Köztelek – 1908. 1-50. szám
1908-05-13 / 38. szám
38. SZÁM 18-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1908.MÁJUS HÓ 13. tületi pártoló tagja. A pártoló tagok évi 20 korona tagdijat, a rendes tagok pedig minden egyes benevezett képviselőjük után évi 50 koronát fizetnek. A központ munkásságát a választmány, illetőleg a szűkebb körű végrehajtó bizottság irányítja, amelyek az év folyamán számos ülést tartottak. Ezekben vázoltuk röviden az osztrák Zentralstelle 126 lapra terjedő tubláris beszámolójának főbb adatait. A beszámolót csakúgy, mint az agrárközpont egész működését jellemzi az a néha szinte túlzásba csapó, de mindig az ügy szeretetétől sugallt és éppen ezért tiszteletreméltó hév, amelyet ez a testület mindenkor harczba visz, valahányszor az osztrák mezőgazdaság érdekeit kell előmozdítani vagy bárhonnan jövő támadás ellen védelmezni. Mostani jubileuma alkalmából szívélyesen köszöntjük az osztrák Zentralstellét, igen sok alapvető kérdésben kérlelhetetlen, kemény ellenfelünket, de éppen olyan lovagias fegyvertársunkat minden olyan akcióban, ahol a magyar és osztrák mezőgazdaság érdekei egymással találkoztak vagy kiegyenlíthetők voltak. Szívesen köszöntjük főképpen azért a tagadhatatlan érdeméért, hogy tíz évi fennállása alatt saját hazai mezőgazdaságával szemben kötelességét mindig példásan és hiven teljesítette. M. E. dr. Szövetkezés és szocziálizmus. Szocziálizmus, szocziálista, hangzatos szavak, melyek manapság közszájon forognak. Használja e szavakat a latifundistától a munkásig minden ember, mert bármely társadalmi réteghez tartozzék is, az e szókhoz fűződő eszme által létérdekét egyaránt érintve látja, s jelenségeiről tudomást venni még az is kénytelen, ki a társadalmi élet porondjától teljesen távoltartja magát. És mégis azt látjuk, hogy még azok között is, kik e sokat hangoztatott eszméket tele torokkal vallják magukéinak, olyanok, kik a szocziálimus mibenlétével s végczéljával teljesen tisztában lennének, igen kevesen akadnak. Nehéz, de annál hálásabb feladatot vállalt tehát Károlyi Mihály gróf, ki a Magyar Gazdaszövetség szocziális kurzusán e tárgyról tartott felolvasást. A tudatlanság oszlatását, az eszmék tisztulását előmozdítani bármely téren hasznos és üdvös dolog, de kétszeresen örvendetes jelenség, ha egy főúr, kinek a sors hazánk földéből oly tekintélyes részt juttatott, e témát abból az igazságosan objektív szempontból taglalja, amelyet Károlyi Mihály gr. részéről tapasztalhattunk. A felolvasó a szövetkezés és szoczializmus között vonván párhuzamot, a kettő számos rokonvonásait s különbségeit tárja fel. Mindkettő czélja a társadalomgazdasági bajok szanálása, bár a közösen vallott czél elérésére szolgáló eszközök igen különböznek. A szocziálizmus hivei a bajok orvoslását a létező társadalmi rend felforgatása s a magántulajdonjog megingatása nélkül nem hiszik keresztülvihetőnek s éppen ezért a helyzet javitását meg sem próbálják. Ellenkezőleg készakarva akarják a bajokat elmérgesiteni s az állapotokat ad absurdum vezetni. Erre szolgáló eszközeik a propaganda s az osztályharcz minden módon való szítása, melyekben minden anyagi s erkölcsi erejök kimerülvén, szocziáis intézmények létesítésére, még akkor is, ha erre egyáltalán hajlandóságot mutatnának, képtelenek. Ezzel ellentétben a szövetkezetek, vagy mint a felolvasó őket nevezi, kooperátorok, a létező társadalmi rend keretén belül, a tulajdon tiszteletben tartása mellett, kevésbbé hangzatos jelszavak s kevésbbé radikális eszközökkel iparkodnak czéljukat elérni. Ők hisznek a fokozatos gyógyulás lehetőségében s a létező bajok orvoslásán szocziális intézmények létesítésével zajtalanul, de annál sikeresebben dolgoznak. A szövetkezeti reformáló munkának — mely a szocziálizmussal azonosan a tőke és közvetités túlkapásait ellensúlyozni s a haszonnak termelő s fogyasztó közti igazságosabb megosztását elérni iparkodik — a fogyasztási szövetkezetekből kell kiindulnia. Áldásosak a hitelszövetkezetek is, sőt népszerűbbek, de a fogyasztási szövetkezet elsőrendű életszükségleteket fedezvén, minden szövetkezet anyja. E fogyasztási szövetkezetekben látja felolvasó a jövő államának alapkövét, ellenben úgy a liberális-kapitalista rendszer megállását, valamint a szociális államnak oly módon való létesülését, mint azt Lasalle és Marx hívei álmodják, kizártnak tartja. Minden jel arra mutat, hogy a társadalom bajainak szanálása nem a rombolás, de a fokozatos javítás nyugodtabb útján fog megtörténni. Erre mutat mindazon államok szocziális fejlődése, melyekben e mozgalom gyermekévein immár túl van s kiforrott. Hogy azonban ezen üdvös átalakulás mielőbb létrejöjjön, arra dolgoznunk kell. A tartalmas, sőt mondhatnók igen konczentrált felolvasást