Köztelek – 1898. 1-52. szám

1898-04-19 / 32. szám

59. Természetes, hogy a fedeztetési állomások számának a szaporítása most már lassanként elérte tetőpontját. Egy-egy fedeztetési állomás fentartása aránylag nagy áldozatába kerül az államkincstárnak, úgy­hogy most, amikor az országban elég sű­rű csoportokban vannak elhelyezve ezek az állomások, főleg csak arra irányulhat a törekvés, hogy egyes már meg­levő állomásokon, ahol a viszonyok ezt kíván­ják, a mének száma emeltessék. Úgy értesülünk, hogy az országos lóte­nyésztési ügy vezetősége ezenkívül egyéb üd­vös újításokkal akarja orvosolni ama bajokat, melyek a helylyel-közzel még előforduló mén­hiány által okoztatnak. A magántenyésztőknek bérbeadott állami mének száma a múlt évi 207 darabbal szem­ben 1898-ban csak 186 ra rúg, tehát 21-el apadt. A bérmének száma egyáltalában apad­ó­félben van néhány év óta, amikor 250 dbban elérte volt tetőpontját. A ménbérleti rendszer igen sok hasznosat teremtett a nagyobb te­nyésztés körében; a bérmének számának apa­dása azért korántsem jelent hanyatlást, hanem inkább annak a jele, hogy sok nagyobb te­nyésztő ma már maga szerzi be a szükséges méneket, főleg az angol telivértenyésztésből. Fajták szerint a méntelepekben levő állami mének a következőképp csoportosultak: Tehát min­dnütt emelkedést látunk a létszámban, csak a Gidran, a lipiczai és a norfol­d fajtánál van némi apadás, mely két elsőnél onnét eredhet, hogy az illető törzs­tenyésztések már nem egészen oly nagy ter­jedelemben űzetnek, mint régebben, a norfolki vér pedig kihalófélben van az állami méntele­peknél, mivel hazánk viszonyaihoz mérten annak kultiválása nem bizonyult előnyösnek. A­mi a mének proveniencziáját illeti, 410 mén a kisbéri ménesből, 347 Bábolnáról, 828 Mezőhegyesről és 180 Fogarasról szárma­zik; azonfelül 866 db vásároltatott mint tel­jesköru, 315 mint egyéves csikó. Látszik te­hát, hogy a magántenyésztésnek is nagy része fut már a ménprodukczióban. Egészben véve tehát nincs mást kívánunk, minthogy a viszo­nyok kellően kedvezzenek a mostani fedezte­tési idénynek és hogy a jó anyag, ami az áll. lótenyészintézetek ményeiben konczentrálódik minél szaporábban elterjedjen az ország ló­tenyésztésében. Kis Mihály, tehát 1898-ban 1897-ben 1898-ban Angol telivér 317 311 - 6 Angol félvér 1200 1159 -41 Arab telivér 27 26 - 1 Arab fajta 340 339 - L 1 Nonius . 482 470 +12 Gidran . . 257 269 -12 Norfolki . 6 9 - 3 Lipiczai . 215 221 - 6 Nori . . 106 94 +12 GAZDASÁGI ÁLLATTAN. Rovatvezető: Jablonowski József. Riczinus műtrágya mint rovar­irtó szer. A riczinus pogácsát vegyelemeztetvén, miután az 5-39% nitrogént, 1­ 01% kálit és 2­03 foszforsavat tartalmazott, ezzel mint mű­trágyával 1898. év tavaszán kísérletet tettem és egy huszholdas táblát négy részre osztva, két ötholdas parczellát riczinus műtrágyával hintettem be. Meggyőződést akarván szerezni arról, hogy az elhintett műtrágya jól aláfogásoltatott e, né­hány nappal az elhintés után bejártam az egész táblát. A műtrágyázott parczellákon mindenféle rovarokat találtam megdögölve, míg ellenben a be nem hintett ötholdas részleteken a verő­enyes meleg időben vígan futkároztak a külön­éle hasznos és kártékony rovarok. KÖZTELEK, 1888. ÁPRILIS HÓ 20 32. SZÁM. 8-IK ÉVFOLYAM. Ezen tapasztalat vezetett azon gondo­latra, hogy a riczinus műtrágyával, mint rovar­irtó szerrel, kísérleteket tegyek. 