Köztelek – 1923. 51-101. szám

1923-07-01 / 51. szám

XXXIII. évfolyam. Budapest, 1923. julius hó 1. —" KÖZTELEK KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI LAP. AZ ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik* hetenkint kétszer, eifk­trtlékán és vasárnap. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tulajdon­a. Az egyesületi tanács felügyelete alatt Kiadásért felelős : Szilassy Zoltán, az OMGE igazgatója. J­elelőt Herkesztő : Budai Barna, Társszerkesztő : Boihmeyer Juti, Szerkesztőség: Hazajjest, IX., Kösterekt­ utca 8. Telefon: József 51—05. Kiadóhivatal: Budapest, IX., Üllői­ út 35. szám. Telefon : József 99—82. OMGE tagsági díj egy évre 1600 korona, alkalmazottaknak 400 korona. Előfizetési árak július—szeptemberi negyedévre: OMGE tagoknak 1000 K, előfizetőknek 1800 K. Egyes szám ára 100 korona. Külföldre a fenti Arak Miuereae. Előfizetést csakis a n­aptári negyedévek szerint fogad el a kiadóhivatal. 51. (2793.) szám. TARTALOM: Aratás. A földreform novellajavaslat Pest vármegye törvény­hatóságában. Az olasz sáska. (Jablonowski József.) Az osztrák növénynemesitők gyűlése. (Rosenberg Viktor.) Kiviteli lóvásárjaink. (Laszczik Gyula.) Uj rendeletek. A gazdaközönség köréből. Vegyes közlemények. Tőzsde, Kereskedelem. Szerkesztői üzenetek. Egyről-másról. (Aratás. — A földreform novella javaslat Pest vármegye törvényhatóságában.) Aratás. Reánk köszöntött ismét a Péter-Pál napja, az aratás hagyományos ünnepe. Itt is, ott is meg­pendül a kasza a sárguló gabonatáblák között, megmozdulnak a szorgos munkáskezek, hogy kévébe gyűjtsék és betakarítsák a gazda fáradságos mun­kájának eredményét, az egész ország féltett remény­ségét. Nem hiába nevezi a nép élőinek, mert való­ban az életet jelenti a hullámzó kalásztenger és a kévékbe szedett Isten áldása; ebből merit erőt és életet nemcsak a gazda, hanem az iparos, a kereskedő és hivatalnok egyaránt. Hogy lesz- e mit ennünk, jut-e bőven kenyérre s a sanyarú eszten­dők után jobb, könnyebb lesz-e megélhetésünk, mind­ez attól függ, hogy mennyi gabonánk terem. Ez idén elmondhatjuk, hogy nagyban és egész­ben jó termésre van kilátás. Nem rendelkezünk ugyan részletes és pontos adatokkal, melyekkel a mezőgazdaság helyzetének tiszta képét megrajzol­hatnánk, de az ország különböző vidékeiről szer­zett értesüléseink szerint a terméskilátások kielé­gítők. Különösen a kenyérgabonák, a búzák és a rozsok szépek, még a tiszántúli és alföldi gazdaságokban is, melyek pedig a mi klímánk legmostohább, legesőszegényebb vidékei. A rozsok aratása javában folyik már s a keresztek szép sürüen sorakoznak a tarlókon. A tavaszi kalá­szosok már kevésbbé kedvező képet mutatnak. Az árpák nagyon különbözők; egyes vidékeken, a Dunán­túlon elég jók, de általában csak közepes termést ígérnek. A zab, sajnos, mindenfelé gyenge és sok helyütt nagyon üszögös is. A kapások, a kukorica és a répa a májusi szárazságban nagyon elma­radtak. Azokban a gazdaságokban ugyan, ahol jó őszi szántásba korán vetették el, könnyen tűrték az esőhiányt s különösen a Dunántúlon sok szép üde, zöld kukorica és répatáblát látni, de legtöbb helyen silányak, tengődnek s csak a mostani eső­zések hatására kezdenek kissé erőre