Köztelek – 1918. 1-26. szám

1918-03-09 / 10. szám

364 kiválasztása természetesen csak gyorsítja, ellen­kező esetben azonban, vagyis az anyarépák gondos kiválasztása esetén, a fajta értékes tulaj­donságait nemcsak fenntarthatjuk, hanem lénye­gesen javíthatjuk. A németországi répamag nem azért jobb, mint a mienk, mert ott a természeti viszonyok jobbak, hanem azért, mert ott a magtermesztést az anyarépák gondos kiválasztásával hajtják végre és a magrépa­telepet virágzás idején más répafajta útján be­következő korcsosodástól is megóvják. A takarmányrépamag termesztésére az őszszel mélyen szántott, őszszel "és nem tavaszszal is­tállótrágyázott, nem túl száraz fekvésű területek a legalkalmasabbak. A foszforsavtrágyázás a magtermést jelentékenyen fokozza és a mag jó beéredését is elősegíti. Március hóban, — ha a fagyos idők elmúltak —, lehető korán, míg a répák csírázása a veremben nem indul meg erősebben, a magtermesztésre kiválogatott anya­répák az előzetesen simára boronált és könnyű hengerrel elsimított, sorhúzóval vagy vetőgép­pel megfelelő sor- és növénytávolságra meg­vonatozott területre kiültethetők. A gyengébb fejlődésű répafajták, vagy a kisebb répák, sor-és növénytávolság 60—60, vagy 60—70 cm., az erőteljesebbeké 70—80, ritkább esetekben 80—100 cm. lehet, de utóbbi rendesen túlsá­gosan sok. Fontos munka az anyarépák kiü­ltetése, mert ha a magrépákat nem ágyazzuk jól be a földbe, akkor azok rosszul gyökeredzenek be, ennek folytán sok elpusztul közülök, vagy a tövek nem elég erőteljesen fejlődnek és ez a mag­termés rovására esik. Ezért a magrépákat a fenti módon kijelölt fészkekbe ásóval olyan mélyen, ahogyan előző évben voltak a földben, úgy kell beültetni, hogy a gyökerük körül porhanyó föld legyen és az jól megtemessék, hogy a gyökér körül ne legyenek üregek, amelyekben a táplálékfelvevő gyökerek tönkre mennek. Ha nedves a föld, akkor azt a magrépák gyökere körül természetesen nem szabad megtömni. Ha még késői fagyoktól kell tartani, akkor a ki­ültetett magrépákat kis földkupac ráhalmozásá­val védjük a fagy ellen. Kisebb területeken a magrépát karózzák, mert így kevesebb mag pereg ki éréskor a szél csap­kodása folytán, nagyobb arányú termesztés ese­tén ez nem történhetik. Ha a föld a beültetés alkalmával megtömődött, azonnal kapálni kell, egyébként pedig a föld tömődöttsége és gyo­mossága szerint, mert a felületén tömődött, vagy gyomos földben a magtermés jóval keve­sebb, mint megfelelő kapálás esetén. A kapálá­sokat, amíg a magszárak fel nem nőttek, a sorok­ban logatosan, a tövek körül kézi kapával vé­gezzük. A magrépát akkor aratjuk, ha a magszárak alsó végén a fejlettebb magvak érettek. Az ara­tásnál és hordásnál a mag pergésére vigyázni kell, azért lehetőleg harmatos időben, sarlóval aratjuk a magrépát és azt 25—30 cm. vastag kévékben kötve, lábokban szárítjuk, azután szellős, száraz, esőmentes helyen raktározhatjuk cséplésig, vagy rövidesen kicsépeljük. Ez a közön­séges cséplőgépekkel történhetik, a magszár­töredékektől a magot úgy tisztíthatjuk meg, hogy két fahengerre feszített, ferdére állított végnél­küli vászonon végigcsurgatjuk, a vásznat a lejtő