Köztelek – 1900. 1-50. szám
1900-03-14 / 22. szám
424 ményeket szülhet, amelyek az ország közgazdasági haladásának előmozdítása mellett, az egész javára is szolgálnak. Id. Luczenbacher Pál szegény és egyszerű szülőktől származva ugyan, kitűnő nevelésben részesült és képességeit, tanulmányait az üzleti élet körében értékesítvén, ezáltal nemcsak óriási vagyont szerzett, hanem egyúttal módja volt jótékonysági hajlamait nagy mértékben kielégíteni és az ország közgazdasági fejlődését előmozdítani, minek következtében a közélet terén is a legkiválóbb tekintélyek közé emelkedett. Ő a vagyont, melyet saját munkájával gyűjtött, eszköznek tekintette, hogy családját a közpályán való működésre képessé tegye. Ő maga élete végéig a legszerényebb igényekkel bírt és jóformán magas korának legutolsó évéig a folytonos munkának volt embere. Nagy munkaképessége, hazafias áldozatkészsége, világtapasztalatai, széles körű miveltsége általános elismerést szereztek számára és a királyi kegynek sugarait is reávetették, midőn előbb a magyar nemességet, később pedig a főrendiházi tagságot nyerte meg. Élete folyása egyike a legérdekesebbeknek és legváltozatosabbaknak. Saját személyére nézve igénytelen, kényelmet nem ismerő, fáradhatatlan szorgalmú, mértékletes életű, egészséges szervezetű. Állandó törekvése volt, hogy mindenben czélszerű javítást eszközöljön és minél több embernek munkát és keresetet nyújtson. Általános nézet volt felőle, hogy mindenben szerencséje van. Pedig az ő dolgai azért sikerültek mindenkor jól, mert ő bár minden dolgát erélyesen vezette, míg valaminek a sikerét biztosítva nem látta, sokat nem áldozott reá. Az ő kísérletei tehát nem voltak drágák, sikerei pedig biztosak és nagyok lettek. Mint hazafi kivált a szabadságharcában tünt ki, amidőn Szobon a német sereg megérkezte előtt összes hajóit elsülyesztette, hogy a dunai átkelést lehetetlenné tegye és néhány nap múlva a Komárom felszabadítására és a Nagy-Salló felé vonuló magyar seregnek viszont néhány nap alatt hevenyészve oly hidat épített a Dunán, melyen az egész magyar sereg lovassággal és tüzérséggel együtt átkelhetett. A szabadságharcz alatt és után nagy veszteségek érték úgy őt, mint bátyját, Jánost, aki egy évig az Újépületben börtönt is szenvedett. Mint embert a kiváló jóság, szívélyesség és műveltség jellemezték. Jó tanácsaival senkivel szemben sem volt fukar. A közügyekben önzetlenül és buzgósággal vett részt. Egész életében csak barátokat szerzett magának. Az ő egész élete példája a munkásságnak, mely kiváló sikerekkel dicsekedhetik. Nyugodjék békével! Életrajzi adatai a következők: Id. Luczenbacher Pál született Hontmegyében, Szob községben 1818. február hó 15-én. Atyja a Duna, Garam és az Ipoly folyók halászatának bérlője volt. Mint ilyen egyszerű ember volt ugyen, azonban belátta, hogy az iskolázottság és műveltség nélkül gyermekei az életben nagyobb előheladást nem tehetnek s azért két fiának iskoláztatására és neveltetésére viszonyaihoz képest a legnagyobb áldozatokat hozta meg. Pál fia iskoláit Váczon kezdte és Nagyszombaton végezte el. 1835-ben visszatért az atyai házhoz, hogy atyjának akkor már kiterjedt faüzletében tevékeny részt vegyen. Ennek a faüzletnek kezdete nagyon egyszerű volt. A halászatbérlő Luczenbacher a nagyobb és szebb halakat ladikhoz kötött bárkában szállította Budapestre, de hogy a ladikok ne tegyék meg üresen az utat a fővárosig, a szobi jobbágyoktól vásárolt rőzsefával terhelte meg, amelylyel Pesten jövedelmező kereskedést űzött. Ez volt a Luczenbacher-féle faüzletnek az alapja, amely állandóan növekedvén, a legtekintélyesebb üzletté fejlődött ki. Luczenbacher Pál az atyai házhoz, visszatérvén, János bátyjával együtt teljesen a faüzletnek szentelték magukat és pedig míg János a pesti eladásokat eszközölte, addig Pál az üzlethez szükséges faanyagot vásárolta az erdőben. Az 1838-iki árviz sok kárt tett üzletükben, mert nemcsak a raktáraikban felhalmozott fát nagyrészben elvitte, hanem már akkor létezett nagyszámú hajóikból igen sokat összerombolt és elsülyesztett, ők azonban nem csüggedtek és fáradhatatlan tevékenységükkel csakhamar pótolták a szenvedett károkat. A két