Köztelek – 1916. 1-26. szám

1916-04-29 / 18. szám

628 Ezzel ellenkezőleg kiviteli többletünk volt. Vagyis kereken 930 000 g a behozatal többlete. Ez mindössze még 10%-a sem a fenti becslés alapján megállapított 122 millió összes szükségletnek, mégis a valódi helyzet ma az, hogy a mi zsizinségünk a háború alatt körülbelül akkora lett, mint Németországé. Mert Németországban a háború kitörésekor nagy készletek voltak felhalmozva, a mi készleteink ellenkezőleg aránylagosan is kisebbek voltak. Németországba a háború elején még igen sokat importáltak és sertésállományuk még a háború alatt növekedett. Nálunk a bevitel megszűnt és egy ideig még Németországba exportáltunk, az állati és növényi zsírok termelése is csökkent. Ne gondoljuk, hogy amidőn zsirinségről beszélünk itt, csakis a disznózsírt vagy általában az ételzsírokat kell értenünk. Igaz ugyan, hogy a mi zsiradékszükségletünknek körülbelül felét a táplálkozásra használjuk fel, ámde a szappangyártás egymaga körülbelül 1V2 millió q zsiradékot fogyaszt és a hátralevő 70 millió q-t a stearinipar, kenőolajok és lakkok, festékek és más iparok dolgozzák fel. Sőt a zsirok ipari feldolgozása terén a hiány nálunk még nagyobb, mint az ételzsírok terén, mert sok tekintetben a szükséglet növekedett és a zsírokból készített ipari termékek behozatala megszűnt. Ezt nem tekintve a hadseregnek sok glicerinre van szüksége, mely a szappan- vagy stearingyártás mellékterméke. A kaucsuk pótlására is bizonyos olajokból úgynevezett fakuszokat készítenek és ezzel a kaucsuk hiányát pótolják. Mindezekből kitűnik, hogy nálunk sürgősen minél több zsírra és olajra van szükségünk. E tekintetben pedig legkönnyebben az olajat termő növények felkarolásával segíthetünk. Az az „Útmutató", melyet a Köztelek mellékleteként Károly Rezső dr. és Havas Géza szerkesztésében a m. kir. földművelésügyi minisztérium a gazdák rendelkezésére bocsátott szintén azt célozza, hogy gazdáinkat az olajos magú növények termelésének nagy jövedelmezőségére figyelmeztesse és nagyarányú termelésére buzdítsa. Ezek közül a növények közül én ez alkalommal csak tök- és napraforgómag termelésének és feldolgozásának jelentőségére terjeszkedem ki,, mert ezek még május havában is vethetők és bizonyára még sok olyan bevetetlen terület áll az idén a gazda rendelkezésére, ahol ezeket a növényeket nagy haszonnal termelhetnék. , Magyarország töktermelése eddig is elég tekintélyes volt, ami legvilágosabban bizonyítja, hogy éghajlatunk és talajunk e növénynek megfelelő és hogy a töknek még az eddigi extenzív módon való értékesítése is hasznosnak bizonyult. Az 1907—1911. évek statisztikai adatainak átlagos eredményeit alábbi összeállításban foglaltam össze: A tök mint fatermény melléktermény Bevetett terület, kat. holdban 21,183 1.608,008 Termés ágákban 2.643,503 17.985,027 A termés értéke kor.-ban ... 3.432,600 35.313,200 Termésátlag, kat. hold.-ként: q 124*72 11-18 100 kg. tök átlagára, kor.