Köztelek – 1917. 27-51. szám

1917-12-15 / 50. szám

50. SZÁM 27-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1017. DECEMBER HÓ 15. végbe megy, a képződött mésziszapot ülepedni hagyjuk és a felette lévő lugoldatot lefejtjük. Szóda hijján ugy járunk el, hogy elegendő fa­hamut vizzel kilugozunk. Tájékozásul szolgáljon, hogy a fahamu körülbelül 10% nyers hamuzsirt ad, melyben a tiszta hamuzsir (K., COs) 80—50% közt változik. Itt is arra törekszünk, hogy a kész szűrt oldat kb. 15—16% hamuzsirt tartalmazzon, vagyis mivel egy liter vízhez 150 gr. hamuzsir kell, egy kiló fahamuból pedig kb. csak 50—80 gr.-ot kapunk, tehát legalább 2 vagy 272 kg. hamut használjunk egy liter vízre. A kapott hamuzsíroldatot épúgy alakítjuk át marólúggá, mint a szódát. De a kapott lúggal csak puha szappan képződik, ha a szappan kialakulása után elegendő kősóval ki nem sózzuk és így kemény szappanná át nem alakítjuk a szappan egy részét. Igaz, hogy sóval kisózott termék sem lesz oly kemény, mint a tiszta nátron­szappan, de kellőleg szárítva jól használható és még jobban habzik, mint a csupán zsírból, lug­kővel készült szappan.­­S. E. dr. Sárgarépatermesztés. 65. K­érdés. A sárga­répa­ és hagyma termelésére kérek útbaigazítást. M. B. Felelet a 65. sz. kérdésre. A sárgarépák álta­lában a nyirkosabb klimát, mérsékelten nedves, inkább meleg, mint hűvös és kevésbbé kötött talajt kedvelik. Legjobb helyük a mélyrétegű, humózus, jó erőben levő homokos vályog. A forgóban a második helyre, vagyis a trágya után kerüljön, ahol az előbbi évben aláfordított trágya kellőképpen elkorhadott és ismételt föld­munkával a talajban egyenletesen elosztódott. Friss trágyába vetve, a sárgarépa fejlődése túlságosan buja, lombja felette és alkalmatlanul sok, répái nagyok, kövérek s idő előtt meg­hasadók, odvasodók, ami mind a minőség és az eltarthatóság rovására van. A trágyába vetett sárgarépa íztelen, miért is a konyhai célokra termesztett répákat istállótrágyával frissen trá­gyázott földbe vetni sohasem szabad. Sőt még a takarmánysárgarépafajtákat sem, mert a trágya után mutatkozó nagyobb menynyiség ott is a tartalmasság és eltarthatóság rovására irandó. Eszerint a gyökérfélék alá legfeljebb mű­trágyáról lehet szó, amelyet a gyökérfélék nem­csak hogy szíveinek, hanem helyesen alkalmazva nagyon is meghálálnak. A mesterséges vagy műtrágyák közül a foszfor- és kálitrágyákat hálálja meg legjobban, de indokolt lehet a nitrogéntrágya is ott, ahol a talaj az előző év­­ben istállótrágyában nem részesült és televény­ben szegény. Kerti, jó erőben levő talajra adandó­kat, holdanként 100—150 kg. szuperfoszfát és 50—60 kilogramm 40%-os kálisó, szántóföldön jóval több is. A szuperfoszfátot őszszel aláássuk vagy vetés előtt szórjuk el és kapáljuk alá, úgyszin­tén a chilisalétrom egy részét is, a másik részét (felét) az első kapálás előtt szórjuk reá a talajra. A chilisalétrom kat. holdanként legfeljebb 30—60 kiogramm lehet. A sárgarépa talajának előkészítése az őszi mély ásózás vagy mély szántás, amely legyen lehetőleg alapos. Vetés ideje körülbelül március közepe, de vannak különösen homoktalajon gazdálkodók, akik már őszszel, vagy alkalmas időben a tél folyamán vetnek. Fődolog, hogy vetés előtt a talajt jól