Köztelek – 1917. 1-26. szám
1917-02-24 / 8. szám
8. SZÁM 27-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1917. FEBRUÁR HÓ 24. kifolyó mag egy 16-os szövetű rostára essék; ez elvégzi az előrosta feladatát; a szög alatt földig futó hosszú nagy rosta helyibe pedig alkalmazzon egy 22 es szövetű rostát, melynek segítségével a földet, szemetet és az apró idegen magvakat könnyen eltávolíthatja. Az így letisztított lóheremag a legtöbb esetben ólomzárolható. A heremagvak tisztításához ez idén már nem áll sok idő rendelkezésünkre, akinek gépe van, vagy azt módjában van beszerezni, annak igenis tanácsolom, hogy heremagját önmaga tisztítsa, ólomzároltassa le. Nem kell senkinek sem tartania attól, hogy nem tudja majd azt értékesíteni, mert a földművelésügyi kormány kötelezte a Haditermény Részvénytársaságot, hogy az ólomzárolt heremagvakat tartozik mindenesetben maximális áron átvenni. De akinek arankatisztítógépe nincs, vagy pedig azt beszerezni nem tudja, annak csak azt tanácsolhatom, hogy ne spekuláljon, magjáért nagyobb árat úgy sem fog kapni, ezt tehát mindenkinek kötelessége forgalomba hozni, hogy annak tisztításával a tisztítótelepeink mielőbb elkészülhessenek. A fölösleges készleteit forgalombahozatala ma hazafiúi kötelesség, vegye ezt tudomásul minden gazda, evvel a ténykedésével közérdeket szolgál, mert az államnak már jó előre tudnia kell, hogy mennyi lóheremagot tud nélkülözni, mennyit tud az országból kibocsátani avégből, hogy egyéb nálunk hiányzó vetőmagvakat kaphassunk érte. Gerhardt Guido: Szántóföldi hagymatermesztés. A hagymatermesztés iránt az érdeklődés oly nagy, hogy azokra kimerítő választ adni csakis egy rendszerbe fogott terjedelmesebb közleményben lehet. A hagyma a vele való behatóbb foglalkozást, kivált a jelenlegi viszonyok közt, nagyon is megérdemli, mert a behozatal útja el van zárva. Azért az árak már olyan magasak, hogy e közfogyasztási cikk maholnap csak a legmódosabb ünnepi asztalnak dísze lesz. Vajha meglenne a mai hagymainségnek az a haszna, hogy a jövőben a hagymatermelést a mezőgazdák is jobban, nagyobb mértékben felkarolnák és hogy külföldi hagymára soha többé ne szorulnánk. Hazánk a hagymának valóságos hazája s a magyar földben termett hagyma minőségre is vetekedik az olasz, a tripoliszi vagy az amerikai hagymával, hozadéka pedig meghalad minden más mezei zöldséget és mezőgazdasági terményt és így a vele való foglalkozás békés és háborús időkben egyaránt igen érdemes és hasznothajtó. A hagyma termesztése különböző helyen igen különböző módon történik. Más a dughagyma, más a melegágyi palánta és ismét más a közvetlenül magról tenyésztett vagyis, egyenesen a szabad földbe vetett hagyma termesztése. Valamint, hogy minden termelési módnak más és más fajtái lesznek helyénvalók. A legkorábbi piaci hagymát (zöldhagymát) a dughagyma adja. Ezt követik a melegágyi palántáról nevelt korai és húsosabb hagymafajták pl. az óriási édes tripoliszi fajták. A legkésőbbi és legtartósabb hagymát pedig a szabad helyre, szabadföldbe vetett (fekete magról termesztett) adja. A dughagymát általában a konyhakertészek és bolgárok termesztik, úgyszintén a melegágyi palántákról valókat is. Bár foglalkoznak dughagyma és dughagymárólvaló termesztéssel mezőgazdák is, így pl. Makón és vidékén úgyszólván kizárólag a dughagymáról való termesztési mód divik. Mindamellett a mezei vagy szántóföldi nagyterületeken való tömeghagymatermesztésnek legcélszerűbb módja