ellenében forgattatva (ilyen répamagtisztítógép a gyárakból is kapható, de házilag is előállít­ható). Az így tisztított magot még osztályozó rostán is áteresztjük, mert az apró magvak, különösen ha nem vártuk be a teljes érést,­­ amikor a nagyobb magvak már peregnek — csak gyenge értékűek. Hogy a takarmányrépamagot nem szabad nedvesen, vagy nyirkos helyen raktározni, mert akkor könnyen penészedik és romlik az általá­nosan ismeretes. G. E. KÖZTELEK, 1918. MÁRCIUS HÓ 16. 11. SZÁM 28-IK ÉVFOLYAM. A gazdaközönség köréből. Az 1918. évi termés értékesítése. Bár még messze vagyunk attól, hogy az 1918. évi termés felhasználása felől gondol­kodnunk kellene — hisz ma még az 1917. évi termés maradványainak rekvirálása foglalja el a hatóságokat — mégis helyénvalónak látom már most egy-két, az élettapasztalat alapján ki­alakult nézetet és tanulságot a nyilvánosság bírálata alá bocsátani s azokra az intéző körök figyelmét felhívni. A gyakorlati tapasztalatok alapján, ismerve a kereskedelem és termelés viszonyait, a jövőben betartandó első szabálynak azt kell előírnunk, hogy a gabona nem a letakarítás után 6—7 hónap múlva, hanem akkor rekvirálandó, amikor az a termés után még­ minden termelőnél a maga teljes egészében megtalálható. A sorrend pedig az, hogy a kisbirtokosnál — kinek kezé­ben a kultúrterület 65%-a van — kell a rek­virálást kezdeni s­őt legelsősorban a gabona beszolgáltatására kötelezni, mert a kis tételek hamarább és könnyebben eltűnnek, szétszé­lednek. De nem tartom célszerűnek a rekvirálás mai módszerét, sem nem tartom helyesnek azt, hogy a látható, vagy megtalálható gabonakészletek­ből mindent elvegyenek, ami a papiroson elő­irt, tehát elméleti számításon felül a gazdánál található. Ez az eljárás igazságtalan és első­sorban a tisztességes gazdát sújtja s csak ujabb csalásra, elrejtésre, eltitkolásra serkenti a tisz­tességtelen termelőt. Ma, midőn az ország ellátása nehézségekbe ütközik, a közélelmezési hivatal kiveti a vár­megyékre, azok viszont a járásokra, a járások a községekre a beszolgáltatandó terménymennyi­séget. Bízzuk aztán az egyes községekben érde­kelt termelők összességére, hogy a kivetett kon­tingens szétosztását s ami fő,­behajtását is ellenőrizze, persze a hatóság felügyelete alatt és utasításai szerint. A másik teendő az összes nem termelő lakos­ságnak a Haditermény és bizományosai útján körzetenként való ellátása. Ita eladni senki sem adhat el másnak, mint a Haditerménynek, illetve a kivetett kontingenst csak oda szolgáltathatja be, ha venni senki sem vehet mástól, mint a Haditerménytől, akkor nem lesznek szabály­talan vásárlások s mindenki ott a helyszínen megkapja ellátását s nem lesz ezen felül a sok hiábavaló búza- és lisztszállítás. Általában a termelés irányítását helyesebb alapokra kell fektetni, a termelési tényezőket helyesebb kihasználással jobban kell értékesí­teni, az egyenlő elbánás alapján a termelvények árát is arányosítani kell egyenlő haszon és ter­melési költség megállapításával. Akkor azután visszatérne az egyensúly a termelés, kereske­delem és ipar között s nem volna oka sem az államnak, sem az egyesnek az aránytalan nagy "drágaságról, a túlságos hadi- s egyéb állam- és magánháztartási kiadásokról panaszkodni. —rór Meghívó a „Gazdák Biztosító Szövetkezete" 1918. évi március hó 23-án (szombaton) d. e.3 . 