Köztelek – 1917. 27-51. szám

1917-12-22 / 51. szám

2152 KÖZTELEK, 1917. DECEMBER HÓ 22­­51. SZÁM 27-IK ÉVFOLYAM­­ ban, hogy az alacsony terméshozamot növeljük és a silány minőséget javítsuk. A való helyzet feltüntetése céljából burgonya­terméshozamunkra vonatkozó adatokat említem fel, melyeket összehasonlítás céljából a német­országi viszonyokkal vetek egybe. A magyar birodalomban a bur­gonyával beültetett terület 1913. év­ben 698,000 hektár volt, a termés összege kitett 59.735,000 q-t, az átlagos terméshozam hektáronként 84*4 q volt. Németországban 1893— 1897. években a beültetett terület volt 3.051,000 hektár, termett ösz­szesen 356.450,000 q, egy hektárra esett átlagban 115­00 q, 1912-ben a beültetett terület csak valamivel volt nagyobb, t. i. 3.341,600 hektár, melyen az összes termés kitett már 502.095,000 q-t, egy hektárra esett 150-30 q. A termésnövekedés az utóbbi 20 év alatt hektáronként 150'3 — 115-00 - 35-30 q, vagyis 23'50%-ot tesz ki. Meg kell jegyez­nem, hogy Németország átlagos ho­zama hektáronként 180 q, tehát a hozamtöbblet 30'00°/o. Hazai viszo­nyainkat figyelembe véve, tegyük fel, hogy mi ma eljutottunk volna Német­ország 19 év előtti hozamáig, akkor átlagban az 1913. évi 84"4 méter­mázsa helyett 115'00 q lenne a hoza­munk. Ez azt jelentené, hogy az 1913-ban beültetett 698,000 hektár területen 115'00 —84*4 , 30"6 q, vagyis 20%-kal több teremne, ami 150.000,000 q összes burgonyaterme­lésnél 13.000,000 g többletet tenne ki. Ennek rendes árát, ha 6 K.-val vesszük fel, 78 millió korona jövedelemtöbblet­nek felelne meg. A burgonya minőség dolgában is Magyar­országon kifogás alá esik, mert a csekély burgonyatermés mellett nálunk nem éppen ritka a 14'00°/o keményítő tartalom, habár egyes vidékeken 21—23°/o keményítő is gyakori. A burgonya átlagos keményítőtartalma 16—17%-ra tehető, míg Németországban az átlag 20%-át közelíti meg. A többtermelés előmozdításán kívül azonban mezőgazdasági iparunk fejlődésének még azon fontos akadálya is van, mely Ausztriával való gazdaságpolitikai okban rejlik, hogy Ausztriával ugyanis azonos szesz- és cukoradótörvényünk van és bár par excellence mezőgazdasági állam vagyunk, mégis Ausztriának szesz- és cukor­ipara jóval nagyobb, mint a mi két mező­gazdasági iparunk és mindaddig, míg azonos adótörvényünkkel az egészen különböző osztrák viszonyok miatt békába van verve, addig fejlő­désről szó sem lehet. Tény az, hogy Ausztria nálunk jóval olcsób­ban termel és ennek ellenére a mi gazdasági ipari terményeinknek még túltermelése esetén sincs a­­hazai fogyasztás teljesen biztosítva, tehát az azonos törvények hátrányát mindig mi érezzük. Mezőgazdasági iparunk fejlődésének egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a mű­termékek fogyasztása a belföldön biztosítva legyen és a mi különleges viszonyainknak megfelelő módon szabjuk meg az erre vonatkozó intézkedéseket. Az OMGE már évtizedek óta törekszik arra, hogy a sörgyártás, mely Magyarországon túl­nyomó részben mint nagyipar szerepel — ami azonban a jelenlegi viszonyok mellett jóformán lehetetlen — kisebb üzemű sörgyárakká ala­kuljon. Igaz ugyan, hogy a söradótörvény módosításáról szóló 1916. évi XXII. t.-c.-ben már gondoskodás történt arra nézve, hogy a kisebb üzemű gyárak lényeges adóelengedésben részesüljenek a nagy vállalatokkal szemben, de ez az intézkedés a háború következtében még nem jutott érvényre. Feltétlenül kívánatos azon­ban, hogy a rendes viszonyok beálltával olyan intézkedések történjenek, amelyek lehetővé teszik a kisebb, szoros értelemben vett mező­gazdasági sörgyárak­ létesítését. A mostani miniszterelnök egyik régebbi költségvetési beszédében „üdítő és tápláló folyékony kenyérnek" ismerte el a csekély szesztartalmú sört, hivatkozván arra, hogy úgy, mint az északi államokban, nálunk is a 2­50 térfogatszázalék alkohol­tartalmon aluli sört adómentessé kel­lene tenni. A háború alatt kétségtelenül ki­tűnt, hogy a mezőgazdasági iparok­nak számos ága nálunk teljesen elhanyagolt, ilyen a növényi olajok előállítása, az abraktakarmányok, a gyümölcs megfelelő­­értékesítése stb. stb., mind olyanok, melyek elter­jedve nálunk még nincsenek és ezek létesítése nélkül továbbra is csak nyerstermelő állam maradunk. A nagy terheket a jövőben csak úgy bírjuk ki, ha az összes mező­gazdasági iparokat életre keltjük, akkor biztosan számíthatunk arra, hogy nemzetünk­ nemcsak a háborús terheket fogja kibírni, de rövid idő múlva gazdag és hatalmas lesz. Ünnepi számba miről írhatnék indo­koltabban, mint azon kérdésekről, melyek szüntelenül foglalkoztatnak és amelye­ket napirenden tart a mindinkább fokozódó érdeklődés, a hatványozott mértékben növe­kedő közszükség. Az élelem, a főzelék, a zöldségtermesztés ma a legégetőbb kérdések egyike s a kertészkedés a legfelkapottabb, a legdivatosabb foglalkozás. És méltán, hiszen alig van más közelebb fekvő mód, melylyel a kiéheztetési gonosz terv ellen védekezni, az általános szűkösségen segíteni hatásosabban lehetne. Csakhogy mint sok más dologban, e téren is készületlenül, szervezetlenül talált a rettenetes háború. Honi főzelékféle élelem ter­melő gazdaságunk, számottevő konyhakertésze­tünk alig volt, alig van. Ez az oka a főzelék-és zöldségfélékben való szűkösségnek és a majd­nem megfizethetetlen magas áraknak. A vetőmag­termesztés kérdése még rosszabbul áll. Konyha- KERTÉSZET. Rovatvezető: L'Huillier István. Idényszerű kérdések a kertészet körében. Irta L'Huillier István. 69. a) ábra. Melegágy: keret és ablakkal, szellőztető fával. 68. ábra.­­ Melegágy szabadban.5 kerítés vagy fal mellett. 70. ábra. Melegágyvédő. 71. ábra. Melegágy körülrakása trágyával. 72. b) ábra. Melegágy: az ablakon takaró gyékénynyel.

Next