Köztelek – 1909. 51-101. szám
1909-08-07 / 61. szám
1780 a szerződés szerint ingyen köteles a birtokon hagyni, mert ezek semmiben sem különböznek az őszi szalmától és mert a bérlő csak azért vetett tavaszi búzát és rozsot, mert az idei közismerten kedvezőtlen időjárás következtében az őszi vetések nem sikerültek. Most hozzánk fordulnak a vita eldöntése végett. Mi azt hiszszük, hogy úgy a szerződő felek akarásának szempontjából, mint a dolog természete szerint a tulajdonosnak van igaza. Az őszi és tavaszi szalma két különböző elnevezése között ugyanis nem a vetés időpontja a fő különbség, hanem az, hogy míg az őszi szalmának takarmányértéke nincs, addig a tavaszi szalma névvel jelölt szalmaneműek (pl. árpaszalma, zabszalma), szemben az őszi szalmákkal (búzaszalma, rozsszalma) takarmányértékkel bírnak. A tavaszi szalma tehát — ha a szerződő felek akaratát keressük — nem más, mint takarmányszalma. Minthogy pedig sem a buzaszalma, sem a rozsszalma — legyen az akár őszi, akár tavaszi— takarmánynak nem tekinthető, kétségtelen, hogy a tavaszi buza szalmája az őszi szalmákkal együtt a bérlő által ingyen visszahagyandó. V. gy. dr. Czukorgyári mésziszap. 462. kérdés. Földeim egy részében szérű nagyságú darabokban erős sótag létezik, ennek termékennyé tevésére czukorgyári mésziszapot használhatok-e? Mennyi kell egy 1200 döles holdra, vagy valami mást használhatnék? K. K. Felelet a 462. sz. kérdésre. A szikfoltos (mert sótag elnevezése alatt ezt kell értenem) földeken a szikes helyek czukorgyári mésziszap felhasználásával jól feljavíthatók, rossz fizikai tulajdonságaik szempontjából, feltéve, hogy jól átfagyasztott és jól szétporló mésziszapot használunk. Kellő hatás elérésére a szikfoltokat oly nagy mennyiségű mésziszappal kell ellátni, hogy a mennyiség kat. holdjára számítva legalább 200 méter mázsának feleljen meg. Megjegyzem, ott, ahol könnyen és olcsón lehet tőzeghez jutni, a szikes helyeket tőzeg felhordásával és ennek leszántásával is igen jól meg lehet javítani. K. K. Kárpótlási igény gyomorsérülés következtében elhullott szarvasmarháért. 463. kérdés. 1.Münchenbe adtam el hízott ökröket, amelyek közül egy darab egy sodronydarab által okozott gyomorsérülés következtében az ottani állatorvos bizonylata szerint elhullott, a hulla elkoboztatott és a vevő teljes kártérítést követel. A mellékelt állatorvosi bizonyítvány alapján kérdem: eléggé be van-e bizonyítva, hogy az elhullást tényleg a sodronydarab szúrása okozta ? 2. Kártérítés esetén a vevő által itt fizetett árat tartozom-e visszatéríteni, vagy pedig azon árat, amelyet vevő az ökörért Münchenben kapott és visszatérített vevőjének? B. L. Felelet a 463. sz. kérdésre. 1. Minthogy az állatorvosi bizonyítvány nem ismerteti a gyomrok állapotát a sodrony átfúródása helyén és ennek környékén, nem lehet határozott véleményt mondani arról, hogy az állat betegsége milyen régi keretű. A leírásból csak az tűnik ki, hogy az állat heveny izzadmányos hashártyagyuladásban betegedett meg, ez a betegség pedig már 2—3 nap alatt érhet el olyan fokot, hogy az állat életét veszélyezteti. Ennél régibb eredetre csak abban az esetben lehetne következtetni, ha a bonczolás a gyomrokon és ezek szomszédságában régibb keretű gyuladás nyomait állapította volna meg, ezt azonban a bizonyítvány nem említi. —y— 2. Kérdésttevő köteles az esetben, ha a kártérítési követelés megáll a vevőnek visszatéríteni a vételárat, amelyet az neki fizetett és mindazon költségeket, amelyek felmerültek. Az elmaradt hasznot a vevő csak rosszhiszeműség esetén követelhetné. V. Vöröshere utáni buza trágyázása. 464. kérdés. Vöröshere után őszi buza alá, kötött agyagtalajon lehet-e nagyváradi szárított marhatrágyát alkalmazni? Ha igen, mennyit m.holdanként és mikor? Br. W. Felelet a 464. sz. kérdésre. A vörösherét követő buza alá a legjobb trágya a szuperfoszfát. A vörös lóhere mint legénygyüjtő növény nitrogénben gazdag talajt hagy vissza, mely egyoldalú hatásában a búzára nem egy ízben ártalmasnak mutatkozott. Ha ellenben foszfortrágyázással az arányt kiegyenlítettük, akkor a búza egészséges fejlődéssel erőteljesen növekszik s ugy mennyiségileg, mint minőségileg kitűnő eredményeket szokott adni. Ha valahol, hát épp a lóherét követő búzánál van a foszfortrágyázásnak a legnagyobb jelentősége. Épp azért nemcsak pazarlásnak kell ebben az esetben a szárított marhatrágya tervbe vett használatát tekintenem, hanem esetleg károsnak is, mert ezzel is inkább nitrogént adunk a földnek, mint foszfort. Ajánlom az előbbi eljárásnak alkalmazását, a marhatrágyának pedig más — istállótrágyát kívánó — növénynél való felhasználását, feltéve, hogy olcsón lehet hozzájutni, mert kellő hatás elérésére a szántóföldi termesztésnél 25—30 %-ot kell belőle kat. holdanként adni. K. K. Van-e forrásvíz? 