11 órakor a Gazdák Biztosító Szövetkezete székházának hivatalos helyiségében (Budapest, IX., Kálvin-tér 10. szám, bejárat Üllői­ út 1. szám) alapítói gyűlést tart, melyre alapító tagjait ezennel meghívja. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Alapító tagokban történt változások be­jelentése. 3. A közgyűlés elé terjesztendő esetleges javaslatok. Budapest, 1918. március hó 7. Az igazgatóság nevében: Zelenski Róbert gróf s. k. a szövetkezet elnöke. VEGYESEK. Mai számunk tartalma Oldal Az OMGE közleményei 349 Egyről-másról ... ... .. . 350 A falu szociális szervezeti kérdései ... 356 Átmenet a tabbtermelésre ... ... 356 Mi ,t tejh­iány oka és mit tehetünk csökkentése érdekében ?... .. ... ... 358 A barlangi foszfor trágya hazánkban 360 A békéscsabai szikes öntözött rét eredményei az 1914—16. évben . . ... * .... 361 A mezőgazdasági kisérletü­gy bajai . ... .. 362 Gazdaközönség köréből ... ... ... . . ...­­. — 364 Levélszekrény ... 363 Vegyesek ... ... ... — ... 364 Tenyészbikaárverés Magyaróvárott. L­.­ helyettes államtitkárok.­­ A postatakarékpénztár n.­ igazgatója. — Földművelésügyi miniszteri kiküldött Bécsben. — Címadományozás. — I­­ közélelmezési kormánybiztos. - - Gyász­birek. —.Halálozás. Seyfried Károl­y­alapitvány. — Olajpogácsa beszerzése. — . Megint száz. — A Beregvármegyei Gazda­sági Egyesület. — A Szepesvármegyei Gaz­dasági Egyesület. — A Torontálmegyei Gazdasági Egyesület. — A Veszprémvár­megyei Gazdasági Egyesület. — A magyar Rovartani Társaság. — Bikaárverés Mező­hegyesen — - - - 306 Kereskedelem, tőzsde - 367 Szerkesztői üzenetek ... ... ... ... — 309 Ten­yészbikaárverés Magyaróváron. A magyaróvári szarvasmarhatenyésztő egye­sület 1. évi február hó 28-án tartotta első bika­árverését, amely alkalommal 24 drb kiváló szár­mazású tenyészbikát értékesítettek. Ezekből 5 drb volt a gazdasági akadémia tulajdonában, míg a többieket levéli, mosoni, mosonszolnoki kis­gazdák tenyésztették. Az árverés iránt szokatlanul nagy érdeklődés mutatkozott, aminek eredményeképpen az idei árverés igen jól is végződött. A 24 drb biká­ért 180,830 K. folyt be, vagyis a bikák átlag­ára 7515 K.-t tett ki. Átlagsúlyuk 494 kg. volt, tehát élősúly kg.-ként átlagosan 15 K.-ba ke­rültek. Legjobban értékesült Szalczer János levéli zsellérgazda bikája, amelyet Frigyes fő­herceg főhercegfala (Baranya megye) uradalma vásárolt meg 12,020 K.-ért. Ugyancsak 12,000 K.-ért vásárolt Pammer Márton levéli gazdától Hideghéty Imre volt horvát miniszter úr Őexcel­lenciája, aki az árverésen személyesen vett részt. Legalacsonyabb ár volt Zwickl Mátyás moson- 30-35 HP Kétgéprendszerü szántógarniturákat, 50 HP magánjáró szántógépes­et, -t, motorekeket, marokrakó-aratógépeket és fű­kaszálógépeket előnyös árban raktárról azonnal szállít a MAGYAR ORSZÁGOS BANK R.-T. SS5 GÉPOSZTÁLYA,­­ezelőtt Központi Re­­prOfiCZTJII VJ. BUDAPEST, V., VILMOS-CSÁSZÁR-UT 26. SZ. Telefonszám: 86-97. 9565 SUrgönycím: Centrális.

Next