Köztelek – 1918. 1-26. szám

1918-05-04 / 18. szám

ÍOÓ KÖZTELÜK, 1918. MÁJUS HÓ 4. 18. SZÁM 28-IK ÉVFOLYAM. Előreláthatólag ez a törvényhatósági bizottság támogatni fogja a gazdák kívánságát egész terjedelmében és támogatás végett át fog­ulni a többi törvényhatósági bizottságokhoz is. Feltétlenül szükségesnek tartom — ez fel­szólalásom tulajdonképpeni célja , hogy a tisztelt gazdatársadalom, amikor az átirat az illető törvényhatóságokhoz érkezik, méltóztas­sék tömeges részvétellel annak támogatására lenni, ami annál inkább lehetséges, mert tudvalevőleg a kormányválság folytán az adó­ügyi javaslatok parlamenti tárgyalása máris annyi időhaladékot szenvedett, hogy Nógrád megyének és a többi törvényhatósági bizottság­nak állásfoglalása nem tekinthető elkésettnek, hanem lesz idő arra, hogy a parlamentben legi­tim befolyását érvényesítse. (Helyeslés.) Elnök: A végrehajtó­ bizottság az igazgató úr jelentését örvendetes tudomásul veszi s egy­szersmind köszönetet mond az alelnök úrnak, hogy szives volt minket ilyen sikeresen a minisz­ternél képviselni. 5. Beszámoló az ujabb mezőgazdasági vonat­kozású háborús kormányintézkedésekről és az OMGE részéről e tárgyban tett lépésekről; a Határszabási­ bizottság előterjesztése az idei mezőgazdasági termények forgalmának szabá­lyozása tárgyában; a korpaforgalom szabályo­zása; az ipartermelte mezőgazdasági szükség­leti cikkek határátszabása; a hadigazdasági központok ellenőrzésének és részletes átszerve­zésének ü­gye; a burgonyatermés zár alá vételére és forgalombahozatalára vonatkozó rendelke­zések; a szarvasmarha és soványsertés rek­virálás ügye; mezőgazdasági munkaerő bizto­sítása és hadifogolymunkások ü­gye; a mező­gazdasági üzemek szén, benzin- és petróleum­szükségletének biztosítása; miniszterelnök leirata a vidéki közbiztonsági állapotok javítása tár­gyában; földművelésügyi miniszter leiratai a mezőgazdaságilag művelt ingatlanok haszon­bérletének meghosszabbítása és a cukorrépa­termesztés mellékszolgáltatásainak szabályozása tárgyában ; honvédelmi miniszter leirata a katonai legénység mezőgazdasági szabadságolása tár­gyában; kereskedelemügyi miniszter leirata az 1000 kg.-on felüli gyapjúkészletek gyor­mosás nélkül való becslése tárgyában; közélelmezési miniszter leirata a termelők más gazdaságában levő hiányok pótlására szükséges termények­átszállításának engedélyezéséről; átmenetgazda­ságügyi miniszter leirata a leszereléskor feles­legessé váló lovak elosztásának a földművelés­ügyi miniszter által szervezendő lóügyi tanács hatáskörébe való utalásáról. Rubinek Gyula igazgató, rövid indokolás kap­csán tudomásulvételre ajánlja a tárgysorozatban felsorolt beszámolót és főként a hadifoglyokról kiadott rendelettel foglalkozik, felsorolván az OMGE-nak e tárgyban tett lépéseit. Horváth Jenő rámutat arra, hogy a mostani tejárak mellett lehetetlenség a tejtermelés fenn­tartása. A Pestvármegyei Gazdasági Egyesület kötelességének tartotta küldöttségileg fordulni a közélelmezési miniszterhez, arra kérve őt, hogy emelje fel méltányosan a tejárakat. A miniszter kijelentette, hogy ismeretesek előtte az ország­szerte, de különösen Budapest környékén mutat­kozó bajok és belátja, hogy a tej­rendeleteknek nem volt más eredményük, minthogy legfeljebb a betegek és a gyermekek szükségletét sikerült úgy ahogy biztosítani. Minthogy maga is meg van róla győződve, hogy másképp nem lehet tejet