465. kérdés. Vita tárgyát képezte: „léteznek-e forrásvizek vagy sem"; egyik vitatkozó állítása szerint forrásvíz nem létezik, csak esővíz s állítását avval támogatja, ha sok az eső, minden forrás bőven adja a vizet, ellenben nem, sőt nagy szárazságkor teljesen fel is mondja a vízszolgáltatást, holott ha az nem esővíz volna, annak nem volna szabad bekövetkezni. A másik vitatkozó, ki ellenkező véleményen van, felhozza, ha a forrásvíz csak esővíz lenne, nem lehetne meleg vagy hideg forrás, sós, kénes stb., szóval különféle ásványforrás, vagy az ártézi kutakból, nagy mélységről bőségesen felbuggyanó meleg víz, holott igen sok forrás talán már évszázadok óta szakadatlanul adja a vizet, mi nem történhetne, ha a források nem léteznének s azok csak a lehullott esővizet adnák vissza. Ki részén az igazság? K. S. Felelet a 465. sz. kérdésre. A két ellenkező nézet mindegyikében van igazság, de az indokolás mindkettőnél téves. Tény az, hogy légköri csapadéknak teljes hiánya mellett földünkön forrásvizek sem lehetnének. De nem is nevezünk minden vizet, mely a földből fakad forrásnak. Legelsősorban különválasztjuk a föld felületéhez közel elterülő azon vízmennyiséget, amelyet mindenki mint „talajvizet" vagy „föld árját" ismer; ez a víz az, amely az évszakok időjárásával legszembetűnőbben ingadozik és egyszersmind a növényvilágnak fő tápláléka. Gyarapodása és fogyta aránylag kis területnek (néhány kilométer sugarú körnek) csapadékváltozásait tükrözteti vissza. Valódi forrásvíz az, amely mélyebben fekvő földrétegek vizét hozza a felületre. A földkéreg rétegeit merész hasonlattal úgy képzelhetjük, mint a káposztafej egymásra boruló leveleit. E rétegek közül egyesek laza vagy hasadékos szerkezetüknél fogva sok vizet tartalmazhatnak, mások ellenben oly tömöttek, hogy a vizeket mintegy elszigetelik. Ahol ilyen kétféle réteg együtt a felületre bukkan, a laza réteg fölös vize forrás alakjában kicsordul, mert az elszigetelő rétegeken keresztül sem le, sem pedig felfelé el nem szivároghat; ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb forrás a földfelület lejtőin fakad. De viszont ugyanilyen módon nyerik is a laza rétegek víztartalmukat és vezetik mélyen a felszín alatt igen nagy távolságokra; például Alföldünk mély kútjai a távoli hegységekben összegyülemlő vizet szolgáltatják. Ilyen okozati összefüggés felismerése vezetett az olyan nagy fontosságú artézi vagy furt kutak készítésére, melyeket egyszerűen úgy is nevezhetünk, hogy „mesterséges források". Vizük mindig olyan földrétegekből ered, melyek a tömött vízrekesztő rétegek közt a nagy távolságból leszivárgó vizeket összegyűjtik. Ha ilyen helyeken akár a földkéreg mozgása kapcsán hasadékok, akár mesterséges kútfúrás nyomán nyílások keletkeznek, ott a saját súlyának nyomása alatt levő víz felszáll és keletkezik a természetes vagy mesterséges forrás. Ilyeneknek vize sokkal állandóbb mennyiségű, mert igen nagy sugaru közterületnek csapadékaiból táplálkozik és ezen hosszú útja közben gyakran olyan ásványokat old fel, melyek következtében ásványos forrásnak kell minősítenünk. Hogy földünk kérgének milyen nagy mélységéig képes a víz kedvező körülmények közt leszivárogni, erre a hőforrások engednek következtetni, melyek csupán földünk belső — a mélység felé növekedő — melegének köszönik olykor tetemes hőfokukat. Az u. n. időszakos források is valódi forrásvizek, mert mély eredésűek és csak bizonyos fizikai okoknál fogva szakadozott a kifolyásuk. L. G. Búzavetőmag fagyállósága. 466. kérdés. A tavaszkor kikelt őszi gabona, amely a tél viszontagságait egész száraz állapotban — akár egy jól elzárt magtárban — élte át a földben s a tél alatt semmiféle fejlődési processzusnak nem volt kitéve, ez idén normális őszi időjárás mellett ha ki fog kelni, kibirja-e majd a téli időt és nem-e jár rizikóval ezen magvak elvetése? Van gazda a vidéken, ki határozottan mondja, hogy ő az idei terméséből, amely mint mondom, nem is téli, illetve őszi termék, mert késő tavaszon kelt ki, semmiesetre sem fog vetni. Hihető-e, hogy az őszi gabona egy éven át elveszíti annyira ellentállóképességét, illetve sajátosságát, vagy megtartja-e azt minden körülmények közt? H. D. Felelet a 466. sz. kérdésre. Hogy az őszszel elvetett, de csak tavaszszal kikelt buza fagyállóságát elvesztette volna, vagyis hogy ilyen buza őszi vetésre nem lenne felhasználható, mert fokozottabb mérvű téli kártételnek lenne ^ ^^ WOHANKA NYERSOLAJÍNEM benzin) MOTOROK és a NEM TŰZVESZÉLYES, NEM ROBBANÓ! ! ! LEGOLCSÓBB ÜZEM! 1 — • TELJES MALOM BERENDEZÉSEK • — * BUDAPEST, V.,VÁCI KÖRÚT 76. ^1Gy ÁRTAGYAR." KÖZTELEK, 1909. AUGUSZTUS HÓ LI. 62. SZÁM 19-IK ÉVFOLYAM.