kapni. A június hónap mérsékelt melegével és gyakori esőzéseivel sokat javított a száraz május okozta kedvezőtlen helyzeten. A június végi esők ugyan már hátráltatják az aratást, de ezt bőségesen ellen­súlyozza az, hogy a még lábon álló és beérő­ben levő kalászosok szemképződését nagyon ked­vezően befolyásolja, a kapások fejlődését és mes­terséges takarmányok további sarjadását elősegíti. Az aratómunkásoknak kenyérkeresete általá­ban eléggé biztosítva van. A nagyobb birtoko­sok részükről áldozatokat is készséggel hoz­nak azért, hogy a munkások aratórészhez jussanak. Noha a legtöbb nagyobb uradalom bőven fel van szerelve kaszáló és aratógépek­kel, melyekkel a munkálatok 1/s-ad költségen volnának végezhetők, mégsem aratnak sehol az országban géppel, mindenütt kézzel, csupán azért, hogy a falusi mezőgazdasági munkásság megsze­rezhesse a kenyérgabona szükségletét. A gazda az idén is megteszi a magáét, elegendő kenyeret szolgál fel az ország asztalára, munkája gyümölcséből bőséges részt ad az államnak is s részéről nem kér mást viszonzásul, mint a nyu­godt, békés munkálkodás lehetőségét. A földreform novella javaslat Pest vármegye törvényhatóságában. Pest vármegye törvényhatósági bizottsága 1. évi június 12-én tartott közgyűlésén határozati javas­latott fogadott el a földreform novella tárgyában. A javaslatot az állandó választmány terjesztette elő Kégl János indítványa alapján, aki a köz­gyűlésen hosszabb beszédben indokolta a javaslatot. Az indítványozó rámutatott, hogy mióta Magyar­országon földreform mozgalmak vannak, a legújabb időkig soha nem volt arról szó, hogy a földtelenek igényeinek kielégítésére akár a középbirtokot, akár a kisbirtokot kisajátítsák, hanem kizárólag minden­kor csak a nagybirtokról volt szó. A földbirtok helyesebb megoszlásának módját azoknak a nagy, sok ezer holdra terjedő latifundiumoknak a hozzá­férhetővé tételében keresték, amelyek egyes helye­ken községek és városok természetes fejlődésének vetettek gátat, továbbá, amelyeken extenzív talaj­kimerítő gazdálkodás folyt, vagy amelynek tulaj­donosa életének javát külföldön töltötte s a föld birtoklása tulajdonképpen tőkebefektetési forma volt. Az 1920. évi XXVI. t.-c. teszi először hozzá­férhetővé a közép- és kisbirtokot, a novella ter­vezete pedig azokat a védelmi garanciákat is nagyrészt lerombolja, amelyeket az idézett törvény még szükségesnek látott fenntartani. Holott a föld­birtok helyesebb megoszlásának célja tulajdon­képpen sem a középbirtok, sem a kisbirtok meg­csonkítását, vagy felosztását nem engedné meg, mert a reformnak magának ilyenek létesítése volna a feladata. A földbirtok helyes tagozódása ebben a formában felel meg a társadalmi osztálytagozó­dásnak, amely viszont minden nemzet életében a munkamegosztás elvei szerint alakult ki. A tár­sadalmi tagozódásban a középbirtok a középosztályt jelenti. Hazánkban a középosztálynak egyik pillére a köztisztviselő osztály volt, mint történetileg ki­fejlett alakulat, mert az ipari és kereskedelmi fog­lalkozások csak újabb keletűek. A köztisztviselők helyzetének létalapja köztudomásúlag teljesen bi­zonytalanná vált. Ha a középosztály másik pillére a középbirtokosság is hasonló bizonytalanságnak válik