hozni a piacra, mintha annak árát fel­emelik, szándéka ebben a tárgyban megbeszé­lést folytatni és ezen alkalommal a pest megyei gazdák közreműködésére és tanácsára is szá­mít. Ennek hat hete. A tejértekezlet azóta nem tartatott meg, ellenben szűkebb megbeszélés volt a tejkereskedők és a közélelmezési minisz­térium között, aminek eredményeképpen a tej­kereskedők 6 fillérrel emelhették literenként a tej árát, azonban maguk a termelők egy fillérrel sem kaptak magasabb árat. (Mozgás.) Minden rendelkezésre álló eszközzel követelni kell a tej árának felemelését, mert különben feloszla­nak a tejgazdaságok, vásárra kerül az ottani értékes tenyészanyag és ezáltal az ország szarvasmarhatenyésztésének legértékesebb része veszendőbe megy. Kéri, hogy az OMGE vegye kezébe az ügyet és a holnapi rendkívüli köz­gyűlésen hozzon határozatot, amelyben követelje elsősorban az ország közélelmezése, másod­sorban az ország szarvasmarhatenyésztése érde­kében, hogy ne zárkózzanak el továbbra is a tej árának méltányos és célirányos felemelésé­től. (Helyeslés.) Török Bálint a szarvasmarharekvirálások körül történt visszásságokkal foglalkozik."Tordán az átadás egy hitelesíthetetlen mérlegen történt, ugy hogy körülbelül 50 kilós károsodások is voltak. A marhák árát, dacára a kormány in­tézkedésének, az állat- és takarmányforgalmi részvénytársaság nem fizette ki, az átvevő­ bi­zottság csak előleget adott. Az átvételnél a gazdaközönség érdekei egyáltalán nincsenek megvédve, mert a bizottságban ott van a rész­vénytársaság megbízottja, a katonaság kikül­döttje és a polgári hatóság képviselője, de a gazdák nincsenek képviselve. A tulajdonos hiába szólal fel, röviden elutasítják. A főosz­tályozásoknál egy alezredes végzi az osztály­zást, mégis van polgári becslő. Itt egy őrmester végezte a becslést és az elnöklő főhadnagy rendszerint nem szakértő ember. A vármegyei gazdasági egyesület panaszát táviratilag közölte a miniszter úrral, de választ még nem kapott, noha pótrekvirálást rendeltek el. Az esetet be­jelentették a Budapesti Levelezőnek is, de a hír közlését a cenzúra nem engedélyezte. Pátkai Béla dr. kéri, hogy a felterjesztésben emeljék ki azt az anomáliát, amely a tejtermelés és a tejárak szabályozása körül a háború kez­dete óta állandóan jelentkezik. Ezeket a kér­déseket mindig a gazdasági érdekképviseletek meghallgatása nélkül intézik el. Talán egyetlen más kérdésben sem nyer annyira kirívó kifeje­zést az az állapot, hogy a falu ellen szervez­kedik a város, még­pedig­ olyképp, hogy a városok szervezeteit a közhatóságok a maguk erejével támogatják, a gazdákat pedig minden­hol kizárják. A tej árát a múlt év őszén szabták meg. (Mitschenbacher Emil dr.: De akkor sem úgy, ahogyan kérjük!) Azóta minden téren óriási áreltolódások történtek. Ennek ellenére még sehol semmi nyoma annak, hogy bizonyos jó­akarat mutatkoznék a helyzet szanálására. Kéri, hogy a rendkívüli közgyűlés valami erőteljesebb formát keressen a gazdák ez igényének érvé­nyesítéséhez, mert ha csak egyszerűen, minden szankció nélkül tartjuk fenn álláspontunkat, akkor ennek nem lesz semmi eredménye. Kende Zsigmond báró kifogásolja, hogy a hadifoglyok utasítás szerint csak reggel hat órától esti hat óráig akarnak dolgozni. Kérni kellene az alispánokat,hogy a foglyok kiadásá­nál adjanak írásbeli utasítást, hogy a mező­gazdasági munkálatoknál a foglyok kötelesek, úgy, mint a többi mezőgazdasági munkás, nap­felkeltétől naplementéig dolgozni, hiszen erre két év óta van már kormányrendelet is. (He­lyeslés.) Gaal Gaszton rámutat arra, hogy az osztrák kvóta javításához kizárólag a magyar gazda járul hozzá, azáltal, hogy a 7 K.