1896. évben saját árpa- és zabvetésemnél védekeztem a Lema melanopus ellen, mely e vidéken évről­évre jobban terjed és amely ellen eddig en­tomoktin és thanatonnal védekeztünk több­kevesebb sikerrel és költséggel. A riczinus műtrágyát lisztté őröltetve a Lemától ellepett foltokat és azok környékét korán reggel, mig a harmat fel nem száradt, kézzel jól behin­tettem. Az elhintést követő napon alig lehetett találni egy-két élő példányt, a többi mind el­pusztult és a vetés meg volt mentve. 1897. év tavaszán szomszédomnak — Leposa Józsefnek — tizholdas repczetábláját oly nagy mértékben ellepte a hernyó, hogy azt kiszántatni szándékozott. A r­czinus műtrá­gyával megkísértett védekezés itt is meglepő eredményre vezetett, nemcsak a hernyó pusz­tult el tőle, de az esőzések által a talajba be­lúgozott műtrágyától az elhintés időszakában a földbe vonult és a bogárrá való átalakulás stádiumában lévő álcrák is eldöglöttek, úgy, hogy a repete 81­2 métermázsa termést adott akkor, amidőn a szomszédos területeken lévő repezevetések a hernyó- és bogárkárok folytán egy-két métermázsát szolgáltattak. Hasonló sikerrel védekeztünk 1897. év tavaszán a Lema melanopus ellen nálam, to­vábbá Varga Imre, Pósta Mihály, Vinczennel és több kisebb bir­tokosnál. Jablonowski József, a m. kir. rovartani állomás vezetője, kit e kí­sérletekre meghívtam, egyéb elfoglaltsága miatt későn érkezett, ugy, hogy csak a védekezés eredményét tekinthette már meg. 1897. év őszén a temesmegyei gazdasági egylet mintatelepén folytatták a kísérleteket a reperehernyó és a bogár ellen, szintén sikerrel, amennyiben az elhintés után három napra az inficziált foltok a hernyó és bogártól teljesen megtisztultak. Tekintve, hogy az évről-évre ismétlődő és nagyobb mérveket öltött ilynemű pusztítá­sok miatt a repere termelését igen sokan egé­szen abbanhagytuk és a tavaszi árpának ter­melését is szűkebb térre szorítottuk, így aztán hiszem, jó szolgálatot teszek gazdatársaimnak, ha rá­irányozom figyelmüket a riczinus műtrá­gyára, mint rovarirtó szerre, melynek alkalma­zása a lehető legegyszerűbb, amennyiben egy gyakorlott vetőember képes óránkint egy hold­nyi területet vele jól behinteni, és miután 100 kiló belőle egy holdra elegendő és rovarirtó tulajdonsága mellett mintegy négy forintnyi műtrágyaértéket is képvisel, így azt ajánlom, hogy vele még a tavaszon minél többen és pedig minden kártékony rovar ellen kísérletet tegyenek. Meg kell még említenem, hogy a múlt évben vetésemet ellepte a földibolha, ezt is behintettem riczinus műtrágyával és azonnal megszűnt a bolharágás, a Vadászerdő község­­ben létesült riczinusolajgyárban alkalmazott munkások pedig kertiveteményeiket, nevezete­sen a káposztaféléket mentik meg a bolháktól a riczinustrágyaliszttel való behíntés által. Morczy István: Bosnyák mező­gazdasági oktatás. A bosnyák-herczegovinai országos kormány kezdettől fogva különös súlyt helyez a mező­gazdaság érdekeinek az istápolására. Egészen helyes törekvés ez, mert a lakosság jövedelmi forrása főképpen az őstermelés. A megszállás idején az állatállomány a legjobb úton járt a teljes elsatnyulás felé, a földmivelést pedig Noe idejére emlékeztető kezdetleges módon űzték a jó bosnyákok. Ilyen körülmények között első­sorban azon kellett igyekeznie az országos kormánynak, hogy a modern gazda­sági ismereteket terjeszsze az országban. A