Köztelek – 1916. 1-26. szám

1916-04-01 / 14. szám

406 várott szaktanácskozmányt tartott, ahol a föld­művelésügyi miniszter az élelmiszerjegyek rend­szerének meghonosítását ajánlotta, de a szak­tanácskozmány e terv ellen nyilatkozott s csupán a búza és liszt, valamint több más elsőrendű szükségleti cikk határátszabását, az élelmiszer­kivitel szigorú meggátlását s a forgalmi zavarok megszüntetését sürgette, amely javaslatait azután a kormány magáévá is tette. Legközelebb folytatjuk ezt a külföldi szemlét s itt még csak azt említjük meg, hogy a köz­ponti hatalmak bevásárló­bizottsága az általa legutóbb Romániában megvásárolt 100,000 vagon kukoricának métermázsáját 28 leu , 28­80 már­káért vette, ehhez járul még az aranyban fize­tendő kiviteli vám. A 40,000 vagon búza méter­mázsája 31 leu, az árpáé 27 és a hüvelyeseké 40, ugy hogy a megvásárolt mennyiségek vétel­ára 360 millió lej és a szállítási költségek. A régebbi, sőt a mostani belföldi román gabona­árakhoz képest ezek az árak jelentékeny emel­kedést mutatnak, amiből a román államnak és mezőgazdaságnak persze szép haszna van. A burgonya okszerű termesztése.­ ­ (Egyúttal válasz K. G. kérdést tevőnek.) A gazdaságban jól bevált, kedvelt és keresett burgonyát (a jelen esetben a mercki féleséget) kár volna más, még ki nem próbált és esetleg kevésbbé kedvelt fajtáért mellőzni, kicserélni, különösen most, amikor vetőgumó alig található, alig kapható. Az, hogy burgonyát a múlt évben gombabeteg­ségben szenvedtek és nem jól állják a telelést. 10. ábra. Három egyenlő nagy, egyenlő rügyfészekszám­mal biró, egy időben ültetett burgonyagumó. Ezek közül a leggyengébb kétszer, a középső egyszer volt vetés előtt lecsk­ázva, míg a harmadik sértetlen tőrügyé­vel együtt került a földbe. Ezért korábban két, erőseb­ben fejlődik, gazdagabban bokrosodik és végeredmény­ben több és tartalmasabb termést ad, romlanak, nem írható teljesen a fajta rovására, mivel a múltévi szokatlanul nedves időjárás nagyon is kedvezett a peronosporának, rotha­dásnak, különösen ott, ahol a permetezést elmulasztották és a felszedett gumókat eltelel­tetés előtt meg nem szikkasztották. A prizmázás bár általánosan elterjedt és alkalmazott, éppen nem mondható a legcélszerűbb elteleltetésnek, a vetőgumónak meg határozottan nem jó. Tessék jövőre a vetőmagnak való gumókat már őszszel, a felszedés alkalmával kiválogatni és pedig külön a legszebb fészkek termését. Szik­kadás végett teregesse el valamely csapadéktól védett, szellős, száraz helyiségben s azután telelje, illetve vermelje be verembe vagy verem­szerű pincébe, ahol a gumók lehetőleg egyen­letes és alacsony hőfokon, nagyobb hőingado­zásoktól menten, zavartalanul és nyugodtan telelhetnek. Burgonyavetőgumó telelésére csakis olyan hely alkalmas és jó, ahol izzadás, pené­szedés, rothadás s ami mindenekfölött fontos, csírázás nélkül áll és várja meg a vetés idejét. A telelés ugyanis csak úgy volt tökéletes és jó, ha a gumó főrügyeit meg tudtuk őrizni s azzal együtt a földbe juttatni. Kézenfekvőn és könnyen megérthetően bizonyítja ezen állításom a 10. sz. ábra, amelyen bemutatok három egyenlő nagyságú, egyenlő rügyrészekkel bíró gumót, melyek közül a leggyengébb kétszer, a középső egyszer lett csiráitól, rügyeitől megfosztva, míg a legerősebb egyszer sem, azaz sértetlen fő­rügyével együtt került a földbe. Jól látható a különbség, amit korábbi erősebb és gazdagabb fejlődésével s ebből folyólag nagyobb, jobb és tartalmasabb termésével hálál meg. 11. ábra: A prizma szellőztető csatornával. Általánosan alkalmazott módja a burgonya telelésének. Vetőmag­teleltetésre azonban a lehető legrosszabb mód, mivel óriási földfölötti felülete a légköri behatások és szélső­séges hőingadozásoknak ki van téve, ami a gumó nyu­godt szunnyadását zavarja és azt idő előtt kicsiráztatja. Fagytól és rothadástól is így kevésbbé van védve. A teendő tehát most nem lehet más, minthogy vetőgumóit a prizmából mielőbb, ha lehet még ma, felszedi, behordja valamely fagymentes, szellős, száraz és világos helyiségbe, pl. mag­tárba, padlásra és vékonyan, legföljebb egy-két arasz vastagon elteregeti és ott nyugodtan szik­kadni hagyja a vetés idejének elérkeztéig. Bur­gonyái a száraz, szellős, világos helyen is rügye­zésnek, csírázásnak indulnak, azonban a csirák