megaprítsuk, a görön­gyöket, rögöket, üregeket tüntessük, simítsuk el. E célra rendkívül alkalmas eszköz a Cambell­féle talajtömörítő, amelyet, kézi erővel is von­tathatót (6 kerékkoronggal), a kerti ágyasokhoz is kaphatunk. Rögös, üreges talajban a gyöke­rek nehezen és rendetlenül hatolhatván le, na­gyon ágas-bogas, idomtalan répákat kapunk. Vetése a kerti ágyasokban rendszerint kézzel történik, a fajták mineműsége szerint 15—35 cm. sortávolságra. A sort sorhúzóval, vagy kerti zsinór mellett kis kapával, vagy egy jó élesre meghegyezett karóval sekélyen úgy nyitjuk meg, hogy a mag legfeljebb 1 cm.-re kerüljön a föld alá. A magot vetés előtt kézzel alaposan meg­morzsoljuk, hogy kapaszkodó horgocskái le­dörzsölődj­enek, mert máskülönben több mag­szem összekapaszkodva, gomolyszerüen kerül a talajba s a vetést egyenetlenné teszi. Egyéb­ként ma már minden jóravaló magkereske­désből ledörzsölt magot kapunk. Tudvalevő, hogy a sárgarépa magva soká elfekszik és nehezen kel, miért is azok, akik megkésve vetnek, a magot előbb langyos vizben áztat­ják s azután az egyenletes vetés és mag­megtakaritás kedvéért éles homok, vagy friss és száraz hamuval keverik s ugy vetik. Kerti ágyásokba késsel, mezei nagy táblákba géppel vetik és kat. holdjára körülbelül 4—6 kg. magot számítunk. Nagyon természetes, hogy a szórva­vetéshez sokkal több, még egyszer annyi mag szükséges. Szórva azonban ma már aligha vet az intelligens gazda. A sárgarépa további mun­kája a gyomtól való tisztántartás és kapálgatás, amit annyiszor végzünk, ahányszor csak szük­ségét látjuk. Különösen óvni kell az elgyomo­sodástól a fejlődés első idejében, nehogy fel­nyargaljanak vagy ki­álljanak; ez okból a sűrűn esett vetést ritkítani, később egyezni kell, hogy a fejlődés zavartalan s a répa minél egyen­letesebb legyen. Ritkítás, egyezés lehetőleg eső vagy öntözés után végzendő, amikor a gyökerek könnyen és tövig kihúzhatók. Az öntözés — különösen zárt, száraz kerti talajon — szinte elengedhetetlen, sőt igen jó hatással van még a nyílt mezei táblákban álló répákra is, de csak a fejlődés­nek addig a fokáig, amíg a sárgarépa levelei össze nem borulnak, tehát körülbelül augusztus végéig. Szeptember elejétől kezdve, amint az éjjelek hosszabbodnak, hűvösebbek lesznek s a levegő is mindinkább párateltebb, az öntözéssel teljesen felhagyunk, mire a sárgarépák buja­fejlődése is megcsendesedik és nyugodtan be­érik. A beéredést némelykor megzavarhatja az őszi hosszantartó esős és meleg, u. n. kövér őszi idő, amelyre a répa újra erős hajtásnak, lombosodásnak indul s ezáltal minősége rom­lik, eltarthatósága csökken. Ezt némiképp egyen­súlyozhatjuk a répa leveleinek, illetve az egész tábla lehengerezésével, amit rendszerint egy könnyebb vas- vagy fahengerrel végzünk, avagy ennek hiányában a sorokon végigjárva, a répa leveleit a szívhajtásokkal együtt lábunkkal mérsékelten letapossuk. Az így lehengerelt répalevelek továbbra is a répafejen függve élve maradnak és szerepüket végzik, ellen­ben az ilyen esetekben némely helyen szo­kásos levéllesarlózás vagy lekaszálás felette káros, mert a leveleitől megfosztott gyökér VEGYESEK. Mai számunk tartalma : Oldal Az OMGE közleményei 2089 Egyről-másról ... 2094 Mi az oka a kender korai virágzásának? 