Köztelek – 1919. 1-22. szám
1919-10-18 / 13. szám
250 KÖZTELEK, 1919. SZEPTEMBER HÓ 23. 11. SZÁM 29-IK ÉVFOLYAM, mai pillanatban, a bolsevizmus dühöngése idején szerzett tapasztalatok eredményekép. Ezen tapasztalatok révén meggyőződhetett mindenki arról, hogy a kisbirtokososztály nemcsak nemzeti, nemcsak gazdasági s nemcsak hadi, országvédelmi szempontból a legértékesebb eleme az országnak, de egyúttal jóformán az egyetlen biztosítéka a társadalmi békének, a társadalmi egyensúly biztosításának, szocialista és kommunista társadalmi felforgató törekvésekkel szemben. A kisgazdaosztály a mi erős várunk a társadalmi béke szempontjából s épp ezért a törvényhozásnak és a kormánynak a jövőben a paraszt demokrácia alapjára kell helyezkednie, azaz olyan politikát kell folytatnia, amely a földművelő népesség tömegeinek érdekeit tartja szem előtt, legyen az gazda vagy munkás, és olyan földbirtokpolitikát követ, amely éppen a mi szélsőséges birtokviszonyaink között lehetővé teszi, hogy a földmunkások sorából minél többen emelkedhessenek a kisbirtokosok sorába, hogy ilykér a nemzetnek épp azt a rétegét erősítsék, amelyen az államépület alapjai nyugszanak. Az uj birtokpolitika alapelveit mindenesetre a jövő parlament lesz hivatva meghatározni s az uj parlament összeülésével már készen is lesz a javaslat, mely ez elhatározás alapját fogja képezni. Hitem és meggyőződésem az, hogy ha a kötött birtokok minden nemét korlátlanul, s illetve egyedül a szükség és kereslet által korlátozva igénybe vesszük, hogy ha a háború alatt vásárolt birtokokat, továbbá az eladásra kerülő ingatlanokat az állam jogosult lesz a földbirtokpolitika céljaira megvásárolni, vagy végül a vagyonadó lerovásánál az állam kiköti, hogy azt a földbirtoknál természetben követelheti, ezen intézkedések révén olyan mennyiségű földterület fog a földbirtokreform céljaira rendelkezésre állani, hogy magánbirtokok kisajátítására a legritkább esetben kerül majd sor, legfeljebb ott, ahol a község fejlődését az azt környező latifundiális birtokok lehetetlenné teszik. Általában a földbirtokpolitika irányításánál bizonyos mértékig szabad kezet kell engedni az azt vezető és irányító tényezőknek oly értelemben, hogy ahol a föld utáni kereslet nagyobb mérvű, ott az igénybevétel is ehhez alkalmazkodjék s előre megállapított keretek a jogos igénylők földhöz való jutását ne korlátozzák. A földbirtokpolitika kérdései egyébként eléggé tisztázódtak a mult idők számtalan ankétjei révén, úgy hogy az új parlament rövidesen dönthet e kérdésben, mégpedig oly irányban, amely még a jogos igények kielégítésével minden körülmények között számol, másrészt nem teremt forradalmi állapotokat s nem veszélyezteti az ország mezőgazdasági termelését és ellátását. TÁRCA. Két emlék. 1. Buza Barna birtokrendezöi. Szomorú emlékű Buza Barnához ez év február havában a vidékről százával mentek a küldöttségek, ugy hogy a földművelésügyi minisztérium folyosóin alig lehetett a sok paptól, jegyzőtől, tanítótól és földművestől járni. A hó már alaposan olvadozott, közeledett a tavaszi munka ideje, a nép erélyesen követelte a novemberben beígért földet. A néptörvény azonban sehogy sem akart elkészülni, semmiféle szerv megalkotva nem volt. Ahogy a hó olvadt, a nép mozogni kezdett. — Nekünk őszszel beígérték, hogy tavaszra a magunk földjén dolgozhatunk. Oszszák ki a földet, mert különben felosztjuk magunk! Buza Barna meg volt ijedve. Kiadta a parancsot, hogy a földosztás előmunkálatait azonnal meg kell kezdeni s a földosztáshoz szükséges gazdatiszteket, ha másként nem lehet, az utcáról szedjék össze. Nosza megjelent, a hirdetmény : „Gazdatisztek, 3 nap alatt jelentkezzetek, földszint 8." . Megalakították a bizottságot is, mely a gazdatiszteket felveszi, ebbe delegáltak engemet is. A bizottságnak meg volt hagyva, hogy a jelentkezők irataiból és szóbeli vizsgáztatás utján meg kell győződni, hogy az illető meg tud-e majd felelni azon kettős hivatásnak, mely reá vár, hogy tudniillik a föld és felszerelés felosztásánál és becslésénél, mint szakember szerepeljen, továbbá hogy földosztás után a nép gazdasági tanácsadója legyen. Minden nap kikérdeztünk 40—45 embert. Egyre jutott 5 perc. Alig két hónappal ezelőtt a „Népszava" még egységes szocialista frontról beszélt. Most örvendő ámulattal olvasgatjuk azt a leleplezését, hogy a szocialista párt távol állott a bolsevizmustól. Maga Garami Ernő írja, neki pedig már csak tudnia