áldozatává, akkor ez a magyar középosztály megsemmisülésével fenyeget. A középosztály egy­aránt tönkremegy úgyis mint értelmiségi, úgyis mint gazdasági faktor. A novella tervezetéhez hasonló messzemenő rendelkezéseket az utódállamok ta­i­r­tokpolitikájánál látunk. De ezek különbséget tesznek a régi, tör­ténetileg hozzájuk tartozó, továbbá a megszállott területek között. Ezeket a mélyreható s a régi bir­toklási viszonyokon tabula rasa-t teremtő rendel­kezéseket csak a megszállva tartott magyar várme­gyékben alkalmazzák. Aminek közismert célja az, hogy ott a magyarságot kipusztítsák, a magyar nagy-és középbirtokososztályt anyagilag tönkretegyék s ezzel a magyar értelmiséget, mint a magyarság természetes vezetőjét és törekvéseinek irányítóját, elnémítsák. Ellenben nálunk ezeknek az intézkedé­seknek semmi célja nem lehet és nem képzelhető oly nemzetfejlesztési érdek, amelyből ez megma­gyarázható volna. Ezután hathatós érvekkel mutatta ki különösen ama rendelkezések sérelmes és tarthatatlan voltát, amelyek a földművelésügyi miniszter mint politikai hatóság jogkörének szertelen kibővítésére, jára­déktelkek kényszerült alakítására és a már ítélettel lezárt ügyeknek póteljárásokkal való újból felvé­telére vonatkoznak. Kégl János beszéde után a közgyűlés egy­hangúan a következő határozati javaslatot fo­gadta el: „Pestpilissoltkiskun vármegye közönsége meg­győződéssel vallja, hogy a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló törvények mielőbbi becsüle­tes végrehajtása általános nemzeti érdek, mert az országos közérdek szempontjából jogosultnak mutatkozó igények kielégítésével lehet csak a nemzet egyes osztályai között annyira óhajtott­­ békét és együttműködést biztosítani. Ennek igazságát felismerve, mégis kötelességé­nek ismeri a törvényhatóság, hogy a magyar kir. kormány előtt lojális őszinteséggel kifejezést adjon ama aggályainak, melyek a földművelésügyi minisz­térium által közzétett földbirtokreform novella ter­vezetével s különösen annak három rendbeli intéz­kedésével szemben felmerülnek s ezek az OFB hatáskörének szűkítése s ezzel kap­csolatosan a minisztérium, mint politikai hatóság hatáskörének kibővítése. a Magyar Mezőgazdák Állatértékesitő Részvénytársasága Budapesten Telefon : 107-84, 129—14, 129—15. VI., VIllIftOSaCSáfit SE áPall­ OS. 83E. Sürgönyeim: „MEGALÉR" Budapest Foglalkozik S­z ert*»,Jub, ló, továbbá elütt ára ad&a Fiókok «m képviseletek :. Sopron­i Magyar Mezőgazdák Áll­atértékesitö Részvénytársasága, Sopron. Sorgönycím: „Megalir" Sopron. Wien • Magyar Mezőgazdák Állatértékesitö Részvénytársasága Wien, St.-Harx. (Viehverwertungs Rotiengesellscbaft Ungarischer Landwirte) sorgönycim: „Magalér" wien. S­­­dasdatársadalmi Intézmény ! ! vételivel belföldön 6a külföldön, bizományi értékesítésével Állatszállítmányok olmandék: B­arvasmarha, borjú és juhoknál: Budapest—Ferencváros—Maffiavásártér:: Sopron: :: Wien, St.-Mari. Sertéseknél: Budapest— Ferencváros—Sertésvásártér :­ Sopron ,­ Wien, St.-Marx, hússzállítmányok és élett­éru: Budapest—Központi vásárcsarnok Meghívásra szakértőnket a helyszínre kiküldjük ! Mindennemű állatkivitelt legelőnyösebben lebonyolítunk Mai számunk 12 oldal. Egyes szám ára 100 K.

Next