Köztelek – 1909. 1-50. szám

1909-05-22 / 40. szám

37. SZLIÍ 19-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1909. MÁJUS HÓ 12. felállított egyensúlyt. Ha egyszerre zúdul ránk Ausztria ipari és a Balkánnak kivitelünket meg­haladó agrárimportja, ugyan miből éljen meg a magyar közgazdaság? A junius hó 6-án megtartandó országos gazdagyülésnek e törekvésekkel szemben impo­záns módon kell kifejezésre juttatnia a magyar gazdatársadalom egységes tiltakozását, mert csak valóban nagyarányú és a közmeggyőző­dést meggyőző erővel visszhangoztató töme­ges tüntetésnek lehet döntő és külkereskedelmi politikánkra irányutó hatása. Meg kell a magyar gazdáknak mutatniuk az ország színe előtt, hogy nincs közöttük e kérdésben ellentét s hogy a külügyminiszter ilyetén kísérletezései a magyar közvélemény ellenállásán hajótörést kell hogy szenvedjenek. Meg kell értetnünk a mértékadó tényezőkkel azt az igazságot, hogy még ha most a felhatalmazási törvény alapján, vagy netalán reánk következő újabb esetleges ex-lex korszak­ban rendeletileg meg is kísérelnék a viszonyaink és mezőgazdasági érdekeink lelkiismeretes mér­legelése alapján megállapított húsbehozatali összkontingens felemelését, vagy ami ezzel egy­értelmű, szerb kontingens engedélyezését, alkot­mányos jóváhagyást az agrárius Magyarország parlamentjében ilyen intézkedés soha nem nyer­het és semmi esetre sem szabad nyernie. A mezőgazdálkodás korszaka átalakulás kü­szöbén áll. Amíg az egész világ lángészszel megáldott kiválóságait a repülés problémájának megoldása foglalkoztatja, nem az emberiség javát szolgáló czélzattal, hanem hogy a harcz, háború és pusztulás eszközéül szolgáljon, addig egy hazánkfia oly taálmánynyal ajándékozta meg hazánkat és az egész világot, amely ha beválik, abban a mértékben mint eddig, a gazdagság, az értéktermelés új forrásait nyitja meg az emberiség számára. Ez a találmány a Kőszegi Károly-féle benzinmotoros talaj­mivelőgép. A magyar kormánynak és Magyarország nagybir­tokosainak kötelessége, hogy ezen nagy jelentő­ségű találmány elterjedését, tökéletes­ítését, a gyakorlatba való átvitelét előmozdítsák a szántó­gép megvásárlásával. Mert hiába minden teória, minden kísérletezés, a szántógép használható­ságát — bármily zseniális a konstrukc­ió — a gyakorlat fogja eldönteni. Itt pedig kormány­nak és nagybirtokosainknak feladata a jó pél­dával elölj­árni. Ez a gyakorlat lesz hivatva megállapítani azokat a művelési változtatásokat, amelyeket a szántógépkultúra maga után von, mert a szántógép sok eddigi költséges munkát tesz feleslegessé, de sok mást tesz szükségessé. Egy szóval egész földmunkálási rendszerünket új alapokra fekteti. Ezen helyes alap gyors megállapítása elmé­leti és gyakorlati embereink feladata, amihez azonban a kormánynak és nagybirtokosainknak kell módot nyújtani. Adja Isten, hogy az a sok reménység mind valóra váljon, amelyet a Kőszegi-féle szántó­géphez fűzünk. Akkor a magyar ész repülőgép nélkül is magasan szárnyal majd. GAZDASÁGI NÖVÉNYTAN. Rovatvezető: Linhart György. Elszáradó búzavetések. Az idén az ország sok vidékéről érkezik panasz a magyaróvári növényélet és kórtani állomáshoz az őszi búzák pusztulása miatt. A panaszkodó rendesen elmondja, hogy őszi búzája még őszszel kikelt, tavaszszal a hideg időjárás következtében igen lassan fejlődött ugyan, de a május meghozta az elégséges csapadékot s minthogy az utóbbi napokban a légkör is fel­melegedett, a legszebb reményekkel nézett a gyenge őszi vetés feljavítása elé, annyival is inkább, mert talaja jó erőben van és jó meg­munkálásban részesült. Ennek daczára, épp most kezd száradni, pusztulni a búza, amikor ugy a megfelelő talajnedvesség, mint a meleg időjárás következtében rohamosan kellene erő­södnie, növekednie. A panaszos sorokhoz rendesen csenevész, gyér gyökérzetű, száradó levelű búzanövények vannak mellékelve. Első pillanatra azt kell gondolnunk, hogy valaminő gombaellenséggel, avagy rovarkárral állunk szemben. Ha azonban vizsgálat alá vesz­szük e növényeket, az esetek túlnyomó részében arról győződünk meg, hogy sem rovarkár, sem gombakár nincsen jelen, vagy legalább is nem olyan mértékben, hogy annak következtében a növény elpusztulhatna. A növények pusztulását ez esetben érdekessé teszi az, hogy a buza az elegendő talajnedvesség daczára elszárad. Ennek a jelenségnek élettani oka van, amelyet e helyen megvilágítani any­nyival inkább indokolt, mert, sajnos, e baj az