Köztelek – 1907. 1-50. szám

1907-02-27 / 17. szám

16. SZÁM 17-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1907. FEBRUÁR HÓ 23. 1433 réggel kötött s a parlamenti többség által elfogadott egyezmény s illetve kormány­programm alapján, 1917-ig a Széll—Körber­féle kiegyezést a viszonosság feltételezé­sével törvénybe fogjuk iktatni. Majd meglátjuk, lesz-e elég bátorsága az osztrák kormánynak, vagy parlament­nek e viszonosságot megsérteni s ha lesz, állunk elébe. Ha harcz kell, legyen inkább harcz, mint megalázó béke. Mert bármily súlyt helyezünk is arra, hogy 1917-ig átmenetkép a szabad forgalom fenntartassék, ne felejtse el Ausztria, hogy a mai nyers terményárak mellett reánk nézve a legkevésbé előnytelen az elvárás s hogy Ausztria ipart űző szomszédjai lesve vár­ják a pillanatot, amikor nálunk az osztrák ipar helyét elfoglalhatják. Egy ily rögtönös megszakítás a gazdasági összeköttetésünknek milliárdok pusztulását jelentené Ausztriára nézve, az osztrák ipar legnagyobb fogyasz­tási piac­ának elvesztése folytán. Ez az eshetőség azonban szerencsére teljesen ki van zárva, mert a viszonosság fenntartását biztosítja nekünk az uralkodó egységes személye, aki nem fog egy oly osztrák kormányt megtűrni, amelynek po­litikája a monarchia mindkét államának gazdasági életét ily nagy megrázkódta­tásnak tenné ki. Mert ha nekünk szüksé­günk van az átmenetre, úgy szüksége van erre Ausztriának is és hiszszü­k, hogy a magyar kormány határozott és nyílt állásfoglalása, a józanabb felfogásnak és mérlegelésnek nyit utat Ausztriában is. Az osztrák kormány sorsa azonban nézetünk szerint már­is meg van pecsé­telve, mert tagjai többszörös nyilatkoza­taik révén egy oly lehetetlen állásponthoz szegezték oda politikájukat, amely állás­pont részünkről elfogadhatatlan s eleve kizártnak tekinthető, hogy ezen az alapon békés megegyezés jöhessen létre. De amidőn előreláthatólag súlyos küz­delmek küszöbén állunk, kétszeresen kö­telessége a magyar parlamentnek az ország azon iparágának a prosperitásáról gon­doskodni, amely ma és a messze jövőben az ország legfőbb jövedelmi forrása és amely a küszöbön álló harc­okban a leg­súlyosabb megpróbáltatásnak lesz kitéve. Ez az ipar a mezőgazdaság, amelynek jövedelmező üzése mind több és több be­fektetést, mind több és több szakértelmet igényel. A more patria gazdálkodás kor­szaka letűnt s vele letűnnek azok is, akik ,a korral nem haladva, ma is ezen gaz­dálkodási rendszerhez ragaszkodnak. A legfontosabb és sürgősebb teendő a mezőgazdasági hitel kérdésének megoldása mellett a szakértelem fejlesztése, a vándor­tanítói rendszernek a legszélesebb alapon való kiépítése, egyes fontos művelési ágak jövedelmezőségének biztosítása. Helytelen és elítélendő az az álláspont, amely pedig a kormány körében is visszhangra talált, hogyha a gazda valamely művelési ágban veszteséggel dolgozik, hagyjon fel a ter­meléssel. Csakhogy, ha a gazda ezt a ta­nácsot követné, akkor csakhamar a terme­lés minden ágával fel kellene hagynia s földjét parlagon kellene hevertetni, amel­lett, hogy egy-egy­­ üzemág felhagyásával befektetései teljesen értéktelenné válnának. A kormányzat gazdasági politikájának a hivatása lehetővé és jövedelmezővé tenni a legkülönbözőbb termelési ágak űzését, hogy a mai egyoldalúságból kizökkenjünk. Ha a franczia kormány a kender- és len­termesztését hektáronként adott termelési prémiumokkal mozdítja elő, miért ne tart­hatna erre igényt a magyar gazda is ? Ha a dohánytermesztés a mai beváltási árak mellett többé nem jövedelmező, nem jog­gal igényelheti-e a gazda a beváltási árak felemelését? Ha a munkásviszonyok meg­romlása következtében a czukorrépater­mesztés költségei emelkedtek, nem-e jogos azon követelése a termesztőknek hogy a czukorrépa beváltási ára emeltessék? Van mód és eszköz ugyan arra, hogy a gazda, miként az iparos, a termesztés fokozásával a költségek átlagát csökkentse, ennek is azonban meg­van a maga ha­tára, ami klimatikus viszonyaink mellett, s