Köztelek – 1918. 1-26. szám
1918-04-27 / 17. szám
amelyek mindegyike hasonló alaposságról és széleskörű képzettségről tett tanúbizonyságot. Ez a munka is többet ad annál, mint amenynyit a címe jelez és amennyit a szerző igér. Ez a könyv az osztrák-magyar monarchiában jelenleg tenyésztésre használt telivérló-anyagot nemcsak ismerteti, hanem a hazai telivérmagánménesek történeti fejlődését, valamint a tenyésztés és versenyfuttatás terén elért eredményeit is tárgyalja, mégpedig elsősorban pedigreisztikai alapon. A fősúlyt a jól bevált, jogosan már hazainak minősíthető telivércsaládok ismertetésére helyezi, valamint behatóan foglalkozik a kiválóbb apaállatoknak a tenyésztésre gyakorolt befolyásával is. A most megjelent I. rész a következő méneseket öleli fel: Wiener-Welten lovag gombái, Egyedi A, egyedi, Jékey kapitány perváti, Schwarzenberg herceg aszári, Springer báró lesvári, Jaross A. pusztadiósi, Dreher A. erdőházi, Luczenbacher M. pettendi, Batthyányi E. gróf dákai, Üchtritz Zs. báró pölöskei, Fáy B. kisteleki, Rothschild báró oroszvári, Schlesinger és Társa alaki és Festetics herceg fenéki ménesét. A nemsokára megjelenő II. rész a többi magyar ménest, a nyár folyamán megjelenő III. rész pedig az osztrák méneseket fogja ismertetni. Bár így a munkának még csak I. része áll előttünk, mégis ismerve a tárgyalás rendszerét és módját, valamint a tanulmány célját és feladatát, máris kijelenthetjük, hogy igen nehéz és érdemes munkát végzett a szerző és valóban egy hézagpótló és időszerű könyvvel gazdagította irodalmunkat. Hasonló tartalmú, helyesebben, hasonló című könyv jelent meg az 1903. évben a lótenyésztési osztály jelenlegi érdemes vezetőjének, Podmaniczky Gyula bárónak, akkor még mint titkárnak tollából, amely azonban az összes méneseket felölelte és igy az angol telivér magánméneseket nem tárgyalhatta hasonló részletességgel és a fontosabb vérvonalak felkutatására és méltatására nem terjedt ki. Mivel, természetesen, adatai is az idők folyamán elévültek, nagyon is szükséges és hézagpótló Nemeshegyi dr. korszerű alapon kidolgozott könyve. Különös időszerűséget és fontosságot ad pedig neki az a körülmény, hogy a háború folyamán elvesztettük az összeköttetést az angol telivézió tulajdonképpeni hazájával és legkiválóbb tenyésztalajával, aminek következtében telivér tenyésztésünk a meglévő anyagára van elsősorban reá utalva. Ez a helyzet fokozottan kötelességünkké teszi, hogy a már meglevő, meghonosodott, a maga nemében szintén kiváló telivéranyagunkkal behatóbban foglalkozzunk, azt tényleg megismerjük, méltányoljuk és a cél érdekében jól fel- és kihasználjuk. Sajnos, e tekintetben a múltban nem tettünk meg mindent, amint ez a sorok közt kifejezésre jut minduntalan az ismertetett könyvben is. A szerző helyesen mutat reá ismételten, hogy a legjobban bevált törzseket hagytuk kihasználatlanul,így különösen könnyelműen elhanyagolták az annyira értékes Buccaneer-vért. Kár, hogy ennek a jeles dolgozatnak német nyelven kellett megjelennie. Ennek bizonyára az az oka, hogy hasonló nehéz olvasmány nálunk még kellő fogyasztásra aligha talált volna, valamint valószínűleg az a cél is lebegett a szerző előtt, hogy értékes telivértenyésztésünket a német nagyközönséggel is megismertethesse. Valamint sajnálatos az is, hogy nem