testvér atyja 1845-ben visszavonult az üzlettől s azt teljesen fiaira bizta, kik azt azontúl még 25 évig együtt folytatták, folytonosan gyarapodva. A szabadságharcz alatt ismét nagy veszteségek érték őket, de fáradhatatlan tevékenységük ezt csakhamar kipótolta és rövid idő alatt tevékenységüket még szélesebb körben új vállalatok felkarolásával érvényesítették. Hajóépítő-gyárat, gőzfürészt, gőzmalmot, téglagyárakat, mészkemenczéket, trachit-kőbányát építettek, szőlőket telepítettek, borkereskedést alapítottak. Ezenkívül 1854—60-ig Gregesen társaságában megépítették a tiszai vasutat Szolnoktól Püspökladányig és Debreczentől Nagyváradig, továbbá az oravicza-aninai hegyipályát, a déli vasutat Budától Kanizsáig, Szegeden a szőreghi töltést és az ujszőnybrucki vasútvonalat. Luczenbacher Pálnak különösen nagy érdemei vannak a dunai hajózás fejlesztése terén. Ő volt ugyanis az első magyar vállalkozó, aki személyszállító gőzhajót építtetett s az ő , Szent István" hajója volt az első magyar személyszállító gőzhajó, mely Esztergom és Budapest között naponkint közlekedett. Ezt a hajóját több más hajója követte, melyek Budapest és Mohács között közlekedtek s ezekkel az osztrák Duna-gőzhajós társaságnak egészséges versenyt keltvén, a gőzhajózás megolcsóbbodását idézte elő. Ezen a téren azonban a legnagyobb érdeme az, hogy ő kezdette meg a Dunán a teherhajóknak gőzhajókkal való vontatását, amit addig lovakkal végeztek és ő teremtette meg a margitszigeti hajózást is. Luczenbacher egész életében szeretett tanulni s ezért jóformán minden évben nagyobb külföldi utazásokat tett. Ezek közül kivált az, amelyet 1871-ben az északamerikai Egyesült Államok területén tett. Jótékonysága az öreg urnák általánosan ismeretes volt. Az ő szorgalmának gyümölcsét a köz- és jótékonyczélú egyesületek is élvezték, a szegényeket, ügyefogyottakat anyagilag segélyezte, árvaházakat, kórházakat, iskolákat nagymértékben segélyezett, Szobon óvodát, iskolákat és árvaházat alapított. Az ő tevékenységének és közügyek iránt való érdeklődésének szép példája hogy daczára nagymértékű üzleti elfoglaltságának, a hazai és külföldi nevezetes férfiakkal, akiknek legnagyobb részével ismeretségben állott, a legszélesebb körű levelezést tartotta fenn. Luczenbacher közérdemei elismeréséül Ő felségétől előbb a Ferencz József rend lovagkeresztjét, később királyi tanácsosságot, majd szobi előnévvel a magyar nemességet és végül a Wekerle-kormány idejében a főrendiházi tagságot nyerte. Luczenbacher a mezőgazdaság terén is tevékenyen működött. Hosszú ideig az OMGE. igazgató-választmányának volt tagja, majd midőn a közügyektől teljesen visszavonult, az OMGE. tiszteleti tagjának választotta meg. Az OMGE sírjára egy díszes koszorút is helyezett. Luczenbacher Pálnak családi élete is a legboldogabbak közé tartozott. Feleségétől Plaveczky Alojziától négy fia és egy leánygyermeke született, akik közül István a legfiatalabbik, múlt évben, férfikorának delén hunyt el. Halála f. hó 11-én este Bécs melletti Hütelsdorfban következett be, hová évek előtt a csendes magányba visszavonult. Temetése f. hó 14-én ugyancsak ott megy végbe. Luczenbacher Pál: KÖZTELEK, 1000 MÁRCZIUS HÓ 14 22 SZÁM. 10-IK ÉVFOLYAM VEGYESEK. Mai szállniuk tartalma : Az OMGE közleményei 417 A telepítés kérdéséhez 417 Romlik-e a magyar búza minősége ? 419 Luczenbacher Pál 423 Növénytermelés. A repcze előnövényei között talajon. ... 420 Állattenyésztés. A budapesti XVII. tenyészállatvásár 820 Takarmányozás. A fehérjebőség fontosságáról 822 Levélszekrény. 422 Vegyesek - 424 Kereskedelem, tőzsde- 426 Budapesti gabonatőzsde. — Szeszüzlet. — A központi vásárcsarnok árujegyzése a nagyban (en gros) eladott élelmiczikkek árairól. — Állatvásárok : Budapesti szúrómarhavásár. — Budapesti juhvásár. — Bécsi vágómarhavásár. — Bécsi szurómarhavásár. — Bécsi sertésvásár. — Bécsi juhvásár 427 Halálozás. Ferenczy Zsigmond m. kir. áll. jószágigazgató f. hó 7-én életének 46. évében elhunyt. Kitűnő gazdát vesztettünk el benne, akinek elhunytát barátok és tisztelők széles köre fájlalja. A megboldogult hűlt tetemét f. hó 9 én 87 ág. ev. hitvallás szerint teszik Bábolnán örök nyugalomra.