Köztelek – 1917. 27-51. szám
1917-12-22 / 51. szám
2152 KÖZTELEK, 1917. DECEMBER HÓ 2251. SZÁM 27-IK ÉVFOLYAM ban, hogy az alacsony terméshozamot növeljük és a silány minőséget javítsuk. A való helyzet feltüntetése céljából burgonyaterméshozamunkra vonatkozó adatokat említem fel, melyeket összehasonlítás céljából a németországi viszonyokkal vetek egybe. A magyar birodalomban a burgonyával beültetett terület 1913. évben 698,000 hektár volt, a termés összege kitett 59.735,000 q-t, az átlagos terméshozam hektáronként 84*4 q volt. Németországban 1893— 1897. években a beültetett terület volt 3.051,000 hektár, termett öszszesen 356.450,000 q, egy hektárra esett átlagban 11500 q, 1912-ben a beültetett terület csak valamivel volt nagyobb, t. i. 3.341,600 hektár, melyen az összes termés kitett már 502.095,000 q-t, egy hektárra esett 150-30 q. A termésnövekedés az utóbbi 20 év alatt hektáronként 150'3 — 115-00 - 35-30 q, vagyis 23'50%-ot tesz ki. Meg kell jegyeznem, hogy Németország átlagos hozama hektáronként 180 q, tehát a hozamtöbblet 30'00°/o. Hazai viszonyainkat figyelembe véve, tegyük fel, hogy mi ma eljutottunk volna Németország 19 év előtti hozamáig, akkor átlagban az 1913. évi 84"4 métermázsa helyett 115'00 q lenne a hozamunk. Ez azt jelentené, hogy az 1913-ban beültetett 698,000 hektár területen 115'00 —84*4 , 30"6 q, vagyis 20%-kal több teremne, ami 150.000,000 q összes burgonyatermelésnél 13.000,000 g többletet tenne ki. Ennek rendes árát, ha 6 K.-val vesszük fel, 78 millió korona jövedelemtöbbletnek felelne meg. A burgonya minőség dolgában is Magyarországon kifogás alá esik, mert a csekély burgonyatermés mellett nálunk nem éppen ritka a 14'00°/o keményítő tartalom, habár egyes vidékeken 21—23°/o keményítő is gyakori. A burgonya átlagos keményítőtartalma 16—17%-ra tehető, míg Németországban az átlag 20%-át közelíti meg. A többtermelés előmozdításán kívül azonban mezőgazdasági iparunk fejlődésének még azon fontos akadálya is van, mely Ausztriával való gazdaságpolitikai okban rejlik, hogy Ausztriával ugyanis azonos szesz- és cukoradótörvényünk van és bár par excellence mezőgazdasági állam vagyunk, mégis Ausztriának szesz- és cukoripara jóval nagyobb, mint a mi két mezőgazdasági iparunk és mindaddig, míg azonos adótörvényünkkel az egészen különböző osztrák viszonyok miatt békába van verve, addig fejlődésről szó sem lehet. Tény az, hogy Ausztria nálunk jóval olcsóbban termel és ennek ellenére a mi gazdasági ipari terményeinknek még túltermelése esetén sincs ahazai fogyasztás teljesen biztosítva, tehát az azonos törvények hátrányát mindig mi érezzük. Mezőgazdasági iparunk fejlődésének egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a műtermékek fogyasztása a belföldön biztosítva legyen és a mi különleges viszonyainknak megfelelő módon szabjuk meg az erre vonatkozó intézkedéseket. Az OMGE már évtizedek óta törekszik arra, hogy a sörgyártás, mely Magyarországon túlnyomó részben mint nagyipar szerepel — ami azonban a jelenlegi viszonyok mellett jóformán lehetetlen — kisebb üzemű sörgyárakká alakuljon. Igaz ugyan, hogy a söradótörvény módosításáról szóló 1916. évi XXII. t.-c.-ben már gondoskodás történt arra nézve, hogy a kisebb üzemű gyárak lényeges adóelengedésben részesüljenek a nagy vállalatokkal szemben, de ez az intézkedés a háború következtében még nem jutott érvényre. Feltétlenül kívánatos azonban, hogy a rendes viszonyok beálltával olyan intézkedések történjenek, amelyek lehetővé teszik a kisebb, szoros értelemben vett mezőgazdasági sörgyárak létesítését. A mostani miniszterelnök egyik régebbi költségvetési beszédében „üdítő és tápláló folyékony kenyérnek" ismerte el a csekély szesztartalmú sört, hivatkozván arra, hogy úgy, mint az északi államokban, nálunk is a 250 térfogatszázalék alkoholtartalmon aluli sört adómentessé kellene tenni. A háború alatt kétségtelenül kitűnt, hogy a mezőgazdasági iparoknak számos ága nálunk teljesen elhanyagolt, ilyen a növényi olajok előállítása, az abraktakarmányok, a gyümölcs megfelelőértékesítése stb. stb., mind olyanok, melyek elterjedve nálunk még nincsenek és ezek létesítése nélkül továbbra is csak nyerstermelő állam maradunk. A nagy terheket a jövőben csak úgy bírjuk ki, ha az összes mezőgazdasági iparokat életre keltjük, akkor biztosan számíthatunk arra, hogy nemzetünk nemcsak a háborús terheket fogja kibírni, de rövid idő múlva gazdag és hatalmas lesz. Ünnepi számba miről írhatnék indokoltabban, mint azon kérdésekről, melyek szüntelenül foglalkoztatnak és amelyeket napirenden tart a mindinkább fokozódó érdeklődés, a hatványozott mértékben növekedő közszükség. Az élelem, a főzelék, a zöldségtermesztés ma a legégetőbb kérdések egyike s a kertészkedés a legfelkapottabb, a legdivatosabb foglalkozás. És méltán, hiszen alig van más közelebb fekvő mód, melylyel a kiéheztetési gonosz terv ellen védekezni, az általános szűkösségen segíteni hatásosabban lehetne. Csakhogy mint sok más dologban, e téren is készületlenül, szervezetlenül talált a rettenetes háború. Honi főzelékféle élelem termelő gazdaságunk, számottevő konyhakertészetünk alig volt, alig van. Ez az oka a főzelék-és zöldségfélékben való szűkösségnek és a majdnem megfizethetetlen magas áraknak. A vetőmagtermesztés kérdése még rosszabbul áll. Konyha- KERTÉSZET. Rovatvezető: L'Huillier István. Idényszerű kérdések a kertészet körében. Irta L'Huillier István. 69. a) ábra. Melegágy: keret és ablakkal, szellőztető fával. 68. ábra. Melegágy szabadban.5 kerítés vagy fal mellett. 70. ábra. Melegágyvédő. 71. ábra. Melegágy körülrakása trágyával. 72. b) ábra. Melegágy: az ablakon takaró gyékénynyel.