jelent meg egyszerre a három rész, mert így az anyag áttekinthetőbb és még élvezhetőbb lett volna, ennek azonban alighanem háborús nyomdai akadályai voltak. Még tökéletesebb és teljesebb lett volna a munka, ha az állami telivértenyésztést hasonló modorban felöleli, hiszen különösen nálunk az a magántenyésztéssel annyira össze van szövődve, hogy ezáltal a dolgozat egységében és értékében sokat nyert volna. Mindenesetre teljes elismeréssel köszöntjük a szerzőt, aki új és korszerű nyomokon halad és könyvének gazdag anyagát sok egészséges gondolattal és hasznos egyéni ötlettel fűszerezte. Könyve nem könnyű olvasmány, alapos lótenyésztési előismeretek kellenek hozzá, hogy valaki a külsőleg könnyen értékelhető adatokon kívül annak célzatát és valódi belső tartalmát megérteni és méltányolni tudja. A nagyközönség körében a telivértenyésztés kellő megvilágítását igen jól szolgálhatná olyan dolgozat, amely hasonló alapon és irányban, de kisebb részletességgel és kevesebb előismereteket feltételezve, magyar nyelven igyekeznek ismertetni a telivértenyésztésünket és annak befolyását a telivértenyésztésre. K. T. S. dr. A kereskedelmi és iparkamara könyvtárának gyarapodási jegyzéke. A most kiadott jegyzék nemcsak a háborús közgazdasági irodalom gazdag anyagát tartalmazza, hanem a magyarországi közgazdasági egyesületeknek, főleg a budapesti kamarának a világháború utolsó két évében kifejtett közgazdasági tevékenységét felölelő munkálatok rendszeres, könnyen áttekinthető feldolgozásával a háborús gazdasági életnek hű képét tükrözi vissza. De kiváló gazdasági értéke van a katalógusnak már azért is, mivel a legújabb irodalmi anyagot tartalmazza, s így lehetővé teszi, ami egyébként is a katalógus célja, a világgazdaság terén a teljes tájékozódást. A kiváló szakértelemmel szerkesztett jegyzéket Barcza Imre jeles bibliográfusunk állította össze és a kamara azt a nyilvánosság rendelkezésére bocsájtja. 682 KÖZTELEK, 1918. ÁPRILIS HÓ 20. 16. SZÁM 28-IK ÉVFOLYAM. A gazdaközönség köréből. A katanggyökér kiemelése gőzekével. A „ Katanggyökér kiemelése gőzekével" című közleményhez magam is hozzá kívánok szólni, némi helyesbítéssel, azon reményben, hogy „egy nagy alföldi uradalom" mi vagyunk. Tény, hogy 20 1200 D öles hold cikóriatermésünket egy 10-es Fowler-gőzekével emeltük ki, mégpedig el nem képzelhető könnyű módon. Megkezdtük a gőzekével való kiemelést olyképp, hogy az eketesteket leszerelni nem kellett, kizárólag csak a lemezeket, hogy a kiemelt gyökérre a földet reá ne fordítsa, illetőleg be ne takarja. A kiszántást négyvasú ekével eszközöltük, körülbelül 12—13" mélyen. A kiemelt gyökérzetet az eke egészen függőleges ülő helyzetben hagyta, úgy, hogy az ekét kisérő munkás azokat egyszerűen felkapkodta, illetőleg a már kiszántott és felszedett területekre kupacokba hányta. Az eke után felhasznált munkaerő 40 napszámos volt és nem 80, amelyek tizes csoportokba úgy voltak elosztva, hogy minden tizes csapat egyforma távolságra volt a táblán elhelyezve, úgy, hogy amikor a nekik kijelölt területet felszedték, ismét ugyanolyan távolságra előre futott ezen csapat munkás. Az ekének azonban a munkásra várni soha sem kellett, mert amikor az eke megfordult, a gyökér is fel volt szedve. Visszafelé haladva, ugyancsak azon 40-es csapat munkás szedte fel az eke után a cikóriát. Ezen negyven munkás kizárólag beregmegyei női csapatból állt. A fejezéshez külön csoport munkás volt beosztva. Az eke által visszahagyott gyökér, úgyszintén a sértett gyökérmennyiség oly kevés volt, hogy az százalékokban alig kifejezhető és az bizonyos, hogy a gőzeke által kiszántott egész területen nem maradt annyi gyökérveszteség és sérülés, mint a fogatos erővel kiszántott 2100 g ölnyi területen. Természetes, hogy ezek után a mai 28 K.