-ban 1*33 1*91 Ezekből az átlagos értékekből még két tényt akarok itt leszögezni: 1. azt, hogy a termésátlag még a tök mint főtermény esetében is igen alacsony, a mellékesen termelt tök átlaga pedig egyenesen nevetségesen kevés; 2. azt, hogy a tök átlagos ára korántsincs arányban belértékével, mégis a töktermelés összegéből évente közelítőleg 40 millió korona a nyers jövedelem. Azt, hogy miként növeljük a töktermelés átlagát, a gazda legkönnyebben elérheti, ha az említett „Útmutató" tanácsait követi. Ehhez csak annyit pótolnék, hogy ott, ahol a kukorica megművelése géppel történik, ott természetesen a töktermelés mint köztes termelés lehetetlen, kisebb gazdaságokban azonban ez a köztes termelés is most olyan nagy haszonnal kecsegtet, hogy nem lehet elég meleg, ajánlani kisgazdáinknak is e növény termelésének minél nagyobb mérvű felkarolását. Egyet azonban ne feledjünk. A tök is, mint más gazdasági növényeink, bőtermést és jövedelmet csak akkor ad, ha kellőképpen megtrágyázzuk. A tök főképpen szervestrágyát, elsősorban istállótrágyát, híg ürüléket vagy komposztot követel. A trágyával most nagyon takarékoskodnunk kell, ez a tök trágyázása esetében lehetséges is, mert a trágyát a fészkekbe rakjuk és nem az egész területre elosztva. Egy - egy villányi istállótrágya egy fészekbe elég. Így eljárva elérhetjük, hogy a kat. holdankénti termés a fenti átlagos 125 g-nál sokkal nagyobb lesz. Károly R. dr. és Havas G. útmutatójuk értelmében a tök termése a talaj, trágyázás és éghajlathoz képest 150—350 g közt változik. Lássuk most elsősorban, hogy ebből a mai állapotokat mérlegelve mekkora nyers jövedelemre számíthat a termelő? Eddig a tököt nálunk főképpen sertések és tejelő marhák etetésére használták, nem pedig a tökmagban foglalt értékes olaj termelése céljából. Kétségtelen, hogyha a magot feletetjük, a benne, foglalt zsír hozzájárul a takarmányadag kalóriatartalmához. Ámde most, amikor a tökmagolaj piaci ára 100 kg.-onként 800—850 K., minden közelebbi számítást mellőzve megállapíthatjuk, hogy a takarmányozás sokkal gazdaságosabb lesz, ha a tökmagot nem etetjük meg az állatokkal, hanem olajtermelésre használjuk fel, a takarmány kalóriaveszteségét pedig olcsóbb szénhidrátokkal pótoljuk, u. n. melászszal, burgonyával stb. A termelő gazda is ilyen módon jobban értékesíti a töktermését. Kosutány a tökmagpogácsáról 1899-ben irt közleményében*) közelebbi adatok mellőzésével azt írja, hogy a tök körülbelül 2'3°/o magot ad. Károly R. dr. és Havas G. útmutatójában a magtermelőktől szerzett információk alapján a mag termését 5—10°/o-ra becsülik. Ha ennek csak középértékét fogadjuk el átlagnak és ezzel számítjuk ki a 150, illetőleg 350 g töktermelés nyers hozamát, e mag métermázsáját pedig csak 100 koronával számítjuk, a tökmagtermelésből származó nyers jövedelem kat. holdanként következő óriási nyers jövedelemmel kecsegtet: 150 q tök 7,5% maggal, ad 11 q magot a 100 K. = 1100 K. 350 q tök 7,5% maggal, ad 26 q magot A 100 K. = 2600 K. *) Mezőgazdasági Szemle, Landw. Versuchsstationen XLIII. kötet, 265. lap. Ezt nem tekintve, megmarad a tök husa és héja, melynek takarmányértékét minden gazda ismeri. Kosutány fent idézett közleményében Ulbricht tanárnak magyaróvári vizsgálatait ismerteti, melyek értelmében a disznótök összetételéről következő tájékoztatást kapjuk: Azt látjuk az adatokból, hogy a tök húsa és héja