főbb vonásaiban közöltük. Szerzőjének eszmeizenete, erősen tárgyilagos okfejtése bizonyára a társadalmi problémák vizsgálatába mélyedő lélekre vall s éles megfigyelésről tesz tanúságot. Vajda szavai ama elvakultak s megtévelyedettek között meghallgatásra s megértésre találnának ! Visszaemlékezés Renner Gusztávra. Néhai Renner Gusztáv jószágigazgató elhalálozásáról a f. hó - iki számunkban megemlékeztünk már, mégis most, midőn a megboldogult arczképét közzéteszszük, újból felhasználjuk az alkalmat, hogy a gazdatársadalom ezen érdemdús, kiváló alakjának egyéniségével és működésével bővebben foglalkozzunk. Már kora fiatalságában nagy kedvet és hajlamot érezvén a gazdasági pályához, középiskolai tanulmányai befejeztével 1861-ben néhai Viczay-Héderváry gróf, majd Batthyány Ferencz gróf gyimótfalvi uradalmainak szolgálatába lépett. Ezen uradalmakban gyakorlati tanulmányokkal eltöltő néhány év után 1869 ben elvégezte a magyaróvári gazdasági akadémiát, még pedig oly kitűnő sikerrel, hogy a földmivelésügyi miniszter néhai Masch dr. igazgató előterjesztésére azonnal kinevezte az akadémia mintagazdaságának intézőjévé és a gyakorlati tárgyak tanárává. Ezen első sikere oly mértékben fokozta ambíczióját, hogy alig néhány évi működés után már a minisztériumban is feltűnt kiváló szaktudása és munkaereje; — beosztották ezután a m. kir. ménesbirtokok osztályába, ahol néhai leveldi Kozma Ferencz miniszteri tanácsos, ki akkor a ménesintézetek élén állt, mint gazdasági előadót maga mellé rendelte. Ezzel meg volt alapítva Renner Gusztáv szép karrierje. Kozma Ferencz csakhamar felismerte kiváló kvalitásait s ezért mindjobban kibővítette hatáskörét. Ezen minőségében oly mértékben kivívta miniszterei és Kozma Ferencz teljes bizalmát, hogy megbízatott a ménesbirtokok üzemtervének elkészítésével. E megbízás szakszerű teljesítése után 1880. évi okt. hó 1-én kineveztetett a kisbéri ménesbirtokok igazgatójává. Ebben a minőségében feljebbvalói, méltányolva eddig tanúsított szakértelmét, teljes szabad kezet adtak neki, minek eredménye az volt, hogy a szó szoros értelmében vett semmiből néhány év alatt nemcsak országos és európai hírű, hanem jól jövedelmező mintagazdaságot alkotott. Az ő idejében kezdett a külföld a mi gazdaságaink iránt érdeklődni s mondhatni, hogy egyik külföldi gazdasági egyesület és magántársaság tanulmányútja a másikat érte. Az volt Renner Gusztáv legnagyobb örömes jutalma munkájáért, ha az ily külföldi urak, kik itt kezdetleges viszonyokat gondoltak találni, kénytelenek voltak elismerni, hogy itt is van tökéletes munka és kiváló gazda. Renner Gusztáv mint jeles gazda ismert volt a külföldön is, különösen Ausztriában, Németországban, Angliában, hol többször járt tanulmányúton. Úgyszólván nem volt az utolsó 30 év alatt Európában gazdasági kiállítás, melynek bíráló- és rendező-bizottságaiban ne vett volna tevékeny részt. Bár kétségtelen, hogy Kisbér volt legnagyobb sikereinek színhelye s bár köztudomású, hogy a vagyonszerzés czélja sohasem volt, mégis ezen állását, nyilván családja érdekében, egy jobban javadalmazott állással cserélte fel. Jellemző, hogy 22 évi államszolgálat után nem kérte nyugdíjazását, mert az puritán jellemével össze nem fért, hanem lemondott állásáról, bár Bethlen András gróf miniszter és Kozma Ferencz mindent elkövettek maradása érdekében. Elvállalta ezután a kaposvári béruradalom igazgatói állását, hol 50,000 holdon ismét a semmiből kellett alkotnia, szerveznie. Az itt talált kezdetleges állapotok, a mezőgazdasági és közgazdasági viszonyok nagymérvű hanyatlása sok nehézséget gördítettek útjába. Akik Renner önérzetes és határtalan becsvágyó egyéniségét ismerték, tudják, hogy a kaposvári bérlőtársaság érdekében kifejtett lelkiismeretes és túlfeszített munka és az ott szerzett rossz tapasztalatok voltak nagyrészben hosszú betegségének csirái, melyek éveken át csendesen pusztították a vasakaratu és daczos erejű férfiú életerejét. Ezen állásától szerződése lejártával megválván, ugy a bérlőtársaság, mint Somogy vármegye törvényhatósága meleghangú s hasznos működéséért elismerő iratot intézett hozzá. Kaposvárról Budapestre költözött s ezen időtől fogva magánuradalmak élén állott és az ország számos nagybirtokos főurának hasznos és önzetlen tanácsadója volt. Biztos tudása, éles szeme, gyors ítélete közismert volt, sok jó gazdatisztet nevelt és nem egy birtokost állított talpra. Az utóbbi években is rendkívül tevékeny volt még. Adminisztrálta Andrássy Géza gróf parnói, betléri, nagykemenczei, néhai Hunyady Lászlóné grófné, Csáky Sarolta szendrői, Szájbely Gyula rohonczi, a horvát kormány bozjakovinai gazdaságát stb. Egyéb közgazdasági tevékenységét bizonyítja L '•^M^Msá 1 Renner Gusztáv f 1055