy az intézet a gyakorlati gazdálkodás igényeinek megfelelő irányban fejlődjék. Ezért főképp a hereféle magvaknak kereskedelmét iparkodott helyesebb irányba terelni; elérte pedig ezt azáltal, hogy a hereféle áruk plombozását honosította meg és fejlesztette, ami tudvalevőleg az intézet legfontosabb ténykedése. E közben folyton kedvencz szenvedélyének, a tudományos botanikának élt, beutazta az ország jórészét, tanulmányozta a növények gazdag országát szünet nélkül, hangyaszorgalommal gyűjtötte a növényeket s magvakat. És hagyott is hátra olyan gazdag, mintegy 3000 fajból álló maggyűjteményt, melynek Európában párja nincsen s ez mind egy szemig az ő munkás kezének gyűjtése. Az intézeti herbáriumot ugyancsak személyes gyűjtései továbbá külföldi botanikusokkal való nagy összeköttetései folytán csere útján mintegy 12.000 fajra szaporította fel. Az a vasszorgalom, melyet különösen gyűjteményei összeállításában kifejtett, anynyival is inkább nagyrabecsülendő, mert az utóbbi években sokat szenvedett régi tüdőbajában és szembajokban. Hiszen egyik szeme is tudományos vizsgálatoknak esett áldozatul és még sem engedett munkásságából egy hajszálnyit sem, nem ismert hivatalos órát és még a késő esti órákban is nagyító üveggel szenvedélyesen búvárkodott kedvenc növényei között. Ámde a test végre nem győzött lépést tartani nemes törekvéseivel. Ez év elején a súlyos kór már csaknem végkép megfosztotta őt gyönyörétől, a munkától. A tavaszi hónapokban Lussin-Piccolo tengeri klimatikus gyógyhelyen keresett üdülést, amelyet sajnos nem talált meg, annak daczára a múlt iskolai év végén és még ennek kezdetén is iparkodott tanári hivatásának megfelelni, úgy, hogy szeptember havában még néhány előadást is tartott az állatorvosi akadémián. Ekkor azonban ereje végkép elhagyta, a betegség súlyos volta ismét ágyba fektette, a honnan nem is kelt fel többé s e hó 8-án a halál megszabadította őt a szenvedésektől, a tudományt pedig megfosztotta egyik,leghívebb és legjelesebb munkájától. Érdemeinek elismeréseül ő felsége 1893-ban a kir. tanácsosi czimet adományozta neki. A legfelsőbb elismerésen kivül most midőn megvált közülünk, érdemeinek jutalmazása megható módon nyilvánult: tisztelőinek, tanítványainak, barátainak, tudós társainak és a működése teréül szolgált tudományos egyesületek és testületek küldötteinek nemcsak koszorúi borították koporsóját, de azok személyes megjelenésükkel is kifejezték kegyeletüket és elismerésüket a végbucsunál. Dr. Czakó Kálmán. KÖZTELEK, 1895. NOVEMBER HÓ 13. 91. SZÁM. 5-IK ÉVFOLYAM. LEVÉLSZEKRÉNY. Kérdések. 477. kérdés. A gazdaság, mely vezetésemre van bizva meglehetős nagy, igy ennek megfelelőleg az ököriga mellett 40 drb, részben angol félvér igáslovam van. Ezekből egy hónappal ezelőtt 1 drbantraxban elhullott, két hét előtt, s tegnap meg tegnapelőtt ismét egy-egy. Én minden telhetőt megtettem már az első elhullás után, s most e baj újbóli kitörésekor főtisztem gondatlansággal vádol és egy alkalommal a kár megtérítésével is fenyegetett, miután a dolgot gondatlanságomnak véli betudni. Tartozom-e kártérítéssel, és okolható vagyok-e a kárért? M. Á. 478. kérdés. Szőlőmet szénkénegezni akarván, beküldtem a budafoki vinczellérképző-iskola igazgatóságához egy üres tar-