Köztelek – 1902. 52-102. szám
1902-10-18 / 83. szám
83. SZÁM 12-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1902. OKTÓBER HÓ 18. hozatot sem. Mert ha igaz az, amint hogy igaz és szükséges, hogy a közép- és kisgazdát az apró háziállat tenyésztésének fokozása érdekében támogatni kell, annál inkább támogatásra, segélyre van szüksége az ezeregy nehézséggel küzdő kertgazda és gyümölcstermesztőnek. S amint nemzetgazdasági és szociális politikai országos érdek az állattenyésztés dédelgetése, épen olyan sőt hatványozottabban szükséges fenti okok miatt a gyümölcstermesztésnek legmesszebb menő ösztökélése. No de erről majd a jövő országos mezőgazdasági kiállítás előkészítése idején szólok bővebben; most áttérek a gyümölcskiállítás részletes ismertetésére. A gyümölcskiállítás fénypontját a budapesti m. kir. kertészeti tanintézet kiállítása képezte. Ez volt a kiállítás központja, magva. Azok a szép edényes gyümölcsfácskák, alma, körte, szilva, őszibaraczk, mandola, mogyoró és szőlőgyűjtemény nemcsak gazdagságával és tömegével emelkedett ki magasan, hanem különösen a gyümölcsfajtáknak helyes megnevezésével, csinos, ügyes, ízléses és könnyen áttekinthető csoportosításával vált ki valamennyi közül. Ez a kiállítás élvezetesen szép, tanulságos és követésre méltó mintacsoport volt. Gyümölcsfajtái közül különösen megemlítésre méltók: a 40 almafajta közül a Téli fehér kalvit, Téli arany parmen, Canadai, Landsbergi és Orleansi renetek, az óriási gyümölcsűek közül a Gloria mundi, Bedforshirei, St.Sauveuri kalvit, Sándor czár és a bőtermő Bismarck-almák. 50 körtefajtája közül: Károly Württembergi király, Pitmastoni herczegnő, Lepin jegyző, Clairgean-Tongrei, vaskörte, nemes Cratan, Uj Poiteau, Van Marum és Bosc kobakja, Diel és Arenberg vaskörtéje, Dr. Lucius miniszter, Idaho, Congresszus emléke stb. Őszi baraczkjai közül különösen szépek voltak a Mezőkomáromi duránczi, Gyümölcskertek királynéja, Lindley és az amerikai eredetű Champion. Gazdag kiállítása volt a nagy kőrösi kertészeti egyletnek, körte, alma, szilva és szőlőfajtákban s a megnevezések is elég helyesek voltak. 129 körtefajtát, közülük igen szép Merode esperes, Jodoigne diadala, Angevinei szép, Totleben tábornok, Diel vaskörte stb. állított ki, Széll Kálmán miniszterelnök rátóti kertészete, továbbá szép alma, körte és cserépben nevelt szőlőkollekcziói Dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter dunaörsi uradalma. Tömegére leggazdagabb és igen csinosan csoportosított, nagyrészt jól fejlett kiállítása volt a kistapolcsányi főherczegi uradalomnak, azért a szép őszi napokon felbuzdult benne a vágyakozás és híres kopóinak egyik ükunokájával, a sánta Bokrászszal, amely maga is fogatlan legény volt: kijárogatott az erdőre, nem is annyira vadászni, mint inkább azért, hogy újra elbúcsúzzék „utoljára" a kedves fáitól. Most is így volt s Bokrász már jó ideje maszatolt a cserjésben, anélkül, hogy hangot adott volna. Rafay bácsi ráért, hogy tűnődjék, gondolkozzék, csöndes busongással töltse az időt. Ott volt előtte az út mentén az a barlangos szikla, amelyben egyszer, rossz időben, meghúzódott, s uramfia, egy gombaszedő oláh menyecskét is oda kergetett be a nagy eső ! Már annak vagy huszonöt esztendeje, de azért most is felcsillámszik az öreg vadász szeme a barlang láttára. A bolond barlang nyílása még sohasem tetszett előtte ilyen furcsa formájúnak. Mintha egy nagy száj hangosan