mezőgazdaság emelésére rányuló tervszerű akc­iónak ez lényeges részét képezi. Ezt a czélt szolgálják a kincstári mezőgazdasági állomások Butmiron, Livnón, Modricson és Gackon, ahol mindenütt az illető vidék körül­ményeihez alkalmazott mintagazdaságot rendez­tek be, példaadás végett, azon kívül évenként 12—12 parasztfiút képeznek ki a szükséges gyakorlati és elméleti ismeretekben ; a kincs­tári gyümölcsészeti és szőlészeti állomások Derventben, Lasztván és Mosztárban; a baromfi­tenyésztő intézet Prjedorban és a kincstári gyümölcsfaiskola Travnikban s az országos külön­böző vidékein berendezett paraszt-mintagazda­ságok. Most azután további lépés történt ebben az irányban a mezőgazdasági oktatás rendszere­sítésével a népiskolában. Ennek czélja, hogy a paraszt gyermekek már ifjú korukban meg­tanulják, miképpen kell majd okszerűen gazdál­kodniuk apáik földjén. Az oktatás egészen gyakorlati jelleggel bír, és ment bármely fö­lösleges elméleti tehertől. A 3. és 4. osztály tanulói, akik rendesen jól kifejlődött fiuk, a nyári félév alatt rendesen kétszer gyakorlati útmutatást nyernek a földmivelésben, míg he­tenkint egy óra folyamán elméleti oktatást kaphatnak a legszükségesebb tudnivalókból ; a téli félév alatt hetenként egy órát fordítanak az elméleti előkészítésre a nyári munkához. A gyakorlati kiképzést szintén a legszükségesebbre szorítják, és­pedig a föld megmunkálását, a talajjavítást, a trágyázást, a vetőmag váltó­gazdaságát, a vetés védését és gondozását, a cséplést, a termés betakarítását, a takarmány­termelést, a gyümölcs-, a szőlő- és a zöldség­félék termelését ölelik föl. Megtanítják továbbá a fiatalokat arra, miképpen bánjanak a házi­állatokkal a legelőn, betegség esetén, az istálló­ban ; a tejgazdaság, a méhészet és a selyem­hernyó tenyésztése is ott van a programmon az egyes vidékek szükséglete szerint. A gyakorlati kiképzés lehetővé tétele vé­gett minden népiskola mellett mintaparasztgazda­ságot rendeznek be, ami arra is jó lesz, hogy a környék parasztgazdáit a helyes útra fogja te­relni a gazdálkodásban. A tanítókat egyelőre a modricsi mezőgazdasági állomáson tartott hat hetes tanfolyam képesíti arra, hogy a mezőgazdasági ismereteket az imént vázolt keretben terjeszthessék a fiatalság között; a szerajevói tanítóképző intézetből ezentúl kike­rülő tanítók pedig mind kellőleg elő lesznek készítve a mezőgazdasági oktatásra is. Az új rend az 1897/8. tanév elején lépett életbe és alapos a remény, hogy igen jó eredményt fog szülni. (pl.) Bereczki Máté emlékszobrának leleplezése. A hazai gyümölcstenyésztés első apostolának és a legnagyobb magyar pomo­­lógusnak a budapesti m. kir. kertészeti tanintézet kertjének egyik kies helyén eml­­ékszobrot emelt a kegyeletes közadako­zás. A szobor megalkotására a mozgalom Molnár István kir. tanácsos kezdeménye­zésére 1996 februárjában indult meg s rövid idő alatt az egész ország területé­ről akkora összeg gyűlt egybe, hogy ab­ból Bereczki Máténak egy díszes mell­szobra volt felállítható. E szobor nem lép fel nagy igényekkel. Hisz Bereczki, akit ábrázol, maga a megtestesült sze­rénység vala­­kit nagy munkájában nem a feltűnés, vagy dicsőség vágya, hanem egyedül a gyümölcsészet iránt táplált lelkes szeretete vezetett. A szobor mégis mint az első magyar pomológus iránti kegyelet jelképe ékesen bizonyítja a ma­gyar közönségnek nemcsak az érdemes

Next