kell, hogy „A szociáldemokráciának A jelentkezőknek iratai egyátalán nem voltak. A hirdetménybe elfelejtették beletenni, hogy a jelentkezők okmányokkal tartoznak igazolni előképzettségüket és gyakorlatukat. Mindenki azt mondhatott be, amit akart, ha a bizottság valamelyik tagja kételkedni merészkedett, oly durva inzultusnak tette ki magát, mely még forradalmi időben is tűrhetetlen. Visszaemlékszem egy Hudák nevű fiatalemberre, aki olyan mesteremberes ruhában, félszeg mozdulatokkal jelent meg a bizottság előtt. — Mi az előképzettsége, Hudák úr? — kérdem tőle. — Mit tetszik kérdezni? — fordul felém Hudák. — Mi az előképzettsége, milyen iskolákat járt? — Közgazdasági egyetemet — vágja ki büszkén Hudák. — Ne mondja! Hol végzett egyetemet ? — Amerikában. — Mutassa a bizonyítványait. — Nincsenek nálam. — Hol vannak? — Megszállott területen. — Adunk Hudák úrnak egy heti haladékot, hozza el az írásokat. — Nem lehet kérem, elfognak a csehek. — Na rendben van, Hudak úr, hát beszél-e angolul ? — Nem beszélek, kérem. — Hát akkor, hogy végzett közgazdasági egyetemet Amerikában? — Lehetett ott, kérem, magyarul is tanulni. Az okmányügy ezzel elintézést nyert, lássuk, mit tud Hudák? — Meg tudná-e mondani, Hudák úr, hány szekér istállótrágya kell egy hold földre, — 200 szekér. A kétéletű eszme, nincs semmi köze a bolsevizmushoz. Amikor Magyarországon úrrá lett a bolsevizmus, aznap megszűnt a szociáldemokrata párt". Szeretnénk elhinni, hogy így volt. Sajnos, ezt az elméleti megállapítást nem fedi a valóság. Mert a szociáldemokrata párt nem szűnt meg se másnap, se harmadnap. Ellenkezőleg: felsorakozott a bolsevikiek mellé, velük együttműködött, később név szerint is kommunista párttá alakult át. Ez a száraz valóság, melyet nem lehet megmásítani utólagos bölcs belátásokkal. Igaza lehet azonban Garaminak abban, hogy a szociáldemokrata párt két életet élt a vörös lobogó alatt. Az egyiket, az igazit élte az evolúciós Marx szellemében Garamiékkal. A másikat: a hamisat élte a revolúciós Marx szellemében Kun Béláékkal. Erről a hamis életről azonban azt mondja Garami, hogy ezt csak ráerőszakolták a pártra, ez nem felelt meg elveinek, tehát ez nem gilt. Nagyon szép. De ha így igaz, akkor méltóztassék hát a szociáldemokrata pártnak gyökeresen szakítani azzal az egyik életével, amelyik csakugyan nem érvényes. Ha a bolseviki életet csak ráerőszakolták a pártra, akkor ennek a megtévelyedett, bűnbe esett pártnak, mely a maga elveit halálosan kompromittálta, új életre való feltámadásának legelső mozdulatával le kell magáról ráznia a hazug múltat és vezekelnie kell. Akkor ennek a pártnak keserű haraggal kellene azok ellen a vezető tényezői ellen fordulnia, akik, mint a Marx eszméinek hitelen sáfárjai, pártjukat a vértől párolgó erőszak szolgálatába aljasították. És magának a pártnak kellene jó példával előljárnia a purifikáció munkájában. Ámde ebből semmi sem történt meg. A szó— Ez egy kicsit sok lesz. Várjon, majd talán úgy kérdem, hogy hány métermázsa? — Hat mázsa. — Meg tudná-e mondani, hogy mi a különbség a katasztrális hold, meg a magyar hold között ? Gondolkodik Hudák, néz jobbra, balra, végre kisüti, hogy biz ő nem tudja. — De azt már csak meg tudja mondani — adom fel neki a harmadik kérdést —, hogy milyen szinü a borzderes marha? — Hogyne — piros szinü. Hudákból gazdabiztos lett — mert a földmunkások azt kívánták. De legalább Hudák szerény ember volt, aki mindig meghúzódott, mert tudatában volt annak, hogy ő annyit ért a gazdálkodáshoz, mint csizmadia a harangöntéshez, de igen sokan olyan lármát csaptak, hogy rengett bele a szoba. Bejön egyszer a bizottság elé egy fiatal katona gyerek, aki a feladott kérdésekre előadja, hogy négy elemit végzett, gazdálkodással soha sem foglalkozott, de rokkant s ezen a jogcímen gazdabiztos óhajt lenni. Szépen elkezdem neki magyarázni, hogy próbáljon másutt érvényesülni, mert ez az állás nagy szakértelmet feltételez s ha valaki nem ért hozzá, milliós károkat okozhat az országnak és a gazdáknak. — Igen — pattant fel a székről a kis bolseviki — nem kellek, mert nem vagyok urnak a fia. De maguk itthon ültek addig, míg én a lövészárokban szenvedtem. Én nem félek, hogy elütnek ettől az állástól! Ma már nem megy az olyan könnyen! Jó napot kívánok! Ez az ember is gazdabiztos lett, mert a szociáldemokrata párt úgy akarta. Viszont a szociáldemokrata párt egy hónapig üldözte és a lapjában is kipellengérezte a ki-