a fekete magról való. A hagyma legjobban megterem a jó fekete, agyagos, tömör homokon és a televényes vályogtalajon. Sovány és laza homok, vagy kötött, hideg agyagon sem mennyiségre, sem minőségre nem lesz a hagyma kielégítő. Meleg talajon édes, ízletes és kiválóan zamatossá lesz, ellenben a hideg, nyirkos talaj csípős, erős és kevésbé zamatos hagymát terem. Bár a hagyma szereti és meg is hálálja a jó televényes talajt, friss trágyába mégse vessük, mivel azt nem szíveli. Tehát sohasem alája, hanem mindig előveteménye alá adjuk a trágyát. Előveteménye trágyás kapás vagy trágyázott takarmánynövény legyen. Utána jöhet hüvelyes vagy kalászos. A búzának különösen jó előveteménye. A hagyma talaját kiváló gonddal kell előkészíteni. A szántást okvetlen ősszel végezzük, hogy a magot befogadó felület, a magágy, a légköri behatások közrejöttével tavaszig minél porhanyóbbá váljék, megérlelődjék. Kora tavasszal (hólé felszikkadtával) vetés avagy duggatás előtt a talajt keresztül-kasul jól megkoronálják, elzónázzuk és minden felszínre kerülő gyomot, gyökeret, csutkát, szárat, követ összeszedünk, eltávolítunk. Ezek után meghengerezzük és pedig minél lazább a talaj, annál alaposabban, mert a laza talajba kerülő mag nehezebben csírázik, a mélyre jutó mag hagymája meg csak zöldjét neveli és beéredését kivárni nem lehet. A vetéselőtt való hengerezést csakis tömöttebb talajon mellőzhetjük, vagyis a korona után vetünk s azután hengerezünk. Az esetben pedig, ha a hagyma földjének felszántása tavaszra maradt volna és vetés előtt szántjuk fel, világért se vessünk, duggassunk avagy ültessünk bele addig, amíg azt alaposan fenékig meg nem munkáltuk, meg nem üllepítettük. Ilyen esetekben elsősorban is a rögöt kell szétzúzni, a talajt fenékig rög- és üregteleníteni, megtömni, amit végezhetünk jó éles és hosszúfogú vasboronával, kapával, hengerrel mindenekfölött pedig Campbel-tömörítővel mely eszköz talán sehol sem érvényesül oly szembeszökőn jól, mint éppen a hagyma talajának előkészítésénél. A Campbel kerekesrögtörő, földmorzsoló és tömítővel tetszés szerinti állapotba hozhatjuk a talajt, megjártatva vele a szántott területet hosszába, keresztbe mindaddig, amíg a kivánt finoman elaprózott felszín (magágy) mellett a hagymánál oly kiválóan fontos tömöttséget is el nem értük. Ezen általános tudnivalók után lássuk már most a tenyésztési módokat: A dughagymáról való hagymatermesztés minél korábban veszi kezdetét, annál jobb. Szárazabb, melegebb természetű talajba, ha az idő is kedvező, már február második felében, márciusban végezhető, mivel a fagyot minden külön takarás nélkül jól állja, eldugdoshatjuk már ősszel október végén, novemberben is ha például korai zöld hagymanyerés a célunk. Ez esetben a vetés (dugdosás) kellő mélyen járó sorhúza, vagy kis vetőkapával vont barázdába történik kb. 15 cm. sor- és 5—6 cm. növénytávolságra dugdosva egymástól a hagymácskákat. A teljes kifejlődésre, illetve beéredésre, télire szántakat is sorhúzó vagy kis hegyes vetőkapával vont, de igen sekély barázdácskákba dugdossuk mintegy 20—25—30 legfölebb 35 cm. sor- és 20 X 20, 25X 15, 30X 10, 35X 8—6 cm. növénytávolságra és pedig mindig a talaj minősége szerint szabva meg a tenyészterületet. Műveltebb, tisztább földbe, kisebb területekre ágyásokba sűrűbb, kevésbé művelt, nagy kapát igényelő földekbe ritkább sorokat húzunk. A dughagymácskák eldugdosása, tűzdelése, vetésénél minden figyelmünk oda irányuljon, hogy