mégis csak gyökeresebb megoldás, ha a termény ára emelkedik s illetve a költ­ségekkel arányba hozható. Nem halasztható az ipari szeszkontin­gens kisajátítása sem, bár a régi mező­gazdasági szeszgyárosok körében e tekin­tetben megoszlók a vélemények s tudjuk is méltányolni a felhozott aggodalmakat. Mert igaz, hogy a bonifikáczió kilátásba helyezett elvonása nem oly egyszerű kér­dés, mint amint azt a pénzügyminiszteri nyilatkozat feltünteti s kétségtelen, hogy a termelési jutalmak kárpótlás nélküli el­vonása, súlyos gazdasági bajokat okozna, különösen azoknál a szeszgyáraknál, ame­lyek bérleti kezelésben vannak. Az is igaz, hogy az ipari szeszgyárak a szesz­árak fenntartására jelentékenyen közre­hatottak. Mindezek a tények azonban elenyészők azzal a parancsoló szükséggel szemben, hogy új mezőgazdasági szeszgyárak ala­­kulását lehetővé tegyük. Az ipari szesz­gyárak feladatát a jövőben ellátják a szö­­vetkezeti finomítók s főként egy orszá­gosan szervezett szeszértékesítési központ, amelynek létesülése elől az érdekeltség sokáig el nem zárkózhat. Render, len, dohány, czukor és a szesz­termelés jövedelmezőségének biztosítása a kormányzat legfontosabb feladatát képezi, mert ezen termelési ágak felkarolása nél­kül nincs belterjes üzem s ha már egy oly harczba kell szállnunk, amelynek költ­ségeit elsősorban a mezőgazdaság viseli, kell, hogy a mezőgazdaságot ezen költ­ségek elviselésére képessé is tegyük. R. Gy. ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY. Rovatvezető: Hutyra Ferencz dr. Az ojtóanyagtermelő intézetek ellenőrzése. A ragadós állatbetegségek elleni védekezés egyik legfontosabb segédeszközét az ojtások képezik. A jelenleg forgalomban levő ojtó­anyagok, vagy az állatoknak a betegségek ellen való megvédésére, vagy a betegségek gyógyítá­sára, vagy pedig ragadós betegségek felismeré­sére szolgálnak. Jóllehet ma már kétségtelen, hogy bizonyos ojtóanyagokkal az állatokat egyes betegségek ellen megvédhetjük s egyes betegségekben szenvedő állatokat bizonyos ojtóanyagokkal meggyógyíthatunk, továbbá kétségtelen az is, hogy bizonyos ojtóanyagok segítségével egyes betegségeket a betegség igen kezdeti szakában megállapíthat­j­uk s igy azok ellen idejében sike­resen védekezhetünk, mégis a különböző ojtá­sok, főleg a kisgazdák között máig sem nyertek oly mérvű elterjedést, mint azt a ragadós beteg­ségek elleni sikeres védekezés megkívánná. Az ojtásoktól való idegenkedés okát keresve, azt egyrészt az ojtások iránt táplált balhiede­lemben, másrészt az ojtóanyagokkal szemben az utóbbi időben támadt bizalmatlanságban találjuk meg. Az ojtások iránt táplált bal­hiedelmeket felvilágosításokkal, népszerű elő­adásokkal, habár nehéz küzdelmek árán is, reméljük idővel sikerülni fog eloszlatni; az oj­tások iránt főleg az ojtások következtében elő­forduló elhullások és az ojtóanyagot termelő intézetek között az utóbbi időben kifejlődött üzleti versengés által felkeltett bizalmatlanságot pedig a bizalmatlanságot keltő okok megszün­tetése által orvosolhatjuk. Az érdekelt gazdaközönség és az állatorvosi kar az ojtóanyagtermelés terén mutatkozó baj­ok orvoslása végett, az ojtóanyagtermelő intézetek állami ellenőrzés alá vételét s az oltóanyagok­nak lehetőleg állami intézet által való előállítta­tását kérte a földmivelésügyi minisztertől, re­mélve, hogy azáltal az oltóanyagtermelés terén felmerült panaszok bizonyos határig éz- Graepel Hugó gépgyáros Marshall Sons & Co. Limited vezérügynöke. Budapest, V., Váczi­ út 40—46. Ajánlja eredeti Marshall-féle gőzlokomotiljait, saját gyártmányú legújabb cséplőgépeit, szabadalmazott kombinált gabona- és lóherecséplő­gépeit és szabad­ törekrostáit vaslemezből. Eddig körülbelül 10,000 darabot szállítottam. Legjobb sikerrel kipróbálva ! Nagy magmegtakaritás. A legrövidebb idő alatt ma­gától kifizetődik. Felülraul minden más törekrostát. gazdasági Árjegyzéket, törekrosta-lel­­et, mintát és el'emni« M levél füzet«» kíván«*-» -t ésT«n *« bírnnmtw« kin­dík.

Next