2097 Levélszekrény 2098 Vegyesek 2099 Kitüntetések. — A Kivándorlási Tanács tagjai. — Az Aradvármegyei Gazdák Hadsegélyző Bizottsága. — A tejszövetkezetek újjászer­vezése. — A kolozsvári egyetem mezőgazda­sági fakultása. — A Fejérvármegyei Gazda­sági Egyesület. — Az Országos Magyar Földbérlők Egyesülete. — Méhészeti vándor­gyűlés Tordán. — A Zalavármegyei Gazda­sági Egyesület. — Pótkávégyár Erdélyben 2100 Kereskedelem, tőzsde 2101 Szerkesztői üzenetek 2102 Lapunk előfizetői és hirdetői figyelmébe! A nyomdai és papirárak folytonos és a háború kezdete óta már több száz százalékra rugó emelkedése folytán a „Köztelek" lap is kénytelen előfizetési és hirdetési dijait 1918. január­­­től fogva a halom tartamára feleielni, illetve az eddigi dijakon felül háborús árpótlékot szedni. Re­méljük, hogy előfizetőink és hirdetőink mél­tányolják e kényszeerű díjemelés közismert indokait és a jövőben nem vonják meg la­punktól eddigi támogatásuk­at. A „Köztelek" lap eddigi 30 K.-s előfizetési díjához 1918 január 1-től fogva, a háború tar­tamára, 10 K. pótlékot szedünk, tehát a „Köztelek" lap előfizetési díja az egész 1918. évre 40 K., félévre 20 K., negyed évre 10 K., egyes szám ára pedig­ 80 fillér lesz. A lapelőáilitás nagy költségtöbb­lete és az egyre fokozódó papírhián­y arra kényszerít­ette az O­MGE tanácsát, mint lap­felü­gyelő bizottságot, hogy a hirdetések terjedelmének általános csökkentését határozta el. Ez olyképpen történik, hogy a kishirdetések kivételével, valamennyi hirdetésünk terjedelme 1918-ban, az ed­digi díjszabás fenntartásával, egyfor­mán a felére fog csökkentetni. Aki pedig hirdetésének eddigi terjedelmét jövőre is fenn kívánja tartani, az az eddigi dijak kétszeresét fizeti hadipótlék gyanánt. Mihelyt természetesen a jelenlegi drágaság enyhülni fog, sietünk majd az ed­digi dijszabást lehetőség szerint visszaállítani. Kitüntetések. Őfelsége Csik Imre földműve­lésügyi miniszteri tanácsosnak saját kérelmére történt nyugalomba helyezése alkalmából, sok évi kitűnő és hasznos szolgálatai elismeréséül, a Ferencz József-rend középkeresztjét adomá­nyozta.­­ Lisznyai Damó Tihamér földműve­lésügyi miniszteri tanácsosnak pedig a vízügyi műszaki szolgálat terén szerzett érdemei elis­meréséül Őfelsége a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta díjmentesen. A Kivándorlási Tanács tagjai. A Kivándor­lási Tanácsnak a Tanács negyedik ülésszaka tartamára a következők a tagjai: A főrendiház részéről: Majláth József gróf, Mikó Bálint, Szalavszky Gyula, Széchényi Viktor gróf. A képviselőház részéről: Bornemissza Lajos, Diess­ivein Sándor, Hollaky Attila, Sipeky Sándor. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara részé­ről: Lánczy Leó, Thék Endre. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület részéről: Emődy József. A Magyar Gazdaszövetség részéről: Bernát István. Az Országos Iparegyesület részé­ről: Ullmann Adolf. A Gyáriparosok Országos 2099 annál nagyobb energiával indul hajtásnak, ami pedig ismét csak a minőség és eltarthatóság rovására történik. A hagyma okszerű termesztését f. évi február hó 24-iki (8. sz.) lapunkban „Mezei hagyma­termesztés" címen igen részletesen közöltük, szíveskedjék ott megtekinteni. L'Huillier István.

Next