idén az ország sok helyén mutatkozik és pedig oly vidékeken, amelyeknek talaja hideg és kötött. Hogy megérthessük, miképpen száradhat el valamely növény akkor is, ha elegendő nedves­ség áll rendelkezésére, tudnunk kell, hogy a gyökerek csak bizonyos hőfok mellett képesek megfelelő mennyiségű vizet felvenni s azt a növény felsőbb részeibe szállítani. Az idén ké­sőn tavaszodott s a tavasz igen hűvös volt. Ennek folytán a talaj nem volt képes át­melegedni. Május első felében aztán úgyszól­ván minden átmenet nélkül erősen felmelege­dett a légkör, aminek következménye az lett, hogy a szóbanforgó búzanövények zöld részei igen sok vizet párologtattak el. De mert a talaj nem tudott átmelegedni, ennélfogva a gyökerek nem voltak képesek a hideg talajból annyi vizet szállítani a növény zöld részeibe, mint ameny­nyit ez utóbbiak a meleg légkörben elpárolog­tattak s igy be kellett következnie a zöld részek száradásának, ami esetleg a növény teljes el­pusztulását is eredményezheti. Az a hőmérséklet, amely mellett a növények gyökérzete vízfelvételre képes, a különböző nö­vények szerint igen változó. A fűzfa és nyárfa gyökerei sokkal alacsonyabb hőmérséklet mellett is még normálisan végzik működésüket, mint pl. a kajszinbaraczkfa gyökerei. Ez utóbbi e tekintetben a kényesebb növények közé tarto­zik. Néhány év előtt Magyaróváron Linhart professzornak a Lajta mellett fekvő kertjét el­öntötte egy hideg tavaszi árvíz. Egyebek közt egy kajszinbaraczkfa is viz alá került s körül­belül öt napig állott viz alatt. A levegő meleg volt, ennek folytán a falevelek nagymennyiségű vizet párologtattak el s ezt az elpárologtatott vizet a gyökerek, noha a fa vizben állott, a talaj hidegsége folytán nem voltak képesek pótolni, a levelek fonnyadni kezdtek s mire a viz lefutott, le is száradtak. Az erdei fenyő egy betegsége, a tűhullás (Nadelschütte) hasonló okokból szokott bekö­vetkezni olyankor, amikor a telet átmenet nélküli meleg napok váltják fel s az ilyformán beálló aránylag nagy elpárolgást a még kellően át nem melegedett talajban levő gyökerek nem képesek pótolni. Hegyi Deető. 1177 NÖVÉNYTERMESZTÉS. Rovatvezető: Kerpely Kálmán. Gazdasági növények palántálása, sülyesztése és töltögetése.*) Írta, és a növénytermesztési szakosztály április 26-iki ülésén előadta: L'Hullier István. II. Kérdés már most: érdemes volna-e és sikerrel járna-e a gabonaféléket palántálni? A felelet az egyszerű: nem! Nem pedig főképpen azért, mert talajunk ehhez még éretlen és mert éretlen az ilyen kötelességérzetet, lelkiismere­tességet és sok reátermettséget, ügyességet követelő intenzívebb kultúrához munkás népünk is. Ennek a kettőnek: földnek és földmivelő munkásnak kell előbb jól megélni és megmive­lődni, hogy majd valaha itt is komoly szó eshessen a mezőgazdasági növények palántá­lásáról. Az ültetést azonban akkor sem a kí­naiak kényszermódszere szerinti sülyesztéssel végezzük, hanem csak sekélyen, azaz rendesen, annyira bocsájtván csak le a palántát a földbe, mint aminő mélyen eredeti helyén, a mag­ágyban állott. Végül ime egymagában maradt a töltögetés, amelyről mint gyökérgazdagító és erősítő mód­ról még szó lehet. A töltögetést amint tudjuk ajánlja Demtschinszky, sőt ajánlják az ő mód­szerével foglalkozó szakírók is majdnem egybe­hangzóan ; közöttük olyanok is, akik egyébként a töltögetésnek semmi nevezetesebb szerepet nem tulajdonítanak és a tengeri töltögetésének kérdése fölött pl. már napirendre­ tértek­ feleslegesnek, sőt hátrányosnak jelentvén ki a töltögetést a növény fejlődésére. A töltögetés szükségtelenségét és hátrányait a következőképpen bizonyítják: 1. Szükségtelen, mert a tengeri támasztékra nem szorul, megáll töltögetés nélkül és szilárdan. 2. Felesleges, mert amint a tett kísérletek bizonyítják a töl­tögetés a termést nem fokozza. 3. Hátrányos, mert a töltögetéssel a talaj nagyobb felületet nyer s így hamarabb kiszárad. 4. Káros, mert a töltögetés következtében fejlődő felsőbb gyö­k) Midőn a L'Hullier előadását a növénytermesztési szakosztály határozata értelmében a „Köztelek"ben kö­zöljük, meg kell jegyeznünk, hogy ezúttal kivételesen a rovatvezetőnek nem volt alkalma arra, hogy a köz­lemény tartalmára vonatkozólag megtehesse észrevételeit. Szerk. ( W­OHANKA fele ^— NYIRSOLA» i és D=‹@(^®l^)©IM0B=¡@IFto i NEM TŰZVESZÉLYES, NEM ROBBANÓ! i ' LEGOLCSÓBB ÜZEM! 1 •^^^TELJ­E­S MALOM BE­RC^EZES­EK' — ^•GyARTf^i ^ BUDAPEST,^,VÁCI-KÖRÚT 76.

Next