kacsagna. Rafay bácsi még a hangot is hallja képzeletében s ijedten fordul másfelé. Szerencsére történik valami. — Nyif-nyaf-nyaf! nyaf-nyaf! . . . hajt a kutya, — még pedig szemre. Hallani nagy igyekvéséből, mivel csakhamar alább hagy. Mire Rafay bácsi lekapkodja a puskát a nyakából, a nagy mennykő hegyi nyúl már át is vált előtte a keskeny erdei úton. „Szented ne legyen!" — sóhajt az öreg ur s visszaereszti a fajtát azonban — sajnos — részben helytelenül voltak megnevezve, amin segíteni nagyon kívánatos. , Kevés, de igen szép és helyesen megnevezett gyümölcsöt hozott fel Bács-Almásról Teleki József grófné és Forster Géza Újvidékről, ki mint jury-tag versenyen kivül állott, akiknél a legszebb Ananász zenei, Téli fehérkalvil, Londoni pepin, Parker pepin és Sikulai almák, Vienne diadala, Napoleon és Sterckman vaskörték, Lord Palmerston és Elberta őszibaraczkok voltak gyönyörű példányokban bemutatva. Szép alma-, körte- és szilva-kiállítása volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye gazdasági egyesületének. Csárics Adolf Győrből szép, válogatott gyümölcsöt, köztük igen szép Erdei vajkörte, Le Lectier és dr. Lucius minister körtét, Batul, szabadkai nagy szercsika, Sárga Bellefleur, Ananász és Coulon renet, Téli arany és Ádám parmen almát, Szép Sándor czár, Jersey király, Bismarck, Langton páratlana, Canadai Jenet, Aranyparmen és Pontowisi szép almát hozott Polgár József Bács-Almásról, szépen fejlett gyümölcsöt Vári Szabó István Kiskun-Halasról. Nagy gyűjteménye volt még Czullik Ágost oroszvári kertészetének is, de sok volt a fejletlen és még több a hibás megnevezésű gyümölcse; faiskolánál ez erős hiba. Szép gyümölcsöt hozott még fel Szilassy Zoltánné Kis-Marosról, gróf Zichy Meskó Jakab kertészete Fülesről, Póka Kálmán Nagy-Kőrösről, Gyérey Richard Tolna-Ozoráról, Halas város kertészete, Ádor Sándor, Vass Elek, Zseny István szép Egressy duránczi őszibaraczkot, szép körtéket és szilvát, Karay János halasi birtokosok, Filep Jánosné, Pozsonyból a pozsonyi áll. tanitónő-képző érdekes és szépen fejlett teljes kis kollekcziót mutattak. Kitüntetve lettek: Díszoklevéllel. József főherczeg ő cs. és kir. fenségének kertészete Kistapolcsány. Széll Kálmán miniszterelnök ur rátóti kertészete. A nagy-kőrösi kertészeti egyesület. Elismerő oklevéllel. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye gazd. egyesülete. Csárics Adolf Győr: Aranyéremmel. Gelsei Polgár József Bácsalmás, Czullik Ágost Oroszvár, Vári Szabó István Kis-Kun-Halas puskát a nyakába. Jól tudja, hogy Bokrász még egy óra múlva sem " fordít" az ő biczegő futásával, lassú hajtásával. De legalább hajt. Szép csengő szóval hajt. S ez éppen elég, hogy újult erővel támadjanak fel a múlt emlékei, hogy elterelődjék a mélázó öreg csont este attól a menyecskés barlangtól, amely az imént kikaczagta. A sánta kopó csaholása végig csendül a csöndes, hallgatag erdőn. Úgy tetszik, mintha egyformán, ütemesen harangoznának valahol. Rafay bácsi valamikor neki indult volna erre a hangra az erdőnek s ugy elállotta volna a vad útját, amit annyiszor kitapasztalt, hogy a szegény tapsifüles bátran megcsinálhatta volna a végrendeletét. Hajh, most más világ van. Most meg kell várni, amig a vadnak megint arra tetszik fordulnia, ahol az aránylag kényelmes erdei úton sétálgat az álmodozó vadász. E mellett a szép kopóhang mellett, őszi verőfény idején, a sárguló lombokat nézdegélve, olyan