itt legföljebb ujjizületnyi, Va—1—2 cm. hosszúak lesznek, vastag, tömzsi, életerős rügyek, illetve csirák maradnak, amelyek vetés előtt nem tisz­tittatnak le, hanem óvatosan bánunk velük, kiméljük őket, hogy le ne töredezzenek. Nagy termést igy remélhetünk. Tekintettel arra, hogy a gumók peronospórás tövekről valók, vetés előtt ott helyben, a­hova szikkadás végett kiteregettük, permetezzük, sőt locsoljuk meg jól áthatóan 2% bordós lével s azután hagyjuk pár napig ismét szikkadni. Az, hogy a gumók ezen száraz szikkasztó helyiség­ben esetleg megfonnyadnak, ne okozzon aggo­dalmat, mivel minél szikkadtabb, fonnyadtabb a 12. ábra. Burgonya sírba, árokba vermelve. A vetőgumók egyik legjobb telelőmódja, mivel a gumó földbe sülyesztve, annak minden ingadozás nélkül való egyenletes hőfokán, fagytól, penésztől és rothadástól mentesen szunnyadják át a telet. Ily módon lehet a főrügyet megóvni, a gumót az idő előtti kicsirázástól megmenteni, gumó, vetés után földbe jutva annál nagyobb erélylyel csírázik. Azt, hogy a gumót túlságosan mélyen ne ves­sük (legföljebb a gumó hossztengelyének három­szorosára) s azt, hogy mihelyt a kelő hajtások előbújnak és a sorok kivehetők, nyomban verjük fel a talaj megkérgesedett felületét és végül, hogy a kapálásokat idejében végezzük (a töl­tögetést pedig okvetlenül még a bimbózás, virág­zás előtt), értelmes gazdának mondani sem kell. Ellenben, sajnos, még nagyon kevesen tartják szükségesnek a permetezést. Ép, egészséges, jól fejlett, idejére beeredett gumót, magasabb kemé­nyítőtartalmat, nagyobb termést, több hasznot és mindenekfölött jó télálló vetőgumót ma már csakis permetezés mellett érhetünk el. A permetezés sorrendje: 1. (kivételesen) a gumó permetezése vetés előtt 2%; 2. közvetlen az első kapálás előtt 1%; 3. azaz hogy (rendes körülmények között, ha a gumók egészséges, pero­nospóramentes tövekről valók) másodszor a töl­tögetés előtt 2% bordós lével. Az elmondottakat összegezve a termelés sor­rendjét és a burgonya u. n. szakszerű művelését a következőkben sorolom fel : 1. Vetni való burgonyák szedése, gyűjtése fészkenként a legszebb termést mutató fészkek gumóiból történjen. 2 A felszedett magnak való gumók teleltetése előtt alaposan megszikkasztandók, alkalmas idő­ben kint a földön, avagy fedél alatt szellős, száraz helyen. 3. Az elteleltetés semmiesetre se prizmába, hanem alacsony, egyenletes hőfokon, száraz veremben, földbe sülyesztve sírban, vagy verem­szerű pincében történjen. Döntő fontosságú, hogy a gumó idő előtt ki ne csírázzon, férügye megőriztessék. Mellékelt ábráink közül a 11., 12., 13. ábra mutatja a különböző teleltetési formákat, amelyek közül a minél jobban földbe sülyesztettet nevezem legjobbnak. 4. Vetés előtt a gumót a telelőhelyekről hetekkel, vagy legalább is napokkal előbb szedjük fel, válogassuk és szikkaszszuk meg ismét. Korai 13. ábra. Földbe sülyesztett prizma. Az előbbenieknek javított formája. A burgonya e módon nyugodtan, szá­razon, penészrothadás és csírázás nélkül telel és várja a vetés idejét. A telelés ezen módját nemcsak a vető­gumó, hanem az asztali burgonyák részére is legalkal­masabbnak tartom, termésnél ez különösen fontos. A szikkasztóban kicsirázott gumókat a 10. ábra mutatja. 5. Minél korábbi a vetés, annál jobb. Száraz, laza, homoktalajon, amint a föld fagya fel­engedett, a hólé felszikkad, nyomban vethetünk. Kötött, hideg, nedves talajon csakis akkor, ha a talaj felmelegedett, de április végénél ezzel se késsünk tovább. 6. A vetés mélysége a vetőgumó hossztengelyé­nek háromszorosa. 7. A szikkasztóban fejlődött rügyeket, hajtáso­kat ne törjük le, hanem azzal együtt vessük. Mint a 10. ábrán látható a kicsirázott gumó. 8. A fészekben a gumó lehetőleg r­ézsútosan, oldalt döntve, hasas felén feküdjön, szemes végé­vel felfelé, köldökös végével lefelé fordítva. 9. A fészek fedése tökéletes legyen, ne gurul­jon a gumó mellé vagy fölé rög és ne maradjon üreg. 10. Mihelyt a kelő burgonya hajtása a föld színén kivehető, a megcserepesedett talaj kérgét nyomban boronával vagy kapával porbanyit­suk fel. 11. Első kapálás előtt permetezzünk. Kapálás­kor a már 10—15 cm.-es hajtásokat kissé töl­­tögessük fel. Ezzel a szólók fejlődését haté­konyan elősegítjük. KÖZTELEK, 1916. ÁPRILIS HÓ 1. 14. SZÁM 26-IK ÉVFOLYAM.

Next