-s cikóriagyökér árak mellett még egyszer oly nagy területen termesztünk, mint a múlt év folyamán. (Tápiógyörgye.) Elek Aladár, urad. főintéző. Marharekvirálás. Folyó hó 13-án Tápiószecső pestmegyei községre kivetett nyolc darab marhából négy darabot leszállítottam. Dacára annak, hogy Tápiószecső a fővonalon fekvő útba eső szomszédos vasúti állomás, a marhát a 10 km.-re fekvő Nagykáta községbe kellett hajtatnom, miáltal 90 kg. sulyhiány keletkezett és Nagykátán istállót is kellett e célra bérelnem. Szép, tarka teheneket, melyek az általános takarmányhiány folytán beállott súlycsökkenés dacára átlag 464 kg.-ot nyomtak, minden ellentmondás dacára a b) osztályba soroltak és kg.-ként 4'75 koronával, illetve az illetékek levonásával 4' 25 koronával fizettek meg. Így ezen négy tehénnél a ma elérhető kilenc koronás árral szemben nem kevesebb, mint 9167'50 korona kárt szenvedtem. Tudtommal a Takarmányközpont is kilenc koronával szállítja a marhát Ausztriának. Miután az ily igazságtalanság és károsodás ellen nincs orvoslásnak helye, Pest megyében is csökkenteni lehetne az ily károkat, hogyha más megyék eljárása szerint gondoskodnának a rekvirálás folytán károsult gazdák kárpótlásáról, amennyiben azokra, kiknek marháit nem rekvirálták, bizonyos járulékot kivetnének, miből a rekvirálásnál kárt szenvedett gazdák a teljes naptárat megkapnák, vagy káruk legalább részben megtérülne, amint ezt a „Köztelek" 15. számának vezetőcikke is ajánlotta. (Tápiószecső.) Hevesy Lajos, Szakáts Péter. A mezőgazdasági érdekképviseletnek negyedszázadelőtti erős harcosa, szenterzsébeti Szakáts Péter negyven esztendőt meghaladó közgazdasági munkásság után, mint a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara főtitkára nyugalomba vonult. A „Köztelek" lap még 1892. évi 44. számában közölte Szakáts Péter arcképét, bemutatta, mint az akkor szövetségbe lépett gazdasági egyesületek végrehajtó bizottsága tagját, amely bizottság élén Dessewffy Aurél gróf, Bánffy Dezső báró elnökök állottak. Szakáts Péter a híres 1892. év április 4-iki újraválasztó nagygyűlésen, mint az Erdélyi Gazdasági Egyesület kiküldött szavazótagja jelen meg és magára vonta a közfigyelmet beszédével, melyben az erdélyi gazdatársadalmi különleges viszonyokat és az általa képviselt gazdasági egyesület ötvenéves múltját ismertette, valamint az erdélyi gazdatársadalom méltó szerephez juttatását kívánta. Az OMGE által rendezett országos kivándorlási kongresszusok között a Tusnádfürdőn 1902-ben tartott székely kivándorlási kongresszusiak Szakíts Péter szakosztályi jegyzője és egyik jeles előadója volt. Előadását a * Konyhakertek öntözésére benzinmotoros szivattyúk, legújabb rendszeres szivógázlokomobilok szállíthatók. 979. MOTOR- ÉS GÉPGYÁR MARTOS ÉS HERZ BUDAPEST, VII. KER., ERZSÉBET-KIRÁLYNÉ-UT 87. SZÁM.