igazi nagy gyönyörűség az ilyesmi. Az égbolt tiszta kék, alig van rajta egy-két felhőlebbencs, de azért el nem oszlatható szomorúság van a levegőben. Nem olyan, hogy szenvedés volna, de mégis fájdalmas, lelket sajgató. Minden él még és mégis minden azt juttatja eszünkbe, hogy meg kell egyszer halni. Talán nem is sokára. Az öreg ember hogyne gondolna eféléket ? S ettől Rafay bácsi is fázik egy kicsit, mint mindenki, aki az életet szereti. Ha legalább itt lehetne pihenni, a jó öreg barátok közt, az évezredes fák alatt, ahol olyan sok édes pihenője volt valaha! ... De mi lesz akkor, ha kivágják a fákat? ha egyszerre csak alacsony, árnyéktalan, bozótos vágás lesz itt? Ohó, mégsem lenne jó itt mindörökre. Vagy tán mégis igen. Hisz' annak aki az utolsó ítéletig pihen, nagyon mindegy. S a vén vadász észre se veszi, hogy bús gondolatai sorakozása közben a sánta kopó csengő csaholása megint közeledik, hogy a nagy szürke nyúl megint átszökik előtte az úton. Jön a nyomán Bokrász is nemsokára. Meglátja, hogy ott ácsorog az öreg vadász s még csak a puskát sem vette le a nyakáról, ugy elmerengett. No, ha így van, gondolja magában a vén kutya, én sem töröm magamat tovább , ugy is nehezemre esik. Abban hagyja a hajtást s odakullog a gazdájához, aki csak akkor veszi észre, amikor a sánta kopó nyelvét lecsüngő kezén érzi. — Hazamenjünk, öreg ? kérdi a hizehkedő kutyát. Hát jól van, gyerünk haza. S mennek. Ezüstéremmel. Szilassy Zoltánné Kis-Maros, gr. Teleki Józsefné Bács Almás, gróf Zichy Meskó Jakab kertészete Füles, Póka Kálmán Nagy-Kőrös, Gyérei Richard Tolna-Ozora, Halas város kertészete Halas, Ádor Sándor Halas, Vass Elek Halas, Zseny István Halas, Karay János Halas, Fülöp Jánosné Pozsony, a pozsonyi állami tanitónő-képző intézet. Bronzéremmel: Michl István Tata-Tóváros, Heidler Károly Tarkócz, Tallián Béla Török-Kanizsa, Bednárz Károly Ó-Kanizsa, Schleiffer Károly Kisérd, Kiss László Halas, Fagygyas Sándor Halas, Adamszky József Nagy-Láng, Bravics Vilmos Halas, Sors Károly Marosvásárhely. Jegyzőkönyvi köszönet és elismeréssel. A budapesti m. kir. kertészeti tanintézetnek, Forster Géza városi tanácsosnak Uj-Vidék. Végül Krupitska József főkertész Kistapolcsány, utóbbi közreműködésért. L'huillier István. 1635 TAKARMÁNYOZÁS. Rovatvezető: Cselkó latván. A melasszeetetés jövője. A czukoripar válságos helyzete kívánatossá teszi azt, hogy a gazdák minél több nyers czukrot s melasszet etessenek. A nyersczukor azonban még nem elég olcsó s a répatermesztőknek nincs is érdekükben, hogy annyira lemenjen az ára, hogy általánosan etethető legyen. Ellenben a melassze jelenleg kétségtelenül a legolcsóbb kereskedelmi takarmány, mert táphatása oly előnyösnek bizonyult, hogy nemcsak a czukor-és szeszipar, de a gazdák is sokat nyernénk azzal, ha az összes melasszét az istállókba lehetne juttatni. Sajnos azonban, hogy mi még nagyon messze vagyunk ettől, s Németországban is, ahol pedig a melasszeetetés a legmélyebb gyökereket verte — messze vannak tőle, mert Németországban csak mintegy negyedrész kerül a körülbelül 400 czukorgyár által évenként termelt 4 millió g. melasszéből etetésre. Hogy a melassze ily nehezen vívja ki magának azt az előkelő helyet, melyet táphatása soránál fogva az állattartás körül méltán megérdemel, annak egyedüli oka abban rejlik, hogy a melasszeetetés sok kényelmetlenséggel jár akkor, ha abban a ragadós természetű formában vásár