friss állapotban nagyon vizes takarmány, szárazanyaga azonban elég értékes. Ezt itt különösen azért említem meg, mert ha a tököt magtermelés céljából nagyobb arányban termeljük, önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy miként raktározzuk a nagymértékben felgyülemlő tökhúst és héjat. Az ép, hibátlan tök legtermészetesebb eltartása 1—2 hónapig száraz raktárakban történhet, ügyelve arra, hogy romlásnak ne induljon. A hibás vagy romlásra alkalmas tököt legcélszerűbb külön választani és mielőbb feltakarmányoztatni. Szokták a fölös tököt mint a répát felszeletelni és polyvával és szalmaszecskával keverve bevermelni. Ezzel a raktározhatóság idejét meghosszabbíthatjuk ugyan és ízletes takarmányt kapunk, de tekintélyes anyagveszteség árán. A tök raktározásának legtökéletesebb módja volna a tök húsának és héjának szárítása. Amióta a burgonyaszárítást Németországban olyan jól megoldották, ennek a tökre való alkalmazása semmiféle technikai nehézségbe nem ütközik és még azzal az előnynyel is jár, hogy összekapcsolható a tökmag azonnal való és tökéletes elkülönítésével és értékesítésével. Nem foglalkozom ezúttal bővebben ennek fejtegetésével, mert most egyelőre az a sürgős feladatunk, hogy minél több tökmagot termeljünk és hogy ezt elérhessük, sietnünk kell a vetéssel. Itt ezt csak azért említettem meg, hogy gazdáink amiatt ne aggódjanak, hogy miként fogják a mag után maradt sok tököt raktározni és értékesíteni. A fent vázolt módon ez tökéletesen megoldható. A részletek megismerésére még van idő. De még akkor is, ha a tök húsát és héját nem használjuk ki tökéletesen, a tökmag termelése ma olyan jövedelmező, hogy már magáért a magért is indokolt minél többet termelni. Hasonló okokból ajánlható, hogy gazdáink a napraforgót is ez évben nagyobb arányban termeljék. Ami a termelés mikéntjét illeti, megint a már ismételten említett „Útmutató"-ra utalok és a trágyázás szükségességét hangsúlyozom. Ha megint az ebben talált termésbecslést fogadjuk el számításunk alapjául, akkor maga a napraforgómagtermés, 100 koronás árral számítva, kat. holdanként következő nyers hozammal kecsegtet: 4 q magtermés a 100 K = 400 K, 8 q magtermés a 100 K = 800 K. Ezt nem tekintve, megmarad a levél, kóró és a mag tányérja. A leveleket, a virágzáskor letört Faggyú, disznózsír 25,000 q Vaj stb.. 50,000 „ Olein 3,000 „ Összesen : 78,000 q bfi xXi 3 5 t* fS ® fc te 4» bfi xXi 3 5 t* fS ® fc Nyera fehérje m £ •s ?! £ • E B «S SS 3 a 1 B z á x a 1 é k 90*9 1-3 5-6 1-7 0-5 — 14-3 61-6 18-7 5-5 93-7 0-5 4-9 0'6 0-3 8-1 77-15 9-4 5'35 86-5 2-15 5-7 4-8 0-85 15-9 42-0 35-8 6'3 Friss állapotban Szárított állapotban... Husa friss állapotban Husa szárított állapotban Héja friss állapotban Héja szántott állapotban KÖZTELEK, 1916. ÁPRILIS HÓ 29 3. SZÁM 20-IK ÉVFOLYAM. GYÁRTELEP ÉS IRODA: DEBRECZENI MEZOGAZDASÁGI GÉPGYÁR R.-T. VARGAKERT, CÉVSOR 19. „HORTOBÁGY-DRILL", „HAZAI-DRILL" „NAPOLEON-DRILL" vetőgépeit, Gazdasági szekereit, szénagyűjtőit, továbbá egyetemes acélekéket, SV jegyű 2-, 3-, 4-tagú boronákat, tárcsás répavágókat, dobrendszerű szecskavágókat, kukoricaültetőket és morzsolókat. Szíveskedjék ajánlatot kérni. 021