a hagymácskák, mind egyenlő mélyen és mindösszesen is csak oly mélyen kerüljenek a földbe, hogy a földbe duggatva és a földet gereblye fokával reájuk húzva és lenyomkodva, leszorítva éppen csak hogy fedve, letakarva legyenek. Ismétlem, hogy a hagymatermesztési sikerére döntő fontosságú, hogy a hagymácskák se kelleténél mélyebben, se egyenetlenül ne kerüljenek a földbe, mivel a hagyma teje a föld fölött és nem a földbe szorulva fejlődik jobban, tökéletesebben, s az eredés is ezeknél áll be természetesebben és hamarabb, míg a mélyen dugott, megszorult hagymapalánta póré-szerű vastag szárat (póré) hajt, fejet alig nevel s természetes beéredését kivárni nem lehet. Ha pedig a vetés, eldugdosás egyenetlen, a hagymácskák különböző mélységben állanak, a fejlődésük és hagymafejek is igen különböző nagyságúak és formajuak s ami a bajt még tetézi, értésük is végtelen végig tartós egyenetlen lesz. A dughagymaágyasok, táblák további munkája a gyomtól való tisztántartás, kapálás sehol mód van hozzá, öntözés mindaddig, amíg az eredés jelei nem mutatkoznak. A magról való hagymatermesztés szintén kora tavaszszal, március-áprilisban veszi kezdetét. A vetést géppel sorba vagy sorhuzóval vont barázdába, vagy kézzel szórva végezzük. A géppel vagy sorhúzó után vetett mag, ha magától nem takaródik, gereblyefokával vékonyan fedjük. A vetés előtt elzónázás végett lesimított, lehengerelt talajra vetett magot kopott, rövid fogú gereblyékkel egyenletesen levágjuk. A csak boronával rónázott földre szórva vetett magot nem vágjuk be, hanem vetés után egyszerűen le- és behengerezzük vagy előbb még érett trágyával, vagy rostált komposztfölddel beszórjuk. Itt is arra kell ügyelnünk, hogy a beszórás egyenletes legyen, nehogy helyenként a mag mélyebbre jusson s nyomán buja foltok keletkezzenek. Bár a szórvavetés a hagymatermesztésnél igen elterjedt s van is valami előnye, mégis inkább a sorbavetést ajánlom. A vetéshez nagyszerűen használhatjuk a Planet junior kézivetőgépet, sőt az egykerekű kézikapálót is, ha rája sorjelzőt, utána meg vetőkészüléket szerelünk. A soros vetésnek mindenesetre megvan az az előnye, hogy a sorok között késsel is, géppel is kapálhatunk. Aminek ismét nemcsak a gyomirtás, hanem kiváltképpen a talaj nyirkosan tartása szempontjából van döntő fontossága. Előnye továbbá, hogy míg a szórvavetésnél 15, sőt 30 kg. magot is elszórunk egy holdra a sorbavetéshez 6—8 kg. mag is bőségesen elég. A sortávolságnak, ha azt géppel szándékozunk kipálni, 30—35 cm.-nek kell lenni, ellen- 275 t Mindennemű mezőgazdasági gép és eszköz irodámban megrendelhető és kapható, u. m. egy- és kétgéprendszerű motorosszántógépek és gőzszámútripolt, lokomobilok, cséplőgépek, ekék, vetőgépek, aratógépek, száritók, szalmaprések, szalmaelevátorok, stb. Fontos azonban, hogy a gazdák szükségletüket már a legközelebbi napokban megrendeljék, mert csak ez esetben lehet a pontos szállítási időt betartanom. Ezen mezőgazdasági gépek és eszközök mind elsőrangú németországi gyáraknak gyártmányát képezik, melyeknek kiváló szerkezetéért és tartósságáért én és gyáram jótállást vállalunk. Ezen gyáraknak magyarországi vezérképviseletét én bírom és gyártmányaikból a közeljövőben megnyitandó raktáramban készletem is lesz. Bárminemű felvilágosítással szolgál BÉKÉSI LAJOS elsőrangú németországi mezőgazdasági gép- és eszközgyárak vezérképviselete, gőz- és motorekekereskedés, Budapest, VII. kerület, Almássy tér 8. szám, 8077