-ás marhát a hadseregnek 5—5'80 K. maximális áron tarto­zik eladni. Amit itt meg­takarít a hadsereg, annak 17%-a Ausztria javára szolgál. Kifogá­solja a kategóriák megállapítását; nem a kvali­tást nézik, hanem súly szerint tesznek különb­séget öt méter mázsán aluli és felüli állatok között. Lehetetlen intézkedés volt az is, hogy az ő vidékén a rekvirált marhákat az egész járás területéről egy állomásra kellett behajtani. Egyes községekből 27—28 kilométert mentek a marhák, miközben, természetesen, sok súlyt veszítettek. A kis állomáson 600—700 marha várta sorba, míg lemázsálják. Amikor már az ármegállapításnál volt a gazdának veszte­sége, akkor még 60—70 kilót lesétáltattak a marhákról. Ő maga nem hajtotta fel az álla­tait, hivatkozva arra, hogy ez törvénytelen intéz­kedés, mert csak a legközelebbi marharakodó­állomásra köteles az állatot felhajtani, de a többi gazdának, aki ezt megtette, nagy veszte­sége volt. — Megemlíti a nádastulajdonos gazdák ügyét. Télen, ha befagy, learatják a nádat, amelynek két korona a kévéje. A nép is szép keresethez jut így, a gazdák is meglehetős nagy értéket nyernek a nádon. Az idén áprilisban rendelet jött, hogy a tíz holdon felüli nádas­tulajdonosok tartoznak nádasaikat felgyújtani, lepörkölni, hogy a meglevő avas megszűnjön és a jövőre annál szebben nőjjön a nád és a takarmányforgalmi részvénytársaságnak zöld nádja legyen. Ő maga a nádasát nem gyújtotta fel, azt adva okul, hogy nem veszélyeztetheti a falu biztonságát, másrészt a vadászati tör­vénynyel kerülne összeütközésbe, ha a fész­kükön ülő szárnyas vadakra rápörköli a nádast. Ha a rendeletet februárban adták volna ki, akkor minden további nélkül fel lehetett volna gyúj­tani a nádast. Ez is példája annak, minő böl­cseséggel intézik a hatóságok a rendeletek ki­adását. Legutóbb rendelet jött a nádrekvirálásról. Bejelentési kényszert hoz be a rendelet; min­den gazda, aki nyáron nem vágathatja le zöl­den a nádat, de kell, hogy ezt jelentse, akkor a takarmányforgalmi részvénytársaság fogja saját erejével lekaszáltatni és fizet métermázsán­ként hat koronát érte. Igazán ázsiai állapot, hogy a gazda zölden hagyja lekaszálni a nádját, amelynek kéréséért télen két koronát kapott, evvel egy részvénytársaságnak csináljon üzletet és ehhez segédkezet nyújtson a kormány. (Mozgás.) A burgonya ármegállapítását harmadízben teszi szóvá. A múlt ülésen az államtitkár avval nyugtatta meg, hogy méltányos áremelés lesz. Máig sem történt semmi. Már­pedig 18 koronás árak mellett burgonyát termelni lehetetlenség. (ügy van!) „ Törley Bálint rámutat arra, hogy a rekvirálá­soknál igen nagy hiányosságok voltak. A mun­kások kenyérgabonaszükségletét általában véve azokon a birtokon hagyták vissza, amelyek munkásaikat idegen helyről hozatták, tehát a nagyobb birtokok részesültek ebben a kivételes WOHANKA ESTARSA UTÓDA R.-T. Budapest v kerület Vilmos-császár-ut 76. Nyersolajmotor­ok, nyersolajlokomobilok minden nagyságban azonnal szállíthatók. Olcsó üzem, tökéletes szerkezet, tartósság, nyu­godt járás, egyszerű kezelés stb. :: Olajokat, tömítéseket, techni­kai üzemszükségleti cikkeket szállít. Gazdasági malmok.

Next